nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Bevett helyett torkolati

Az angol kiejtés átírásával foglalkozunk. Megmutatjuk, hogy a helyzet lassan az átírás tekintetében is ugyanolyan reménytelenné válik, mint a közismerten archaikus helyesíráséban. A mai angliai angol magánhangzó-csúszka néhány elemével, sima magánhangzókkal és kettőshangokkal találkozunk.

Szigetvári Péter | 2013. július 11.
|  

Az angol kiejtéssel is és az átírással is sokat foglalkoztunk már, most az angol kiejtés átírása kerül sorra. Azt tisztáztuk, hogy választanunk kell az időben, térben, társadalmi csoportok szerint is nagy különbségeket mutató nyelvváltozatok között. Most az angol mai angliai standard változatát választjuk és megmutatjuk, miért nem jó az, ahogy ezt a szótárakban a leggyakrabban átírják.

Ókori átírás: Rosette-i kő
Ókori átírás: Rosette-i kő
(Forrás: Wikimedia Commons / Andres Rueda / CC BY 2.0)

Mi a baj a „bevett kiejtéssel”?

Az [ë]-vel jelölt hang a magyar [é] rövid változata. Átírhatnánk [i]-vel is, de a magyar [i] hangtól jóval nagyobb mértékben különbözik, mint a rövid [é]-től, ezért alkalmasabbnak tűnik jelölésére a „zárt” ë betű. (Itt hosszan ejtik, csak a minőségére figyeljünk.) A [w] az [u] mássalhangzóként ejtve. Jobb híján [ö]-vel jelöljük azt a főleg hangsúlytalan szótagokban előforduló hangot, ami sem nem elölképzett, sem nem hátulképzett és nem is ajakkerekítéses. Itt meghallgathatjuk.

Magyarországon hagyományosan még mindig erősebb a brit modell az amerikaival szemben. Az angliai kiejtések közül jelenleg a „torkolati angol” (az Estuary English [eszcsüwörëj ënglës]) a legelfogadottabb, pl. a tömegkommunikációban legelterjedtebb kiejtési modell. Ez a korábbi „bevett kiejtésnek” (Received Pronunciation [rëszëjvd prönanszëjejsön]) részben a kelet-londoni munkásosztály kiejtésével (Cockney [koknëj]) ötvöző változata. (Úgy is mondhatnánk, hogy az innovatívabb Cockneyt lassabban – és nem is mindenben – követi a „bevett kiejtés”.) A korábban standardnak tartott „bevett kiejtést” ma már sokan előkelősködőnek, affektáltnak, vagy egyszerűen csak avíttnak tartják. (Ha a múltkor nem tettük meg, hallgassuk most meg a „bevett kiejtésű” fiatal II. Erzsébetet.)

A Temze torkolata
A Temze torkolata
(Forrás: Wikimedia Commons / Hogweard / Contains Ordnance Survey data © Crown copyright and database right)
Sokan felkapjuk a fejünket, amikor valaki a sűrű szót [sűrű]-nek vagy a tízes-t [tízes]-nek ejti, mert a [sűrü] és [tizes] ejtés ma megszokottabb. Nem a kiejtést érintő, de szintén avittas pl. azt mondani, tudhatnók ezt is, e helyett: tudhatnánk ezt is.

Mindezek ellenére az angliai angol átírásának a mai napig a „bevett kiejtés” az alapja. Ez azért szerencsétlen helyzet, mert a nyelvtanuló vagy komolyan veszi ezt az átírást, ebben az esetben mosolyfakasztóan ódivatú lesz a kiejtése, vagy a füle után megy, akkor viszont az átírás csak egy alternatív helyesírásként lesz értelmezhető, az átírás használta jeleket nem vehetjük névértéken. Pedig az erre használt IPA jeleknek ez volna az egyik fő célja. Ebben a cikkben az IPA jelek helyett magyaros betűket írunk. Az alábbi összefoglalóban a vastagon szedett betűket a magyar hangértékkel használjuk, a szürke alapon megadott „furcsa” betűk a mellettük levőnek rövid vagy hosszú párjai. Az utolsó oszlopban megadjuk az IPA által használt jelet is.

