-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
tankönyvbe illő példák
Ami elromolhat, az el is romlik – Murphy e kevéssé optimista megfogalmazását a 19. századi nyelvkönyveinek vizsgálata után csupán azzal a gondolattal egészíthetjük ki, hogy ha ez remélhetőleg nem is feltétlenül igaz, számos negatív emberi tulajdonság nem igazán látszik javuló tendenciát mutatni. E tankönyvek bőséges anyaggal szolgálnak az előítéletek, a korrupció és a tudatlanság évszázados problémájára; persze a remény hal meg utoljára.
A 18-19. század tankönyveit vizsgálva korábban már láthattuk, hogyan változtak gasztronómiai szokásaink. E nyelvkönyvekben arra is bőven találhatunk példákat, hogy az elmúlt évszázadokban ugyan az emberiség ismeretei bővültek ugyan, az emberi civilizáció jelentős átalakuláson ment át, maga az ember számos tulajdonságában mégsem változott – és ezek között vannak bizony rossz tulajdonságok is.
Némi előítéletek
Te csak házasodj, boldog Ausztria – tartja a mondás, de az már Ausztria esetében sem mindegy, ki házasodik a dinasztia nagy családjába. Csató Pál 1834-ben megjelent Magyar és német beszélgetések, a két nyelven beszélni kezdők számára című, egyébként igen vicces tankönyvében számos példát találhatunk a házasság körül jelentkező előítéletekre is. A tankönyv egy jelenetében a két szereplő párbeszédéből kiderül, hogy az amerikai kontinens immáron a magyar közönség látómezejében is ott szerepel: gondoljunk csak arra, hogy az első magyar híradás az Egyesült Államokról az Erdélyi Muzéum című lap (1814-1818) hasábjain jelenik meg; az első útleírás pedig a lapnál egykor gyakornokoskodó Bölöni Farkas Sándor tollából éppen Csató Pál tankönyvével egy évben lát napvilágot.
Az említett párbeszéd a rokoni viszonyok felsorolása mellett azonban más érdekességekkel is szolgál:
– Mi hír van kedves öccse-uráról?
– Csakugyan Amerikában van a sógoránál.
– Még mindig nőtelen?
– Nem többé; sógor-asszonya írta a testvér-nénjéhez, hogy öcsém egy négerleányt vett el.
– Mit? egy feketét? ha azt boldogult nagy-bátyám, kegyed édes atyja, tudta volna, soha meg nem engedte volna, hogy onokáji, a kegyed onokatestvérei, feketék legyenek.
– A szín nem választja el a dolgot. Ki tudja, milly színűek valának eleink?
(Forrás: Wikimedai Commons / Modesto Brocos (1852–1936))
Úgy látszik, eleink már a múltban is eltérően gondolkoztak az eltérő bőrszínt illetően, ám nem ez az egyetlen kérdés, mely Csató Pál tankönyvében kiváltja az egyes szereplők véleménye közti összeütközést. A társadalmi helyzet alapján történő rangsorolás szintén ugyanilyen fontos. Az alábbi példában atya és fia beszélget:
– Fiam, azt hallom, házasodol. Ki a személy, ki meg tudta nyerni kedvedet, s mi adhat neki erre just?
– Atyám, az én hölgyem szelíd, kellemes, szép és jó.
– Nem azt kérdem. Hány őst mutathat?
– Ősöket?
– Mellyik nemzetségből származik? melly ágról szakadt?
– Ezt nem tudom.
Kiderül aztán, hogy a leányzó bizony közönséges származású. Az ezen felháborodott szigorú apa meggondolatlan fiát a kitagadással fenyegeti meg, ám véleménye igazán rugalmasan módosul, amikor kiderül, hogy a polgári leány bizony igen jómódú család sarja:
– Hát gazdag?
– Jegypénze (hozománya) 100 000 tallér.
– Miért nem mondtad ezt mingyárt? Ez megmásítja a dolgot. Vannak esetek, midőn a mennyiséget millyenség helyett vehetni.
A pénz az emberi jellemgyengeség egyik jelképeként máshol is felbukkan.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Mindennapi korrupciónk
Tagadhatatlan, hogy a vasút jelentős mértékben átalakította világunkat: az első hazai vasútvonalat Pest és Vác közt történetesen 1846-ban adták át. Garay János Magyar és német beszélgetések kézikönyve, vagy is gyakorlati útmutatás e két nyelven a társalkodási-, ipar és közélet legkülönneműbb viszonyaiban helyes és ügyes kifejezésre című, több kiadást megért tankönyvének 1846-os kiadása úttörő módon szerepelteti tankönyvi példaként a vasút hazai megjelenését. Egy párbeszédben pedig már a jövő vasútfejlesztésének és a kormány ezzel kapcsolatos szerepének gondolata is felbukkan:
– Mit tart ön ezen utazás neméről?
