nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Honfoglalás Moldvában
Csángók: kunok, románok, magyarok?

Lehetséges, hogy a csángók a hont nem foglalt magyarok utódai? Vagy talán nem is magyarok, hanem kazárok, besenyők vagy kunok? Netán elmagyarosított románok? A szakirodalomban számos nézet fölbukkant már, többségüket azonban semmilyen érv nem támasztja alá.

Sándor Klára | 2014. szeptember 24.
|  

Nemrégiben összefoglaltuk, ki mindenkit neveznek csángónak, s hogy e csoportok közül a tudományos irodalom elsősorban a moldvai csángókról beszél, amikor a csángókat említi. Nincs azonban egyetértés abban, mikor kerülhettek a csángók ősei Moldvába. A honfoglalás előttről maradtak ott? A tatárjárás után telepítették oda őket? Vagy még később? Esetleg a kunokkal volnának valami kapcsolatban – netán elmagyarosított románok lennének? Ezt a kérdést járjuk körül.

mek.hu / Magyar néprajzi lexikon

A történeti Moldva

Először azonban jó tisztázni, hogy a mai Románia Moldva nevű területe nem azonos a történeti Moldvával, amelyről a csángók középkori történetének leírásakor beszélni szoktunk. Ennek határait nyugaton a Kárpátok, keleten a Dnyeszter adta, magába foglalta Besszarábiát, északon pedig Bukovinát, területe délen a Fekete-tengerig terjedt.

Ezen a területen a 6–7. századtól kezdve szlávok telepedtek meg, előtte a 4–5. századtól különböző nomád népek birtokolták, rövidebb-hosszabb időt töltve itt rendszerint addig, míg egy őket azonos útvonalon követő, szintén keletről érkező újabb nomád nép át nem vette az uralmat a legeltetésre kiválóan alkalmas, vízben gazdag terület fölött. A hunok, avarok, bolgárok után a magyarok is megszálltak ezen a vidéken, a 9. század végén innen űzték őket a Kárpát-medencébe a besenyők. Ők sem legeltethették sokáig nyugalomban méneseiket és csordáikat, nem sokkal később a kunok semmisítették meg őket.

A Moldvai Fejedelemség a 15. században
A Moldvai Fejedelemség a 15. században
(Forrás: Wikimedia Commons / Andrein / CC BY-SA 3.0)

A terület a 12–13. században a kunok által uralt terület, Cumania nyugati része volt, de már ekkor jelzik a források, hogy vlahok, azaz románok is éltek itt. A kunok 1223-ban, a Kalka mentén a mongoloktól elszenvedett vereségük után a magyar királytól kértek védelmet. 1227-ben a Dnyesztertől nyugatra lakó kunok uralkodója fölvette a kereszténységet, és a magyar király fennhatósága alá helyezte országát: Magyarország uralkodójának címébe ekkor került be a Rex Cumaniae (Kunország királya) cím is. A 13. század harmincas éveitől azonban a kunok hatalmának véget vető mongolok lettek a terület urai, s a térség mindaddig az Arany Horda része maradt, amíg 1345-ben Nagy Lajos magyar király hadvezére, Lackfi András a Dnyeszteren túlra nem szorította őket. A terület ekkor újra a magyar király fennhatósága alá került, neve ekkor a királyi oklevelekben terra nostra Molduana (moldvai területünk). A Moldvai Fejedelemséget a Máramarosból a magyar király engedélyével ide költöző Dragoş alapította az 1350-es évek elején, s bár a névleges függés még egy ideig fennmaradt, a Moldvai Vajdaság az 1360-as évek közepétől gyakorlatilag önállóvá vált.

Románok, besenyők, kunok?

A csángók magyar származását nemigen kérdőjelezik meg – amikor mégis, az általában politikai indíttatásból történik. A hivatalos román történettudomány az 1980-as évek második felében próbálkozott azzal, hogy kizárólagossá tegye azt az egyébként már fél évszázaddal korábban fölvetett nézetet, hogy a moldvai csángók eredetileg románok voltak, csak elmagyarosították őket. A törekvés alapjául Dumitru Mărtinaş 1985-ben kiadott könyve szolgált: ebben a szerző azt fejtegette, hogy a csángók ősei Erdélyben élő románok voltak, akik katolikus hitre tértek, és „valamilyen fokon” megtanultak magyarul, aztán a 17. században Moldvába telepedtek, de a katolikus egyház folytatta elmagyarosításukat. Ennek éppen az ellenkezője az igaz, a Vatikán a csángók elrománosításában játszott vezető szerepet, egyébként pedig helynevek, személynevek, nyelvtörténeti, történeti, régészeti, néprajzi érvek sokasága bizonyítja, hogy a csángók magyar eredetűek, s az első moldvai magyarok jóval a 17. század előtt már Moldvában éltek.

