nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Ezt a fejetlenséget!
A néma, a folyékony, a rövidítő és a nyújtó

Tovább hatolunk az angol helyesírás titkaiba. Találkozunk néma és folyékony hangokat képviselő betűkkel, rövidítő szóvégekkel, és látni fogjuk mi történik a szó végétől három szótagnyira. Mi a baj a v betűvel? Hogyan lehet valami kivétel, ha szabályos?

Szigetvári Péter | 2012. október 5.
|  

Egy hangsúlyt viselő magánhangzó az angolban lehet hosszú vagy rövid. A helyesírás ez nem ékezettel jelöli (mint a magyar) és csak részben betűkettőzéssel (mint a finn). Hogy hosszú vagy rövid-e a magánhangzó, azt legtöbbször azzal jelzi az angol írás, hogy milyen betűk követik az adott magánhangzó betűt. Legutóbb láttuk, hogy ha kettő (vagy több) mássalhangzó-betűt találunk a magánhangzónk után, akkor azt mondjuk, a magánhangzó-betű fedésben van, és valószínűleg rövid lesz (grandma [grændmá] ’nagymama’, granny [græni] ’nagyi’). Figyeljük meg, a dolog nem függ a kiejtéstől: hiába ejtünk csak egy mássalhangzót a granny-ben, mivel kettőt írunk, a magánhangzó rövid. (Valójában fordítva van: a magánhangzó nem attól rövid, hogy kettőzzük utána a mássalhangzót jelölő betűt, hanem azért kettőzzük, hogy a rövidségét jelezzük.)

Az angolban kétféle [e] van, az egyik kb. a magyar e-nek felel meg, a másik jóval nyíltabb, olyan mint amit Vasban, Zalában, Somogyban ejtenek sokan, pl. az ember első szótagjában. Ezt a hangot itt [æ]-vel jelöljük. (A cikk szempontjából lényegtelen hangokat a leginkább hasonló magyar hangok jeleivel adjuk vissza, függetlenül a pontos kiejtésüktől.)

Szó végén viszont elég egy mássalhangzó-betű ahhoz, hogy az előtte levő magánhangzó-betű fedésben legyen: cat [kæt] ’macska’. Ha a szó utolsó magánhangzóját mássalhangzó követi, és jelezni akarjuk, hogy mégis hosszú, akkor rendszerint egy néma e betűt írunk a szó végére: Cate [kéjt] ’Kati’.

Macska fedésben
Macska fedésben
(Forrás: iStockphoto)

Az angol magánhangzó-betűk kiejtése jelentősen eltér a megszokottól. Ennek okairól korábban írtunk. Itt csak egy referencia-táblázatot adunk.

betű hosszan röviden
a [éj] [æ]
e [í] [e]
i/y [áj] [i]
o [oᵘ] [o]
u [jú] [a]

A néma és a folyékony

Mindezek fényében meglepő, hogy hosszú a metre [mítör] ’méter’ első, hangsúlyos magánhangzója. Arra gondolhatunk, hogy mégiscsak számít a kiejtés, hiszen – amint az átírás mutatja – a hosszú [í]-t csak egy mássalhangzó követi, utána egy olyan magánhangzó áll, amit az írás nem jelöl. (Ráadásul amerikai kiadványokban a metre-t meter-nek írják.) Sejtésünket erősíti számos további példa: able [éjböl] ’képes’, title [tájtöl] ’cím’, ogre [oᵘgör] ’ogre’, acre [éjkör] ’hold(nyi terület)’. (Ezeket az amerikaiak is így írják.)

Azonban mégsem erről van szó, amint a következő szavak is mutatják: April [éjpröl] ’április’, cathedral [köszídröl] ’katedrális’, progress [proᵘgresz] ’haladás’, Oklahoma [oᵘklöhoᵘmö]. Ezekben a szavakban írásban is, kiejtésben is két mássalhangzó követi a hangsúlyos magánhangzót, az mégis hosszú. Az ilyen szavakban a kérdéses két mássalhangzó közül az első mindig egy zárhang ([p], [t], [k], [b], [d], [g]), a második pedig egy ú.n. folyékony hang, azaz [r] vagy [l]. Régi megfigyelés, hogy az ilyen mássalhangzó-párok – bizonyos nyelvekben – együtt szótagolódnak. Az ókori római nyelvtanírók is tudtak erről, ők nevezték el az ilyen kapcsolatot muta cum liquidának, azaz ’néma (a zárhang) folyékonnyal’-nak.

Oklahomai katedrális
Oklahomai katedrális
(Forrás: Wikimedia Commons / Nmajdan / CC BY-SA 2.5)

Ugyan nem zárhangot jelöl, de az f betű is muta cum liquida kapcsolatot hoz létre: pl. rifle [rájföl] ’puska’, reflex [rífleksz] ’reflex’.

Ha tehát egy magánhangzót egy zárhangot képviselő betű és egy r vagy l betű követ, akkor az nem fedésben van, hanem szabadon. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen mássalhangzó-csoport előtt is hosszú magánhangzót várunk.

Rövidítő szóvégek

Ha a zár+folyékony kapcsolat előtt hosszan ejtett magánhangzót várunk, akkor meglep minket a metric [metrik] ’mérce’, amiben az e rövid. A dolog nem a mássalhangzókon múlik, hiszen az -ic végződés előtt egyetlen mássalhangzó-betű előtt is jellemzően rövid a magánhangzó: panic [pænik] ’pánik’, Eric [erik] ’Erik’, lyric [lirik] ’lírikus’, colic [kolik] ’kólika’. (Figyeljük meg, a magyar megfelelőikben az -ik előtti magánhangzó lehet hosszú.) Az -ic-végű szavakban tehát mindegy, hogy a magánhangzó szabadon vagy fedésben van, így is (ld. fent), úgy is (pl. attic [ætik] ’padlás’, hectic [hektik] ’kapkodó’) röviden ejtjük.