– Minden más utazásmódnak elébe teszem.
[...]
– Hogy hazánkra térjek, mit gondol ön, lesz-e valami a Bécs–Győr-i vasútból.
– Én hiszem; hisz elég pénzerő van együtt, s a kormány sem ellenzi.
Pénz és kormányzati szándék; tény, hogy a Bécs és Győr közti vasút terve igen korán felmerült: a Bécs és Bruck közti szakaszt már 1846-ban átadták, ám a Bruck és Győr közti szakasz átadására csak 1855. december 24-én került sor.
Ha már viszont szóba került a határállomás, Bruck, érdemes ismét felütnünk Csató Pál 1834-es tankönyvét, ahol a határátkelés során a megvesztegetés tankönyvi példáját láthatjuk. A jelenetben szereplő utazók nem szeretnék, ha a vámtisztek minden csomagjukat átvizsgálnák: azok némi baksisért cserébe le is mondanak erről:
– Nem visznek az urak valami tiltott árut?
– Nincs velünk semmi kobzani való. Csak egy-két cikkelyünk van, melly fizet, s azt nyomban bejelentjük.
– Lássuk, mi? Adják ide az urak a láda- és párna-zsákkulcsaikat.
[...]
– Itt van az útvám (útpénz) s itt (halkan) valami a fáradságért.
– Köszönöm. Hajts, kocsis, megónoztam már a ládákat, ezek az urak nem visznek semmi tilost.
A 19. századi tankönyveket felütve azonban az emberi jellemet és gondolkodást illető pozitív változásról is beszámolhatunk.
Oltogatás
Az oltások körül napjainkban is sok a vita; a 19. században sem volt ez másként. Bár a himlőoltással kapcsolatosan a kortársak közül sokan fogalmaztak meg kétségeket annak esetleges mellékhatásait illetően, Csató Pál tankönyvében a himlőoltás kifejezetten pozitív fogadtatásáról olvashatunk:
– Melly szerencsés találmány az a himlőoltás!
– Kár, hogy ezelőtt húsz esztendővel még nem volt közdivatban.
– Igaz; úgy nem halt volna meg annyi ezer gyermek a himlőben.
– [...] Köszönet a halhatatlan Jenner doktornak ezen üdvös felfedezéseért.
Mivel Edward Jenner a feketehimlő elleni oltáshoz a tehénhimlőn alapuló kísérletekkel jutott (az általa alkotott vaccination ’védőoltás, oltóanyag, vakcina’ kifejezés is a latin vacca ’tehén’ szóból eredeztethető), kortársai és ellenzői úgy vélték, az általa kifejlesztett védőoltás mellékhatásain a pácienseken tehénszerű kinövések támadnak.
(Forrás: Wikimedia Commons / James Gillray (1756–1815))
Az átlagember számára tudomány és áltudomány meghatározása, egymástól való elhatárolása az orvoslás területén a 19. században sem volt egyszerű eset, az mindenesetre bizonyos, hogy Csató Pál könyvében az egyik szereplő igen karakteresen utasítja el a kuruzsló segítségét:
– Legyen halálán ked; haljon meg, ha akar: ezzel a balsammal újra fölélesztem.
– Lehetséges-e ez?
– Kérdezze csak ked azokat a városiakat, kik kezem alatt voltak.
– Ezek, uram, nem fognak felelni, igen jó okokból. Bocsásson meg az úr, hogy háborgattam. Nekem hál istennek semmi bajom, s csak azt akartam tudni, igaz-e, mit az emberek mondanak.
– S mit mondanak?
– Azt, hogy az úr egy tudatlan kuruzsló. Isten az úrral.
A 19. század nyelvkönyvei azért is hasznos olvasmányok a 21. században, mert példáikon keresztül nem csupán a nyelv 19. századi állapotába, hanem eleink hétköznapjaiba és a tudomány korabeli állapotába is bepillanthatunk.
Forrás
Ne sajnálja a száját kinyitni. Társadalmi szokások a nyelvkönyvek tükrében. Magvető, Budapest, 1978