Ki ismeri az Egyesült Államokban J.M.G. Le Clézio francia írót, a 2008 évi irodalmi Nobel-díjast? Csupán egy szűk elit. S ki olvassa az angolszász írókat Franciaországban? Mindenki.

Az ok abban az aránytalanságban keresendő, amely a francia nyelvű irodalmi művek angol fordításai és az ellenkező irányú átültetések között mutatkozik, illetve abban az érdektelenségben, amelyet az amerikaiak tanúsítanak a külföld hangjai iránt.

1990 és 2003 között több mint 40 ezer angol nyelvű irodalmi alkotást fordítottak le franciára, viszont mindössze 640 francia könyvet angolra – ide értve a többi frankofón országok irodalmi termését is. Ezek a számok annak a tanulmánynak az eredményeit összegezik, amit Gisele Sapiro szociológus, a CNRS francia tudományos csúcsszervezet kutatási igazgatója készített a két ország közötti fordítási és kiadói kapcsolatokról.

A nagyvilágban minden második könyvet angol nyelven írnak. Gisele Sapiro Párizsra és New Yorkra összepontosította figyelmét, mivel ez a két város központi helyet tölt be az irodalmi cserében. „Ez a két központ kivételezett terepet biztosít a fordítási piac átalakulásának megértéséhez” – mondta a tanulmány szerzője az AFP-nek.

Húsz év alatt, 1980-tól 2000-ig 50 százalékkal nőtt a könyvfordítások száma a világon, „ez azonban nem jelenti azt, hogy változatosabbá vált volna a nyelvi kép: az angol nyelv kiemelt központi szerepe tovább erősödött, az angolra fordított könyvek aránya az összes fordítások 43 százalékáról 59 százalékra nőtt” – jegyzi meg Sapiro. A francia művek fordításai 10 százalékot képviselnek.

Félretett Nobel-díjas

A Párizs és New York közötti mennyiségi aszimmetria a „minőség” terén is megnyilvánul. A francia sikerregényekből alig létezik angol nyelvű változat az Egyesült Államokban, viszont az angolból fordított művek Franciaországban a bestsellerek között szerepelnek mind a krimik, mind a szentimentális regények műfajában.

A francia kiadók közül a Gallimard a legismertebb az Egyesült Államokban, az általa kiadott könyvek 29 százalékát publikálják a tengeren túl. A franciából elsősorban a „magas kultúrához” tartozó műveket ültetik át angolra – hangsúlyozza Gisele Sapiro.

Ezzel együtt Jean-Marie Gustave Le Clézio teljesen ismeretlen volt a nagy amerikai kiadók számára még akkor is, amikor elnyerte a Nobel-díjat – annak ellenére, hogy részben az Egyesült Államokban, az új-mexikói Albuquerque városában él. Az író félszáz munkájából mindössze öt jelent meg angolul, kisebb amerikai kiadóknál.

A francia tanulmány szerzője szerint az angol nyelvre való fordítás elutasítása „arrogancia és imperializmus”, de az új nemzedék kezd ráébredni a helyzetre és megújulás tapasztalható a kisebb kiadóknál, amelyek befektetnek a francia művek fordításába. Ilyen a Richard Seaver által alapított Arcade kiadó vagy a bostoni David Godine. Különösen az egyetemi és a nem kereskedelmi kiadók – mint a New Press – honosítanak francia irodalmi műveket.

„Az Egyesült Államokban a könyvek címlapján nem tüntetik fel, hogy fordításról van szó, mert attól tartanak, ez elriasztaná a vevőket” – árulja el Jacqueline Lahana, a francia irodalmi fordítók szövetségének illetékese. Franciaországban a fordító ugyanúgy szerzői jogokkal rendelkezik, mint a szerző – a fordítói és a szerzői honorárium összevonása tilos, ellentétben az amerikai gyakorlattal.