nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Fordítási kislexikon
Fordítási memória, a fordító csudálatos fegyvere

A fordító olyan mitikus csudalény, aki mindenre emlékezik. Tudja, mikor, mit, hogyan fordított, azt is, hogy azt hova mentette. Persze, nem árt, ha minderre külön szoftvere van: ez pedig a fordítási memória. Annál is inkább jó, ha van ilyen neki, mert e nélkül kevés szakfordítási munkához jut. A Nyest bevezetője a fordítási memóriák drámai birodalmába hajtás után.

Kincse Szabolcs Örs | 2010. január 15.
|  

„Szakfordító leszek” – mondta letörve a Nyest jó barátja néhány éve. – „Akkor legalább nincs hülye főnök, idióta kolléga, magamnak dolgozok, a magam idejében”. A jó barát valóban szakfordító lett, de az idézett kifakadás elhangzásakor még fogalma sem volt arról, hány éles kanyart kell majd bevennie a szakfordítói pálya felé vezető rögös úton.

Az egyik ilyen kanyar, hogy a világ fejlettebb felén a fordítótól ma már elvárják, rendelkezzen a megfelelő szoftverekkel – és itt most nem a népszerű szövegszerkesztőről és a divatos táblázatkezelőről van szó, hanem kimondottan fordítást támogató eszközökről. Ezek közé tartozik néhány kötelező szoftvertermék, és jó néhány melegen ajánlott darab. Sorozatunk első darabja egy olyan memóriát mutat be, amilyennel csak első hallásra rendelkezik minden, magát fordítónak nevező személy.

Fordítási memória, a fordító csudálatos fegyvere

Mágikus képességek helyett kötelező szoftver

A jó fordítót ugyanis hihetetlen memóriájáról lehet felismerni. Emlékezni fog arra, ha már fordította az adott szöveget, vagy ha már fordított hasonlót. Tudja, nagyjából mikor fordította, amit fordított, így aztán pillanatok alatt előkeresheti azt a számítógépén tárolt, előző munkáit tartalmazó több száz, esetleg több ezer dokumentum közül. A keresett dokumentumban magabiztosan ugrik a vonatkozó szövegrészhez (hiszen jól emlékszik), és – tekintettel arra, hogy a jó fordító boszorkányosan jól gépel – a másodperc töredéke alatt illeszti be a szükséges szakaszt a megfelelő helyre.

A legismertebbek

Ez idő szerint a legelterjedtebb fordítási memória a német Trados. A memóriát eredetileg egy kis stuttgarti fordítócég készítette saját használatra a nyolcvanas évek végén – hogy aztán az ezredfordulóra megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen piacvezetővé váljon. A történelmi távnak köszönhető, hogy a memória egyértelműen szövegszerkesztőre épül. Ez a megoldás manapság már elavultnak tekinthető (nem csak szövegszerkesztőbe írt szövegeket kell ferdíteni), ugyanakkor a Trados annyira elterjedt, hogy – modern idők ide vagy oda – ő a legnépszerűbb fordítási memória. A Tradost öt éve vásárolta fel a fordítási szolgáltatásokat és fordítástámogató eszközöket gyártó angol cég, az SDL. Ennek köszönhetően megszűntették saját fordítási memóriájuk, az SDLX gyártását, és újabban az SDL Trados az új brand. Feltörekvő és elképesztően agilis társaság a fordítási memóriák piacán a magyar Kilgray MemoQ elnevezésű memóriája – a hazai cég ügyes üzletpolitikával, eredeti fejlesztésekkel rendre elnyeri a megrendeléseket a rivális óriás elől. Megemlítendő még – többek között – a Wordfast, a Deja Vu, az Alchemy CATALIST, de akad még egy magyar példa is; a Környei Tibor által MS Wordre írt makrórendszer, a WordFischer.

A fenti megoldás nem rossz, de ezzel a teljesítménnyel, akármennyire jól emlékszik is a fordító, nem sok munkához jut. A komolyabb fordítóirodáknál ugyanis ma már elvárás a fordítómemória vagy fordítási memória használata. A fordítási memória tehát a kötelező szoftverek kategóriájába tartozik – vagy legalábbis kéne tartoznia, ha a magyar piac is abba az irányba fordulna, amerre a világ többi része.

