A nápolyi Ezeregyéjszaka meséiként is ismert kötet alapján készült olasz filmmel vette kezdetét csütörtökön a 68. cannes-i fesztivál versenyprogramja. Matteo Garrone első angol nyelven forgatott filmjének főszerepeiben a mexikói Salma Hayek és a francia Vincent Cassel látható, az alkotás Giambattista Basile XVII. századi nápolyi szerző Pentameron – A mesék meséje című kötete alapján készült.

Olaszország idén három filmmel is meghívást kapott a versenybe, amely az itáliai filmművészet megújulására utal. Jóllehet mindhárom rendező, a korábbi Arany Pálma-díjas Nanni Moretti (Anyám), Paolo Sorrentino (Ifjúság) és Garrone is visszatérő vendégek a cannes-i versenyben, ez utóbbi idén a korábbi realista stílusától teljesen különböző alkotással érkezett. A mintegy ötven népmese alapján írt első európai mesekötetből készült kosztümös, fantasztikus filmben három, királyokról és királynőkről szóló történetet fűzött egybe az olasz rendező, amelyhez Alexandre Desplat Oscar-díjas francia zeneszerző komponált drámai feszültségű zenét. Salma Hayek egy mindenáron gyermeket akaró, majd a fiát rögeszmésen imádó királynét, Vincent Cassel egy nőimádó királyt, míg Toby Jones egy az állatimádatáért a lányát is feláldozni kész uralkodó alakít.

„Kosztümös film, de modern gondolattal, amelynek középpontjában a vágy és annak szélsőségei állnak” – mondta az időnként groteszk, barokkos jellegű alkotás rendezője a bemutató előtti sajtótájékoztatón. Salma Hayek – akinek a filmben egy szörny frissen sült szívét kell megennie ahhoz, hogy teherbe essen – arról mesélt, hogy a jelenet forgatása közben majdnem elhányta magát és legalább harminc kilogrammos jelmezeket viselt magán. Számára a forgatás ezért elsősorban „fizikai szempontból volt nagy kihívás”.

A 46 éves Garrone 2008-ban a Gomorra című filmjéért és 2012-ben a Reality (Valóságshow) című alkotásáért is elnyerte a zsűri Nagydíját Cannes-ban, mindkét film a kortárs olasz társadalmi valóságról szólt. Most először forgatott nem anyanyelvén, nemzetközi sztárokkal. Nem Garrone az egyetlen, aki ezt az utat választotta, a versenyprogramban az angolszász alkotókon kívül hat olyan rendező alkotása is szerepel, aki nem anyanyelvén, hanem angolul, ismert színészekkel készített filmet. Ez egyébként a nemzetközi koprodukciók könnyebb finanszírozása miatt egyre általánosabb a mozi világában.

Garrone azonban a választását nem pénzügyi okokkal, hanem azzal magyarázta, hogy a nápolyi mesékben érzett „egy kis shakespeare-i jelleget” és úgy gondolta, hogy egy angol nyelvű filmben jobban meg tudja mutatni azok egyetemes jellegét. A stáb nagy része viszont olasz volt, a rendező ügyelt arra, hogy megőrizze a mesék eredeti szellemiségét.