A sorszámnevek használata egyébként más nyelvekben is viszonylag ritka (az újlatin nyelvekben pl. a 10.-20. felett csak a művelt beszélők ismerik őket egyáltalán).

Vannak olyan foglalkozások, amiket hivatásnak szoktak nevezni azért, mert az akként tevékenykedők a társadalom szeme előtt végeznek valamiféle olyan tevékenységet, amihez elhivatottság is kell, vagy legalábbis illene.

Ilyenek pl. a rendvédelmi, igazságszolgáltatási, közigazgatási szervek, akik dolgozóitól elvárható, hogy amilyen tartalmú dolgokban hatalmat gyakorolnak, vagy ítélkeznek mások felett, legalább azon dolgok köreiben ők maguk makulátlanok, kikezdhetetlenek legyenek, hiszen ez alapvető kellene, hogy legyen a hitelességükhöz.

Ilyenek a tanítók, tanárok, nevelők, ilyenek a lelkészek, a papok, a politikusok, ilyenek a médiák azon dolgozói, akik gyártják, szerkesztik, írják, megjelenítik stb. a termékeiket, és még sokan mások is.

Egy tanártól, aki a hivatása gyakorlásával jogot formál arra, hogy tanítson, mindenben példát kell(ene), hogy mutasson a gyerekeknek, akiket ő, ők minősítenek, osztályoznak, rangsorolnak, az alapján, hogy mit tudnak és mit nem.

Ha egy nyelv ( a magyar) megfelelő arra, hogy pontosan kifejezzen bizonyos dolgokat, mert van kellő szava és eszköztára ahhoz, hogy egyértelműen és helyesen kifejezve határozzon meg és különítsen el minden mástól valamit, elvárandó, hogy éppen azok, akik ezt tanítják,

helyesen alkalmazzák a mindennapjaikban, legalább olyan helyzetben, amikor akár egyetlen ember is hallja, aki számára azért mértékadó lehet, amit hall, mert egy tanártól hallja.

Ha csak egyetlen ember azért gondol egy helytelen kifejezést helyesnek,- és később ezért alkalmazza helytelenül ő is - mert olyan személytől hallotta, aki szerinte tőle jobban tudja,, már durva hiba a tanártól.

Minél több "slendrián", hanyag, vagy akár tudatlan, buta tanár követ el ilyeneket, annál inkább felelősek, mint ahogyan az írott sajtó és egyéb felületeken megjelent írások közzétevői is, ha azokban hiba van.

Ha nem érzik a felelősséget és/vagy ilyen szinten tudatlanok, akkor nem méltók a hivatásukra, vagy libáért szerezték azt, vagyis buták.

Azoknak a kollégáiknak pedig, akik bár tudják, hogy helytelenül beszél a spori, de nem szólnak neki, hasonló a felelősség.

Ha a magyar nyelvvel félreérthetetlenül pontosan meg lehet valamit határozni, mert van rá szó , kifejezés, akkor az úgy helyes. Ezért tanítják így, ezért tanultuk így, ezért vált a vérünkké.

Az, hogy a tanári pálya is évtizedek óta hígul és ezzel oda nem valók garmadája kerül olyan posztokra, hogy a gyerekeinket tanítsák, neveljék és minősítsék, egy sajnálatos, de semmiképpen nem bocsánatos.

Az ilyen buta emberek ne alakítsák már a tudatlanságukkal a magyar nyelvünket!

Egy felelős nyelvész pedig ne hunyjon szemet az ilyen fölött azzal, hogy mert ez már bevett szokás, ezért elfogadható, stb., hiszen ez nem a nyelv spontán változása, hanem az oktondi és buta emberek felelőtlen és hivatástalan tevékenységének a sajnálatos hatása.

Ha egy tornatanár nem tudja, hogy kell helyesen szólni, bocsánatos, de csak akkor, ha a magyartanár kollégája helyesbíti, de minimum tudatja a gyerekekkel a helyes változatot és nem hagyja, hogy a hülye kolléga miatt a magyar nyelv sérüljön, s akár csak egy diák is így szívja magába szivacsként a helytelen kifejezést!

Ha nem így van, akkor valójában arrafelé tartunk, hogy bárki lehetne tanár, vagyis nincs jelentősége a hitelességnek.

Ezzel az iránnyal nyelvészekre sem lesz szükség, mert ha minden úgy elfogadott, ahogy a társadalomban kialakult, akkor, meg minek?

