nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hátravetett jelzők,
azonosító értelmezők
és egyéb borzalmak

Nem azok a szerkezetek helytelenek, melyek nem szerepelnek a nyelvtanokban, hanem a nyelvtanok hibásak. Nem egyszerűen azért, mert nem tárgyalják az adott szerkezeteket, hanem azért, mert leegyszerűsített képet sugallnak a nyelvről.

Kálmán László | 2014. április 16.
|  

Egy magát megnevezni nem kívánó olvasónk két szerkezet „helyességéről”, illetve „helytelenségéről” érdeklődik:

Helyes-e így a mondat: Tóth Barnabás krétaköri megbízottal együtt töltöttük az estét. Vagy úgy helyes: Tóth Barnabással, krétaköri megbízottal együtt töltöttük az estét.

Tisztelt olvasónk, ennek a kérdésnek az eldöntéséhez igazán semmi szükség nincs nyelvészekre. Egyszerűen kérdezze meg néhány magyar anyanyelvű ismerősét (idegeneket is lehet, bár azok esetleg nagyon furcsállnák a kérdést). Ha ilyen meg olyan választ is kap, akkor mindkettő helyes. Helyesség kérdésében ugyanis csak az anyanyelvi beszélők mérvadók, ők alakítják a nyelvet, nem pedig a nyelvészek, és ők tudják, hogy egy-egy kifejezés mennyire alkalmazkodik az általuk megalkotott rendszerhez. Vagy nem tudják, mert ez a rendszer mindig sok bizonytalanságot és változatosságot tartalmaz, számomra ez az egyik szépsége.

Ha a megkérdezett beszélők bizonytalankodnak, annak okairól már érdeklődhetünk a nyelvészektől, de „jogorvoslatot”, mértékadó döntést ne várjunk tőlük. Ennek a két szerkezetnek az esetében is van mit elmondania a nyelvésznek, de ha érti a szakmáját, akkor a leíró nyelvtani meggondolások alapján egyiket sem minősíti „helytelennek”.

Az első szerkezetről, amelyikre az a példa, hogy Tóth Barnabás krétaköri megbízottal, az iskolai nyelvtanok alapjául szolgáló hagyományos nyelvtanok, ha jól értem őket, annyit tudnak mondani (és most lefordítom az ő szóhasználatukat a mai, modernebb terminológiára), hogy ez egyetlen névszói szerkezet, amit az is mutat, hogy az esetrag egyetlen helyen, a legvégén szerepel. Ez a névszói szerkezet két részből, két másik névszói szerkezetből áll, a Tóth Barnabás névből és a krétaköri megbízott névelőtlen névszói szerkezetből. A hagyományos nyelvtan szerint ezt a szerkezetet úgy kell elemezni, hogy az első elem ún. „kijelölő jelző”, olyan, mint a Gyuri bátyám szerkezetben a Gyuri. Ezt az elemzést a szerkezet értelmezésével támasztják alá: ahogyan a Gyuri bátyám értelmezése ’a bátyáim közül a Gyuri nevű’, úgy a Tóth Barnabás krétaköri megbízott értelmezése ’a krétaköri megbízottak közül a Tóth Barnabás nevű’.

A második szerkezethez (Tóth Barnabással, krétaköri megbízottal) teljesen hasonlót nem találunk a hagyományos leíró nyelvtanban. Két hozzá hasonló szerkezetről beszélnek: az ún. „hátravetett jelzőről” (pl. találkoztam a szomszédommal, a felsővel), valamint az ún. „azonosító értelmezőről (appozícióról)” (pl. találkoztam a szomszédommal, Tóth Barnabással). Mind a „hátravetett jelző”, mind az „azonosító értelmező” az ún. „értelmező” kategóriájának alfajai, és mindkettőre az jellemző, hogy két névszói szerkezetből állnak, amit az mutat, hogy az esetrag a szerkezet mindkét tagjának a végén megjelenik. Miért nem hasonlítanak ezek teljesen olvasónk második példájához? Az első azért nem, mert a „hátravetett jelzőnek” szófajilag melléknévnek (esetleg számnévnek) illene lennie, ahogy az én példámban (találkoztam a szomszédommal, a felsővel) is melléknév a felső, míg a krétaköri megbízott nem az. A második pedig azért nem hasonlít teljesen rá, mert az „azonosító értelmezőnek” illene teljes névszói szerkezetnek lennie (tulajdonnévnek vagy névelős szerkezetnek), ahogy az én példámban (találkoztam a szomszédommal, Tóth Barnabással) tulajdonnév a Tóth Barnabás, míg a krétaköri megbízott nem az.

