nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Gub százmilliókból
Miért rossz?

Honnan tudjuk, hogy kit mi érdekel? Hát onnan, hogy az ember azokról a dolgokról gondolkodik, beszél, ír, amelyek foglalkoztatják. Ami nem érdekli, arról hallgat. Eszébe sem jut, hogy foglalkozzon vele.

Fejes László | 2016. október 3.
|  

Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Manyszi) honlapján találtuk az alábbi kis szösszenetet:

Miért rossz?
Forrás: e-nyelv.hu

Balázs Géza képe félig-meddig véletlenül került a cikk mellé (a megtaláláskor volt éppen ügyeletes tanácsadó), az nem derül ki, hogy a „cikket” ki jegyzi (ez meglehetősen általános a honlapon). Az mindenesetre biztos, hogy az illető a Balázs által gondosan összeválogatott „szellemi kör” tagja. Emlékeztetőül: Balázs Géza az, akinek kezdeményezésére a kormány százmilliókat fordított a Magyar Nyelvstratégiai Intézet (Manysi) létrehozására, később azonban támadta az intézményt, és az Anyanyelvápolók Szövetsége számára fejte meg újabb százmilliókkal az államot.

Mi a baj az alábbi írásművel?

Fiatal házaspár nászúton van a Balatonnál. A fiatalasszony levelet írt a mamának.

A mama hangosan olvassa a levelet:

– Itt pocsék az idő. Egy hete nem láttuk a napot, be van borulva, folyton esik. Egész nap a szobában gubbasztunk.
 

– Hallod apjuk, mi az, hogy gub?

Nem az, hogy a fenti, viccnek szánt szöveg sokkal inkább alpári, mint humoros. Nem is az, hogy nagyon szerencsétlenül van tördelve. Még csak nem is az, hogy a „poén” borzasztóan erőltetett, mert egy olyan szerkezeti elemzést tulajdonít egy nyelvhasználónak, amely teljesen valószínűtlen. Hanem az, hogy ha már kikerül a szöveg egy nyelvi ismeretterjesztőnek szánt oldalra, akkor elvárnánk, hogy megmagyarázza: mitől rossz, erőltetett a viccnek szánt szöveg.

Egyes magyar nyelvtanok összetett szavaknak tekintik az igekötős igéket. Erre nincs komoly ok, hiszen az összetett szavak jellemzője, hogy tagjaik nem választhatóak el egymástól, az ige és az igekötő bizonyos szerkezetekben elválik: leírja, de azért írja le, mert... (*azért leírja, mert...); hol írja le? (*hol leírja?); a nem írja le nem ugyanaz, mint a nem leírja stb. A legszélesebb körben használt magyar egyetemi nyelvtankönyv, a Magyar grammatika is szóösszetételnek tekinti az igekötő és az ige kapcsolatát (amikor azok egymást közvetlenül követik, és egybeírjuk őket), ugyanakkor kijelenti, hogy az „összetett szavak között feltűnően kevés az ige” (325. o.) – ezek szerint a magyarban ritka lenen az az eset, amikor az ige közvetlenül az igekötőt követi? Olvasóinkra bízzuk a következtetést.

A gub+baszik szerkezet feltételezése azért abszurd, mert a magyarban gyakorlatilag nincsenek olyan összetett szavak, melyeknek az utótagjuk ige (és így maguk is igék). Kivételként említhető néhány olyan, mint a képvisel, de jelentését tekintve ez is teljesen elhomályosult, és bizony a képviselő-választás írásmódját könnyű elrontanunk, hiszen könnyen elfeledkezünk arról, hogy a képviselő összetett szó. Ilyen jellegű összetételeink vannak: ceruzahegyező, regényíró – de ezek mellett nem áll olyan ige, mint a *ceruzahegyez vagy a *regényír. S bár ma azt hihetnénk, hogy a képviselőt a képviselből képezzük, történetileg éppen fordítva áll a dolog: a képviselőből jött létre a képvisel: ezt a folyamatot szokás (tő)elvonásnak hívni.

Ennek kapcsán az is megemlíthető lenne, hogy az elvonás más esetekben is működik, de kissé felemás módon. Így például a gyorsírás, gyorsíró, illetve gépírás, gépíró szavakból elvonták a gyorsír, gépír igét. A számítógépek elterjedése előtt gyakoriak voltak az olyan hirdetések, melyekben gyors- és gépírni tudó titkárnőket kerestek (a nyelvművelők egyébként helytelenítették az ilyen alakokat). Ugyanakkor más formában nem igazán használták ezeket az igéket – nem nagyon hallhattunk olyat, hogy *Egész nap csak gépírt vagy *Szerezz egy titkárnőt, de aztán jól gépírjon! Emiatt persze az is megkérdőjelezhető, hogy mennyire beszélhetünk itt igékről, és nevezhetjük-e ezt a jelenséget elvonásnak.

Mindezt el lehetett volna mondani a gyengécske vicc kapcsán. Ehhez azonban szaktudásra, és még inkább érdeklődésre lenne szükség. Arra, hogy maga a cikkíró érdeklődjön a nyelvi jelenségek iránt, meglássa a nyelvi vonatkozást az alpári szövegben. Ám láthatóan a cikkíró számára ez már nem volt érdekes.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
58 Fülig James 2020. december 21. 13:25

@aphelion:

"potomság"

belekukkantva az 1849 májusa és júliusa közötti verseibe, szerintem tudatában volt annak, hogy a muszka beavatkozással romlottak a katonai esélyek. A segesvári csatában kétszeres volt az ellenséges túlerő. Inkább az gondolom, hogy ironizált.

53 mederi 2020. december 18. 18:51

"gubbaszt [1824] Származékszó: alapszava egy eredetileg ’kerek; kerekedik’ jelentésű igenévszó igei tagja lehet (a

névszói tag gomb szavunk), végződése az -aszt műveltető igeképző. A szócsaládnak a nyelvjárási gubbaszkodik ’gubbaszt’

[1772], a régebbi nyelvhasználatból pedig a gubbad ’kuporog; görnyed’ [1831] tagja is ismeretes."

(Magyar szavak és toldalékok

eredete Tinta kiadó ISBN 963 7094 01 6

Főszerkesztő

Zaicz Gábor)

Ez érdekes számomra, de a "girbe/ gurba" szavakra nem utal, pedig a dupla "bb" valahonnan hasonult...

Az "-aszt" mint "műveltető ige képző, szerintem "majdnem igaz", csak az "-szt" nem "műveltető", mert az "-(t)at/ -(t)et" lenne..

A szituáció: A szomorú, fáradt ember görbe ( szlávban nincs "ö", ezért lehet "gurbá" is).. A sok munka meg ge(b)beszt, az ember bele gebed a sok munkába, ezért egy sarokban "gubbaszt" a megfáradt ember.

Ma már nem használjuk itt a "gubbad" (1772) szót (pedig az lenne a helyes), mert sok esetben elhalványult (mint itt is) az eredeti "gubbaszt (a sok munka valakit)/ gubbad(t) a sokat dolgozó ember".

Ezt nevezem én késztetés-eredmény szó párnak.

Más Pl. : "éleszt (valaki valakit, kész rá, mert képzett) belső késztetése van segíteni/ felélesztet (pl. egy orvossal valakit, mert ő, a másik nem képzett) műveltetés/ feléled(t) ő, a harmadik személy, ez az eredmény.

Ezért is nincs neme az ő-nek a magyarban többek között.. Mert az "ő" relatív..

52 szigetva 2020. december 17. 21:28

@aphelion: TESz: 1784/1806: semmiség, hitványság, hiábavalóság; szlovák és szerb-horvát pòtom 'azután, majd'…

51 aphelion 2020. december 17. 21:00

Aki unja a sok baromságot (bocs mederi...) annak itt egy érdekesebb téma: vajon mit jelenthet a "potomság" szó, amivel Petőfi az elbeszélések szerint a segesvári csata előtt az ellenfelet illette?

A "potom" szót ismerem, de csak egy fix kifejezés, a "potom <x pénzösszeg>" részeként. Mint pl: "Potom negyvenezerért sikerült teletankolni a kocsit." Vagy max esetleg másfajta mennyiségekre is kiterjeszthető, pl "Potom száztíz kiló a csaj". Ebben az értelemben talán leginkább a "csekély" említhető legközelebbi szinonimaként, de a "potom"-ot mindig ironikus értelemben mondják.

Szóval Petőfi úgy érthette a "potomság"-ot, hogy "csekélység" – csak talán irónia nélkül, vagy csak félig ironizálva?

50 szigetva 2020. december 16. 19:29

@mederi: Fejezd be, ennek semmi értelme, és így százhuszonnyolcadszorra már elég unalmas is.

49 mederi 2020. december 16. 16:55

@szigetva: 48

Lehet, hogy tényleg nem felszólító módból jön a szóvégi "-gy", de ilyen kérdés felmerül az "egy"-el kapcsolatban is..

Más oldalról ("külön világítva") a "jó" szó elejét és végét, két példa mondat, ha a második nem is a "jó" szóra vonatkozó, de ma még láthatók hasonló változatok...

1/ "Jónak lenni jó, ezért nem csak gyónok (régiesen: gyónák), hanem adakozom is."---> jónak->dyónák (a szó elején lágyult a "d", új szó keletkezett, aminek van köze az eredeti szóhoz).

2/ Az urak régen fosztogatták a szegényeket, akik rendre foltozták (régiesen: fódozták) a ruhájukat, sokszor enni sem ettek eleget, és egyre fogytak (fodytak). --> fód(oz)->fody (a szó végén lágyul a "d", új szó keletketett, aminek szorosan köze van az eredeti szóhoz).

