nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Csángó magyarok – nyelvében él a nemzet?

A moldvai csángók esetében a címben szereplő, a nemzeti identitás mibenlétét egy csomópont köré rögzítő jelmondat minden szava értelmezésre szorul. Hol és hogyan élnek a csángók? Milyen nyelvet beszélnek ma? Mely nemzethez tartozónak vallják magukat? A kérdéseket többen, több formában igyekezték megválaszolni: antropológusok és etnográfusok tanulmányokban, filmesek és fotósok filmre rögzítve, politikusok nyilatkozatokban, papok a szószékről. Innen is, onnan is. Mi a problémára nyitott, de idegen szemlélő bevallottan szubjektív optikáján keresztül próbálunk reflektálni a kérdésekre. Ahol pedig szükséges, ott a helyiektől és a tudománytól kérünk segítséget.

Ambrus László | 2009. augusztus 14.
|  

Ha az ember hallotta néhányszor a Kossuth Rádión a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) felhívását, hogy magyartanárt keresnek; ha az ismerősök már maguk is jártak ott tanítani, és – főleg – ha a felesége az egzotikum és az eredetiség együttes keresése okán eleget unszolta, akkor mégiscsak úgy dönthet, hogy ellátogat a Kárpátok keleti oldalára. Az átlépés azért is volt érdekes, mert addig a Kárpátok szimbolikus határvonalként létezett a fejében. Bár nem tanították, de azért sok honfitársunkhoz hasonlóan mi is úgy tanultuk, hogy ami a gyimesbükki (Ghimeş-Făget) „ezeréves” határon innen van, ahhoz közünk van, ott beszélnek magyarul, és az emberek egy része magyarnak vallja magát. Ami a határtól keletre van, az már Moldva, ahhoz nincs közünk, ott le kell porolni rozsdásodó romántudásunkat.

Csángó gyerekek népviseletben. Nyíregyháza 2009. június 27.
Csángó gyerekek népviseletben. Nyíregyháza 2009. június 27.
(Forrás: MTI/Balázs Attila)

A lankás dombokon leereszkedve és a térképet erősen figyelve érkeztünk a Pécs méretű Bákóba (Bacău). Első látásra a legfeltűnőbbek a hatalmas méretű új vagy éppen épülő, csúcsukon katolikus keresztet viselő betonkatedrálisok voltak. Kíváncsiságunkat vendéglátónk és kalauzunk, Hegyeli Attila, az MCSMSZ oktatási koordinátora elégítette ki.

Demográfiai tények és politikai trükkök

A moldvai csángók

A moldvai csángók a magyar szóhasználat szerint a Romániában, Moldva tartományban élő magyar nyelvű népcsoport tagjai, akik vallási szempontból a moldvai katolikus lakosság részét alkotják. A román szóhasználatban a ceangău (csángó) népnevet ezenkívül a román nyelvű moldvai katolikusokra is alkalmazzák. Az ő hagyományos kultúrájuk szintén különbözik az ortodox vallású románokétól, és sok hasonlóságot mutat a magyar nyelvű csángókéval.

A moldvai csángók Bákó (Bacău), Neamţ, Jász (Iaşi) és Vráncsa (Vrancea) megyében alkotnak számottevő közösségeket. Az utóbbi ötven év kirajzásainak eredményeképpen elszórtan élnek még Galaţi, Botosány (Botoşani), Vászló (Vaslui) megyében, de ugyanígy a dobrudzsai Konstanca (Constanţa) és Tulcsa (Tulcea) megyében is.

A magyarul is tudó moldvaiak száma ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak csak mintegy egynegyede (25,8%-a). A moldvai román anyanyelvű katolikusok jó részének ősei azonban szintén az egykori magyar lakosság között keresendők.

 

Az ortodox többségű Romániában Erdélyen kívül csak Bukarestben és Jászvásárban (Iasi) van katolikus püspökség. Az utóbbi 260 000 moldvai katolikus lélek felügyeletéért felel; egyes becslések szerint ennek negyede, mintegy 60 000 fő beszél magyarul. Hegyeli Attila elmondta, hogy míg Erdélyben a rendszerváltásig egyetlen új templom sem épülhetett, addig a jászvásári püspökség területén többet is emeltek. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a Ceauşescu-rezsim leplezetlen asszimilációs politikája – némileg abszurd módon – a kommunista tanoktól idegen vallásosságot támogatta a templomi anyanyelvi nyelvhasználat rovására. Fél évszázad óta a mélyen vallásos csángók csak román nyelvű misén vehetnek részt.