Mielőtt olvasónk sietve levonná a következtetést, hogy mivel a második típusú szerkezetet nem tárgyalják a nyelvtanok, az „helytelen”, megismétlem: az, hogy egy szerkezetet nem tárgyalnak a magyar nyelvtanok, nem jelenti azt, hogy az nem is létezik. Hogy mi létezik, azt mi, anyanyelvi beszélők döntjük el, azzal, hogy használjuk e az illető nyelvi eszközt.

Krétakör
Krétakör
(Forrás: iStockphoto)

De vannak más érveim is arra, hogy csínján kell bánnunk a hagyományos nyelvtan besorolásaival. Először is: maguk ezek a nyelvtanok is csínján bánnak velük, mindenféle fenntartásokat fejeznek ki, csakhogy ezek a meggondolások az iskolai nyelvtanokba, vagy például az akadémiai helyesírás szabályaiba már nem jutnak el. Szegény iskolásoknak már úgy tanítják a hagyományos nyelvtan kategóriáit, mintha kristálytiszta, jól alkalmazható osztályozásról lenne szó, és merev kategória-rendszerként kezeli az akadémiai helyesírási szabályzat is. Pedig például a legtöbb helyen tankönyvként használt Magyar grammatika, és még inkább elődje, A mai magyar nyelv rendszere (MMNyR.) figyelmeztet arra a sok bizonytalanságra, amelyek az itt tágyalt szerkezeteket is körülveszik. Én most saját szavaimmal fogom összefoglalni ezeket, megtoldva a saját észrevételeimmel.

A MMNyR. igen szépen ecseteli a „kijelölő jelzős” szerkezetek (ilyen lenne elvileg az, hogy Tóth Barnabás krétaköri megbízott) furcsaságait. „Hivatalosan” a szerkezet alaptagjának, ami az egész szerkezet fő tulajdonságait meghatározza, a szerkezet második részének (itt: krétaköri megbízott) kellene lennie, hiszen az első részét „jelzőnek” nevezik, márpedig a jelző „alárendelt” szerepet játszik a jelzős szerkezetekben. A jelző szerepe „hivatalosan” csak módosítás (illetve a „kijelölő jelzőnél” kijelölés). Ugyanakkor a Tóth Barnabás krétaköri megbízott szerkezet a megtévesztésig olyan, mintha a Tóth Barnabás név lenne az alaptagja: az egész szerkezet pontosan olyan szerepet játszik, mintha csak magát ezt a nevet használnánk. Nem a „kijelölő jelző” hagyható el a szerkezetből, hanem éppen az, aminek az alaptagnak kellene lennie, a krétaköri megbízott. Más szóval: olyan, mintha a krétaköri megbízott működne jelzőként, méghozzá nem megszorító értelmű, csak többletinformációt közlő módosítóként.