 rövid hosszú  IPA  
ë é ɪ vagy e
e ē ɛ
ȧ á a
a ā ɑ

Ö, ö, ö

A chair ’szék’ szót például az angliai szótárak egy része [cseö]-nek írja. Az [eö] kettőshangzót jelöl, azaz a két magánhangzót egyetlen szótagban kell ejteni. Ezzel szemben nagyon kevesen ejtik ma így ezt a szót, a szokásos ejtésében hosszú [e] van: [csē]. Van néhány olyan angliai szótár is (pl. az újabb Oxford szótárak), amelyek már így írják át ezt – és persze az összes többi szót, amiben ez a magánhangzó előfordul. Azonban nem csak ez a kettőshangzó tűnt el a kurrens angliai kiejtésben, hanem a másik kettő hasonló, [ö]-re végződő, az [ëö] és az [uö] is. Ráadásul az [eö]-vel szemben ezeknek több folytatójuk is van.

Nem [cseö], hanem [csē]
Nem [cseö], hanem [csē]
(Forrás: Wikimedia Commons / Dakota Jackson Inc. /CC BY-SA 3.0)
A nyelvi változásokra mindig jellemző, hogy egymás mellett több alak is használatos. Később ezek közül az egyik felülkerekedhet, a másik pedig feledésbe merül.

Az [ëö] az [eö] mintájára válhatott egyrészt egyszerű hosszú magánhangzóvá, [é]-vé – szó belsejében inkább ez történik –, másrészt két szótaggá is oszolhatott – ez inkább a szó utolsó szótagjában előforduló fejlemény: [ëjö]. A hero ’hős’ ejtése így [héröu] (az elavult [hëöröu] helyett), a here ’itt’-é [hëjö], de akár [hé] is lehet (az elavult [hëö] helyett). Az [uö] esetében még több lehetőség van. Gyakori szavakban már régebben nyúlt – és nyelvállása szerint kicsit süllyedt – [ó]-vá: pl. your ’tiéd’ [jó], ugyanígy a sure ’biztos’ is [só] és a poor ’szegény’ [pó]. (Ezt sok szótár így is jelöli.) Más szavakban – főként [j], [cs], [dzs] után – úgy vált hosszú magánhangzóvá, hogy közben „előrébb csúszott” a magyar [ü] vagy [ö] felé: pl. cure ’gondozás’ [kjő]. (Itt az [ő]-t ismét csak jobb híján használjuk a fentebb bemutatott se nem elöl-, se nem hátulképzett, se nem kerekített hang jelölésére.) A legjobb, ha saját fülünkkel halljuk – Elise Wicker, a BBC tudósítója mondja, hogy cure seekers ’gondozást keresők’ és cure a variety ’számos …-t gondozni’.

Ezekben az esetekben az az érdekes, hogy a két hang, amivé az [uö] vált, már korábban is létezett. Így bizonyos szavak ejtése azonossá vált: pl. poor [puö] > [pó] és pore ’pórus’ [pó] (ez korábban [poö] volt), sőt a paw ’mancs’ is [pó] (ezt már évszázadok óta így ejtik). Két szótaggá is oszolhatott az [uö], mint a [ëö], pl. amour ’titkos szerető’ [ömüwö].

A szótárak tehát jelenleg általában nem tükrözik, hogy ez a három kettőshang hosszú magánhangzóvá (vagy két külön szótaggá) vált, de legjobb esetben is csak az [eö] és részben az [uö] esetében teszik ezt meg. A nyelvtanulónak tehát figyelnie kell, hogy bizonyos hosszú magánhangzókat kettőshangnak írunk át.

Who? Me?

