nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Javított kiadások

A mű már a színpadon, ám a műfordító még mindig nem pihen. Miért kell javítani a kész szövegen? Mindig másért. Most a műfordító bőkezűen osztja meg bagázsunkkal vidám dolgait.

Nádasdy Ádám | 2015. július 14.
|  

Az évek során számos színdarabot fordítottam angolból, általában régebbieket, mert nyelvészi képzettségem megkönnyíti, hogy megfejtsek régi nyelvi dolgokat – amik esetleg nehezek lennének egy másik fordítónak, aki remekül tud angolul, de a mai világban, a mai nyelvhasználatban van otthon. Nekem meg az megy nehezen: a múltkor Londonban láttam egy darabot, amely mai futballista fiatalok konfliktusairól szólt, hát a felét nem értettem. Annak fordítását nem vállalnám – Shakespeare-t viszont bármikor.

Shakespeare darabjai persze egytől egyig rendelkeznek magyar fordítással, sőt többel is, a reformkortól máig sokan birkóztak ezzel a feladattal. Hogy csak néhány nevet említsek: Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Arany János, Szász Károly, Babits Mihály, Vas István, Mészöly Dezső, Eörsi István. Minden fordítás magán viseli keletkezésének korát s a fordító stílusát, felfogását, ízlését. Én mindig úgy dolgozom, hogy a fordítást egy színház, azon belül is általában egy rendező rendeli tőlem, aki színre akarja vinni a darabot s úgy véli, egy új fordítás hozzáadna a produkció érdekességéhez, sikeréhez.

A színdarabfordítás velejárója, hogy hiába olvassa el az ember gondosan, amit írt, hiába hasonlítja össze elődeinek megoldásaival, hiába nézi végig kritikus szemmel a rendező, a dramaturg, meg a néhány jóbarát, amikor a darab színre kerül, akkor mindig kiderül, hogy egyes pontokon nem működik jól a szöveg. Alább összegyűjtöttem egy csokorra valót azokból az esetekből, amikor saját Shakespeare-fordításaimban a színpadról jövő visszajelzés alapján javítottam valamit. Az angol eredeti után megadom az első változatomat, utána a javítottat. Ahol érdekes, idézem más fordítók megoldásait is.

Nézzünk először olyan eseteket, amikor a szöveg ritmusáról, a verselésről, a szöveg­formálásról derült ki, hogy nem elég jó.

Szentivánéji álom III.2 60-61

  Demetrius: Yet you, the murderer, look as bright, as clear,
As yonder Venus in her glimmering sphere.
Nádasdy 1995: míg te, a gyilkosom, csak sziporkázol,
mint ott a Vénusz, égi szférájából.
Nádasdy 2001: míg te, a gyilkosom, ki romba dönt,
úgy ragyogsz, mint a Vénusz odafönt.

Ezt a javítást magam kezdeményeztem, miután hallottam a soraimat színpadról. Bár az 1995-ös első változat szöveghű, szép és értelmes, a verselés hibás. A rím elfogadható, ám a sorok végén nem tiszta a jambikus ritmus: a szi-por-ká(zol) ill. a szfé--já(ból) aláhúzott szótagjának rövidnek kéne lenni. Az új változat ezt kiküszöböli: rom-ba-dönt, o-da-fönt; s mivel itt egy romantikus fiú túlhabzó szövegeléséről van szó, a tartalmi eltérést – azaz hogy a „romba dönt” nincs benne az eredetiben – nem érzem húsba vágónak, inkább a versritmust alakítottam kifogástalanra.

Szentivánéji álom (1935-ös filmváltozat)
Szentivánéji álom (1935-ös filmváltozat)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hamlet I.2 15

King Your better wisdoms, which have freely gone / With this affair along.

Nádasdy 2001: az önök bölcs és bőkezűn adott / tanácsait.

Nádasdy 2007: az önök bölcs és bőkezűen osztott / tanácsait

Ezt azért kellett javítani, mert a színész – több produkcióban is – a „bőkezűn” helyett automatikusan „bőkezűen”-t mondott, s ezzel elromlott a jambikus sorzárlat, amit én így képzeltem el:

és bő | kezű | n adott |

ami verstanilag tökéletes, csak sajnos a „bőkezűn” ma már túlzottan régies-irodalmias, kilóg az én kortársibb stílusomból, ezért joggal csúsztak rá a színészek a ma normálisabbnak érzett alakra. Beadtam a derekam, átírtam „bőkezűen”-re, így viszont egy többletszótag válik szükségessé, ezért lett az „adott” helyett „osztott”:

és bő | kezű | en osz |tott

A királyné Hamletet vigasztalja
A királyné Hamletet vigasztalja
(Forrás: library24.library.cornell.edu / Eugène Delacroix)

Hamlet I.2 42-43

  King And now, Laertes, what’s the news with you?

You told us of some suit: what’s it, Laertes?

Nádasdy 2001: No és Laertes, mi újság veled? / Egy kérésről volt szó; mi az, Laertes?
Nádasdy 2007: Nos, Laertes, mi újság teveled? / Egy kérésed volt, Laertes, ugye?

(ejtsd: Nos, Láertész… / …Láertész, ugye?)

