Az évek során számos színdarabot fordítottam angolból, általában régebbieket, mert nyelvészi képzettségem megkönnyíti, hogy megfejtsek régi nyelvi dolgokat – amik esetleg nehezek lennének egy másik fordítónak, aki remekül tud angolul, de a mai világban, a mai nyelvhasználatban van otthon. Nekem meg az megy nehezen: a múltkor Londonban láttam egy darabot, amely mai futballista fiatalok konfliktusairól szólt, hát a felét nem értettem. Annak fordítását nem vállalnám – Shakespeare-t viszont bármikor.

Shakespeare darabjai persze egytől egyig rendelkeznek magyar fordítással, sőt többel is, a reformkortól máig sokan birkóztak ezzel a feladattal. Hogy csak néhány nevet említsek: Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Arany János, Szász Károly, Babits Mihály, Vas István, Mészöly Dezső, Eörsi István. Minden fordítás magán viseli keletkezésének korát s a fordító stílusát, felfogását, ízlését. Én mindig úgy dolgozom, hogy a fordítást egy színház, azon belül is általában egy rendező rendeli tőlem, aki színre akarja vinni a darabot s úgy véli, egy új fordítás hozzáadna a produkció érdekességéhez, sikeréhez.

A színdarabfordítás velejárója, hogy hiába olvassa el az ember gondosan, amit írt, hiába hasonlítja össze elődeinek megoldásaival, hiába nézi végig kritikus szemmel a rendező, a dramaturg, meg a néhány jóbarát, amikor a darab színre kerül, akkor mindig kiderül, hogy egyes pontokon nem működik jól a szöveg. Alább összegyűjtöttem egy csokorra valót azokból az esetekből, amikor saját Shakespeare-fordításaimban a színpadról jövő visszajelzés alapján javítottam valamit. Az angol eredeti után megadom az első változatomat, utána a javítottat. Ahol érdekes, idézem más fordítók megoldásait is.

Nézzünk először olyan eseteket, amikor a szöveg ritmusáról, a verselésről, a szöveg­formálásról derült ki, hogy nem elég jó.

Szentivánéji álom III.2 60-61

	Demetrius: Yet you, the murderer, look as bright, as clear, As yonder Venus in her glimmering sphere.
Nádasdy 1995:	míg te, a gyilkosom, csak sziporkázol, mint ott a Vénusz, égi szférájából.
Nádasdy 2001:	míg te, a gyilkosom, ki romba dönt, úgy ragyogsz, mint a Vénusz odafönt.

Ezt a javítást magam kezdeményeztem, miután hallottam a soraimat színpadról. Bár az 1995-ös első változat szöveghű, szép és értelmes, a verselés hibás. A rím elfogadható, ám a sorok végén nem tiszta a jambikus ritmus: a szi-por-ká(zol) ill. a szfé-rá-já(ból) aláhúzott szótagjának rövidnek kéne lenni. Az új változat ezt kiküszöböli: rom-ba-dönt, o-da-fönt; s mivel itt egy romantikus fiú túlhabzó szövegeléséről van szó, a tartalmi eltérést – azaz hogy a „romba dönt” nincs benne az eredetiben – nem érzem húsba vágónak, inkább a versritmust alakítottam kifogástalanra.

Szentivánéji álom (1935-ös filmváltozat)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hamlet I.2 15

King Your better wisdoms, which have freely gone / With this affair along.

Nádasdy 2001: az önök bölcs és bőkezűn adott / tanácsait.

Nádasdy 2007: az önök bölcs és bőkezűen osztott / tanácsait

Ezt azért kellett javítani, mert a színész – több produkcióban is – a „bőkezűn” helyett automatikusan „bőkezűen”-t mondott, s ezzel elromlott a jambikus sorzárlat, amit én így képzeltem el:

és bő | kezű | n adott |

ami verstanilag tökéletes, csak sajnos a „bőkezűn” ma már túlzottan régies-irodalmias, kilóg az én kortársibb stílusomból, ezért joggal csúsztak rá a színészek a ma normálisabbnak érzett alakra. Beadtam a derekam, átírtam „bőkezűen”-re, így viszont egy többletszótag válik szükségessé, ezért lett az „adott” helyett „osztott”:

és bő | kezű | en osz |tott

A királyné Hamletet vigasztalja
(Forrás: library24.library.cornell.edu / Eugène Delacroix)

Hamlet I.2 42-43

	King And now, Laertes, what’s the news with you? You told us of some suit: what’s it, Laertes?
Nádasdy 2001:	No és Laertes, mi újság veled? / Egy kérésről volt szó; mi az, Laertes?
Nádasdy 2007:	Nos, Laertes, mi újság teveled? / Egy kérésed volt, Laertes, ugye? (ejtsd: Nos, Láertész… / …Láertész, ugye?)