48 szigetva 2020. december 14. 19:13

@mederi: „Ezen sokat gondolkoztam, és azt hiszem, van értelme.” Nem, a fejtegetésednek nincsen semmi értelme.

46 mederi 2020. december 14. 17:47

@Fejes László (nyest.hu): 36

"a gyógy magában nem létezik. Így aztán a „mi az a gyógy?” kérdés valóban fogós."

Hú ez nagyon érdekes.. Ezen sokat gondolkoztam, és azt hiszem, van értelme..

A "Jer ide!, Jöjj(él) ide!" és a "Dyere ide!(=>gyere ide) jutott erről eszembe, ugyanazt jelenti.

A "jer" régies változatú szó (Pl. Petőfi S.: "Laci te, jer ide! :)), az öreg székelyek is még sokáig használták..

Azt gondolom, hogy a "jó(l)" leg régebbi értelmezése "egy kalap alatt" lehetett ige, főnév és melléknév a mai értelemben.

A "dyolcs (=>gyolcs) gyógyító minőségű vásznat jelentett valamikor..

A "*jódj!" (kimondva "*jóggy!) ma nem létező felszólító módú ige ==>"Javulj meg!" (mára átvitt értelemben is használjuk) == "Gyógyulj meg!" (Az o-a átmenet olyan, mint a tó/ tavi, hó/ havas, stb.. )

Az "l" vagy "r" (franciában pl. az igék végén nem mondják, csak leírják)) rendszerint lekopott, ha a szó jelentése bővült (pl. szó (fn)/ szól (ige) vagy kevésbé jó példa: bó (="jó" ma francia szó)/ *bór==>bor (talán "francia" vagy ahogyan hívták, jövevény szó)..

Összegezve: A *jódj/ javulj meg jelentése azonos volt a *dyódj! (gyógdy) felszólító móddal, amikor az igei alak azonos volt, vagy később azonossá vált mint a melléknévi alak..

(Aztán az igei alak "megújult", és létre jött a "ő1 gyógy-ít/ ő2 gyógy-ul" igepár (ő1 gyógyít-gat/ ő *gyógyul-og (==> éngyógyulok) ), ahol az "ő" személyes névmás már más-más személyre (vagy állatra) vonatkozik... A "gyógy-" egyfajta szótővé is vált, de jelzős szerkezetben is használjuk pl. "gyógytea") ..

45 bm 2017. január 31. 22:33

@bm: jaj, és ezt még meg kell írnom, mert annyira idekívánkozik:

Ne tessék szőrszálhasogatni!... ;-)

44 bm 2017. január 20. 14:23

@Fejes László (nyest.hu): bocsánat, hogy nem volt érdekes.

én az eddigi kommenteket folytattam, abban ilyenekről beszéltünk, és eddig "mindenkinek" érdekesek voltak ezek is. sőt, "a cikkíró" is azt gondolta, hogy a cikknek abban a közbülső részében, amelyben – két BG-szapulás közé – némi nyelvészetet is becsempész, érdekes téma lehet az olvasó számára, ha a (tő)elvonásokról 'eszmefuttat'(;-).

(tehát nem közvetlenül az eredeti BG-szurkáláshoz szóltam hozzá – e téren Szaladóhoz hasonlóan látom a dolgot. nem is tudom, hogy hogy lehetne másképp látni, amikor a cikk első felét (tényleg közel a felét!) ennek szenteli "a cikkíró". az, hogy a kommentelők mégis általában a nyelvi részhez szóltak hozzá, nem jelenti azt, hogy nincs a cikknek más része, csupán őket ez érdekli, ők ezért járnak ide, illetve egyszerűen józan önmérsékletet gyakorolnak ('önmérsékelnek'?...;-): ráhagyják a cikkíróra, hogy kiélje azt, amit időről időre ki kell neki, és foglalkoznak inkább a töltelékként odatett nyelvi vonatkozásokkal.

annak ellenére tesznek/teszünk így, hogy ez majdhogynem "offtopik" (vagy minimum mellékszál) a cikk mondandójához képest. én is sajnálom, hogy így van.

tulajdonképpen a történelem megismétli önmagát, mindannyian 'gyöngyhalászunk'(;-): BG kiválasztott a sok disznóvicc közül egy megfelelőt, és odatette, hogy mindenki a nyelvi vonatkozást találja meg, és ezt gondolja tovább; "a cikkíró" megtette ezt a továbbgondolást, és egy BG-pocskondiázásba ágyazva elénk tárta; ebből pedig a kommentelők megintcsak sikeresen kiemelték a nyelvi vonatkozást, és ők is azzal foglalkoznak. ez így szép. :-)

persze lehetne úgy is, hogy van egy "politikai" cikk, amelyben van egy link egy másik, ismeretterjesztő cikkre, ahol alaposan ki van fejtve a nyelvészeti téma – de ez itt nem szokás, itt pont a vegyítésre megyünk rá, mink itten szeretünk 'rejtvényfejteni'(;-) és kihámozni. zárójel bezárva.)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X