Cikksorozatunk korábban megjelent darabjai:

1. Fakutya vagy vaskutya, az egykutya?
2. Kutyafülű kutyafejűek
3. Gaz kutyák
4. Kutyagyümölcsök, kutyazöldségek

Kutyás összetett szavakat tárgyaló sorozatunk ötödik darabjában egy gyors váltással áttérünk azoknak a szavaknak a boncolgatására, amelyek az eb szót tartalmazzák elő- vagy utótagként. Végül is, egyik kutya, másik eb. Üssük fel tehát a szótárakat és nézzünk bennük körül!

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Új seprű jól seper

Mielőtt megvizsgálnánk, hogy milyen összetételekben találkozunk az eb szóval, és látunk-e különbséget a kutyás és ebes összetett szavak között, vessünk egy pillantást az eb szó eredetére. Míg a kutya hangutánzó eredetű A magyar nyelv etimológiai szótára (TESz.) szerint és az 1500-as években jelent meg először az írásos emlékekben, az eb ősi örökség az ugor korból. E szó első írásos említése a Jókai Kódexből való. Itt a szöveg közérthető változatát közöljük:

de atyámfiam farkas, én akarok teközted és ez emberek közt békességet tenni, úgyhogy tetőled továbbá meg ne sértessenek, és teneked minden elmúlt vétkedet megbocsátják, úgyhogy sem ebek, sem emberek továbbá nem űznek.

Ma a kutya és eb közül egyértelműen a valószínűleg később kialakult kutya szó áll nyerésre, legalábbis ha a szavak gyakoriságát nézzük. Ma a két szó más-más stílusréteghez kötődik: a kutya hétköznapi, míg az eb főként hivatalos szövegben, illetve közmondásokban, szólásokban, valamint bizonyos összetett szavakban gyakori.

Forrás: Wikimedia Commons / Mariposabonita / CC BY-SA 3.0

Azokból a szavakból, amelyekben az eb szó utótagként szerepel, nem találtunk túl sokat. Ráadásul ezekben az összetett szavakban az eb tag jelentése egyszerűen ’kutya’, így nagy izgalmakra nem számíthatunk. A következő példákat találtuk: kotorékeb, öleb, tenyészeb, vadászeb, véreb. Azt azonban érdemes megfigyelni, hogy míg a vadászeb ~ vadászkutya, kotorékeb ~ kotorékkutya, tenyészeb ~ tenyészkutya kettősség létezik, addig az ölkutya, vérkutya szavak legfeljebb alkalmi összetételként élnek.

Hivatali nagykutyák és egyéb nyalánkságok

Ebzáraltot a leggyakrabban akkor rendelnek el, ha egy adott településen a rókák számára veszettség elleni oltóanyagot tartalmazó csalétket szórnak szét. Az ebzárlat időtartama alatt a kutyákat nem szabad kiengedni az udvarról, a kutyák csak szájkosárral, pórázon sétáltathatók. Így elkerülhető, hogy a csalétkeket a kutyák egyék meg.

Az eb szó előtagként számos, hivatalos stílusréteghez tartozó szóban megtalálható. Nemrégiben például az ebtenyésztők vagy kutyatenyésztők idegeit borzolta az új ebtörvény tervezete. Emellett ha van kutyánk, ebzárlat idején meg kell kötnünk kedvencünket. Az itt felsorolt kifejezések a hivatalos szövegekben az eb- előtagot tartalmazzák, a hétköznapibb szövegekben a kutya előtagú változatok is előfordulnak. Az ebrendészeti hozzájárulást vagy ebadót például néhol kutyaadónak nevezik. Ám a kutyazárlat szó csak nagyon ritkán fordul elő.

Egyik kutyacsont, másik ebcsont
(Forrás: Wikimedia Commons / Sklmsta / CC0 1.0 PD)

Számos eb- kezdetű szó csak nagyon korlátozottan használatos, leginkább szólásokban fordul elő. Ilyen az ebcsont az ebcsont beforr mondásban, amit gyerekek vigasztalására szoktunk mondani, ha kisebb sérülés éri őket. Hasonlóképpen, az ebgondolat szó is leginkább a késő bánat, ebgondolat szólásban bukkan fel.

A fentieknél változatosabb környezetkben fordul elő az ebadta ’hitvány; boszorkányfajzat’ szó. Erről a TESz. azt írja, hogy ebben az eb- előtag egyértelműen rosszalló értelemben használatos. A kutya ~ eb negatív jelentése feltehetőleg összefügg azzal a régi elképzeléssel, hogy a boszorkányok avagy ördögök néha kutya képében jelennek meg. Így az ebadta és az ördögadta összetett szavak egy tőről fakadnak. Az ebugatta szó pedig valószínűleg az ebadta tréfás elferdítése. Eredetileg ezt a szót is ’haszontalan, mihaszna’ jelentéssel használták. Később alakult ki az ebugattát indulatszó, feltehetőleg a teremtőjét, az áldóját, a teremburáját mintájára.

Most búcsúzunk hűséges társainktól, az ebektől. Cikkünk következő részében növényekkel és állatokkal találkozunk.Olvasóinktól Petőfi Sándor egy ismert költeményével búcsúzunk. Vajon miért?

Források

A magyar nyelv történet-etimológiai szótára

Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás

O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások