Egy frissen közült statisztikai kimutatás szerint, míg 1981-ben a kanadai bevándorlók gyerekei csak 41 százalékban beszélték szüleik anyanyelvét, addig 2006-ban ez az arány már lényegesen magasabb, 55 százalék volt. A jelenségnek több magyarázata is van.

Kanada bevándorlói egy generációval korábban még gyakran európai származásúak voltak, és talán a kulturális hasonlóság miatt gyorsabb az asszimilációjuk, ami gyakran nyelvváltással is jár. A holland vagy olasz szülők gyerekeinek csak mintegy 20 százaléka beszéli szülei nyelvét, míg az újabb örmény, pandzsábi, kínai, perzsa, török, bengáli és urdu bevándorlók nyelvmegőrzése 70 százalék feletti.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kimutatás egyik érdekes magyar vonatkozása, hogy a vizsgált nyelvek közül a magyar nyelvű bevándorlók esetében a legalacsonyabb a nyelv megőrzése a harmadik generációnál, mindössze 3 százalék, a pandzsábi nyelv 33 százalékos nyelvmegtartásával szemben ugyan azon időtávon belül. A legjobb esély az nyelv megőrzésére az, ha a gyerekek kultúrájukon belül házasodnak, olyan párt választanak, akik beszélik anyanyelvüket.

A jelentős változás egyik oka, hogy az elmúlt 30 évben Kanada nagy hangsúlyt helyezett a családegyesítésre, engedélyezve sok szülő és nagyszülő bevándorlását. Az anyanyelv otthoni, családon belüli használata nagyban elősegíti a nyelvek átadását a következő generációk számára.

Forrás:

The Star: Immigrant languages thrive amongst first-generation Canadians