-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Olvasónk egy kis trükkel szeretné érthetőbbé tenni egy szavunkat. De hibáztak-e a nyelvújítók?
Olvasónk névtelenségbe burkolózva valószínűleg egy korábbi cikkünkre szeretne reagálni, amikor ezt írja:
Szerintem a „feljebbezz” egyértelműbb lenne, ha a fel igekötőnek tűnő előtagot a nyelvújítók eltűntetnék és így a fejjebb segítségével alkotnák meg a fejjebbezz! azaz fejjebb add a beadványt. Nekem legalábbis egyszerűbbnek és közérthetőbbnek tűnik.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Abban feltétlenül igaza van olvasónknak, hogy a fejjebbez igealak esetében kevésbé lenne valószínű, hogy a nyelvhasználók a fel igekötőt érezzék benne. Mivel azonban az l gyakran hasonul az őt követő j-hez (feljön [fejjön], eljut [ejjut]), lehetséges, hogy azok, akik írásban ritkábban találkoznának vele, így is a felt látnák bele, és ugyanott tartanánk, ahol ma is.
Ráadásul a fejjebbez írásmód a jelenlegi fellebbezhez hasonlóan nem segítene abban, hogy észrevegyük, hogy a szó a feljebb határozószóval áll kapcsolatban. Sőt, ha valaki ezt tudná, akkor is arra tippelne inkább, hogy feljebbeznek kell írni: mi pedig joggal hányhatnánk a magyar helyesírás szabályzóinak szemére, hogy miért kell másképp írni az igét, mint a határozószót, amiből képeztük.
A feljebbez írásmód valóban egyértelműbb lenne, de ebben az esetben is beleláthatnánk az igekötőt (önálló jebbez ige ugyan nincs, de lebbez sincs: ez tehát nem akadálya az ilyen elemzésnek). Amikor a nyelvújítók a fellebbez szót megalkották, a fellebb valószínűleg még teljesen egyenrangú (esetleg elterjedtebb) változata volt a feljebb szónak, tehát a fellebbez semmiféle zavart nem okozott.
Ma alakját viszont már aligha tudnánk megváltoztatni. De ez nem is baj: a csecsemő szó használatát sem akadályozza, hogy ma már nem használjuk az emik ’szopik’ szót (és a csecs sem semleges stílushatású). Ha pedig elkezdjük igekötős igeként használni, az sem baj, nem ártunk vele senkinek.