A fentebbi változás ellentéte történt két hosszú magánhangzóval: ezek kettőshanggá váltak. (Valójában az is lehet, hogy mindig is kettőshangok voltak, de most ezt nem vizsgáljuk.) Mivel az átírás továbbra is hosszú magánhangzónak jelöli ezeket, ismét nem lehet azt „komolyan venni”. A sea ’tenger’ szót átírásaként [szí]-t találunk, de a szó kiejtése sokkal inkább a magyar szíj-re hasonlít. Ugyanígy a sue ’perel’ ejtése sem [szú], hanem inkább [szüw] a „torkolati angolban”. Ez utóbbi esetben nem csak nyíltabb a magánhangzós rész (amit itt nem tudunk jelölni), de előrébb képzett is, bár nem annyira, mint az átírásához használt magyar ü betű sejteti.

Kate Winslett így ejti azt, hogy me [mëj] ’engem’ és loo [lüw] ’vécé’:

Bocs, ki kell mennem!
Bocs, ki kell mennem!
(Forrás: Wikimedia Commons / Chrisa Hickey / CC BY 3.0)

A címbeli kérdést (who? me? ’ki? én?’) pedig így: [hüw mëj]. A hagyományos átírás – [hú mí] – nagyon magyarosan hangzik. Ezzel nincs semmi baj, de a mai angliai angolban ezt nem így ejtik.

A királynő fentebb már említett beszédében pl. 0:52-nél ejti a day [deë] 'nap', 1:31-nél a lives [lȧëvz] 'életek' szavakat. A kettőshangzók második felét jóval nyíltabban halljuk, mint ahogy ma ejtené egy fiatal beszélő: [dej] és [lajvz]. A szokott átírások azonban továbbra is a már túlhaladott nyíltvégű kettőshangokat jelölik.

Újabb csúszka

Korábban szóltunk róla, hogy az angolban öt-hat évszázaddal ezelőtt nagy átalakuláson ment át a hosszú magánhangzók rendszere. Ezt a változást nagy magánhangzó-csúszkának neveztük. Azt is említettük, hogy a hosszú és a rövid magánhangzók ellenkező irányba mozdultak: a hosszúak zártabbá, a rövidek nyíltabbá váltak.

Ahogy a történelem sem csak régen történt, a magánhangzó-csúszka sem egy régmúlt esemény: jelenleg is folyik ilyesmi. A mai angliai angolban az elölképzett magánhangzók nyílnak, az elölképzett nyíltak csúsznak hátra, a hátulképzett nyíltak záródnak, a hátulképzett zártak pedig csúsznak előre.

A mai angliai angol magánhangzó-rendszer mozgása
A mai angliai angol magánhangzó-rendszer mozgása
(Forrás: Wikimedia Commons / NASA)

Az elölképzettek nyílására már láttunk példát: a dress ’ruha’ és a face 'arc' korábbi [ë]-je, illetve [ëj]-je [e]-vé, illetve [ej]-jé vált, a trap ’csapda’ korábbi nyílt [e]-je [ȧ]-vá. A következő hangmintában először egy öregebb beszélő, a canterbury-i érsek, majd egy fiatalabb, Vilmos herceg ejti az ara, Catherine Middleton nevét a 2011-es esküvőn.

A price ’ár’ kettőshangjának eleje hátra csúszott, [ȧj] helyett [aj], a lot ’sok’ korábban itt ejtett magánhangzója zártabbá, [o]-vá vált. Ez utóbbi változás érdekessége, hogy ez a hang korábban is [o] volt, először nyíltabb lett, majd visszazáródott. Láttuk már azt is, hogy a goose ’liba’ hátulképzett és zárt [uw]-ja pedig tolódik előre egy [üw]-ként átírt hanggá. A rövid párjával is ugyanez a helyzet: a foot ’láb’ ejtése ma Angliában kezd hasonlítani a magyar [ö]-re és [ü]-re. Ebben a hangmintában először a francia que ’hogy’, majd az angol could ’-hetne’, végül a német Kuss ’csók’ szót halljuk.