És itt meg is érkeztünk a moldvai csángók identitásának központi kérdéséhez. Arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségűnek tartják magukat, a felelet: „Mü katolikusok vagyunk”. Noha anyanyelvük magyar, és egyházi hagyományaik is magyar nyelvűek, azonosságtudatuk történészi szemmel nézve premodern jellegű, hiszen nem valamelyik modern nemzethez, a románhoz vagy a magyarhoz tartozónak vallják magukat. Soha nem éltek magyar állami fennhatóság alatt, habár őseik kirajzása innen történt – a román állam pedig, az egységes nemzetállam megteremtésének víziója miatt, a kulturális és etnikai homogenizálásban érdekelt. Ugyanakkor éppen a sajátos nyelvi és tárgyi kultúrájuk miatt az Európa Tanács, a legújabb főhatóság, az 1521. számú ajánlásában szólította fel a román államot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a csángó kultúra védelme érdekében.

Csángóbál a Petőfi Csarnokban
Csángóbál a Petőfi Csarnokban
(Forrás: MTI/Kovács Tamás )

Magyar es meg nem es, mondaná egy székely

Nyelvi sajátosságuk éppen a magyar nyelv különleges használata. A mai csángó szókincs mintegy 20–30 százaléka egy olyan archaikus szókészletből származik, ami a történelmi meghatározottság eredménye, hiszen egy eltérő nyelvű és kultúrájú tömb közepén a moldvai csángók etnográfiai csoportként nyelvüket kulturális zárványként őrizték meg. Az a 30 százaléknyi magyarosított román szó, amelyet a csángó használnak, szintén emiatt a bizonyos történelmi determináció miatt szerepelhet a szókészletben, ugyanis egészen a közelmúltig nem tanulhattak magyarul az iskolában. Talán éppen a sok román szót elegyítő beszédért hajlamosak a térben és időben, történelmi meghatározottságban egyaránt hozzájuk legközelebb álló székelyek egy része némiképp lenézni a csángókat, és képesek akár a korcsitura, „korcs” szóval illetni őket. Talán nem is tudják, hogy a most középkorú csángó szülőkből annak idején, az „átkos” közepén az óvodában a szó szoros és átvitt értelmében is kiverték a magyar nyelvhasználatot, ezért ma románul szólnak gyermekeikhez, hogy őket ne érje ilyen trauma. (A nyelvcsere jelenségét a magyarországi beás cigányok esetében is rögzítették.)

Ti, román katolikusok

Pedig az identitásukban szintén próbára tett, és beszédükben ugyancsak egyre több román szót használó székelyek hasonló problémákkal néznek szembe, mint a Kárpátok túlsó oldalán élő csángók. A romániai többségi társadalom legfontosabb intézményei, az egyház, a sajtó, az oktatás, valamint a civil szervezetek egyáltalán nem érdekeltek egy, a többségi kultúrától eltérő, magyar vagy csángó kultúra létezésében vagy megőrzésében. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy ezek az intézmények nem kifejezetten akarnak a másik féllel párbeszédbe elegyedni, másrészt olyan történelmi, nyelvészeti és antropológiai érvrendszert használnak a szélesebb tömegek, románok és csángók előtt, amely megsemmisíti az „ellenfél”, vagyis a csángó kultúrát támogatók szintén számos eszközzel rendelkező, ám jóval megalapozottabb érvkészletét. Álljon itt példaképpen az a tipikusnak nevezhető csúsztatás, amellyel az egyszerű, falusi csángókat szokták győzködni. A „római katolikus” szókapcsolat románul így hangzik: „româno catolic”, és innen már csak egy lépés azt sugallni, hogy ti, vagyis a vallásos csángók, a valóságban román katolikusok vagytok. Amint ezt Cornel Borit, a tromsø-i (Norvégia) Centre for Peace Studies hallgatója a tanulmányában kimutatta, valóságos kultúrharc folyik Romániában, és a felsorolt „fegyverek” mellett az ellenfél démonizálása és az ellenségkép kialakítása is jellemző. A konfliktus természetesen eljut azokhoz is, akik éppen e harc tétjei és tárgyai: azaz a csángó közösségek körébe. Ilyen körülmények között pedig nehéz dolgozni.

