nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
csupa zilált zagyvaság
Hogyan üssünk nagyobbat?

Miért lesz a gyarlóságból jellemgyengeség? Fontos, hogy a műfordító ne hazudjon magának: ha egy picit is kibicsaklott a fordítás, éppen ő született helyrerakni.

Nádasdy Ádám | 2015. július 21.
|  

Előző cikkemben bemutattam néhány példát, amikor saját Shakespeare-fordításaimban a színpad visszajelzése alapján javítottam. Nézzünk további eseteket: ezekben a szöveg tartalmának lényegibb mozzanatain kellett változtatnom, például azért, hogy érthetőbb, „ütősebb” legyen a mondat.

Az ütősségen azt értem, hogy a kérdéses mondat a közönséget jobban eltalálja, meglepje, akár fejbe kólintsa. A jó színműben – akár vidám, akár szomorú – mindig van egy-két mondat, amelyre a közönség felkapja a fejét. Nos, nekem mint fordítónak a feladataim közé tartozik, hogy ezt a helyzetet a magyar szövegben is megteremtsem. Használhatok meglepően mai kifejezést, használhatok durvát (trágárt nem szoktam, mert Shakespeare sem csinálja), illetve a jól ismert régebbi fordításokhoz képest szándékosan valami mást.

Hamlet I.5 139

Horatio: These are but wild and whirling words, my lord.

Nádasdy 2001: Fenség, te csak beszélsz itt összevissza!

Nádasdy 2007: Fenség, minden szavad zagyva, zilált!

Nádasdy 2012: Fenség, ez csupa zilált zagyvaság!

Kazinczy prózában fordított, nem kérhetjük számon rajta a versmértéket!

Kazinczy: Kegyelmes uram, e’ mind érthetetlen, bomlott beszéd.

Arany: Ez csak hiú, zavart beszéd, uram.

Telekes: Fönség, biz ez csak dúlt, zavart beszéd.

Eörsi: Ezek csak örvénylő és vad szavak.

Mészöly: Ez izgatott, zilált beszéd, uram.

Jánosházy: Ez badar és zavart beszéd, uram.

Őszintén megvallva, most is az első, 2001-es változatomat érzem igazán jónak: Horatio és Hamlet, két fiatal diáktárs beszél egymással, és bár Horatio a protokollt betartva „fenség”-nek szólítja barátját, ezzel le is van tudva a kötelező udvariasság. Ráadásul föl vannak zaklatva mindketten, a Szellem most ment el, Horatio retteg és aggódik, s az ember ilyenkor sarkosabban tud beszélni. Mégis elbizonytalanodtam, hogy ennyire szabad a fordításom, vagyis nem a szöveget, hanem a helyzetet fordítottam le, hiszen egy szó sincs benne, ami azonos volna az eredetivel. A 2007-es javításom nem elég jó, akadozik; a 2012-es szebb, és visszaadja az eredetiben lévő alliterációt (w-w-w, nálam z-z). De fáj a szívem az első változatért.

A szellem most ment el...
A szellem most ment el...
(Forrás: Wikimedia Commons / Henry Fuseli (1741–1825))

Hamlet I.2 146

Hamlet: Frailty, thy name is woman.

Nádasdy 2001: Jellemgyengeség, nőnemű vagy!

Nádasdy 2012: A jellemhiba másik neve: nő!

Kazinczy: Állhatatlanság, a te neved Asszony!

Arany megoldását vette át Eörsi, Mészöly, Jánosházy.
Arany: Gyarlóság, asszony a neved!

Telekes Béla: Gyarlóság, nő a te neved!

