nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Elvisz a drótostót!

„Ha rossz leszel, elvisz a drótostót!” Nagyanyáink idejében ezzel ijesztgették a szülők engedetlen csemetéiket az Alföldtől egészen Zemplénig. De ki is volt az a drótostót? Tényleg az volt a fő szórakozása, hogy magyar gyerekeket rabolt?

Marosz Diána | 2016. március 11.
|  

A 18. században Trencsén vármegye északi területének férfilakossága egyre inkább szembesült azzal, hogy a mezőgazdaságból nem tudja fönntartani a családját. Terméketlen, köves földek, mostoha időjárás, kezdetleges földművelési módszerek – ez mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a férfiak valami új megélhetési módon kezdjék törni a fejüket. Már korábban is eljártak Sziléziába dolgozni, innen hozták magukkal a drót megmunkálásának ismeretét. Ebből fejlődött ki a drótos szakma, mely hatalmas karriert futott be. A „Drótosföldnek” (szlovákul Drotária) nevezett Felső-Vágmente mellett később drótostelepülések alakultak ki a Szepességben is. A szlovák vándordrótosok nemcsak a történelmi Magyarország területét járták be, hanem eljutottak sokkal távolabbi vidékekre – Oroszországba, Kínába és Amerikába is. Több korabeli utazó följegyezte, hogy a trencséni falvak tele vannak asszonyokkal és gyerekekkel, de férfit alig látni bennük. A férfiak ugyanis csak a téli időszakra jártak haza a családjukhoz. Képzeljük csak el, mekkora terhet rótt ez az asszonyokra, akiknek egyedül kellett vállukon vinni a háztartás, gazdálkodás, gyermeknevelés minden gondját. Bizony az is előfordult, hogy a családfő, akinek éves keresete a család egyetlen pénzbevételét jelentette, hazafelé menet útközben elitta a pénzt. Sokszor az sem segített, hogy a férfiak indulás előtt ünnepélyes esküt tettek: nem fognak engedni az ital csábításának.

Drótostót fényképe a 20. század elejéről
Drótostót fényképe a 20. század elejéről
(Forrás: Považské múzeum v Žiline / Pavol Socháň)

A drótosoknak csak egyik rétegét képezték a szegény házaló mesteremberek, akik hátukon cipelték egész műhelyüket. Kezdetben egymagukban, majd inasukkal járták a világot. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a drótosinas szlovák neve džarek [dzsarek], mely a magyar gyerek szóból származik. A drótosok később társaságokba tömörültek, műhelyeket, sőt egész manufaktúrákat alapítottak. A történelmi Magyarország déli területein azonban elsősorban az egyesével, kettesével járó vándordrótos alakja volt a jellemző, bár akadtak kisebbfajta műhelyek is.

Elvisz a drótostót!
Forrás: mjakub.cz

Sodronyarszlánok a magyar irodalomban

Szeretetteljes iróniával festett képet kaphattak a „sodronyarszlánoknak” titulált drótosokról Pajor István tollából a Honderü című reformkori szépirodalmi és divatlap olvasói:

Mint hajdan kalandor lovagok – kár hogy nem gyalogok a hasonlat’ találóbbsága végett – ugy indul ki a sodronyos sziklás hazájából, bejárni a földkerekségét, s reformálni a már szétbomlott nemzeti fazekakat; fegyvere mindössze egy kusztorából áll, melly azonban nem annyira ellenség, mint ártatlan rozskenyér ellen tesz szolgálatot; végczélja mindenkor: falubajutás és törött edény, mit ő – bár czammogó léptekkel – többnyire el szokott érni, s habár véletlenül reá éjjelednék is, evvel sem sokat gondol, hanem megfordítván a voltszürke leppentyűt, „ott a hol” jót hortyog, s nagy tervei’ kivitelét más napra halasztja.

Mi sem eredetibb, mint midőn a nap’ fölkelő sugarainál két drótos – mert párosan járnak – komoly szótlanságban kullog rongyos magyar falu felé, számolva magyar bőkezüségre s törött edények’ halmazára. Bejutva a faluba, mindenik külön utat vesz, s lassu, kimért léptekkel, jól betanult variatiók szerint kiáltozza: dajtye hrncze drótuvaty; gyökeres magyar helyeken: „drótultassík”. A magyar gazdasszonynak ennél örvendetesb hang nem ütheti fülét; azonnal eszébe jut a sok lábatlan lábas, fületlen fazék, repedt tál és tányér; s tán még szíve is kész volna megrepedni, csakhogy legyen mit drótolni, ha történetesen csupor nem találkoznék.