A fordítási memória dióhéjban a fordító fent leírt memóriatornáját egyszerűsíti le. A fordítás megkezdésekor a fordítandó szöveget különböző szabályok alapján (általában mondatról mondatra) feldarabolja, és a lefordított „darabokat” vagy szegmenseket az eredetiekkel együtt menti el. Ha pedig a fordítandó szövegben olyan mondattal találkozik, amit már egyszer eltárolt (azaz, amit valaki már egyszer lefordított), azt felajánlja a fordítónak. A fordító pedig egy egyszerű billentyűkombinációval beillesztheti azt a szövegbe. Sőt, ezt a folyamatot a legtöbb fordítási memória az előfordítási funkcióval eleve megteszi nekünk, így a fordítóra csak a már (elő)fordított szövegek átolvasása, ellenőrzése marad.

Pénz, pénz, pénz...

És hogy miért ragaszkodik a fordítási memória használatához a magára valamit is adó, modern iroda? A válasz négy betű: pénz. Képzelje csak maga elé a nyájas olvasó számítógépének kezelési útmutatóját. Aztán képzeljen mellé egy másikat: legyen ez ugyanazon gyártó hasonló gépének leírása. A számos oldal számtalan mondata szinte szóról szóra megegyezik. Egyértelmű, hogy a gyártó kegyeiért folytatott könyörtelen versenyben az a fordítóiroda nyer (legalábbis ha nincs politikus a közelben), aki jobb árat és rövidebb határidőt képes ajánlani. Az a szolgáltató, aki fordítási memóriát alkalmaz, megteheti, hogy nem számolja fel a már fordított szövegdarabokat, avagy csak átnézésükért, lektorálásukért fizettet egy kisebb összeget az elégedett megrendelővel. Azt is megteheti, hogy a már lektorált, átnézett szövegek újrafordítása helyett csak a még nem fordított szövegekre koncentrál, ezzel jobb fordítási minőséget is garantálva – rövidebb vállalási határidőre.

Az sem mellékes a megrendelőnek, hogy a fordítási memória következetes használatával egységesek lesznek a fordítandó dokumentumok. Ennek aztán számtalan előnye van: egy-egy eljárást sokféleképpen lehet fordítani, de műszaki téren a legcélszerűbb, ha egyféleképpen fordulnak elő a tennivalók. Az sem mellékes, ha a gyártó rájön, hogy valamit mégis inkább másként csinálna egy terméktípusnál. Az eljárás leírását egyszerűen és olcsón lehet cserélni valamennyi használati utasításban, ha az valamennyi előfordulási helyen egyféleképpen szerepel. Nem csak időt és pénzt, de felesleges hibákat, fejfájást spórolhat meg magának és a vásárlóknak a gondos gyártó, ha a fordítási memóriára szavaz.

Ha nincs fordítási memóriája a fordítónak, esélytelen tehát arra, hogy autó-műszaki, számítástechnikai vagy egyéb komoly szakfordítási munkához jusson. Ezeken a területeken ugyanis már elvárás a memóriahasználat, sőt sok esetben már előfordított anyagokat kap csak a fordító.

A piac: álmok és realitás

Eleinte csak pajkos gondolat volt, de most már – úgy, ahogy – létező dolog a fordítási memóriák piaca, ahol memóriákat adnak-vesznek a fordítók. Persze, ahhoz hogy ezt megtehessék (no és egyéb praktikus okokból is), a fordítóknak először össze kellett dugniuk a fejüket, hogy megegyezzenek egy közös memóriaformátumban: ez lett a fordítási memória közvetítőformátum (a Translation Memory eXchange), azaz a TMX. Olyan memóriát ne tessék vásárolni, ami „nem beszéli” ezt a kiterjesztést. Ez az a fájlformátum ugyanis, amiben akkor is megkaphatja a fordító a már kidolgozott memóriát, ha tényleg minden kötél szakad.

A leges-legnagyobb

Ha a nyájas olvasó nagyon-nagyon szeretne ingyen fordítómemóriához jutni, itt hívjuk fel figyelmét egy abszolút rekordra, a világ leges-leges-leges-legnagyobb létező memóriájára. Mi több, ez a memória ingyen letölthető! Az Európai Unió uniós vívmányai, azaz az európai joganyag – 22 nyelvre párhuzamosítva – közkinccsé tétetett. Készüljön fel hosszas letöltésre, mivel több, mint 19 millió szegmensről van szó, amit kimondani is borzasztó, viszont őrülten izgalmas. Hiszen ki ne örvendezne sikongatva például az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés
máltai-litván fordítása párhuzamosított verziójának letöltése közben. A dolgot azért nehéz bagatellizálni: ha jogot – különösen unióst – szeretnénk fordítani, ez az anyag legyen meg nekünk valahol.

