nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Magyar–magyar szótár az interneten
Határtalan lehetőségek

Párkit eszegetne? Patikában szaladna? Banyában áztatná tagjait? Mindenkinél gyorsabban szedné fel a betűket? Lehetőségei határtalanok! A Ht-online elnevezésű magyar–magyar szótár segít megérteni, miért és hogyan beszélnek másképp a magyarok Magyarország határain túl.

Szabó Tamás Péter | 2011. december 6.
|  

Előző cikkünkben arról írtunk, hogy az 1990-es évektől kezdve egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a határon túli (röviden: ht) nyelvi jelenségek iránt. Arról is írtunk, hogy alapvető kézikönyvek vettek fel, magyaráztak határon túli szavakat, emellett pedig a Magyar nemzeti szövegtár is jelentős határon túli anyaggal bővült. Ahhoz azonban, hogy a köztudatba jobban bekerüljenek a határon túli kifejezések, a határon túli nyelvészek összefogására volt szükség. Így született egy egyedülálló szótári adatbázis, amelynek segítségével könnyen megismerhetjük a környező régiók magyar nyelvét.

Ahol a határ nem akadály. Híd a szlovákiai Ipolyszalka és a magyarországi Letkés között.
Ahol a határ nem akadály. Híd a szlovákiai Ipolyszalka és a magyarországi Letkés között.
(Forrás: Wikimedia Commons / Beroesz / CC BY-SA 2.5)

Több, mint lista

Bár nagy siker volt, hogy a magyarországi szótárak határtalanítása során több határon túli nyelvész is bekapcsolódott a ht-szavak gyűjtésébe, problémát okozott, hogy ezt a munkát nem összehangoltan végezték. A nyelvészek azt is látták, hogy a ht-szavak rendszerezése olyan speciális feladat, ami túlnő azon, hogy magyarországi kiadványokba listákat készítsenek. Ezért önálló szóadatbázis készítésébe fogtak.

2007-ben kezdte publikálni Ht-online szótárat a Termini Kutatóhálózat. Valóban csak elkezdte, mert a szótár készítése folyamatosan zajlik. Jelenleg közel 4000 szót tartalmaz (ez több, mint tízszer annyi, mint amennyi annak idején a Magyar értelmező kéziszótárba került!), de folyamatosan bővül és formálódik.

Ez a szótár nem egyszerű szójegyzék, hanem egy komplett nyelvi adatbázis. Online szerkesztőfelület segítségével otthon dolgoznak a szerkesztői, aztán megvitatják, szükség esetén kiegészítik a szócikkeket. A szótár készítésében az online elérhetőség azért is fontos, mert ellenőrizhető, milyen szavakat kerestek a használók, és a keresett, de szócikkben még ki nem dolgozott – és a készítők által fontosnak ítélt – szavakról máris új szócikk írható. A szócikkekben a szavak jelentésén és használati minősítésén túl példamondatok is találhatók. Ezek túlnyomó többsége az internetről vagy más számítógépes szövegadatbázisból származó, a valóságban ténylegesen elhangzott vagy leírt anyag, és csak elenyésző arányban nyúltak saját fantáziájukhoz a nyelvészek. Ez a szótár tehát egyfajta sajátos korpuszként is használható: bő szöveggyűjtemény a határon túli nyelvhasználatról.

Szirupot a bufetból?

A szótárból a határon túli szókészlet jellegzetes csoportjait lehet megismerni. A szavak számottevő része az államnyelvből származó kölcsönszó. Ilyen a ’virsli’ jelentésű párki, vagy a több régióban is használatos, ’ápolónő’ jelentésű szesztra.

