Egy hangsúlyt viselő magánhangzó az angolban lehet hosszú vagy rövid. A helyesírás ez nem ékezettel jelöli (mint a magyar) és csak részben betűkettőzéssel (mint a finn). Hogy hosszú vagy rövid-e a magánhangzó, azt legtöbbször azzal jelzi az angol írás, hogy milyen betűk követik az adott magánhangzó betűt. Legutóbb láttuk, hogy ha kettő (vagy több) mássalhangzó-betűt találunk a magánhangzónk után, akkor azt mondjuk, a magánhangzó-betű fedésben van, és valószínűleg rövid lesz (grandma [grændmá] ’nagymama’, granny [græni] ’nagyi’). Figyeljük meg, a dolog nem függ a kiejtéstől: hiába ejtünk csak egy mássalhangzót a granny-ben, mivel kettőt írunk, a magánhangzó rövid. (Valójában fordítva van: a magánhangzó nem attól rövid, hogy kettőzzük utána a mássalhangzót jelölő betűt, hanem azért kettőzzük, hogy a rövidségét jelezzük.)

Az angolban kétféle [e] van, az egyik kb. a magyar e-nek felel meg, a másik jóval nyíltabb, olyan mint amit Vasban, Zalában, Somogyban ejtenek sokan, pl. az ember első szótagjában. Ezt a hangot itt [æ]-vel jelöljük. (A cikk szempontjából lényegtelen hangokat a leginkább hasonló magyar hangok jeleivel adjuk vissza, függetlenül a pontos kiejtésüktől.)

Szó végén viszont elég egy mássalhangzó-betű ahhoz, hogy az előtte levő magánhangzó-betű fedésben legyen: cat [kæt] ’macska’. Ha a szó utolsó magánhangzóját mássalhangzó követi, és jelezni akarjuk, hogy mégis hosszú, akkor rendszerint egy néma e betűt írunk a szó végére: Cate [kéjt] ’Kati’.

Macska fedésben
(Forrás: iStockphoto)

Az angol magánhangzó-betűk kiejtése jelentősen eltér a megszokottól. Ennek okairól korábban írtunk. Itt csak egy referencia-táblázatot adunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A néma és a folyékony

Mindezek fényében meglepő, hogy hosszú a metre [mítör] ’méter’ első, hangsúlyos magánhangzója. Arra gondolhatunk, hogy mégiscsak számít a kiejtés, hiszen – amint az átírás mutatja – a hosszú [í]-t csak egy mássalhangzó követi, utána egy olyan magánhangzó áll, amit az írás nem jelöl. (Ráadásul amerikai kiadványokban a metre-t meter-nek írják.) Sejtésünket erősíti számos további példa: able [éjböl] ’képes’, title [tájtöl] ’cím’, ogre [oᵘgör] ’ogre’, acre [éjkör] ’hold(nyi terület)’. (Ezeket az amerikaiak is így írják.)

Azonban mégsem erről van szó, amint a következő szavak is mutatják: April [éjpröl] ’április’, cathedral [köszídröl] ’katedrális’, progress [proᵘgresz] ’haladás’, Oklahoma [oᵘklöhoᵘmö]. Ezekben a szavakban írásban is, kiejtésben is két mássalhangzó követi a hangsúlyos magánhangzót, az mégis hosszú. Az ilyen szavakban a kérdéses két mássalhangzó közül az első mindig egy zárhang ([p], [t], [k], [b], [d], [g]), a második pedig egy ú.n. folyékony hang, azaz [r] vagy [l]. Régi megfigyelés, hogy az ilyen mássalhangzó-párok – bizonyos nyelvekben – együtt szótagolódnak. Az ókori római nyelvtanírók is tudtak erről, ők nevezték el az ilyen kapcsolatot muta cum liquidának, azaz ’néma (a zárhang) folyékonnyal’-nak.

Oklahomai katedrális
(Forrás: Wikimedia Commons / Nmajdan / CC BY-SA 2.5)

Ugyan nem zárhangot jelöl, de az f betű is muta cum liquida kapcsolatot hoz létre: pl. rifle [rájföl] ’puska’, reflex [rífleksz] ’reflex’.

Ha tehát egy magánhangzót egy zárhangot képviselő betű és egy r vagy l betű követ, akkor az nem fedésben van, hanem szabadon. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen mássalhangzó-csoport előtt is hosszú magánhangzót várunk.