Ha már van fordítási memóriánk, van olyan formátumunk, amit a legtöbb program ért, miért is ne kereskedhetnénk a felhalmozott memóriákkal? Fordítási memóriát kínáló piactér a Translation Memory Marketplace, ami – valljuk be –azért még nem az igazi. Persze, hihetetlen mulatságos dolog lenne mindenféle izgalmas (orvosi, autó-műszaki, stb.) memóriát vásárolni, aztán azokkal szolgáltatni – szinte ingyen – a meglepett és izgatottan tolongó ügyfelek részére. A realitás azonban az, hogy gyakran jogi akadályokba ütközik a memóriák adás-vétele: ki az az ütődött megrendelő, aki beleegyezne abba, hogy drágán megíratott munkáit valaki mondatonként feldobja az internetre – mi több, kereskedjen velük? Ezért aztán e piac fejlődésére (és a fenti szolgáltatás igazi kibontakozására) még várnunk kell, s ezért is mondatja velünk azt, hogy „kac-kac”, ha a Google nemes próbálkozásáról olvasunk, ami egy össz-szuper-világhatalmi hipermemória létrehozását tűzte ki célul. (A Google memóriájáról a későbbiekben írunk bővebben). Addig pedig maradnak nekünk olyan szabadon letölthető „morzsácskák”, mint az uniós vívmányok (lásd keretes írásunkat).

Nem is olyan apró varázstrükkök

Ha nem lehet megvenni, meg kell szerezni. A legtöbb fordítási memória rendelkezik párhuzamosító funkcióval. Ezzel két dokumentumot állíthatunk párba és feleltethetünk meg egymásnak: egy olyan eredeti dokumentumot, amit már lefordítottunk, vagy valaki más lefordított (ezt egyébként forrásszövegnek hívjuk) és az annak megfelelő fordítást (ez pedig a célszöveg). A jó párhuzamosító modul az összetartozó szegmenseket összeköti (a nem összetartozókat pedig kis kézimunkával összekötjük), majd az egészet „megeteti” a memóriával: az exportálás után tehát már van is valami a memóriában, amit jó eséllyel nem kell fordítanunk. Pénzt tehát ne adjunk olyan memóriáért, ami nem tud párhuzamosítani.

A leggyakoribb nyavalya, ha fordításról van szó, hogy „félrefordították” (lásd kedvenc blogunk, Leiter Jakab remekbe szabott csemegéit), vagy hogy „máshogy” fordították, ezért aztán nem lehet megtalálni (lásd a Nyest asztalán nyugvó márkás szkenner „Letapogatás” (muhaha!) utasítását), illetve hogy nem „azt” fordították. Ezen segít a fordítási memória terminológiakezelő modulja, ami a fordító számára egy előre megadott, esetleg a munka során épített „szólista” alapján kiemeli a listában szereplő szavakat és megadja az elvárt fordítást. Így aztán, ha hülyeség is, amit a fordító fordított, legalább következetes hülyeség: egy gombnyomással kicserélhető a kifogásolt szó összes előfordulása.

Ha olyan szóról, kifejezésről, fordulatról van szó, amit a terminológia nem tartalmaz, és mi mégis tanácstalanok vagyunk, vagy esetleg rémlik, hogy hasonlót fordítottunk már, a jó fordítási memória megint a segítségünkre siet. A konkordancia funkció révén a keresett szó memóriában megtalálható valamennyi előfordulását fellelhetjük.

Természetesen a jó fordítási memória sok minden mást is tartalmaz még a hálózati funkciótól a referenciamemóriákig, ezekkel azonban cikksorozatunk az egyes memóriákról szóló további részeiben foglalkozik majd részletesen. Egyelőre csak arra ösztökélnénk az olvasót – akár fordító, akár megrendelő –, hogy saját memóriájában tárolja e kifejezést: fordítási memória.

Információ
X