Jellegzetes ht-jelenség, amikor ugyanaz a szó az egyes régiókban más-más jelentésekkel, más használati értékkel van jelen. Erre jó példa az arranzsál, amelynek így fest a jelentésszerkezete a Ht-online szótár szerint:

1. ’rendez, elrendez’. Romániában idegenes, tehát elsősorban olyanok beszédében fordul elő, akik jobban tudnak románul, mint magyarul. A szlengben, bizalmas stílusértékkel használják. Szlovákiában az iskolázottabb beszélők nyelvében, elsősorban a sajtónyelvből mutatható ki, és bármilyen stílusú szövegben előfordulhat. Magyarországon közhasználatú, de ritka szónak jelölték.

2. ’kirakatot elrendez és kivitelez’. A szlovákiai kereskedelmi nyelvben mutatható ki olyanok beszédében, akik jobban beszélnek szlovákul, mint magyarul. Közhasználatú és bármilyen stílusú szövegben előfordulhat.

3. ’zeneművet átír más hangszerre’. A zenei szaknyelvben Kárpát-medenceszerte használatos.

Kötött szószerkezeteket is találunk a szótárban – pl. autorizált forgalmazó ’márkakereskedő’ (Szlovákia) –, illetve szólásokat, mondásokat is. Ezek közül nyelvileg játékosakat is találhatunk, mint amilyen a romániai fele apă, fele víz ’se ilyen, se olyan’. Itt a poén az, hogy az apă románul vizet jelent.

A jelentésbeli kölcsönszavak esetében a magyarországi magyarban is használatos az adott szó, csak a határon túl speciális jelentésben is él, az államnyelv hatására. A szirup például ’szörp’ jelentésben él minden határon túli régióban (persze Magyarországon is van hasonló, ’édes, sűrű folyadék’ jelentése). De az igék között is találunk ilyeneket: a felszed pl. ’írógéppel vagy számítógéppel beír, begépel’ jelentésben használatos Kárpátalján.

Az is előfordul, hogy Magyarországon is közkeletű szavak hangalakja válik az államnyelvi szóhoz hasonlóvá, pl. a bufet esetében, amely Romániában, Szlovákiában és a Kárpátalján is egyszerűen büfét jelent.

Olykor meghökkentőek az ún. kölcsönhomonimák. Itt a homonímia (azonos alakúság) azért áll elő, mert egy Magyarországon használt szóval azonos alakú szó kerül a magyarba az államnyelvből. A bíró ’ügynökség’ (Vajdaság, Horvátország), a bambusz ’vörösboros kóla’ (Vajdaság, Horvátország, Muravidék), a drukker ’nyomtató’ (Őrvidék, más néven Burgenland), a koncert pedig ’takarmánykeverék’ is lehet (Vajdaság) – ez utóbbi a koncentrat ’koncentrátum, sűrítmény’ szóból ered. A banya ’gyógyfürdő’ jelentésben is használatos a Vajdaságban és Horvátországban, a bánya pedig ’fürdő, szauna’ jelentésben Kárpátalján. Ebbe a körbe tartozik az előző cikkünkben emlegetett, ’sportcipő’ jelentésű szerbiai patika is.

Fordulatok a szavak életében

Különösen érdekesek azok a szavak, amelyek Magyarországon és a határon túl is ismertek, de más jelentésben, vagy más használati körben. A katedra ’tanári állás’ jelentése például Erdélyben teljesen közhasználatú, míg Magyarországon a katedrát kap ’(egyetemi) tanári álláshoz jut’ szerkezet elsősorban választékos szövegekben szokott előfordulni.