A három szó szokásos IPA átírásai: que [kə], could [kʊd], Kuss [kʊs]. A jelek pontos jelentése nem annyira fontos, mint azt észrevennünk, hogy az átírás szerint a could és a Kuss magánhangzói azonosak, vagy legalábbis hasonlóak. Hallani azonban azt halljuk, hogy a que és a could magánhangzói hasonlítanak egymásra, az azonos jellel átírt could-é és Kuss-é nem.

Átírás = helyesírás?

Arról megoszlanak a vélemények, hogy egy nyelv helyesírása milyen átfutási idővel kövesse a kiejtés változásait. A magyarban a ly és j különbségének az eltűnése vajon kell-e, hogy a helyesírásban is tükröződjön? Mikor szűnjön meg a hosszú í, ú, ű betű? Az azonban nem kétséges, hogy a nyelv kiejtését rögzíteni hivatott átírás nem teheti meg, hogy elmarad, és kettőshangnak jelöl sima hosszú magánhangzót, vagy sima hosszú magánhangzónak jelöl kettőshangot, rendszeresen zártabbnak a nyíltabb és nyíltabbnak a zártabb magánhangzókat.

Az angliai angollal éppen ez történik, az elterjedt átírási rendszere több mint 50 éves, és már új korában is egy letűnőben levő kiejtési modellt tükrözött. Így tehát ma nem csak az angol helyesírás – ami nagy vonásaiban több mint 600 éve változatlan –, de az angol legmegszokottabb átírása is egy csak több áttétellel értelmezhető kövület.

Helyesírás vagy átírás?
Helyesírás vagy átírás?
(Forrás: Wikimedia Commons / Matt Mechtley / CC BY-SA 2.0)

A kézenfekvő megoldás, az átírási rendszer átalakítása, viszont a megszokás, a hagyomány ellenállásába ütközik, annak ellenére, hogy a helyesírásnál nagyságrendekkel kevesebben ismerik az átírást. A szótárhasználók jórésze is IPA sunt, non leguntur (’IPA-val van, nem olvassuk’) kiáltással ugorja át. Ha belegondolunk, hogy ma már akár meg is hallgathatjuk a kiejtést, talán igazuk is van.

A hangmintákat Geoff Lindsey adja közre a blogján, ide az ő beleegyezésével kerültek.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
12 El Vaquero 2013. július 14. 17:05

Még egy híres torkolati beszélő, Alan Carr, persze meleg stílussal fűszerezi:

www.youtube.com/watch?v=1CEhI_hQID0

A vendége Geordie (Newcastle-i) akcentust használ.

11 Roland2 2013. július 14. 00:20

@El Vaquero: Te nézted be. Pont azt írtam,h. bármilyen kiejtési,fonetikus,angolos,stb. témába belemehetsz, csak azzal a "körítéssel" van baj,amivel ezt ellátod. Ráadásul Szigetvári Péter nem is igazán viszonozza ezt az erőltetett bratyizó stílust. Humorizálni meg nem kell mindig, úgyis szubjektív dolog. De nekem édesmind1, azt csinálsz,amit akarsz,nincs értelme ezen vitatkozni, kiutálni meg aztán senki nem akar.

"..tőlem neked is szabad lesz bárkivel úgymond "flörtölni." Oké,de vakrandiba nem megyek bele :)) Tessék,itt a humorérzék...

10 El Vaquero 2013. július 13. 23:11

Még 1-2 korrekciót megteszek, akkor is, ha senki nem olvassa, ne szerepeljen már hülyeség: torkolati angolban a hero legyen {héöráu}, tune {cshűn}. Elég nagy baj, hogy nem lehet szerkeszteni. Az átírás mindig aprólékos munka, van, hogy 100. szerkesztés után is maradnak benne bőven hibák, akár durvák is.

