-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Mikor lehet kifejezés használatát biztosan a beszélők „slendriánságának”, hanyagságának tulajdonítani? A hanyagság mindig valamilyen elvárásnak való meg nem felelést jelent, tehát csak olyan esetek jönnek számításba, amikor a beszélőtől elvárják a pontos megfogalmazást, és ő nem teljesíti ezt az elvárást.
Az alábbi kérdés egy magát meg nem nevező olvasónktól származik, ami persze nem jelenti azt, hogy ez az olvasó azonos lenne valamelyik másik névtelennel. Mi persze azoknak az olvasóknak is csak a keresztnevét említjük, akik teljes névvel küldik el a kérdéseiket, tehát nem nagy kockázat az sem, ha valaki bemutatkozik. Sőt, én arra buzdítanám a kérdezőket, hogy vállalják a teljes nevüket is, de persze én csak akkor fogom ezeket közzétenni, ha felhatalmaznak rá. Szóval ez a kérdés:
Mennyire létjogosult vagy slendrián bizonyos számszerűségek verbális használata. Konkrétan – egy, a pedagógusok körében elterjedt szóhasználatra utalnék – , hogy pl. megyek a 4. osztályhoz helyett: megyek a 4b-be (ejtve, a négy bébe), vagy viszem a kettő C-s naplót s hasonlók ... A -dik rag elhagyása, persze máshol is – pl. címek említésekor – is hétköznapi. Nem azt mondom, hogy Nyár u. (5.) ötödik, hanem csak öt, és akár a fszt. három sem harmadik, pedig 3. -nak írandó.
Nem is olyan régen írtam ebben a rovatban a számok kiejtéséről, és abban a válaszban röviden jeleztem, hogy a tőszámneveket nagyon sokszor használjuk megszámozott sorozatok tagjainak azonosítására (például házszámok), és hogy ez a használatuk az emberiség történetében viszonylag új keletű. Ezért sokszor figyelhető meg ingadozás a tőszámnév és a sorszámnév használata között, amikor ilyen szám-azonosítókat mondunk ki. Még a legrégebben használt azonosítóknál is van ingadozás, például akkor, amikor hónap valahanyadik napjáról beszélünk: március 15. (ejtsd: [tizenöt] vagy [tizenötödike]). Nem hinném, hogy a rövidebb alakot „slendriánnak” lehetne nevezni, vagyis nem hiszem, hogy hanyagság lenne az oka a rövidebb változat használata.
Hasonló a helyzet névtelen olvasónk példájával is. A 4b [négy bé] kiejtése nyilván rövidebb, mint a [negyedik bé] hangsor, de ebből nem következik, hogy a használatának hanyagság lenne az oka. (Ami pedig a „2” szám [kettő] ejtését illeti, a fent linkelt válaszban arról részletesebben szóltam.) Igaz, hogy az úgynevezett „nyelvvédők” egyik slágertémája a tőszámnevek használata sorszámnevek helyett (például számtalanszor elítélték a tizenkét kerületi tanács típusú szerkezeteket), de a beszélők szemlátomást fittyet hánynak az ilyen pedantériára.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A félreérthetőség lehetősége persze fennáll (hiszen lehetséges éppen, hogy valaki tizenkét különböző kerület tanácsáról akar beszélni), de a tapasztalat azt mutatja, hogy igen ritka a tőszámnevek használatából származó félreértés, és a beszélőket nem zavarja. Minden nyelv tele van félreérthető kifejezésekkel, és minden nyelv beszélői jól elvannak ezekkel.
Egyáltalán mikor lehet kifejezés használatát biztosan a beszélők „slendriánságának”, hanyagságának tulajdonítani? A hanyagság mindig valamilyen elvárásnak való meg nem felelést jelent, tehát csak olyan esetek jönnek számításba, amikor a beszélőtől elvárják a pontos megfogalmazást, és ő nem teljesíti ezt az elvárást. Így hanyagságnak nevezném, ha valaki a boltban azt mondja, hogy Abból az izéből kérek kettőt, különösen, ha az eladó számára ez az információ kevés, és ha a vevő mögött türelmetlenül kígyózik a többi vásárló sora. Nem hiszem, hogy ehhez hasonlítható az a szituáció, amikor az iskola folyosóján az egyik tanár így szól a másikhoz: Megyek a négy bébe.