-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 -re Folytatás: "A -d-re talán a válasz az, hogy fiktív tőre épül, nincs öná...2024. 10. 13, 11:41 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Sorozatunknak ebben a részében további mellékjelekkel találkozunk: erre, arra irányuló farkakkal, valamint egy hullámvonallal, ami akár ugyanazt is jelentheti, mint az egyik farok.
Sorozatunk korábbi részeiből megismertünk már egy csomó ékezetet és másféle mellékjelet, az éles hangsúlyjelet (á) – ami a magyar írásban hosszúságot jelöl –, a tompát (à), a hajtottat (â), az umlautot, ami egybeesik a dierézissel (ä), a makront (ā), a brevét (ă), a háčeket (ǎ) és a szinte csak a magyarban előforduló dupla éles ékezetet (a̋). Most néhány további mellékjelet, főképp farkakat mutatunk be.
(Forrás: AvinaCeleste, pixabay.com, CC0)
Egy észrevehetetlen különbség
A cedillának nevezett jelet a c alatt a közismertebbek közül a francia, katalán és portugál írásban találjuk meg. Az újlatin írások általános szokása, hogy a c betű a, o, u, és mássalhangzók előtt [k]-t, e, i (esetleg y) előtt [sz]-t, [cs]-t, vagy valami hasonló hangot jelöl: pl. olasz cemento concreto [csemento konkréto] ’beton’, cicerone [csicseróne] ’idegenvezető’.
A város neve rövidítve nem Barça, hanem Barna.
Azonban van, amikor etimológiai okokból a [sz] jelölésére c-t kell írnunk, viszont a, o, u betű jön utána. Például a katalán focicsapat, a Barcelona nevében a c [sz]-t jelöl, ugyanígy a becenevében is: Barça [barsza] csakhogy itt a jön utána, tehát a mellékjel nélkül ezt [barká]-nak hihetnénk. Vagy az ófrancia franceis ’francia’ szóban is [sz]-t jelölt a c, de ma már ezt a-val (vagy a névben o-val) írjuk, ezért kerül a c alá a cedilla: français [fransze] ’francia’, François [franszuá] ’Ferenc’.
(Forrás: GJo, wikimedia.org)
A cedilla szó a spanyolból származik és annyit tesz: ’kis zéta’, azaz ’kis z’. A képen látható, hogyan lett ebből mellékjel. A spanyol írás viszont már nem használja, helyette rendes z betű áll: a portugál açúcar [aszúkar] ’cukor’ spanyolosan írva azúcar.
A török írás ezt a mellékjelet két betű alatt is használja: ç = [cs] (pl. küçük [kücsük] ’kicsi’; a sima c a [dzs] jele: pl. cami [dzsámi] ’mecset’), ş = [s] (pl. paşa [pasa] ’pasa’). Azt gondolhatnánk, hogy a román írásban is ezt találjuk az s és a t alatt, azonban valójában az egy másik, ehhez nagyon hasonló jel, egy vessző: țară [carö] ’ország’, Timișoara [timisuára] ’Temesvár’. Az utóbbit a török nevével (Temeşvar) összevetve látjuk (ha nem, akkor nagyítsuk a szöveget!) az s betű alatti két mellékjel közötti különbséget. Tehát Brassó nem Braşov, hanem Brașov, a Szamos pedig Someș!
A 80-as évek végén a Bihar hegységben található Pádis hegyen érdekes harc alakult ki a kirándulók között. Valaki kirakta kövekből, hogy PÁDIS. Egy utána jövő – vélhetően román anyanyelvű – csapat áthelyezte az Á ékezetét képező köveket az S alá: PADIȘ. Az őket követő magyarok természetesen visszarakták. Még az is lehet, hogy az első csapat az S alá tette, ezt ma már nem tudni. Azt sem tudjuk, ma ott van-e még a felirat és épp melyik állásában.
A lett írásban még több magánmássalhangzó betű alatt (vagy fölött) találunk vesszőt (nem cedillát): ģ, ķ, ļ, ņ. Figyeljük meg, hogy a lefelé nyúló kis g-nek nem alá, hanem fölé kerül a mellékjel (a nagy párja viszont nem nyúlik lefelé, annak tehát alatta van: Ģ). Ezek a betűk a palatális hangokat jelölik: [gy], [ty], [ly] (amit ma a magyarban már [j]-nek ejt szinte mindenki, korábban egy „együtt ejtett” [l] és [j] volt, itt is azt jelöljük vele), illetve [ny].
(Forrás: wikimedia.org, CC2.0)
Egy észrevehetőbb különbség
Jobban észrevehető a különbség a cedilla és az ogonek (’farkacska’) között, az utóbbi ugyanis jobbra hajlik: ę, ą. Ezzel a jellel leggyakrabban lengyel szövegekben találkozunk: pl. Częstochowa [csensztochova], Wałęsa [vawensza], pstrąg [psztronk] ’pisztráng’. Az utolsó példában láthatjuk, hogy a magyar még őrzi az eredeti nyílt [á]-t, amit a lengyelben már csak az írás mutat, a kiejtésben [o]-vá záródott. Ahogy a magyarban, a lengyelben is réshangok előtt gyakoribb az orrhangú magánhangzó, mint a rendesen zárt orrhang, tehát a nonszensz ejtése a magyarban inkább [nõszẽsz], mint [nonszensz] (a hullámvonal – ami sajnos sok betűtípusban szinte megkülönböztethetetlen a makrontól: ō–õ – azt jelzi, hogy a magánhangzót orrhangon ejtjük, ejtése közben az orrunkon is áramlik kifelé a levegő), a lengyel Wałęsa pedig [vawẽsza], sőt, még pontosabban [vawew̃sza], de itt most nem a kiejtésről, hanem az írásról van főleg szó.