Illetve: egy dolog még szépen lejön még ebből az egész átírási kérdésből. A jó, élethű átírás mindig körülményes. Hiába próbáljuk egyszerűsíteni, akkor sem lesz egyszerű. Majdnem olyan nagy munka pl. ezt az itt vázolt, haladóbb magyar átírásom kiejteni, mintha az ember mindjárt a rendes fonetikai átírást használva az eredeti angol hangokból indulna ki. Alig pár fokkal könnyebb, aki hajlandó ezt a munkát beletenni, az beletesz egy kicsivel többet, és hagyja a torzító, magyaros átírásokat, beleveti magát az IPÁ-ba. Ez a magyaros átírás inkább csak szimulációs játéknak jó, megnézni, hogy egy másik nyelv hangkészletéből mennyire lehet megközelíteni az adott nyelvet nagy fokú következetesség mellett, mennyire lehet a határokat feszegetni. Mondjuk fonetikával, fonológiával foglalkozni kívánó hallgatóknak érdekes feladat lenne.

Nagyon fontos az is, hogy kinek írunk át, és milyen célból. Másképp célszerű átírni Kovács Géza 5.a osztályos általános iskolai tanulónak az irodalomkönyv angol neveket használó leckéjében, másképp a kezdő angoltanulóknak, másképp a haladóbbaknak, másképp a tudományos, professzionális szintű olvasónak.

Pl. az első esetben megteszi egy nagyon hozzávetőleges, teljesen magyaros, erősen torzító átírás (nyújork, bár a Shakespeare legyen már ilyenkor is minimum sék.szpir, nem holmi sex(arc)pír), és akkor nem ilyen torkolati angolra érdemes átírni, ahogy kezdőket sem lenne sok értelme ilyennel összezavarni. Haladóknál pedig felmerül az, hogy hadd válasszanak már kiejtési modellt, ami nekik tetszik és szívesen használják.

Ugyanez persze nem csak az angolnál jön elő, hanem a többi nyelvnél is.

9 El Vaquero 2013. július 13. 22:46

@Roland2: flörtöl a fene. Szerintem te is nagyon benézel valamit. Egyébként meg úgy sem lesz jó megoldás: ha kritizálok, akkor biztos személyes sérelmet torolhatok csak meg, ha meg valami jót írok, akkor meg negédes möhöhőő megy. Egyik jobb, mint a másik, persze a humorérzék meg nincs sehol.

Mindegy, még egyszer kiemelném, hogy nem érdekelnek a személyeskedő kommentek. Ha itt merül fel egy téma, akkor arról itt fogok írni kommentben, és nem fogok neki máshol topikot nyitni, meg le-e-mailezni. Akkor is, ha felháborító vagy senkit nem érdekel. Sőt, biztos, hogy nem érdekel a téma senkit, az angol kiejtéssel, meg úgy általában akármelyik nyelv kiejtésével alig foglalkoznak az országban. Nem azért, mert speciálisabb lenne (mint mondjuk a grammatika vagy a nyelvtörténet vagy akármi más), csak egyrészt túl fiatal terület, és egyszerűen nincs rá igény, illetve sok az ellenállás vele szemben, laikus és nem laikus körökben is. Engem nem fog pár kényes szabadbölcsész Krizsa meg Mexikói módjára kiutálni. Tudom, rossz hírek ezek, de majd csak sikerül megemészteni.

Ha meg majd hozzá tudsz tenni a témához, akkor tőlem neked is szabad lesz bárkivel úgymond "flörtölni".

8 Roland2 2013. július 13. 21:47

@Pesta: Az angol fonológiai,kiejtési témákkal nincs baj, hiszen ez egy ( főleg ) nyelvészettel foglalkozó honlap - Krizsa 'missziója' ennél károsabb. A szerkesztőknek,cikkíróknak szánt állandó jellegű negédesen flörtölő-froclizó stílus viszont már egy kicsit kezd zavaró lenni ( és az sem biztos, hogy a megszólítottaknak igényük van rá ).