A „kijelölő jelzős” szerkezetek nagy részében tehát akár az első tagot is felfoghatjuk alaptagnak, ha a szerkezet jelentésének szempontjait vesszük figyelembe. Különösen látványos ez az olyan esetekben, amikor a szerkezet második eleme afféle állandósult utótag, mint amilyen az úr, doktor és társaik: Kovács úr, Lendvai doktor és így tovább. Ezeknek a szerkezeteknek nem lennének szerencsés parafrázisai az ilyenek: az az úr, akit Kovácsnak hívnak, a doktorok közül Lendvai, és így tovább. Hasonlóképpen a Tóth Barnabás krétaköri megbízott kifejezésnek szerintem nem szerencsés parafrázisa az, hogy a krétaköri megbízottak közül a Tóth Barnabás nevű. Egyébként az iskolai nyelvtanok által idézettek között is sok olyan van, amely (bár nem állandósult utótagféle a második eleme) inkább „azonosító értelmezős” szerkezettel helyettesíthető: a Gyuri bátyám szerkezetet én tudom ugyan azzal helyettesíteni, hogy az a bátyám, akit Gyurinak hívnak, mert több bátyám is van, de akinek csak egyetlen, Gyuri nevű bátyja van, annak az esetében ilyenek a lehetséges parafrázisok: bátyám, Gyuri; bátyám, akit Gyurinak hívnak, Gyuri, a bátyám.

Vessünk most egy pillantást a másik két említett szerkezettípusra is, a „hátravetett jelzősre” és az „azonosító értelmezősre”! Mint említettem, a „hátravetett jelző” meghatározásában egy szófaji szempont érvényesül (legyen a jelző melléknév, számnév stb.). Ugyanakkor abban a szerkezetben, hogy a szomszédommal, a felsővel, a szerkezet második eleme egy teljes (névelős) névszói szerkezet, még ha a névszói alaptagja (felső) melléknév is. Ezért van névelője, és ezért kap a második elem is esetragot. Igaz, hogy nem találunk mindig névelőt a második rész élén, de ez nem cáfolja azt, amit állítok. Például a Vettem zsömlét, hármat mondatban a tárgybeli „hátravetett jelző” olyan határozatlan névszói szerkezet, amelynek számnév az alaptagja, és az ilyenek élén sosem áll névelő: Vegyél hármat! Vagy például a Hozzál kávét, etiópot mondatban a „hátravetett jelző” határozatlan egyes számú névszói szerkezet, és ezeknek az élén sem szokott névelő állni: Hozzál kávét! Ezért valójában nem áll távol egymástól a „hátravetett jelző” és az „azonosító értelmező”: abban, hogy a szomszédom, a felső, két teljes névszói szerkezet van, amelyek ugyanarra a személyre utalnak, akárcsak abban, hogy a szomszédom, Tóth Barnabás. Továbbá olvasónk példájában, abban, hogy Tóth Barnabással, krétaköri megbízottal, a szerkezet második eleme minden további nélkül tekinthető teljes határozatlan (és névelőtlen) névszói szerkezetnek, mint amilyen a hármat vagy az etiópot, csak abban különbözik ezektől, hogy az alaptagja szófajilag nem melléknév vagy számnév. A funkciója mindenesetre pontosan ugyanolyan: Tóth Barnabásról beszélünk, és hozzátesszük hogy ő (egy) krétaköri megbízott, ahogy a zsömlékről beszélve hozzátettük, hogy három van belőlük, vagy a kávéról beszélve hozzátettük, hogy legyen etióp.

Etióp kávé
Etióp kávé
(Forrás: Wikimedia Commons / Mrskupe / CC BY-SA 3.0)

A hagyományos nyelvtan is elismeri, hogy az „azonosító értelmezős” szerkezet átmenetet képez az ún. alárendelés és mellérendelés között, de a fentiek alapján elmondhatjuk ezt a „hátravetett jelzősök” esetéről is. Az alárendelés és a mellérendelés szembeállítása a nyelvtan számos területén előkerül, és néha egészen világosnak tűnik, hogy egy szerkezet az egyik eleme „főszerepet játszik”, és neki van „alárendelve” a másik. Máskor meg az látszik világosnak, hogy a szerkezet elemei egyenrangúak egymással. De rengeteg olyan szerkezet van, az összetett mondatok között is, a fenti „kijelölő jelzős”, „hátravetett jelzős” és „azonosító értelmezős” szerkezetek között is, amelyekben a részek viszonya egyáltalán nem ilyen világos, és ez akár arra is mutathat, hogy az alárendelés és a mellérendelés szembeállításán túl vagy ahelyett itt másféle, bonyolultabb jelenségekkel állunk szemben, amelyeket még nem egészen értünk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X