Az „asszony” szót nem akartam használni, mert ma már csak férjes, érettebb nőre szokás mondani, s bár Hamlet mondatának apropója az anyja, a mondat mégis általában a nőkre vonatkozik (woman), nyilván Opheliára is. Érdekes, hogy Telekes már 1901-ben a „nő” szót használta. A „gyarlóság” szót is kerültem, mert ma enyhébb az értelme, mint régen: apró hibára szoktuk használni, nem alapvető fogyatékosságra, ahogyan Hamlet érti. Mindazonáltal első változatom általános nemtetszést, sőt gúnyos fanyalgást váltott ki, magam sem egészen értettem, miért. Lehet, hogy a tegező megszólítás (…vagy!) annyira retorikus, mesterkélt, hogy azt hiába próbáltam a mai szóhasználattal összeházasítani. A javított változatot elfogadhatónak érzik a színházak, a nézők meg legalább elgondolkodnak: ja, ez a jólismert „Gyarlóság…” sor mai megfelelője. Hadd gondolkodjanak.

Hamlet I.3 78-80

  Polonius: This above all: to thine own self be true,
And it must follow, as the night the day:
Thou canst not then be false to any man.
Nádasdy 2001: Ami a fő: magadhoz légy igaz,
ebből következik, mint éj a napra,
hogy hazug senki máshoz sem leszel.
Nádasdy 2013: Ami a legfőbb: ne hazudj magadnak;
s ebből következik, mint napra éj,
hogy más emberrel sem leszel hamis.
Kazinczy: Mindenek felett légy egyenes szívű magad eránt, mert azután ollyan bizonyosan az következik, mint az éjtszaka a nappal után, hogy mások eránt is az lészesz.
Arany: …Mindenek fölött
légy hű magadhoz; így mint napra éj,
következik, hogy ál máshoz se léssz.
Telekes: Főként pedig légy hű magadhoz: ebből
mint éjre nappal, úgy következik,
hogy másokhoz sem léssz csalárd.
Eörsi: De mindenekfölött: légy hű magadhoz,
Ebből, mint napra éj, következik,
Hogy másokat se csapsz be.
Mészöly: Legfontosabb elv: légy hű önmagadhoz!
Így oly bizonyosan, mint napra éj
következik: máshoz is hű leszel.

Ez a bölcs tanács meglepően nehezen fordítható, mert az angol true jelentése több, általánosabb, mint a magyar megfelelőké. Például a hiteles másolat angolul true copy, de a hű szerelem is true love. Mit akar valójában mondani Polonius a fiának? Légy következetes? Mondj igazat? Arany fordítása gyönyörűen hangzik: „Légy hű magadhoz”, de mit jelent ez? És Kazinczyé hogyan értendő? Az én 2013-as verziómat legalább értem: nézz a tükörbe, ismerd be saját hibáidat, s akkor őszinte leszel másokhoz is. Talán ezt akarja mondani Polonius. Talán ezt akarja mondani Kazinczy is.

Hamlet I.5 196-7

 

Hamlet: The time is out of joint – O cursed spite,
That ever I was born to set it right!

Nádasdy 2001:

A világ szétesett; átok ül rajtam,
mert arra születtem, hogy összerakjam.

Nádasdy 2013:

A világ kibicsaklott; hihetetlen,
hogy helyrerakni éppen én születtem!

Kazinczy:

Az idő kifordult sarkából. Szerencsétlen eset, hogy nekem kelle helyrehozására születtetnem!

Arany:

Kizökkent az idő – ó, kárhozat,
Hogy én születtem helyre tolni azt!

Telekes:

Korunk meghibbant – Óh balvégzet átka,
hogy helyre lökni jöttem e világra!

Eörsi:

Kibicsaklott az idő. Átka rajtam:
Azért születtem meg, hogy helyre rakjam.

Telekessel értek egyet: az angolban az „idő” elé nem kellene névelő, gondoljunk a „Time is money!” kifejezésre („Az idő: pénz!”). Ha „The time” van, az mást jelent: időszak, periódus, alkalom, helyzet, a jelen stb. Ezért írtam már eleve „világ”-ot. A sorvégi „O cursed spite” egyszerű szitkozódás, amivel könnyít magán az ember, olyasmi, mint „a rohadt életbe” vagy „a büdös francba” (vagy erősebb, klasszikus színpadra nem illő megfelelői). Néhány produkció után elkezdtem gyengének, szenvelgőnek érezni az „átok ül rajtam”-ot, és belegondoltam: ma egy fiatal férfi – ha nem akar trágárságot mondani – akkor ilyesmit mondana: „Hát ez hihetetlen!” A sorpár többi részét aztán ehhez kellett igazítani (a „kibicsaklott” Eörsi ötlete), mert a két sor rímel, és én (a többi fordítóhoz hasonlóan) ezt be akartam tartani, színtiszta hagyománytiszteletből – jóllehet a mai fülnek már kissé idétlenül hangzanak ezek a váratlanul felbukkanó párrímek a jelenetek végén.