Drótostót munka közben
Drótostót munka közben
(Forrás: pluska.sk / Slovenské národné múzeum v Martine)

Ugyanez a folyóirat tudósít arról is, hogy a drótosoknak Soroksáron egész telepük van, ahol „valódi respublikai életet élnek”. S hogy hol tanulják meg a mesterségükkel járó kiáltozást?

Van ordítóintézetük is, hol a még tudatlan fiatal müvészek korosb keresettársaiktól bizonyos díjért ordítni tanulnak. A thema mindig fazékdrótolás; a szöveg érdekes föladatul szolgálhatna nyelvbuvároknak, mit még sehol fejtegetve nem találtam.

A drótostótok alakját sok magyar irodalmi alkotás megőrizte, ezek közül néhány az interneten is olvasható, például Gárdonyi Géza Egy szál drót című novellája. Az ezekből kibontakozó kép szerint a drótostót jámbor, aranykezű, becsületes mesterember. Szívós, igénytelen, kevéssel is beéri. Általában a konyha küszöbén dolgozik. Szívesen veszi, ha megkínálják egy kis kenyérrel, szalonnával, pálinkával. Ládája mindenféle rejtélyes, a falusi fiúk képzeletét izgató tárgyakat rejt. Tört magyarsággal kommunikál a gazdasszonyokkal. Öltözéke vászoning, széles karimájú kalap, lábbelije bocskor.

Bocskornyelv

A bocskorról (szlovákul krpce) kapta nevét a drótosok jellegzetes tolvajnyelve, a krpoština [krpostyina] is. Olyankor használták, amikor a környezet elől eltitkolandó információt osztottak meg egymással. Szókincsében a kitalált kifejezések mellett sok magyar eredetű szó is szerepelt. Íme, egy kis ízelítő:

mondokovať [mondokovaty] ’beszélni ’

fazik ’fazék ’

ingel ’ing ’

čikoš [csikos] ’ló’

teheň [teheny] ’tehén’

kičinský [kicsinszkí] ’kicsi’

huš [hus] ’hús’

vároš [város] ’város’

šokať [sokaty] ’sok’

kuťo [kutyo] ’kutya’

fizniť [fiznyity] ’fizetni’

leveška [leveska] ’leves’

disno [diszno] ’disznó’

latniť [latnyity] ’látni’

katonák ’katona’

hidek ’hideg’

melek ’meleg’

kiner [kinyer] ’kenyér’

valaga ’fenék’

A drótosok tevékenysége szerteágazó volt. A drótozáson (megrepedt cserépedény, teknő körbedrótozása) és foltozáson (lyukas edény megfoltozása) kívül készítettek konyhai eszközöket, egércsapdákat, gyerekjátékokat, később dísztárgyakat is. Az első világháború után a geopolitikai változások, valamint az ipari termelés ugrásszerű fejlődése miatt a drótosmesterség hanyatlásnak indult. Az idősebb generáció visszaemlékezéseiben azonban még a múlt század ötvenes, hatvanas éveiben is találkozhatunk Magyarország területén házaló drótosokkal. Ők már nem az egykori Trencsén vármegyéből érkeztek hazánkba, hanem a Hegyköz szlovák falvaiból.

A szlovákok máig nagy becsben tartják a drótoshagyományokat. Szlovákiai kézművestalálkozókon, kirakodóvásárokon gyakran találkozhatunk hagyományőrző mesterek drótostermékeivel. Nagyrónán (Veľké Rovné), a „Drótosföld” szívében drótosmúzeum is üzemel. Úgy tűnik, nem annyira turistáknak szánták, mert csak hétköznap délelőtt van nyitva. Tekintélyes terjedelmű, a drótosmesterséget bemutató kiállítás található a Vágvölgyi Múzeum zsolnai részlegében, a budatini várban is, de mivel a várat már évek óta restaurálják, a kiállítás nem tekinthető meg. Legfrissebb információink szerint 2016. április 10-én végre újra megnyitják a nagyközönség előtt. A budatini vár ad otthont az évente megrendezett nemzetközi drótosfesztiválnak is.

Modern drótostermék
Modern drótostermék
(Forrás: drotaria.sk)

Tényleg elvisz?

