nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
75 éves az első afrikai Nobel-díjas

Július 13-án ünnepli 75. születésnapját Wole Soyinka nigériai író, költő, drámaíró, színész, rendező, irodalomtörténész, az első afrikai, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat 1986-ban.

MTI | 2009. július 13.
|  

A joruba törzsbeli Soyinka a Nigéria nyugati részén fekvő Abeokutában született. Az Ibadani Egyetemen, majd az angliai Leeds Egyetemén folytatott felsőfokú tanulmányokat, 1957-ben angol nyelv- és irodalomtanári diplomát szerzett. Részt vett az egyetemi drámafesztiválokon, 1958-59 között a Royal Court Theatre dramaturgja volt. 1960-ban Rockefeller-ösztöndíjat kapott és visszatért Nigériába, ahol színházi társulatokat alapított, miközben angolt és irodalomelméletet tanított.

Hamar ráébredt hazája társadalmi ellentmondásaira, ami esszéin kívül legjelentősebbnek tekintett darabjában, a Kongi szüretében nyilvánul meg legélesebben. A véres nigériai polgárháborúban békítő-közvetítő szerepet vállalt, ezért kétévi börtönnel sújtották 1967–69-ben. Szabadulása után az Ibadani Egyetemre került, majd ösztöndíjjal ismét Angliába ment. Afrikai szellemben feldolgozta Euripidész Bakkhánsnők című drámáját, s megírta Jero metamorfózisa és A halál és a király című darabjait.

Hazájába visszatérve az ibadani, majd az ifei egyetem professzora lett, Transition címmel folyóiratot indított. 1976-os Mítosz, irodalom és az afrikai világ című esszékötetében feltárta az európai kultúrához túlságosan kötődő, akkor divatos eszmeáramlat, az úgynevezett négritude gyengéit és hiányosságait, s határozottan fellépett kulturális egyeduralmi törekvései ellen. Művészeti és politikai hitvallását a legteljesebb igénnyel az Aké, a gyermekkor évei című önéletírásában fogalmazta meg, amelyből írásművészetének egyetlen jellemzője: a líraiság, a harsány humor, a törzsi misztikum, az éles szemű társadalomrajz és a politikai jelenségek átgondolt bírálata sem hiányzik. 1985-ben a Nemzetközi Színházi Intézet elnöke lett, majd 1986-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.

Politikai aktivitása sem csökkent, írásaiban éles hangon bírálta a fennálló rendszer visszásságait, a virágzó korrupciót. 1993-ban utcai tüntetéseket is vezetett a katonai kormányzat elleni tiltakozásul. Válaszként a vezetés kiutazási tilalommal sújtotta, de 1994-ben a hatóságok éberségét kijátszva titokban elhagyta Nigériát, és Franciaországba, majd Londonba utazott.

Többször is felhívta a világ közvéleményét, hogy közösítse ki Sani Abacha tábornok katonai rezsimjét. 1997-ben a lagosi bíróság hazaárulás vádjával eljárást indított ellene, a katonai rezsim a kiadatását követelte, sikertelenül. Végül Achebe halála után, 1998 októberében tért vissza Nigériába. Mint mondta, jobban szeretne csak író lenni, de aktivista tevékenységét azóta sem hagyta abba, legutóbb – több Nobel-díjas íróval együtt – Kína Tibet-politikája miatt emelte fel szavát.

Információ
X