Mások nem a csángók közvetlen magyar származását kérdőjelezik meg, de szerintük a csángók végső fokon nem magyar eredetűek, hanem a magyarokhoz asszimilálódott török töredékek utódai. Különféle török népeket szoktak emlegetni lehetséges elődként, a leggyakrabban a kunokat.

A csángók kun származása a 18. századi jezsuita történetírók között igen népszerű nézet volt: a legnevesebbek, Timon Sámuel, s később Pray György is ezt vallották – az utóbbi egyben az úzokkal és a besenyőkkel is rokonságba hozta a csángókat. A moldvai magyar helynevek szerintük a kunoktól származnak, s ékes bizonyítékai annak, hogy a kunok magyarok voltak, de minthogy egyben hun eredetűek is, a moldvai településnevek számukra közvetve a hun–magyar rokonság bizonyítékai voltak. A 19. század első felében a csángókról először monográfiát készítő ferences szerzetes, Gegő Elek állt ki erőteljesen a kun származás mellett, hozzá hasonlóan az őshazakutató Jerney János is ezt a nézetet vallotta (szintén bevéve a besenyőket is az elődök közé). Ezt a teóriát azonban a század végén már nem lehetett tovább védeni, mert Kuun Géza kiadta a leghíresebb kun nyelvemléket, a Codex Cumanicust, s ez egyértelműen bizonyította, hogy a kunok török nyelvet beszéltek. A kun-elmélet mégsem veszett el, csak átalakult: a századfordulón többek között Munkácsi Bernát állt ki amellett, hogy a csángók „selypítőnek” nevezett nyelvjárása – azaz hogy az s és cs hangok helyett sz-nek hallható, illetve jésített s hangot ejtenek – a kun nyelv maradványa. Már a kortársak is rámutattak: efféle szubsztrátumjelenségnek semmilyen nyomát nem találjuk sem a kunok nyelvében, sem a Kunság magyar nyelvjárásaiban.

A Codex Cumanicus egyik oldala
A Codex Cumanicus egyik oldala
(Forrás: Wikimedia Commons)

A csángók kun származására vonatkozó nézet azonban még a 20. század végére sem tűnt el, újra meg újra fölbukkan magyar és román kutatók munkáiban is, olykor ismét melléjük téve a besenyőket is. Más török népek is szóba jönnek néha: a kazárok, vagy akár meghatározatlanul „valamilyen” török etnikai elemek. A modern változatokban ezek a rejtélyes törökök már a székelyekkel keveredtek volna, s csak utána váltak volna csángóvá. Ezek az ötletek nem többek puszta spekulációnál, valójában nem hozható föl mellettük semmilyen kézzelfogható bizonyíték.

Magyarok – de mióta moldvaiak?

A csángók eredetével foglalkozó kutatók többsége nyelvi, néprajzi és toponímiai, azaz a helynevekre építő érvek alapján kétségtelenül magyar származásúnak véli a csángók elődeit. Távolról sincs azonban egyetértés abban, hogy mikor kerültek az első magyarok Moldvába.

A 19–20. század fordulóján Rubinyi Mózes elmélete volt a legnépszerűbb, nevezetesen, hogy a csángók nem odamentek Moldvába, hanem ott maradtak: azoknak a magyaroknak az utódai, akik a honfoglalást előidéző besenyő támadások után nem költöztek át a Kárpát-medencébe, hanem helyben maradtak. Bár ezt a nézetet ma már alig képviseli valaki, továbbra is jelen van a szakirodalomban.