És akkor most itt az ideje, hogy megpróbáljuk megválaszolni a cikkünk elején feltett kérdést: tényleg gyerekeket rabolt a drótostót? Igaz, ami igaz: a drótosok viselkedése nem volt mindig kifogástalan. A drótosság intézményéről szóló, a romantikus sztereotípián túlmutató szlovák szakkönyvekben olyan közlésekkel is találkozunk, miszerint előfordult, hogy a drótosmesterek kínozták inasaikat, rabszolgamunkára vagy koldulásra kényszerítvén őket. Ezek az adatok főleg korabeli németországi rendőrségi jegyzőkönyvekből származnak. A magyar visszaemlékezések szerint azonban a vándorló drótosok szelíd, a légynek sem ártó emberek voltak. Ápolatlan, marcona külsejük, titokzatos ládájuk, a vállukon lógó drótköteg, jellegzetes kiabálásuk, rendszeres fel-felbukkanásuk és nem utolsósorban idegen beszédük mégis alkalmassá tette őket arra, hogy a magyar anyák rájuk testálják a rémisztő mumus szerepét.

Források és ajánlott olvasmányok

Drotárstvo ako remeslo, umenie a podnikateľská aktivita. 1992

Tajná drotárska reč – argot

Pajor István: A drótos

Földi László: A drótos tót

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
79 Untermensch4 2016. március 24. 16:53

@Irgun Baklav: Bár tényleg off, a bécsi döntéseknél (akkor még kormányzati szinten meglévő külpolitikai érzék és hozzáértés birtokában) előre tudták hogy nem saját erőből elérvén nem vszínű hogy tartós lesz. A korlátozott autonómiával szembeni állami ellenállás viszont annak a jele hogy ez mégiscsak egy első lépés amit követhet több, ha alkalom adódik. Az hogy viszonylag hosszú ideje a határok "kőbe vésettsége" egy status quo-t erősítendő axióma, nem biztos hogy örökké így is marad (eritrea, krím... utóbbinak a hátszele mégiscsak ensz bt-tag), akkor pedig megint előkerülhetnek a piros ceruzák és a térképek.

on: Azért érdekes hogy "nagyvonalú" kisebbségpolitikánk ellenére a szomszédos nyelvek jelenléte a közoktatásban kb nulla. Még a német sem azért népszerű/elterjedt mert német kisebbségünk lenne/volt. Arról nem is beszélve hogyha zsigeri+külpolitikai okai vannak az "idegenkedésnek" az sem magyarázza hogy a horvát is nullán áll (országosan egy db kéttannyelvű gimnáziumot inkább "adott is ajándékot meg nem is"-szintnek mondanék, pont olyan eset kapcsán amikor a horvátországban felnőtt magyar állampolgár gyerekkel visszatelepülő család került abba a helyzetbe hogy a(z erősség sorrendjében) horvát-angol-magyar anyanyelvű gyerek vagy megy a kéttannyelvűbe vagy szívni fog bárhol máshol mert horvátul jobban beszél mint magyarul. És nem is kisebbségi csak nyelvi "hátránya" van.)

78 Irgun Baklav 2016. március 24. 15:56

@Untermensch4: Tudom, hogy te elsődlegesen Trianonra gondoltál, én azért említettem a bécsi döntéseket, mert akkor adódott (mint kiderült, csak időlegesen) történelmi lehetőség, a trianoni határok némely torzításának "igazságosabb" korrekciójára. De, azóta a körülmények és a nemzetközi környezet annyira megváltozott, hogy ma már veszélyes és kontraproduktív a kisebbségi nyelvhasználati jogokon, korlátozott autonómián túl bármi másról ábrándozni. (Persze a 2. bécsi döntéssel kapcsolatban azért szintén meg kell jegyezni, hogy még a magyar népszámlálás adatai szerint is igen vékony többségben voltak a magyarok Észak-Erdélyben, ehhez képest Bihar és Szatmár visszaadása mellett egy korridor Kolozsvárra és Székelyföldre jobban tükrözte volna az etnikai arányokat, csak kevéssé lett volna praktikus.)

@Roland2: " Pl. Erdélyben régebb óta több magyar él, mint ahány román Magyarországon ? És pont ezért a román állam durvábban is bánik velük ?"

Bár nem tőlem kérdezted, de szerintem a válasz mindkét kérdésre egyértelműen "igen". Mint nadivereb egy korábbi hozzászólásában célzott is erre, Magyarország is azóta bánik "viszonylag" jól a kisebbségeivel, amióta "gyakorlatilag nincsenek", értsd kevesen maradtak, és ők kevesen is csaknem teljesen asszimilálódtak.