A líceum szócikke a Ht-online szótárban
A líceum szócikke a Ht-online szótárban

Bár a ht-szótár az egyes címszavaknál vagy a szavak egyes jelentéseinél a lehető legpontosabb információkat közli, a leírások nem egyszer kiegészítésre szorulnak. Ezt a készítők is tudják, és folyamatosan dolgoznak az anyagon. A Ht-online-ból például azt tudjuk meg, hogy a líceum szó Erdélyben (Er) és Kárpátalján (Ka) használatos. A szótár minősítési rendszere – amiről a szótár honlapja részletesen tájékoztat – elárulja, hogy a szó mindkét régióban általános használatú (ált), tehát nem nyelvjárási. Közhasználatú (közh), vagyis pl. nem szaknyelvi vagy szépirodalmi kifejezés, és közömbös stílusértékű (köz): nem választékos vagy bizalmas. Ha azonban a Magyar nemzeti szövegtárban is utánanézünk, azt látjuk, hogy Szlovákiában is elég gyakran használják a kifejezést, Szerbiában és Magyarországon pedig ritka. A líceum nem véletlenül ritka: Magyarországon egyfajta régies, irodalmias íze van: helyette a gimnázium a közkeletű. Ez esetben arról lehet szó, hogy egy, a magyarországi magyarban is meglévő kifejezés – feltehetően az államnyelvek hatására – jobban elterjedt, közhasználatúvá lett a határon túl. Ezzel szemben Magyarországon, bár 1920 előtt is használták (a történeti-etimológiai szótár szerint 1812 óta), visszaszorult a használata.

A „líceum” a Magyar történeti szövegtárban
A „líceum” a Magyar történeti szövegtárban
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

Mielőtt azonban megkérnénk a szótár készítőit, hogy az oly elterjedtnek tűnő líceumot a szlovákiai régióhoz is vegyék fel közkeletű kifejezésként, érdemes elolvasnunk a korpusz példamondatait. Ebből az derül ki, hogy főként történeti szövegekben – visszaemlékezésekben, történelmi tanulmányokban – használják, a mai sajtóban és szépirodalomban csak elvétve. Ezért csak arra kérhetjük a szerkesztőket, hogy jelezzék: bizonyos kontextusokban és ritkán, de a magyarországi és a szlovákiai magyarban is él a kifejezés.

A „líceum” a Magyar történeti szövegtárban – ha csak a szlovákiai magyar szövegekben keresünk
A „líceum” a Magyar történeti szövegtárban – ha csak a szlovákiai magyar szövegekben keresünk
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

A Ht-online szótár tehát nemcsak az államnyelvekből a magyarba került szavakat dolgoz fel, hanem olyan szavakat is, amelyek régebb óta megvannak a magyarban, de 1920 után változás állt be a használatukban. A készítők épp most egészültek ki olyan magyarországi munkatárssal, akinek a ht-szavak magyarországi vonatkozásainak jelölése lesz a feladata, így ez a jelenség részletesebben ki lesz dolgozva.

Kalandra fel!

Aki kedvet érez a keresgéléshez, azt egyszerűen kezelhető keresőfelület várja. Nemcsak a címszavak között, hanem jelentésben vagy példamondatban is kereshetünk. E két utóbbi lehetőség akkor hasznos, ha pl. azt keressük, milyen szavak jelentenek számítógépet vagy melyek definíciójában fordul elő ez a fogalom. Ha csak a jelentésszerkezet érdekel minket, mellőzhetjük a példamondatok megjelenítését. A legátláthatóbb a két példamondatos keresés, de akár bele is vághatunk az adatok dzsungelébe, és kiírathatjuk az összes példamondatot, amit a készítők érdemesnek tartottak összegyűjteni.

A szótár keresőfelülete
A szótár keresőfelülete

Ha regisztráljuk magunkat (a regisztráció ingyenes), 10 helyett egyszerre 20 találatot olvashatunk, illetve böngészhetünk is az anyagban. Listát készíthetünk  bizonyos betűvel kezdődő, vagy bizonyos betűkapcsolatokat tartalmazó szavak szócikkeiből. A regisztrált felhasználók megjegyzéseket is fűzhetnek az egyes szócikkekhez. Ezek a szócikkíróknak, de akár a többi olvasónak is hasznosak lehetnek.