Helyrehozni? Helyre tolni? Helyre lökni? Helyre rakni? Összerakni?
Helyrehozni? Helyre tolni? Helyre lökni? Helyre rakni? Összerakni?
(Forrás: Wikimedia Commons / William Blake (1757–1827))

Hamlet V.2 363

Hamlet: Which have solicited – the rest is silence.

Nádasdy 2001: amik miatt… – és innentől a csend.

Nádasdy 2013: amik miatt... – és most elhallgatok.

Arany: mi okozá. – A többi, néma csend.

Telekes: nagy s kis körülményt… Holtnak hallgatás!

Mészöly: hogyan s miért. A többi – csend.

Eörsi: mik erre bírtak – nincs más, csak a csönd.

Jánosházy: és miért így esett. A többi: csend.

Fontos, hogy a sor első fele megszakított mondat legyen, mert az angol is az („Amik előidézték, hogy…”), azaz semmiképp se lehessen pontot hallani a sor közepén. A sor második felére nehéz az Aranyénál jobbat, vagy legalábbis hasonlóan elfogadhatót találni. Mert persze a „silence” nem feltétlenül csend (és nem „néma csend”), hanem inkább „hallgatás”, hiszen az angolban nincs „hallgatni” ige. Meggyőztem magam arról, hogy ide a „hallgatni” ige kell. Az angolban azt, hogy „Hallgattam.” így fejezzük ki: „I was silent” vagy „I kept silent”. Vagyis Hamlet azt mondja: „a többit elhallgatom, a továbbiakban hallgatni fogok”.

Amiről nem lehet beszélni, arról néma csend
Amiről nem lehet beszélni, arról néma csend
(Forrás: Wikimedia Commons / Henry Courtney Selous (1803–1890))

A makrancos hölgy IV.3 90-1

Petruchio: Like to a censer in a barber’s shop.

Nádasdy 2001: (csak lik meg luk meg nyílás meg kivágás,)
mint borbélyüzletben a gőzölőn.

Nádasdy 2015: …mint utcasarki csatornafedőn.

Lévay József 1866: mint léghuzam-cső a borbélymühelyben

Harsányi Zsolt 1948: Illatszeres üvegre kell ezt adni!

Jékely Zoltán 1955: mint borbélybolt pacsuliibrike!

Jánosházy 2003: nyiszált / az olló itt, mint egy borbély kezében.

Az eredetiben a censer értelme nem világos, Shakespeare is csak kétszer használja munkáiban. Leginkább ’füstölő’, ’illatosító’ lehet, olyan fémedény, melynek bevagdalt tetején át száll fel a finom füst. Ám a kultúrtörténet nem tud arról, hogy ilyet használtak volna borbélyüzletekben, így aztán a fordítók szabadnak érzik magukat. A helyzet amúgy is gúnyos, ironikus: Petruchio azt akarja mondani, hogy a ruhán túl sok hasíték van. Javított változatom a mai tárgyi világhoz közelít; ez egy vígjátékban megengedhető. Az „utcasarki” meg bizonyos durvaságot hoz a szövegbe, ami Petruchiónak burkoltan célja is.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 El Vaquero 2015. július 22. 11:14

Na, E[ɾ]öm bá’ is elkezdett rendszeresen cikkezni. Esetleg két műfairdítés között lehetne cikk Sa-kesss-pe-are Vili akcentusának rekonstruálásáról. Gondolom a iambicus nanométerekből és a rímekből kiderül, hogy milyen kiejtéssel beszélhetett. Tudom, már publikáltak ebben a témában, de az kevés, mint sünben a dauer.

Információ
X