Ha senki nem kiált megállj-t, akkor egy ilyen, szinte tökéletes kifejezőkészségű nyelvvel a birtokunkban fogunk lassan oda jutni, hogy egy egész bekezdést el kell olvasni (meg kell hallgatni) ahhoz, hogy az első mondatot megérthessük, hogy mit is akart nyögni az írója, vagy a beszélője.

Amikor egy magyartanár azt ordítozza a buszmegállóban álló gyerekeknek, hogy "másodikasok előre, hatodikasok hátra", akkor nehogymár én legyek a hülye a gyerekem szemében, ha azt mondom neki, hogy ezt meg se hallja!

...és tipródjak azon egész napokat, hogy még mikkel tömhetik a gyerekek nyitott kis fejecskéit, s vajon mi miatt kap hármast, vagy négyest és nem ötöst, ami kihathat az egész további életére is akár...

Egy tanár ne a négybébe menjen, hanem a negyedik bébe, mint ahogy egy közigazgatásban dolgozó akár csak információpultos portás is ne a tizenkétkerületi hivatalként jelentkezzen be, vagy igazítson útba, hanem mondja ki helyesen!

(a hivatalnokokról nem is beszélve...akiket vélhetően buta tanárok tanítottak, akiknek az összes kollégája is ugyanolyan buta volt, ha hagyta)

@apó eta: Akkor vajon az „helytelen”, hogy "fogd be a szád!", hiszen „pontosabban” is ki lehet fejezni: "fogd be a szádat!"?

...és még valami:

A sok "hány bébe mész? - ből alakulnak ki az ilyenek is:

"Az Együtt fia trafikjairót faggatja Harrachot"

Ez egy cikk címe csak így kapásból a mai napon a hir24.hu-ról.

Ebben e címmondatban nem csak a betűelütés a probléma, sőt az a legkevesebb, annak ellenére, hogy az sem jön le kapásból, hogy az csak egy betű elütése.

Ilyen címeket az ember néz és néz, és még mindig csak nézi, de nem érti, hogy mi is akar lenni, és nehogymár még nekem kelljen lelkiismeretfurdalásomnak lenni azért, mert nem érzek rá, hogy a magát szerzőnek tituláló firkász és az, aki ezt engedte nagy nyilvánosság előtt megjeleníteni, mit is akarnak közölni vele?...

És mindenki elmegy mellette szó nélkül és senkinek a fülét, szemét és nyelvérzékét nem sérti, mert nem teszi szóvá.

Eközben sokezren olvassák, osztják és mind-mind azt hiszik, hogy ez így helyes, vagy ha tudják, nem szólnak a sok tudatlan hiszékenynek, hogy ez nem jó.

Ezeket is négybés tanítók taníthatták, akik biztos kapásból értik, hogy ki kinek a fia és kié a trafik.

...és naponta tele a padlás ilyenekkel.

Tényleg hagyni kéne, mert ez a nyelv alakulása csak azért, mert már sokaknál elmegy, sőt alkalmazzák is?

Én nem gondolom, hogy ezt hagyni kellene!

@apó eta: Ugye a "tudhatnánk" sem jó, amikor ahelyett használják, hogy "tudhatnók"? A "hadi útra ment" vajon megfelel? Vagy mégiscsak úgy kellene mondani, hogy "hodi utu rea mene"?

@apó eta: Ugye te is mindig szépen kimondod az évszámokat?

Valahogy így: "Az Úr kétezer-tizenötödik esztendejében."

Vagy talán slendrián "négybés" lazasággal egyszerűen rámondod hogy "kétezer-tizenötben"? ;-)

mennyivel gyorsabb le ha azt mondanánk k-e-té-ö-ben

ha már pontos akarsz lenni, akkor az Úr Megtestesülésének ... évében.

Corpus Sanctus Dei

.

az első hunszallától számított 6055-ben

@hovatovabb: Ezt a "corpus sanctus dei"-t gondold át, mert nem jön ki sehogy. Vagy sanctum vagy sancti. A bevett formula egyébként "anno domini" 'az úr évében, de ha a megtestesüléshez ragaszkodsz, akkor "anno incarnationis" lenne.

az Úr évét azt azt hiszem, azt régebb óta számítják.

.

az Urunk Jézus

Buddha után 543 évvel

4 ezer 5 száz 7 éve h lovas nemzet

9 ezer pár éve h a tüzet ismeri

az Úrnak a napját számítják. ami szabbatum.

.

latinum litanum.

domini dominium.

devatum devatum

@szigetva: magyarul megtestesülés : világrajövetel.

elhunyni : világbóltávozás.

feltámadás : újramegtestesülés.