Rövidítő szóvégek

Ha a zár+folyékony kapcsolat előtt hosszan ejtett magánhangzót várunk, akkor meglep minket a metric [metrik] ’mérce’, amiben az e rövid. A dolog nem a mássalhangzókon múlik, hiszen az -ic végződés előtt egyetlen mássalhangzó-betű előtt is jellemzően rövid a magánhangzó: panic [pænik] ’pánik’, Eric [erik] ’Erik’, lyric [lirik] ’lírikus’, colic [kolik] ’kólika’. (Figyeljük meg, a magyar megfelelőikben az -ik előtti magánhangzó lehet hosszú.) Az -ic-végű szavakban tehát mindegy, hogy a magánhangzó szabadon vagy fedésben van, így is (ld. fent), úgy is (pl. attic [ætik] ’padlás’, hectic [hektik] ’kapkodó’) röviden ejtjük.

Az -ic-en kívül néhány más végződés előtt is jellemző a rövid magánhangzó. Mivel a cikk végén nem lesz felmérő, csak néhány példát említünk: -id (pl. valid [vælid] ’érvényes’, vivid [vivid] ’élénk’), -el (pl. level [levöl] ’szint’, novel [novöl] ’regény’). Más végződések előtt lehet a magánhangzó hosszú: pl. valence [véjlönsz] ’vegyérték’, viva [vájvö] ’szóbeli vizsga’, lever [lívör] ’emelőkar’ (az amerikaiak [levör]-nek is ejtik), nova [noᵘvö] ’nova’.

A háromszótagos rövidülés

A szó utolsó három szótagja az ógörögben is, a latinban is kitünetett szerepű: csak ezek egyikén lehet a hangsúly. Az utolsó szótag laninosan az ultima, az előtte levő a penultima (azaz ’majdnem utolsó’), hátulról a harmadik pedig az antepenultima (a ’majdnem utolsó előtti’).

Nem csak végződések okozhatják egy magánhangzó rövidülését, hanem az is, ha a szó hátulról számított harmadik szótagjában, az antepenultimában van. Ezért ebben a helyzetben nem is kell jelölni, hogy rövid a magánhangzó: míg például az Ollie [oli] becenévben a kettőzött l jelzi, hogy a hangsúlyos magánhangzó, az o röviden ejtendő, addig a nem becézett változatában, az Oliver [olivör]-ben nincsen szükség a mássalhangzó kettőzésére, mert az o a hátulról harmadik szótagban áll.

Cromwell Olivér feje
(Forrás: Wikimedia Commons)

Váltakozásokat is találunk az angolban: pl. sane [széjn] ’épeszű’, de sanity [szæniti] ’épeszűség’, futile [fjútájl] ’haszontalan’, de futility [fjútiliti] ’haszontalanság’. A hátulról harmadik szótagba kerülő magánhangzó rövidül.

Hasonló jelenség a magyar görög-latin rétegében is megfigyelhető: pl. típus–tipikus, kultúra–kulturális, szimbiózis–szimbiotikus, móres–morális, szimpátia–szimpatikus, ánusz–anális, étosz–etikus.

A CiV helyzet

Figyelmes olvasóink talán észrevették, hogy valami nem stimmel a szimpátia esetében, hiszen a hosszú(nak számító) á itt az antepenultima szótagban van, azaz rövidnek várjuk.

Az angol helyesírásban – mint a magyarban is – az i és az y betű hangértéke magánhangzóként azonos. Szó belsejében i-t, szó végén y-t szokás írni (pl. city [sziti] ’város’, magyarban csak családnevekben maradt meg ez a szokás Csiky [csiki]), a szó belseji y magánhangzó-betű az angolban a görög eredetű szavakra jellemző (pl. type [tájp] ’típus’, sync [szink] ’összehangol’).

Azonban az olyan magánhangzó, amelyet egy mássalhangzó (C), majd egy i (az angolban ritkábban e vagy y) betű, majd még egy magánhangzó-betű (V) követ rendszerint hosszú. Az angolban viszont a CiV előtti magánhangzó csak akkor hosszú, ha nem i (vagy y), mert ez utóbbi rövid. Tehát hosszú a kiemelt magánhangzó ezekben: mania [méjniö] ’mánia’, helium [híliöm] ’hélium’, rodeo [roᵘdioᵘ] ’rodeó’, viszont rövid ezekben: opinion [öpiniön] ’vélemény’, oblivion [öbliviön] ’felejtés’, Lydia [lidia] ’Lídia’.