(Forrás: Buddy_Nath, pixabay.com, CC0)
Sok lengyel kiejtésében eltűnt az orrhangúság és a kettőshangzósság, főleg szó végén, tehát a korábban megkülönböztetett piszę [pisew̃] ’én írok’ egybeolvadt a pisze [pise] ’ő ír’ igealakkal. A litvánban is ez történt, ezért ott az ogonek ma nem orrhangúságot, hanem hosszúságot jelöl, és minden magánhangzó-betű alatt előfordul. Ironikus módon litvánul a jelet nosinė-nek nevezik, ami ’orrhangú’-t jelent, miközben erről ott már szó sincs.
Ugyanezt a farkacskát a latin írásban is használták egy ideig, a klasszikus latinban [aj]-nak ejtett, a középkorra [e]-vé vált, æ-nek is írt hangot jelölték az e caudata ’farkas e’-nek nevezett ę-vel, amint az alábbi, 1632-ben kiadott japán szótár bevezetőjében láthatjuk.
(Forrás: wikimedia.org)
A tilde
A cedillát a spanyoloknak köszönhetjük, bár a spanyol írásból már eltűnt. Helyette egy másik mellékjelet találhatunk spanyol szövegekben, a tildét. A ñ például annyira spanyolos betű, hogy a CNN spanyol verziójának logóját is ezzel fűszerezik.
(Forrás: Time Warner, wikimedia.org)
A spanyolban a tilde szó mindenféle ékezetet jelöl, más nyelvekben viszont – épp spanyolossága miatt – csak a hullámvonalat nevezik így. Ez eredetileg egy kézírásos rövidítés volt: a betű fölé tett hullámvonal ezt jelezte, hogy ott egy (pár) betű kimaradt: pl. Anno Domini ’az Úr évében’ helyett Aº Dñi. A [ny]-t képviselő ñ helyén korábban nn ált: latin domina > domna > donna (ez az olasz alak) > spanyol doña [donya] ’(úr)nő’.
Ugyan a tilde nem farok, de a lengyel ogonekhez hasonlóan a portugál írásban magánhangzók fölött ugyanazt jelzi, ti. hogy az adott magánhangzót orrhangon (nazálisan) ejtjük: pl. Magellán Ferdinánd neve a saját nyelvén írva Fernão de Magalhães [firnãu di magalyãjs] (a [ly] itt is azt a hangot jelzi, amit a magyarból már eltűnt, [j] vagy [l] lett, korábban pedig egy „összeolvadt” [l] és [j] volt). Láthatunk ilyen tildét São Paulo, São Tomé és Príncipe, vagy a legismertebb portugál eposzíró, Camões nevében.
Az o-ra tett tilde váratlan módon az észt írásban is előfordul, itt azonban nem orrhangúságot jelöl, hanem az [o] kerekítetlen megfelelőjét: pl. Tõnis ’Antal’. Korábban ö-nek írták, de mivel [ö] is van, amit szintén ezzel a betűvel jelöltek, a 19. század elején a nem [ö]-nek ejtett ö-ket õ-re cserélték.
A 90-es években magyar szövegekben is feltûnt az õ (és az û) az ő és ű helyett. Ennek az volt az oka, hogy a minden jelnek saját számot kiosztó Unicode szabványt megelőzően írásrendszerek különböző halmazainak volt saját kiosztásuk (mindent 256 helyre kellett bepréselni). A kelet-európaiban a két hungarikumnak minősülő karakter ugyanazt a helyet foglalta el, amit a nyugat-európaiban az õ (a portugál miatt) és az û (a francia miatt). Ha a karakterkód nem volt jól beállítva, ő helyett õ, ű helyett û jelent meg. Ha ez vigasz, a románok se jártak jobban, a két románikum betű, a vesszős ș és ț helyett szintén elterjedt a cedillás ş és ţ. Pedig ţ betű amúgy csak a románnál jóval kevesebb beszélőjű gagauz nyelv latin betűs írásában van, amit alig 20 éve használnak.
(Forrás: Pixel-mixer, pixabay.com, CC0)
A tildét egyébként az IPA is használja mellékjelként, portugál mintára a magánhangzók orrhangúságát jelöli vele. Ahogy fentebb a nonszensz átírásában láttuk: [nõszẽsz]. Ugyan a ç betűvel is találkozunk az IPÁban (ez a zöngétlen [j] jele, mint például a magyar kapj-ban), a cedilla ebben a rendszerben nem mellékjel, mert más betű alatt nem fordul elő.