A tudományos-ismeretterjesztő lap azonban hangsúlyozza: ez semmiképp nem jelenti azt, hogy a főemlősök nyelvet beszélnének, azt viszont mindenképp leszögezhetjük, hogy némi „gyakorlás” után meg tudják különböztetni a megszokottól eltérő szótagsorrendet. Ez pedig annyit jelent, hogy a nyelvtanulás legalapvetőbb elemei függetlenek magától a nyelvtől: a memóriát érintik csupán.

Rokonok. Két vöröshasú tamarin ismerkedik az új lakhelyével a debreceni állatkertben
(Forrás: MTI, Oláh Tibor)

A harvardi egyetem kutatói a lisztmajmocska néven is ismert gyapjasfejű tamarin (Saguinus oedipus) segítségével jutottak erre az eredményre. Jelentés nélküli, de következetes szótagsorrendű, két szótagos szavakat játszottak le a tamarinoknak, mintha ragozták volna őket: „shoybi”, „shoyka” és „shoyna”. Következő alkalommal változtattak a második szótagon, de megtartották a „shoy” előtagot – amikor viszont cserélődött a szótagok sorrendje, a majmok, a kutatók elvárásának megfelelően nagyobb érdeklődéssel reagáltak, számolt be Ansgar Endress, a csoport egyik tagja.

A kísérleteket egyaránt elvégezték a szavak elő- és utótagjával is, így végül arra jutottak, hogy a lisztmajmocskák határozottan felismerték, sőt megjegyezték a „szótag-mintát”. Lényeges körülménye volt a kísérleteknek, hogy semmilyen jutalmazással nem kötötték össze a majmok reakcióját – ez persze, teszi hozzá Endress, nem annak a bizonyítéka, hogy a tamarinok nyelvhasználók; arra utal viszont, hogy emlékezetük képes a nyelvi mintákat kezelni.

A kutatócsoport egy másik tagja, Marc Hauser ugyancsak fontos jelenségre hívta fel a figyelmet, számol be a BBC News: a kísérletek eredménye összekapcsolható azzal, amit a bálnák vagy a madarak énekéről már tudunk, hogy a jelek időbeli sorrendje alapvető szerepet játszik a kommunikációjukban. Ráadásul arra is magyarázattal szolgál, hogy a főemlősök hogyan tanulnak meg eszközöket használni: a cselekvések sorrendjét kötik ugyanis össze a végeredménnyel. Sőt, teszi hozzá Marc Hauser, ugyanilyen minta szerint működik a gyerekek nyelvtanulása. Az előfordul, hogy például a szabály szerint próbálnak ragozni nyelvtani kivételeket (hányszor hallottuk már: „Apa esz!”), de sosem cserélik fel a megtanult szótagok sorrendjét.