Nyilván ezeknek a kisebbségeknek (legalábbis papíron) széleskörű kulturális és nyelvhasználati jogokat adni elsősorban azt a stratégiai célt szolgálja, hogy a nyugat felé tudjuk mutatni: Lám, mi "nyugati" módon bánunk a nemzetiségeinkkel, bezzeg a csúnya románok, szlovákok kevésbé liberális kisebbségpolitikát folytatnak az ottani magyarokkal szemben. Tessék velük szépen példát statuálni. De nemcsak a Monarchia alatt, még Horthy alatt sem voltunk mi ennyire liberálisak, a nagyszüleim is tudtak erről mesélni. Közülük kettejüknek is nevet kellett változtatni, mert a régi "nem volt elég magyaros", a részben német származású nagyanyám több rokonát kitelepítették, a zsidókat a numerus claususszal már jóval a német megszállás előtt diszkriminálták. (Lehetne még a példákat sorolni, de ez itt már erősen off lenne...)

77 Untermensch4 2016. március 23. 22:50

@nadivereb: Lehet hogy a 65.-t túlreagáltam, elnézést. Úgy tűnt hogy keverednek az idősíkok.

@Irgun Baklav: Nem annyira a bécsi döntésekre gondoltam hanem trianonra csak fordítottan. Nem véletlenül raktam idézőjelbe azt hogy: "igazságos". A nagy tanulság hogy a lényeg az érdekérvényesítés. Ha nem sikerül akkor kiderülhet hogy 500km-nyi vasútvonal fontosabb mint párszázezer ember.

76 Irgun Baklav 2016. március 23. 21:05

@Untermensch4: "Úgy egyébként a székelyek csak próbálják lemásolni a sikeresnek bizonyult román stratégiát, ha megvan a kellő (akár minimális is elég lehet, nem is kell többségi) etnikai jelenlét akkor kedvező külpolitikai konstellációk esetén eljövend az új »igazságos« határrajzolás."

Olyan kedvező konstelláció, mint ami a bécsi döntésekhez vezetett, egyszer jön össze, de hosszú távon ez a siker is kérészéletűnek bizonyult. Pedig akkoriban még ennek megvoltak a belső és külső feltételei (társadalmi támogatás és politikai szándék az egyik oldalon; jelentős magyar többségű határsávok és befolyásos külpolitikai támogatók a másikon). Ma már ezek minden szinten hiányoznak (arról nem is beszélve, hogy szomszédainkkal együtt tagozódtunk be a nyugati szövetségi rendszerekbe), hozzátehetném, hogy szerencsére, mert az amúgy esélytelen revíziós törekvéseknek is a határon túli magyarok innák meg a levét. (Szerintem egyébként a kevéssé liberális, asszimilációt célzó szlovák, román nemzetiségi politikákban is részben a bécsi döntések [vagy éppen Románia esetében Dél-Dobrudzsa és Besszarábia elvesztése] által okozott trauma, és az ennek megismétlődésétől való, ma már indokolatlan félelem érhető tetten.)

@Roland2: A méhkeréki románság is nyilván az etnikai arányok megváltozásától tartva próbálta útját állni az asszimilációnak (Erdélyben is a tömbben élő magyarság ezzel szemben jóval ellenállóbb, mint a szórvány). Ebből a szempontból amúgy még az is nagyjából másodlagos, hogy az állam "telepít-e", vagy önként települnek. De az is kicsit fura, hogy szerinted a magyarországi nemzetiségek asszimilációja "önkéntes" volt (a fenét volt az), de aki ennek ellenáll, az ezek szerint rasszista? Hát ha ez már elég a rasszizmushoz, akkor az erdélyi ismerőseim többsége annak számítana. :P

75 nadivereb 2016. március 23. 20:41

@Roland2: nem a kiemelt státuszról beszélek, hanem a jogokról. És nem, egyáltalán nem használok kettős mércét, legalábbis én semmi ilyet nem találok. Kérlek, mutass rá, hogy hol használtam ilyet. (Személyeskedés nélkül, ha lehet.)

74 Roland2 2016. március 23. 20:09

@nadivereb: "Tehát ha többen vannak, több jog is illeti meg őket?" Persze, nyilván a Magyarországon élő törökök, olaszok,vietnámiak,stb. kevesen vannak - még - ahhoz, hogy olyan kiemelt státuszúak legyenek , mint a jogilag elismert nemzetiségek .Persze lehetünk olyan pc-k, hogy minden etnikai csoport kapjon elismert státuszt, de akkor ugyanígy mondjuk a 4-8 főből álló pápua-új-guineai, tadzsik vagy mikronéz közösség is , mert hát miért kivételezünk velük létszám alapján ?

