-
Kincse Sz. Örs: @Sándorné Szatmári: két dolog ad irgalmatlan sok munkát nekünk úgy is, hogy a nyestnek jó ...2025. 02. 03, 12:13 Ál- és Tudomány
-
bm: @Szalakóta: Igen, ahogy ez a cikkben is említve van. Sajnos belekerült a cikkbe egy olyan ...2025. 02. 01, 08:09 A meg nem értett maki
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 40 @Sándorné Szatmári: 41 válaszomhoz kiegészítés ként: Az általános minősítést...2025. 01. 23, 09:51 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Nyilván el kell fogadjam a döntéseteket. Megjegyzem az alábbi kérdés, amit a neten olvasta...2025. 01. 21, 09:37 Ál- és Tudomány
-
szigetva: A „post-truth'' értelmetlen hozzászólásokat a továbbiakban is törölni fogjuk.2025. 01. 20, 11:57 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Létezik empátia, méltányosság és kooperáció az állatvilágban? Sokáig azt gondoltuk, hogy ezek csak az emberekre jellemzőek. Manapság viszont már egyre több megfigyelés tanúsítja, hogy tévedtünk.
A majmok vajon megértik a társaik szándékait, tudnak olvasni a gondolataikban? Természetesnek vesszük, hogy az emberek képesek erre, több-kevesebb sikerrel. Tudatelméletnek nevezik azt a képességet, hogy nem csak saját érzelmeinket, mentális állapotunkat tudjuk értelmezni, hanem másokban is felismerjük ezeket, ráadásul megértjük, hogy mások máshogy érezhetnek, más ismereteik vannak. Ez a gyermekekben kb. 4-5 éves kor táján alakul ki, később, mint a mások konkrét szükségleteire való érzékenység. Van néhány korábbi eredmény, ami arra utal, hogy az emberszabásúak is rendelkeznek ezzel a képességgel, de ezt általában ritkán vizsgálják, mert az az általános vélekedés, hogy inkább a társak viselkedéséből olvasnak, nem a gondolataiból.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A Behaviour című lapban megjelent legújabb tanulmány azonban kétségbe vonja ezt. Az atlantai Emory Egyetem kutatói azt figyelték meg, hogy az apella csuklyásmajmok (Cebus apella) nem osztják meg az ételt olyan szívesen a másikkal, ha már látták, hogy az korábban evett. Persze felmerül az a magyarázat, hogy ekkor is a másik viselkedéséből következtettek arra, hogy az már nem éhes, viszont ezt egy egyszerű kontrollkísérlettel kizárták: a majmok nem látták egymást, amikor az egyiknek ételt adtak, viszont amikor az osztozkodásra került a sor, akkor a másik, nem tudván azt, hogy társa nem éhes, ugyanolyan szívesen megosztozott vele, mintha a társa nem evett volna előtte.

(Forrás: Wikimedia Commons / User:MatthiasKabel / CC BY-SA 3.0)
Egy másik kísérletből az is kiderült, hogy a csuklyásmajmok nem tűrik jól az igazságtalanságot. Ha a gondozó mindkét majomnak uborkát adott, akkor nem volt semmi probléma, örömmel elmajszolták a falatot. Viszont amikor az egyiknek sokkal finomabb csemegét, egy édes szőlőszemet adtak, akkor a másik nem volt hajlandó megenni az uborkát és felháborodottan visszadobta – számolt be Frans de Waal, a kísérlet vezetője.
Aki eddig azt feltételezte, hogy a legnagyobb nyereségre való törekvés az élet egyik alapvető hajtóereje – mint a gazdaságban – , azok számára is kiderült, hogy ez mégsem így van, hiszen akkor a majom nem utasította volna vissza kategorikusan az uborkafalatot.
A majmok a kooperációban is az élen járnak. Már 1937-ben végeztek olyan kísérletet, amiben fiatal csimpánzok csak együttműködve tudtak megszerezni valamilyen csemegét. Olyan dobozt készítettek, ami túl nehéz volt egy majom számára, csak ketten tudták magukhoz húzni, hogy a tetején levő gyümölcsöt megszerezzék. Ha az egyik kevésbé volt motivált, mert már nem volt éhes, akkor persze nem igyekezett annyira segíteni, de a végén mégis segédkezett az éhes társ buzdításának hatására. Az éhes csimpánz tisztán felmérte, hogy egyedül nem fogja tudni elvégezni a feladatot, ezért hívta segítségül a társát – mondja de Waal – de miért segített neki a motiválatlan csimpánz? Valószínűleg azért, mert kölcsönös segítségadás van a csimpánzok között, azaz a segítő később számíthat arra, hogy őt is kisegítik.
Tehát igen, vannak az állatvilágban is „emberi érzelmek”! A kooperációt ráadásul nemcsak a csimpánzoknál, de egy hasonló kísérletben az elefántoknál is megfigyelték, és még a patkányoknál is kimutatták, hogy empatikusan viselkednek a foglyul ejtett társukkal. Ezek a kísérletek és az új eredmények egyre inkább felhívják a figyelmünket arra, hogy az állatok fejlettebbek, mint gondolnánk.
Forrás