A csángók eredetével foglalkozó legtekintélyesebb kutatók többsége szerint a csángók elődei a 13. században érkeztek Moldvába. Mikecs László úgy gondolta, hogy a csángók ősei a Kárpát-medencei magyarság „természetes expanziója” révén kerültek Moldvába, új területeket keresve megélhetésükhöz, de hozzátette, hogy a magyar királyok tudatos telepítési politikája is elősegítette e terjeszkedést. Elsősorban ezzel a tudatos, a tatárjárást (1241–1242) követő telepítési politikával hozta összefüggésbe a csángók elődeinek moldvai megjelenését a történész Benda Kálmán. Szerinte ezeket a csoportokat a keleti gyepűk védelmére telepítették a Kárpátok keleti lejtőire. Lehetségesnek tartotta a 13. századi betelepülést a nyelvtörténész Benkő Loránd is, azzal a módosítással, hogy a tömeges megtelepedés szerinte nem történhetett a 13. század végénél vagy a 14. század első felénél korábban. Lényegében Benda és Benkő véleményének ötvözetét vallja a néprajzkutató Tánczos Vilmos: szerinte is tervszerű betelepítés révén, a tatárjárás után, határőri feladatok ellátására érkeztek a csángók elődeinek első csoportjai, s további telepek létesültek a 14. század elején is.

A kérdés kutatói közül sokáig Lükő Gábor volt az egyetlen, aki kifejezetten a mongolok visszahúzódásával hozta kapcsolatba a csángók elődeinek moldvai megjelenését. Elméletét később Robin Baker fejlesztette tovább: munkájában meggyőzően cáfolta a csángók származását tárgyaló irodalomban megjelenő egyéb véleményeket, s a korábbiaknál jobban alátámasztott és valószerűbb hipotézist állított föl. Ennek lényege, hogy ha voltak is magyar nyelvű közösségek Moldvában a mongol uralom előtt, azok nyilván ugyanúgy nem élték túl az inváziót, ahogyan a létszámban, katonai erőben lényegesen jelentősebb kunok sem. Másrészt egészen valószínűtlen, hogy az első telepesek már akkor megérkeztek volna ide, amikor a területet még az Arany Horda uralta (azaz a 13. században). Legkorábban akkor válhatott szabaddá az út, amikor a 14. század közepén a tatárokat sikerült a Dnyeszteren túlra szorítani – ekkor viszont a területen hatalmi vákuum keletkezett, s leginkább a magyar királynak volt érdeke ütközőállamot létrehozni országa védelmében. Minden arra utal tehát, hogy az első nagy magyar hullám az 1300-as évek közepe táján, illetve második felében érkezett Moldvába.

Az Arany Horda a 14. század végén
Az Arany Horda a 14. század végén
(Forrás: Wikimedia Commons / MapMaster, Любослов Езыкин, Joe Roe / GNU-FDL 1.2)

Ez tehát nem jelenti annak a lehetőségnek az elutasítását, hogy korábban is voltak magyar telepek Moldvában: a 13. századi betelepülés hipotézisét alátámasztó adatok (történeti források, régészeti leletek) mindenképpen amellett szólnak, hogy a 13. században valóban lehettek Moldvában magyar települések. Ugyanígy nem vonható kétségbe az sem, hogy a honfoglalást megelőzően is élt magyar népesség a Prut és a Szeret vidékén is. A lényegi különbség Lükő és Baker nézete, illetve a többi koncepció között az, hogy noha sem Lükő, sem Baker nem vonja kétségbe, hogy a moldvai területen a 14. századot megelőzően is élt magyar népesség (két periódusban is), a későbbi csángók elődeit ők nem ezekben látják. Az adatok és történeti megfontolások tehát leginkább ezt a nézetet támasztják alá.

Források és ajánlott olvasmányok

Baker, Robin 1997. On the origin of the Moldavian Csángós. The Slavonic and East European Review 75.

Benda Kálmán 1993. A moldvai csángómagyarok története. In: „Megfog vala apóm szokcor kezemtül...”

Benkő Loránd 1989. A csángók eredete és települése a nyelvtudomány szemszögéből. Magyar Nyelv 85.

Lükő Gábor 1935. Havaselve és Moldva népei a X–XII. században. Ethnographia 46.

Mikecs László (1941/1989). Csángók.

Tánczos Vilmos 1999. A moldvai csángók lélekszámáról. In: Csángósors.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 szlagy1 2016. április 11. 09:02

A cikkhez csatolt Moldva térképe egy hatalmas darabot kilop Erdélyből, méghozzá Székelyföldből. Ezt jó lenne korrigálni, mert helytelen, ugyanakkor azon román nacionalisták elméletét támogatja, hogy Székelyföld ősi román föld.

1 Tempesty 2014. szeptember 26. 22:57

A csángó elcsángált innen oda.

Információ
X