Te ugyanúgy kettős mércét alkalmazol, csak a magyarokkal szemben, hiszen te és román, szerb, szlovák nacionalista kollégáid a monarchia korabeli viszonyokra sérelmezik, hogy miért nem lett az ő nyelvük is hivatalos,miért nem kaptak autonómiát vagy miért nem lett háromközpontú a Monarchia ( ezt csehek, horvátok sérelmezik ), hiszen majdnem annyi volt a nemzetiségek létszáma a Magyar Királyságon belül, mint a magyaroknak. ( + felhozzák a magyarosító törekvéseket, de ahhoz képest ők most még durvábban diszkriminálnak ). Tehát a létszám igenis számít.

Péterfi Boldog nem csinált mást, mint kiforgatta a szavaimat , pl. a magyarlakta vidékeken a román állam azért emel ortodox templomokat, hogy a hatalmát szimbolizálja vele, ahogy románokat is azért telepített oda, hogy az etnikai arányokat megváltoztassa, a magyar állam viszont ilyeneket soha nem csinált. Arra sem hozott példát, hogy voltak-e olyan "faji törvények" székely falvakban, mint a méhkerékieknél.

73 fakir 2016. március 23. 19:40

@Untermensch4: Nem. Nem volt az.

72 nadivereb 2016. március 23. 18:56

@Untermensch4: nem teljesen értem; hogy ezt most miért nekem írtad. Én csak a deakt által alkalmazott kettős mércére akartam rámutatni, semmi más megállapítást nem tettem.

@Untermensch4: itt meg te lőttél mellé szerintem: Radu Petrescu gyakorlatilag pontosan Roland2 kommentjét írta át, csak "román" helyett magyarokkal. Én itt iróniát érzek leginkább.

71 Untermensch4 2016. március 23. 18:03

@fakir: Nem is tudtam hogy benes lengyel volt... :) Úgy tűnik a "kivétel/hülyék" jóslatom bejött :)

70 Untermensch4 2016. március 23. 18:01

@nadivereb: Ha a mindenkori hatalom korábbi generációk és azok hatalmi rétege által tettekért áll bosszút akkor a hatalom a hibás. Ha viszont a dolog rendben van és ennyire beemeltük a kultúránkba a kereszténységből az "öröklődő bűn" koncepcióját akkor szép balkáni vérbosszús időknek nézünk elébe.

69 Untermensch4 2016. március 23. 17:58

@Radu Petrescu: A magyar politikusokat azonosítani a magyarok többségével durva öngól, csak szólok. Bár ha van némi rálátásod magyarok és politikusaik viszonyára akkor ezt magad is sejthetnéd.

Úgy egyébként a székelyek csak próbálják lemásolni a sikeresnek bizonyult román stratégiát, ha megvan a kellő (akár minimális is elég lehet, nem is kell többségi) etnikai jelenlét akkor kedvező külpolitikai konstellációk esetén eljövend az új "igazságos" határrajzolás. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

68 nadivereb 2016. március 23. 12:11

@Roland2: Tehát ha többen vannak, több jog is illeti meg őket? Vagy minél többen vannak, annál inkább igazuk van? Ez nem primitív érv, ez semennyire nem érv, ez szimplán hülyeség.

67 Roland2 2016. március 23. 11:31

@Radu Petrescu: Ha már olyan primitív módszert alkalmazol, hogy kiforgatod a szavaimat, akkor én is fogalmazzak meg olyan primitív érveket, hogy pl. Erdélyben régebb óta több magyar él, mint ahány román Magyarországon ? És pont ezért a román állam durvábban is bánik velük ?

66 Radu Petrescu 2016. március 23. 10:26

@Roland2: Azt igazság kedvéért viszont hozzátenném azt is, hogy a magyarság nagy része tett/tesz arról , hogy negatív kép alakult ki a többségi társadalomban róluk.

A romániai magyar politikusokat például nem csak "gyanúba keverik", hanem ténylegesen is enyves a kezük, aztán azzal próbálják menteni magukat, hogy a magyarságuk miatt támadják őket.

Mellesleg egy olyan rasszista közösséget, mint pl. a székelyföldi magyarság, ne sajnáltassunk már, panaszkodnak, ha ortodox templomok épülnek mellettük vagy románok települnek közéjük, és mindezt nem Magyarországon, hanem itt, Romániában csinálják!

65 nadivereb 2016. március 23. 09:46

@deakt: ja, tehát a magyarországi kisebbségek esetében a kisebbség volt a hibás, a határon túli magyarok esetében viszont a mindenkori hatalom.

10 pontos kettős mérce.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X