Miért is érdemes a Ht-online adatai között bogarászni? Ha kutatók vagyunk, akkor az adatbázis a nyelvek egymásra hatásának módját teszi tanulmányozhatóvá: ha csak a fent említett szócikktípusokra (jelentéskölcsönzés, kölcsönhomonima, hangalaki hasonlóság stb.) gondolunk, számos kutatási területet kapunk. Ha határon túliak vagyunk, ötleteket meríthetünk: egy bizonyos fogalomra milyen szót használjunk, az általunk ismert szavaknak milyen stílusértéke, használati köre van? De az is előfordulhat, hogy magyarországiak és határon túliak más régiókban írott szövegeket találnak a neten, és ezekben akadnak olyan szavak, amiket nem értenek. Ha pedig csak hobbiból érdeklődünk a téma iránt, a HT-online segítségével megismerkedhetünk a határon túli magyar nyelvhasználat színességével, a nyelvi példákon keresztül pedig azok életével, akik ezeket a nyelvváltozatokat beszélik.

Ajánlott olvasnivaló és források

Nádasdy Ádám: Párkit a líceumba! Élet és Tudomány, 2011. ápr. 22.

Lanstyák István: A platni botránya. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2009/2.

Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat tíz éve. Szerk. Benő Attila–Péntek János. Gramma Nyelvi Iroda–Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, Dunaszerdahely–Kolozsvár, 2011.

Lanstyák István: A sajátos határon túli magyar szókincs változatosságának dialektális, regiszterbeli, időbeli és stilisztikai aspektusáról. In: Borbély Anna–Vančoné Kremmer Ildikó–Hattyár Helga szerk., Nyelvideológiák, attitűdök és szterotípiák. Budapest–Dunaszerdahely–Nyitra, 2009.

Lanstyák István–Benő Attila–Juhász Tihamér: A Termini magyar–magyar szótár és adatbázis. Regio 2010/3.

Pintér Tibor: Gondolatok a Kárpát-medencei magyar nyelvi korpusz bővítéséről. Magyar Nyelv 2008/1–2. 1. rész, 2. rész

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
6 scasc 2011. december 6. 16:28

Az baskír hölgy esetén nem is a családban (valóban létező) bevett orosz szavakra gondoltam, hanem szaknyelvibb jellegű kifejezéseknél, ahol a szót spontán helyettesíti. De igazából mindegy.

Az isával kapcsolatban szeretném figyelmedbe ajánlani Kovács Apor levelét ( www.c3.hu/~magyarnyelv/11-2/levelszekreny_112.pdf ), de még inkább a szerkesztőség hozzáfűzte lábjegyzetet.

5 tarto 2011. december 6. 14:47

Kiváló cikket olvastam a magyar tájnyelvekkel kapcsolatban, íme:

www.hrportal.hu/hr/elony-vagy-hatrany-a-tajszolas-a-munkahelyen-2011

Gyerekkoromban az idősek nyelvhasználata gyökeresen különbözött a maitól, szókincse gazdagabb és kifejezőbb volt, sok szó és kifejezés egyszerűen elveszett. Tapasztalatom szerint a néprajzosok és a nyelvészek nem mindig találták meg az autentikus forrást, és sok helyi vagy családi, kocsmai argó szerepel a nép nyelve helyett a szótárakban.

Jóllehet a határon túliak kilenc évtized alatt, hosszú időn át kitagadott magyarként sok szót, kifejezést vettek át az uralkodó nemzettől, többnyire még ma is szebben beszélnek magyarul, mint mondjuk a pesti átlag. (Elnézést a pestiektől, de a nemzet többi részének sokszor az a benyomása, hogy idehaza nagyobb a "központi" nyelvi terror, mint a szlovák vagy a román befolyás Felvidéken vagy Erdélyben.)

4 Fejes László (nyest.hu) 2011. december 6. 14:39

@scasc: „Az "elsősorban"-ra való utalást elfogadom, bár ez egy olyan állítás, amit nehéz mérni.” Miért, korábban nem volt problémás, hogy ki tekinthető dominánsan magyar nyelvűnek?