Azért kezdeményeztem ezt a javítást, mert a Laertes név kiejtése más, mint régen, és én – angolos füllel hallgatva a szöveget – ezt eleinte nem tudatosítottam. A magyarban a név hagyományos ejtése, amit például Arany János is használt, [la-ER-tesz], sőt [la-ER-tes] volt, mint mondjuk az „a terhes” kifejezés, ti-TÁ-ti ritmussal (ahogy az angolban mindmáig [léj-ÖR-tíz]). A mai magyar művelt használatban azonban a görög -es végződést [-ész]-nek szokás mondani, tehát a filozófus például ma [szókratész], míg a szüleim még [szokrátesz]-nek mondták. Így lett Laertes mai ejtése [LÁ-er-tész], mint „hány erdész?”, azaz TÁ-ti-TÁ. Ezért az ezt tartalmazó sorok ritmusa megbillent, hiszen a színész a mai kiejtést használja. Át kellett alakítani a sorokat, hogy a jambikus lejtés megmaradjon.

Vízkereszt V.1 377

Malvolio: I’ll be revenged on the whole pack of you!

Nádasdy 2006: Bosszút állok az egész társaságon!

Nádasdy 2008: Még bosszút állok az egész bagázson!

Rónay György: Majd bosszút állok én ezen a csürhén!

(ugyanígy Szabó Lőrinc)

Mészöly: Majd bosszút állok én bandátokon!

Jánosházy: Bosszút is állok még ezen a bandán!

Ez sor a megalázott, megszégyenített Malvolio utolsó mondata, kimegy és otthagyja a társaságot, akik boldogan esküvőre készülnek. Előadás közben éreztem meg, hogy a „the whole pack of you” sokkal sértőbb, mint „az egész társaság”, különösen, hogy ezt a Hercegnek és a grófnőnek, tehát a jelen lévő két arisztokratának is címezi. Valami sértőbb kellett, így jött a bagázs. A többi fordítók is erősebbet írtak, lehet, hogy Rónay „csürhé”-je a legjobb.

Az egész bagázs
Az egész bagázs
(Forrás: jpellizzer.blogspot.hu / Daniel Maclise )

Hamlet II.2 14

King: …so by your companies / To draw him on to pleasures

Nádasdy 2001: Vonják be őt is mulatságaikba

Nádasdy 2012: Vonják be őt is vidám dolgaikba

Arany: …hogy, pajtásilag / kéjekbe vonva…

Eörsi: …s vonjátok be őt / baráti szórakozástokba

Mészöly: Mulatságokba vonjátok be őt, / Mint cimborái

Itt a rendező és a dramaturg szólt, hogy a mulatság nagyon elavult, ma legföljebb olyan értelemben használatos „népes, zajos, táncos, főleg vidéki rendezvény”, de már ott is irodalmias. A Király viszont nemcsak ilyesmire gondol – persze azt se bánja, ha magukkal viszik Hamletet egy buliba –, hanem bármilyen időtöltésre. A kényszeredett „vidám dolgaik”-kal azt is éreztetni akartam, hogy a Királyt az egész nem érdekli, csak csináljanak már valamit.

Szentivánéji álom III.2 222.

Helena: Have you not sent Lysander, as in scorn, / To follow me?

Nádasdy 1994: Hát nem te küldted Lysandert, csalárdul, / hogy kövessen?

Nádasdy 1995: Hát nem te küldted Lysandert, galádul, / hogy kövessen?

Arany: Hát nem te kiszletéd gúnyból reám / Lysandert?

Jánosházy: Hát nem te küldted csúfságból utánam / Lysandert?

Emőd György: Lysandert nem te bujtottad-e fel?

Ezt a javítást, a „csalárdul” kicserélését „galádul”-ra a fiatal színészek kezdeményezték a próbán. Azt mondták: a „csalárd” lehetetlenül kimódolt, legföljebb opera-szövegkönyvben fordulhatna elő. Erre ajánlottam a hasonló hosszúságú és hangzású „galádul”-t, amit azonnal elfogadtak. Én nem láttam ilyen különbséget a kettő között, de hát ők tudják.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
3 Sultanus Constantinus 2015. július 14. 14:49

Kár, hogy a vers fele nem igaz,

De Angry Birdnek ez nem vigasz.

Az álnév mögött vajon ki lehet ő?

Talán az egyik felelős szerkesztő?

:D

2 Angry Bird 2015. július 14. 14:17

saját versének is ő a hőse

bánja, hogy nem mindenki ismerőse

gondolhatod, hogy mekkora ánusz

a rímre mégis mindig ügyel szultánusz

1 Sultanus Constantinus 2015. július 14. 12:49

Érdekes cikk, rávilágít arra, hogy a műfordítóknak mennyire nem egyszerű a dolga.

Én csak hobbiból, ill. ismeretterjesztéből szoktam spanyol dalokat fordítani (verstani részletekbe bele sem megyek, mert halvány gőzöm sincs róla), azt viszont próbálom mindig elérni, hogy legalább rímeljen, de még ez sem mindig lehetséges. Egy biztos, soha nem szoktam a régi fordításaimat újra felhasználni, inkább mindig új változatot készítek, mert mindig van valami, amin még lehet finomítani.

Épp eszembe jutott az egyik régi cikkem ( www.nyest.hu/hirek/madrid-spanyolorszag-osanyja ), mert a végén lévő dalnak nemrég csináltam meg újra a fordítását, amely néhány helyen köszönőviszonyban sincs a régivel. Lehet, hogy majd be is kommentelem alá a javított változatot.

Információ
X