Csángómentők

A csángók érdekvédelmi szervezete, az MCSMSZ, immár 19 moldvai településen tart fenn tanoda jellegű intézményt, ahol az iskolán kívül mintegy 1500 gyermek számára folyik magyartanítás, hagyományápolás, illetve a romániai közoktatásból teljesen hiányzó készségfejlesztés. Hegyeli Attila, a tanodák ötletgazdája, pionírja és immár vezetője elmesélte, hogy idáig eljutni nem volt könnyű. És most sem az. Amikor tíz éve végzős kolozsvári néprajzosként eljött Moldvába, hogy anyagot gyűjtsön a szakdolgozatához, azzal szembesült a terepen, hogy ezeket az embereket mindig csak leírták, meginterjúvolták, fényképezték, hangrögzítették, ahogy a kolozsvári, székelyföldi vagy éppen pesti néprajzosok szokták. Csak éppen semmit sem kaptak vissza, pedig az a kulturális kincs, amit a derék kutatók rögzíteni akartak, rendesen fogyóban van. Hegyeli lediplomázott, de nem elégedett meg azzal, hogy a már meglévő sokméternyi szakirodalomhoz hozzátegye a maga öt centijét, ezért kedvesével, Melindával ott maradtak, és elkezdtek magyart tanítani, illetve énekeket és táncokat tanulni az öregektől, és újra megtanítani a gyerekeknek. Az évek során egész sor erdélyi és magyarországi pedagógust sikerült ráébreszteniük, hogy ezt folytatni kell. A munka ellenszélben folyt, mert a helyi közösség meggyőzésén túl a helyi, a megyei vagy akár az országos szervek rosszallásával, akadályozó politikájával is szembesülniük kellett. Tevékenységüket nem támogatta sem a román, sem a magyar állam (utóbbi néhány rendszertelen adomány kivételével).

A tanodákat Gajdáron (Coman), Pusztinán (Pustiana), Lábnyikon (Vladnic) és Frumószán (Frumoasa) néztük meg. Volt, ahol hipermodern, tágas oktatóhelységgel, számítógéppel és zuhanyzóval felszerelt házakat, találtunk, máshol a tanodák csupán az internet és a taneszközök miatt különböztek a helybéliek otthonaitól.

A közös élmény mindenütt az a különös íz és báj volt, ahogy a gyerekek bejöttek a házakba, és köszöntek: „Jó napot!”.

Az ősi moldvai csángó nyelvjárás

A nem székelyes csángók (azaz az északi csángók, valamint a déli csángók egy része) a magyar nyelv olyan változatát beszélik, amely feltehetően kapcsolatban áll a mezőségi vagy a Felső-Tisza menti középkori magyar nyelvjárásokkal. Ma ez a magyar nyelv egyetlen teljesen önállóan fejlődött dialektusa, amely akár külön regionális nyelvnek is tekinthető. A középkori nyelvi formákat őrzi, a román nyelvből való átvételek csupán lexikális jellegűek. Jellemző rá az s hang sajátos realizációja (a „sziszegő beszéd”), amelyet talán a finn s-hez lehetne hasonlítani. Mindemellett a sziszegő s és az sz külön hangértékkel bír beszédükben. A másik jellegzetesség a dzs fonéma megléte (dzsermek – gyermek, dzsió – dió, medzs – megy). Beszédük azért érthető nehezen még a románul tudó magyarok számára is, mert nagy számban használnak archaizmusokat vagy sajátos csángó (nem román eredetű) szavakat, például filjesz: nyúl, hét: mikor, ahét: amikor régen, bücsü: becsület, csúkmony: tojás, eszüdni: hozzáérteni, : ő, külpis, külbécs: csiga , csánni: csinálni stb. Az északi csángók közül még magyarul beszél kb. 10–15 000 személy, a magyarul beszélő déli csángók száma kb. 10–13 000. A délieknél azonban nagyfokú nyelvi egységesülés figyelhető meg a székelyes csángó nyelvjárás javára.

A székelyes moldvai csángó nyelvjárás

A székelyes csángók nyelvjárása a háromszéki és a csíkszéki székely nyelvjárással mutat közeli rokonságot, annyi különbséggel, hogy hiányoznak belőle a nyelvújítás utáni szavak, és nagyobb arányban fordulnak elő a román kölcsönzések. A moldvai csángók többsége ezt a nyelvjárást használja.

 

Információ
X