@hovatovabb: Csak arra akartam felhivni a figyelmed, hogy az általad citált "corpus sanctus dei" latinul értelmetlen. (De persze nem fűzök hiú reményeket ahhoz, hogy veszed az adást.)

@hovatovabb: Tehát a feltámadás újravilágrajövetel?

A cikkben felhozott kiejtés véleményem szerint egyfajta bennfentességet is kifejez. Az használja így, aki az adott helyen (iskola, kerület, város) otthon érzi magát, és hozzá hasonló közönséghez szól. A "megyek a Csasziba" (Császár uszodába) analógiájára ebben a körben teljesen jogos és érthető a rövidítés.

@apó eta: "Amikor egy magyartanár azt ordítozza a buszmegállóban álló gyerekeknek, hogy "másodikasok előre, hatodikasok hátra", akkor nehogymár én legyek a hülye a gyerekem szemében, ha azt mondom neki, hogy ezt meg se hallja!"

Ebben vajon mi a slendrián, és hogyan kéne aslendriánul mondani? 🤔

@aphelion: Mondjuk szerintem itt csak azzal volt baja a hozzászólónak, hogy [másodikas] szerepelt „második A-s” (avagy [ás]?) vagy „másodikos” helyett.

Szerintem a legaslendriánabb verzió: „A második osztályos tanulók szíveskedjenek a sor elejére fáradni, a hatodik osztályos tanulók maradjanak hátul.”

@aphelion: kosokkal. Kéne.

@MolnarErik: fura, nálam ez a paradigma:

másodikat / *másodikot

másodikak / másodikok

*másodikas / másodikos

Ez a másodikos/másodikas inkább regionális mintsem slendriológiai ingadozás, de persze nem lepne meg, ha a kolléga az utóbbinak venné...

@Irgun Baklav: "Szerintem a legaslendriánabb verzió: „A második osztályos tanulók szíveskedjenek a sor elejére fáradni, a hatodik osztályos tanulók maradjanak hátul.”"

Tökéletes megoldás, bár nem esküdnék meg rá, hogy másodikas/-os koromban megértettem volna 🤣

@szigetva: A „te” paradigmád semmilyen szempontból nem fura. Azt, hogy a második többes számaként jó a másodikok és a másodikak is, A magyar helyesírás szabályai szótárrésze (397. old.) is tartalmazza; a többivel kapcsolatban pedig a nyelvi tanácsadó szolgáltatók legautentikusabbja, az e-nyelv.hu is frappáns magyarázattal szolgál a kétségekkel küzdő nyelvhasználóknak: „A nyelvben a szabályosság nem kizárólagos, ezért az általánosságokon túl a szótárak adhatnak felvilágosítást”. www.e-nyelv.hu/2011-05-17/masodikos-masodikat/

@apó eta: Mivel a szótárban a kérdéses „másodikas” alakulat valóban nincs benne, ezért a hibázó tanarat időközben – statáriális eljárást követően – életfogytig tartó halálbüntetésre ítéltük, e büntetés letöltése után pedig azonmód Szibériába száműzzük; reméljük gyors intézkedésünk a további renitens tanerőknek is intő példaként szolgál majd.

Tisztelettel és a felháborító mulasztás miatt Szíves Elnézését Kérve:

Tonhauserné Tirpák Titanilla,

Klebesberg Belső-Pesti Tankerületi Központ Igazgató Helyettes

@Túlképzett Tanyasi Troll: De fura, mert a tárgy eset, a többes szám és a melléknévi -s kötőhangja általában együtt áll, mély nyitótő után -a-, mély nem nyitótő után -o-. Az teljesen irreleváns, hogy mit ír bármilyen könyv, maximum azt mutatja, hogy ebben az esetben a könyvek által leírt nyelvváltozatot követem. De ez a nyelvváltozat itt eltér a megszokott mintától.

@szigetva: „a tárgy eset, a többes szám és a melléknévi -s kötőhangja általában együtt áll”

Gondolom azért más ellenpélda is akad ilyesmire, nem? (Pl. olajat, *?olajak, *olajas – itt max. az *?olajt, olajok, olajos merülne fel alternatívaként, de eta apó az elsőt szerintem itt sem kamázná.)

Akkor a „semmilyen szempontból” helyett inkább úgy helyesbítenék, hogy abból a szempontból nem fura, hogy csak a „megszokottat” hozza – a kodifikált köznyelvi normával (és megkockáztatom, a többség nyelvhasználatával is) megegyezik.

@Túlképzett Tanyasi Troll: Persze, de a köznyelvi norma is alkalmazhat fura megoldásokat.