Olvasónk névtelenségbe burkolózva valószínűleg egy korábbi cikkünkre szeretne reagálni, amikor ezt írja:

Szerintem a „feljebbezz” egyértelműbb lenne, ha a fel igekötőnek tűnő előtagot a nyelvújítók eltűntetnék és így a fejjebb segítségével alkotnák meg a fejjebbezz! azaz fejjebb add a beadványt. Nekem legalábbis egyszerűbbnek és közérthetőbbnek tűnik.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Abban feltétlenül igaza van olvasónknak, hogy a fejjebbez igealak esetében kevésbé lenne valószínű, hogy a nyelvhasználók a fel igekötőt érezzék benne. Mivel azonban az l gyakran hasonul az őt követő j-hez (feljön [fejjön], eljut [ejjut]), lehetséges, hogy azok, akik írásban ritkábban találkoznának vele, így is a felt látnák bele, és ugyanott tartanánk, ahol ma is.

Ráadásul a fejjebbez írásmód a jelenlegi fellebbezhez hasonlóan nem segítene abban, hogy észrevegyük, hogy a szó a feljebb határozószóval áll kapcsolatban. Sőt, ha valaki ezt tudná, akkor is arra tippelne inkább, hogy feljebbeznek kell írni: mi pedig joggal hányhatnánk a magyar helyesírás szabályzóinak szemére, hogy miért kell másképp írni az igét, mint a határozószót, amiből képeztük.

Forrás: Wikimedia Commons / kallerma/ CC BY-SA 3.0

A feljebbez írásmód valóban egyértelműbb lenne, de ebben az esetben is beleláthatnánk az igekötőt (önálló jebbez ige ugyan nincs, de lebbez sincs: ez tehát nem akadálya az ilyen elemzésnek). Amikor a nyelvújítók a fellebbez szót megalkották, a fellebb valószínűleg még teljesen egyenrangú (esetleg elterjedtebb) változata volt a feljebb szónak, tehát a fellebbez semmiféle zavart nem okozott.

Ma alakját viszont már aligha tudnánk megváltoztatni. De ez nem is baj: a csecsemő szó használatát sem akadályozza, hogy ma már nem használjuk az emik ’szopik’ szót (és a csecs sem semleges stílushatású). Ha pedig elkezdjük igekötős igeként használni, az sem baj, nem ártunk vele senkinek.