Amikor idegen szavakat tanulunk, az egyik lehetséges stratégia a Tesz-vesz városból is ismert szócsoportosítás: amikor együtt tanuljuk például az összes konyhával, kerttel, családdal kapcsolatos kifejezést. És van egy másik módszer is: együtt tanulni meg a hasonló szavakat. Brad Wyant, aki új könyvet adott ki nemrég az amerikai jelnyelvről, az utóbbira esküszik.

Brad Wyant – írja az Argus Leader című lap – egy születési rendellenesség folytán siketen jött a világra. A környékükön lévő középiskolában ő volt az első siket tanuló. Egyetemi tanulmányai befejeztével egy étteremben kapott gondnoki állást, majd könyvírásba kezdett. Szeret életrajzokat olvasni, mondja, mert jó megtudni, miként érték el más emberek az álmaikat.

Az amerikai jelnyelvről írott második könyvében Wyant azt ígéri, új módszert vezet be a jelek elsajátítására. A hagyományos, jelentés szerint csoportosító szótanulás helyett ő inkább a jelek hasonlóságára alapuló csoportosítást ajánlja. Vagyis először megtanítja az o betű formálását (behajlítani a négy ujjat egészen addig, hogy az a hüvelykujjal érintkezve kört formáljon), majd következik a bagoly (angolul owl – mindkét kézen az o betűhöz hasonló kört formálni, majd azokat a szemhez emelve a csuklót megforgatni), aztán mindjárt ezután a lehetőség szó (angolul opportunity – újból mindkét kéz o hangot formál, s azt a has elé helyezi úgy, hogy a könyökök két oldalra álljanak). „Egy jel, két forma, két különböző koncepció” – magyarázza az író, aki könyvében arra is kitér, miként változott, modernizálódott a jelnyelv az évek folyamán. Amit kínál tehát, az saját szavaival élve az „ábécé mozgásban”.