Azért kezdeményeztem ezt a javítást, mert a Laertes név kiejtése más, mint régen, és én – angolos füllel hallgatva a szöveget – ezt eleinte nem tudatosítottam. A magyarban a név hagyományos ejtése, amit például Arany János is használt, [la-ER-tesz], sőt [la-ER-tes] volt, mint mondjuk az „a terhes” kifejezés, ti-TÁ-ti ritmussal (ahogy az angolban mindmáig [léj-ÖR-tíz]). A mai magyar művelt használatban azonban a görög -es végződést [-ész]-nek szokás mondani, tehát a filozófus például ma [szókratész], míg a szüleim még [szokrátesz]-nek mondták. Így lett Laertes mai ejtése [LÁ-er-tész], mint „hány erdész?”, azaz TÁ-ti-TÁ. Ezért az ezt tartalmazó sorok ritmusa megbillent, hiszen a színész a mai kiejtést használja. Át kellett alakítani a sorokat, hogy a jambikus lejtés megmaradjon.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Vízkereszt V.1 377

Malvolio: I’ll be revenged on the whole pack of you!

Nádasdy 2006: Bosszút állok az egész társaságon!

Nádasdy 2008: Még bosszút állok az egész bagázson!

Rónay György: Majd bosszút állok én ezen a csürhén!

(ugyanígy Szabó Lőrinc)

Mészöly: Majd bosszút állok én bandátokon!

Jánosházy: Bosszút is állok még ezen a bandán!

Ez sor a megalázott, megszégyenített Malvolio utolsó mondata, kimegy és otthagyja a társaságot, akik boldogan esküvőre készülnek. Előadás közben éreztem meg, hogy a „the whole pack of you” sokkal sértőbb, mint „az egész társaság”, különösen, hogy ezt a Hercegnek és a grófnőnek, tehát a jelen lévő két arisztokratának is címezi. Valami sértőbb kellett, így jött a bagázs. A többi fordítók is erősebbet írtak, lehet, hogy Rónay „csürhé”-je a legjobb.

Az egész bagázs
(Forrás: jpellizzer.blogspot.hu / Daniel Maclise )

Hamlet II.2 14

King: …so by your companies / To draw him on to pleasures

Nádasdy 2001: Vonják be őt is mulatságaikba

Nádasdy 2012: Vonják be őt is vidám dolgaikba

Arany: …hogy, pajtásilag / kéjekbe vonva…

Eörsi: …s vonjátok be őt / baráti szórakozástokba

Mészöly: Mulatságokba vonjátok be őt, / Mint cimborái

Itt a rendező és a dramaturg szólt, hogy a mulatság nagyon elavult, ma legföljebb olyan értelemben használatos „népes, zajos, táncos, főleg vidéki rendezvény”, de már ott is irodalmias. A Király viszont nemcsak ilyesmire gondol – persze azt se bánja, ha magukkal viszik Hamletet egy buliba –, hanem bármilyen időtöltésre. A kényszeredett „vidám dolgaik”-kal azt is éreztetni akartam, hogy a Királyt az egész nem érdekli, csak csináljanak már valamit.

Szentivánéji álom III.2 222.

Helena: Have you not sent Lysander, as in scorn, / To follow me?

Nádasdy 1994: Hát nem te küldted Lysandert, csalárdul, / hogy kövessen?

Nádasdy 1995: Hát nem te küldted Lysandert, galádul, / hogy kövessen?

Arany: Hát nem te kiszletéd gúnyból reám / Lysandert?

Jánosházy: Hát nem te küldted csúfságból utánam / Lysandert?

Emőd György: Lysandert nem te bujtottad-e fel?

Ezt a javítást, a „csalárdul” kicserélését „galádul”-ra a fiatal színészek kezdeményezték a próbán. Azt mondták: a „csalárd” lehetetlenül kimódolt, legföljebb opera-szövegkönyvben fordulhatna elő. Erre ajánlottam a hasonló hosszúságú és hangzású „galádul”-t, amit azonnal elfogadtak. Én nem láttam ilyen különbséget a kettő között, de hát ők tudják.