7 El Vaquero 2013. július 13. 20:54

Phídörnek íme egy anglomán vigaszcikk:

gyuloltellensegeink.blog.hu/2009/11/08/az_angolok_2

Persze van cikk az írekről, amerikaiakról, kanadaiakról is a blogon :D

6 El Vaquero 2013. július 13. 09:05

@Pesta: akkor nagyon melléfogtál, mert semmilyen megtorlás nincs, te látod csak bele. Phídör abszolút cimbi, becsülöm, hogy az angol iránt az egyetlen elkötelezett az országban, meg szívvel-lélekkel foglalkozik vele még szabadidejében is, mikor a többi angolos még csak online sem képviselteti magát, nem hogy ismeretterjesszen. Az is becsülendő benne, hogy állja a sarat, riposztol, és egy-egy szócsata után nem szalad el a sarokba pityeregni, meg nem lapít.

Ennél a cikknél csak arról volt szó, hogy egy nehezen átírható, modern angol akcentus átírási _részletei_ ügyében nem értettem vele egyet, nem a kiejtést vagy a hozzáértést kifogásoltam (jó, az Estuary szóban a tipikus kiejtést is). Elhiszem, hogy több tarisznyás szabadbölcsész-mérnöknek bánthatja a viráglelkét, ha vita robban ki, de ezzel nem tudok mit csinálni. Esetleg csak féltékeny vagy, hogy nem Sztív(ö)nözlek le.

Egyébként meg spanyol nyelvlecke nem nagyon van. A német meg a többi egyáltalán nem szerepel, most egy hónapja tért ki valaki a svájci németre, de csak 1-2 hozzászólás erejéig. Franciáról nem is olvasni. Pedig úgy hallottam, hogy ezeket a nyelveket azért beszéli és itthon is tanulja 1-2 ember, de lehet rosszul írta a Blikk. Meg ugyebár hol angolozzunk, spanyolozzunk, stb., ha nem egy _NYELV_észeti oldalon?

A nyest pont hogy haldoklik egy ideje, tele MTI-s hülyeséggel. Kálmán és Phídör cikkei tartják csak a szintet, bár mostanában Fejes is összeszedte magát, lehet együtt gyúr Jean Claude-dal, csodálkozom is rajta. Biztos sok Erős Pistát burkol Popey-spenótkonzervvel, tuti a finnugor rokonoktól kapta.

5 Pesta 2013. július 13. 08:06

Felőlem. De a cikkíró viszont láthatóan arra szarik, hogy valamilyen személyes sérelmet akarsz rajta megtorolni.

A Nyest jó hely, de lassan minden második cikk alatt héber-magyar összehasonlító gyöknyelvészetet, illetve angol- és spanyolleckéket talál az ember.

4 El Vaquero 2013. július 12. 20:06

@Pesta: leszarom. Majd akkor képregényezzél, ha hozzá tudsz szólni érdemben a témához. Előre is kösz, az ajtót vagy a cikket becsukhatod magad mögött, ha kiértél. Ellenkező esetben brutálisan meggyökfejtelek.

3 El Vaquero 2013. július 12. 20:02

Az amour-t javítanám: {ö muö}. A here pedig mégis inkább {héé}.

Illetve még megjegyezném, hogy ez a fajta átírást azért inkább haladóbb (de nem profi, nem anyanyelvi kiejtésre törekvő) angolosoknak való inkább. Angolul nem tudó laikusok kifeküdnének a {nű jóók}-tól és a {seékszpéé}-től, ugrálnának befelé a vonat alá. Nekik jobb a "nyújork" (pedig ez az ny olyan, mintha az ember kezét vágnák le), meg a "sékszpír". Kezdőbb angolosoknak a (njú jóó(r)k), vagy a (séjkszpir), esetleg (séjkszpiá), amolyan Hunglish gyanánt.

Profiknak meg ott az IPA, de még inkább a canIPA-átírás, és az anyanyelvi beszélők következetes utánzása.