Rodeómánia
(Forrás: iStockphoto)

A v betű sajátsága

Hagyományosan az angol helyesírásban a v betűt mindig egy magánhangzó-betű követi (viszonylag friss ellenpéldák léteznek csak: rev [rev] ’felpörget (motort)’, savvy [szævi] ’hozzáértés’). Viszont emiatt a tulajdonsága miatt ha egy magánhangzó-betűt v követ, az szabad helyzetben lesz, tehát hosszúnak várjuk. Láttunk azért helyzeteket, amikor más jelzi, hogy rövid: pl. cavity [kæviti] ’üreg’ (háromszótagos rövidülés), Ovid [ovid] ’Ovidius’ (rövidítő végződés), Bolivia [böliviö] ’Bolívia’ (CiV helyzet). Egyéb esetekben azonban szinte megjósolhatatlan, hogy a v előtt rövid, vagy hosszú-e a magánhangzó, a helyesírás ezt egyszerűen nem jelzi: pl. live [liv] ’él’, liver [livör] ’máj’, de live [lájv] ’élő’ (Liv Tyler – és persze Ullmann – neve persze „jól” van írva, mindkettő [liv], mivel a v betűt itt nem követi magánhangzó-betű), vagy five [fájv] ’öt’, give [giv] ’ad’, de gave [géjv] ’adott’, have [hæv] ’van neki’, de behave [bihéjv] ’viselkedik’, vagy a fentebb említett lever [lívör] vagy [levör] ’emelő’.

Liv live
(Forrás: Wikimedia Commons / Daniel Dormann / CC BY 3.0)

Csak a helyesírás

Az itt felsorolt szabályszerűségek a helyesírásra jellemzőek, vagyis nem hangtani szabályokról van szó. Emlékszünk (ugye?), az -id és az -el rövidítő szóvégek. De csak abban az esetben, ha így írjuk őket. Tehát, míg a várakozásnak megfelelően rövid az acid [æszid] ’sav’ első magánhangzója, a hatred [héjtrid] ’gyűlölet’-é hosszú, mert ugyan mindkét szó [-id]-re végződik, ez az elsőben id-nek, a másodikban viszont ed-nek van írva. Ugyanígy az azonos kiejtés ellenére más a hatása a végződésnek ezekben: model [modöl] ’modell’ (az -el rövidít) és modal [moᵘdöl] ’modális’ (az -al nem rövidít).

Rövidítő eszközök – akárhogy írjuk
(Forrás: iStockphoto)

Láttuk, hogy egy angol magánhangzó hosszúságát vagy rövidségét az írásban az jelzi, hogy szabadon, illetve fedésben van-e. Csakhogy van, hogy egy szabadon levő magánhangzót is röviden ejtünk, ha például rövidítő végződés (panic [pænik] ’pánik’), vagy még két szótag (Oliver [olivör]) követi. Viszont hiába követ egy az i-től különböző magánhangzót még két szótag, ha azok megfelelnek a CiV sémának is (mania [méjniö] ’mánia’).

De még ha valaki mindezeket a szabályszerűségeket – valamint az itt nem említett továbbiakat is – megjegyezné és végiggondolná, mikor egy ismeretlen angol szót ki kell olvasnia, akkor is előfordulhat, hogy tévesen ejti. Számtalan kivétel van. Pl. a Slovakia ’Szlovákia’ nevet a háromszótagos rövidülés miatt rövid a-val várjuk, csakhogy a magánhangzó CiV helyzetben van, vagyis hosszúnak kellene lennie (mint a magyarban, vagy más hasonló angol szavakban: Albania [ælbéjniö] ’Albánia’). De angolul mégis rövid: [szlövækiö]. Ugyanez a helyzet a Daniel [dæniöl] névvel. A David [déjvid], navel [néjvöl] ’köldök’, basic [béjszik] ’alapvető’ első, hangsúlyos magánhangzója viszont hosszú, a rövidítő végződés ellenére.

Melyik a kivétel?
(Forrás: Szigetvári Zsófi)

Olyan is előfordul, hogy fedett helyzetben levő magánhangzót ejtünk hosszan: change [cséjndzs] ’csere’, bass [béjsz] ’basszus’, mind [májnd] ’elme’, post [poᵘszt] ’állás’, stb. Tehát ha csak a leírt alakot ismerjük, és nem vagyunk biztosak a kiejtésben, legjobb, ha utánanézünk egy-egy angol szó kiejtésének.

Az -ind végű angol szavak például majdnem mindig [-ájnd]-nak ejtődnek, az egyetlen wind [vind] ’szél’ nem. Felmerül a kérdés, hogy akkor vajon mi a kivétel. A fedett helyzetben „szabálytalanul” hosszan ejtett magánhangzót tartalmazó mind [májnd] ’elme’, kind [kájnd] ’fajta’, find [fájnd] ’talál’, bind [bájnd] ’köt’, grind [grájnd] ’darál’, wind [vájnd] ’teker’ stb., vagy a „szabályos”, de épp emiatt az összes társától elütő wind [vind] ’szél’?

Hogy melyiket minek nevezzük, az már ízlés kérdése.