A határ kérdése nyilván nem könnyű, de ha egyszer magyar nyelvű beszédükben valakik rendszeresen használják, akkor mitől nem magyar szó? Ha az említett családban egy-egy orosz szót rendszeresen használnak, akkor annak a magyar nyelvű közösségnek a nyelvében az magyar szóként fog funkcionálni. A pelmenyit pl. sok magyar ismeri, elfogadhatjuk magyar szónak. Ugyanígy elfogadhatnánk, ha mondjuk csak Kárpátalján használnák, akkor is, ha csak egy kárpátaljai faluban, és akkor is, ha csak egy családban, vagy ha egy szűk szakmában. Mert ez nem igen vagy nem kérdése. AZt is elfogadjuk, h az isa régi magyar szó, pedig csak a HB-ben fordul elő egyszer, ki tudja, kik és milyen gyakran használták.

Mivel ezeket a szavakat széles körben használják a magyar nyelvű kommunikációban, a szótár szerkesztői joggal veszik fel őket (sőt, azt hibáztathatnánk, ha ezeket kizárnák), ráadásul igyekeznek pontosan dokumentálni, h mekkora használati körük. Csak helyeselhető, amit tesznek.

3 scasc 2011. december 6. 14:25

Az "elsősorban"-ra való utalást elfogadom, bár ez egy olyan állítás, amit nehéz mérni.

S hogy miért zárnánk ki azokat, akiknek nem a domináns nyelvük? Hát csupán és csakis praktikus okokból: mint példámmal próbáltam illusztrálni, akkor hol húzod a határt? Nyelvet idegenül tanulóktól sokat hallhatsz. És hát attól, hogy a ismerősöm baskír felesége, aki 30 éve itt él -- elvétve, kimondottan ritkán -- orosz szót sző magyarjába, még nem lesz magyar szó.

Szerintem a domináns nyelv egy még aránylag jól meghúzható kritérium. -- Nem véletlenül jellemzi e vonal mentén a szócikk is a használatot.

De hát ez úgyis magánvélemény, és minden szótárszerkesztőnek magának kell eldöntenie a felvett szavak körét. Csupán, mondom, ha az ember következetes akar lenni, így nagyon nehéz lesz meghúzni a határt, hogy mi is kerül még be, s mi nem.

2 Fejes László (nyest.hu) 2011. december 6. 13:51

@scasc: Miért is zárjunk ki a magyar nyelvhasználók közösségéből olyanokat, akiknek ilyen vagy olyan okokból nem a magyar a domináns nyelvük?

Különben is, az „elsősorban” nyilvánvalóvá teszi, hogy nem kizárólag...

1 scasc 2011. december 6. 13:34

Hogy a ht. szókincs része a magyar nyelvnek, s gazdagítja azt: nem vitás.

Azonban ilyen kitételeknél elgondolkoztató, hogy a magyar szókészlet részének nevezhető-e? "elsősorban olyanok beszédében fordul elő, akik jobban tudnak románul, mint magyarul", "olyanok beszédében, akik jobban beszélnek szlovákul, mint magyarul".

Ilyen erővel a németországból Zalába nyugdíjas korára betelepült porosz vagy osztrák bácsi nyelvéből is felvehetnénk a német szavakat, amelyeket beszédébe sző.

Sz.v.sz. akkor igazán indokolt a szó felvétele, ha egy határontúli közösség magyarjában általánossá vált, s nem csak a "románt, szlovákot stb. jobban beszélőkében". Mert az akkor nem magyar szó, hanem idegen (román, szlovák, stb.) zárvány. (Mint ahogy a magyar zárványokat az oklevelek szövegeiben sem latin szónak vesszük, hanem magyarnak). Itt még a morfológiai adaptálás (-ál igeképző) sem érv, hiszen az igen könnyű, hallottam magyarul tanulótól osztráktól, hogy "pfeifolni". Ettől még nem határon túli magyar szó.

Információ
X