2 Pesta 2013. július 12. 19:58
1 El Vaquero 2013. július 12. 19:46

Hát, már majdnem meg akartam dicsérni Phídört, az utóbbi időben egyre több mindenben egyetértettem vele. Most viszont több helyen sántít az átírás. Az ë-vel már múltkor sem értettem egyet, de amit még inkább ellenzek, az a [w]-zés az u-ra záródó kettőshangzók végén, akár csak több esetben a [j]. Egyrészt magyar átírásban nagyon szerencsétlen a [w], mivel a magyarok nagy része nem tudja kiejteni, másrészt a valóságot sem fedi, mert szótag végén nincs az angolban [w]. Persze értem, azt akarja demonstrálni, hogy a magyar [u]-nál kicsit előrébb van, van egyfajta ü-s beütése, ez igaz is, de akkor is szerencsétlen választás.

Ráadásul az -ery, -ory, -ary-s szavak az Estuary Englishben amerikai mintára hangsúlyozódnak inkább, azért én {ëszcsüëréi énglés}-nek írnám át (nálam az é, á, ó mindig rövid, hacsak kettőt nem írok belőle, az ë meg tájszólási zárt-e-nek ejtendő, de ha valaki csak nyílt, köznyelvi-pesti e-t tud ejteni helyette, az is teljesen jó, akkor figyelmen kívül hagyja rajta a pontokat). (Az öö meg hosszan ejtett rövid ö).

Aztán a többit is máshogy írnám át torkolati angol kiejtéssel: Received Pronunciation {rö szív(d)prö nánszéj eésön}, Cockney {khaknéi}, chair {cshëë}, hero {héöröu}, go {gáu}, your-ral egyetértek {jóó}, poor = pore = paw {phóó}, cure {khjóó} (létezik valóban a {khjöö} is, de az nem olyan népszerű az angoloknál), amour {ö müö}, sue {szű}, me {méi}, loo {lű}, who {hű}, day {deé}, lives {laévz}, dress {drësz}, face {feész} (egészen rövid é-vel), price {phraész}, lot {lat}, trap {thráp}, goose {gűsz}, foot {fut}. Felnémet Kuss/Kuß pedig {khusz}, bár nem olyan u van benne, mint a torkolati foot-ban. Néhány jellemző kiejtés még csak úgy: tune {csűn}, due {dzsű}, new {nű} (kifejezzen baromira nem "nyú"), fool {fú(ö)l} vagy még hitelesebben {fúó} (nem *fűl}, tower {theuá}, boy {bóé} (emlékeztetőül az ó rövid,de mégis hosszú ó-ra kell beállítani a szánk).

A torkolati angol kiejtését valahol ajánlom is, meg nem is. Egyrészt annyiból jobb, hogy modernebb, szélesebb körben elfogadottabb az angoloknál, mint az RP. A hátulütője, hogy távolabb van a magyar kiejtéstől, mint az RP, ezért nehezebben írható át, nehezebben magyarosítható, a kiejtését kicsit nehezebb megtanulni, mint az RP-jét. A General American viszont könnyebben magyarosítható az RP-nél is, de ott meg a szótag végi r-rekre elég szerencsétlen a magyar r, az angol nem rhotikusság könnyebb alternatíva, amikor elmaradhat ez az r, ráadásul a magánhangzók sem rövidülnek magyarosra az r előtt. Mondjuk mindenkinek saját megának kell eldöntenie, hogy melyik angol kiejtési modellt, azon belül almodellt követi, de akkor ahhoz következetesnek kell lenni, nem jó mással keverni.

A végére pár Estuary English hangminta (Geoff Lindsey hangmintái elég töredékesek, néhol rosszul hallhatók, túl rövidek):

- Phil Collins www.youtube.com/watch?v=J7btx_MaPLA

- Ricky Gervais www.youtube.com/watch?v=YSvYaY9KNew esetleg www.youtube.com/watch?v=lKDHXolazEU

- Nigel Farage www.youtube.com/watch?v=0vBqyG6qYXE (különösen képzett beszélő, mesterszónok).

Információ
X