Az -ic-en kívül néhány más végződés előtt is jellemző a rövid magánhangzó. Mivel a cikk végén nem lesz felmérő, csak néhány példát említünk: -id (pl. valid [vælid] ’érvényes’, vivid [vivid] ’élénk’), -el (pl. level [levöl] ’szint’, novel [novöl] ’regény’). Más végződések előtt lehet a magánhangzó hosszú: pl. valence [véjlönsz] ’vegyérték’, viva [vájvö] ’szóbeli vizsga’, lever [lívör] ’emelőkar’ (az amerikaiak [levör]-nek is ejtik), nova [noᵘvö] ’nova’.

A háromszótagos rövidülés

A szó utolsó három szótagja az ógörögben is, a latinban is kitünetett szerepű: csak ezek egyikén lehet a hangsúly. Az utolsó szótag laninosan az ultima, az előtte levő a penultima (azaz ’majdnem utolsó’), hátulról a harmadik pedig az antepenultima (a ’majdnem utolsó előtti’).

Nem csak végződések okozhatják egy magánhangzó rövidülését, hanem az is, ha a szó hátulról számított harmadik szótagjában, az antepenultimában van. Ezért ebben a helyzetben nem is kell jelölni, hogy rövid a magánhangzó: míg például az Ollie [oli] becenévben a kettőzött l jelzi, hogy a hangsúlyos magánhangzó, az o röviden ejtendő, addig a nem becézett változatában, az Oliver [olivör]-ben nincsen szükség a mássalhangzó kettőzésére, mert az o a hátulról harmadik szótagban áll.

Cromwell Olivér feje
Cromwell Olivér feje
(Forrás: Wikimedia Commons)

Váltakozásokat is találunk az angolban: pl. sane [széjn] ’épeszű’, de sanity [szæniti] ’épeszűség’, futile [fjútájl] ’haszontalan’, de futility [fjútiliti] ’haszontalanság’. A hátulról harmadik szótagba kerülő magánhangzó rövidül.

Hasonló jelenség a magyar görög-latin rétegében is megfigyelhető: pl. típus–tipikus, kultúra–kulturális, szimbiózis–szimbiotikus, móres–morális, szimpátia–szimpatikus, ánusz–anális, étosz–etikus.

A CiV helyzet

Figyelmes olvasóink talán észrevették, hogy valami nem stimmel a szimpátia esetében, hiszen a hosszú(nak számító) á itt az antepenultima szótagban van, azaz rövidnek várjuk.

Az angol helyesírásban – mint a magyarban is – az i és az y betű hangértéke magánhangzóként azonos. Szó belsejében i-t, szó végén y-t szokás írni (pl. city [sziti] ’város’, magyarban csak családnevekben maradt meg ez a szokás Csiky [csiki]), a szó belseji y magánhangzó-betű az angolban a görög eredetű szavakra jellemző (pl. type [tájp] ’típus’, sync [szink] ’összehangol’).

Azonban az olyan magánhangzó, amelyet egy mássalhangzó (C), majd egy i (az angolban ritkábban e vagy y) betű, majd még egy magánhangzó-betű (V) követ rendszerint hosszú. Az angolban viszont a CiV előtti magánhangzó csak akkor hosszú, ha nem i (vagy y), mert ez utóbbi rövid. Tehát hosszú a kiemelt magánhangzó ezekben: mania [méjniö] ’mánia’, helium [híliöm] ’hélium’, rodeo [roᵘdioᵘ] ’rodeó’, viszont rövid ezekben: opinion [öpiniön] ’vélemény’, oblivion [öbliviön] ’felejtés’, Lydia [lidia] ’Lídia’.

Rodeómánia
Rodeómánia
(Forrás: iStockphoto)

A v betű sajátsága

Hagyományosan az angol helyesírásban a v betűt mindig egy magánhangzó-betű követi (viszonylag friss ellenpéldák léteznek csak: rev [rev] ’felpörget (motort)’, savvy [szævi] ’hozzáértés’). Viszont emiatt a tulajdonsága miatt ha egy magánhangzó-betűt v követ, az szabad helyzetben lesz, tehát hosszúnak várjuk. Láttunk azért helyzeteket, amikor más jelzi, hogy rövid: pl. cavity [kæviti] ’üreg’ (háromszótagos rövidülés), Ovid [ovid] ’Ovidius’ (rövidítő végződés), Bolivia [böliviö] ’Bolívia’ (CiV helyzet). Egyéb esetekben azonban szinte megjósolhatatlan, hogy a v előtt rövid, vagy hosszú-e a magánhangzó, a helyesírás ezt egyszerűen nem jelzi: pl. live [liv] ’él’, liver [livör] ’máj’, de live [lájv] ’élő’ (Liv Tyler – és persze Ullmann – neve persze „jól” van írva, mindkettő [liv], mivel a v betűt itt nem követi magánhangzó-betű), vagy five [fájv] ’öt’, give [giv] ’ad’, de gave [géjv] ’adott’, have [hæv] ’van neki’, de behave [bihéjv] ’viselkedik’, vagy a fentebb említett lever [lívör] vagy [levör] ’emelő’.

Liv live
Liv live
(Forrás: Wikimedia Commons / Daniel Dormann / CC BY 3.0)

Csak a helyesírás

Az itt felsorolt szabályszerűségek a helyesírásra jellemzőek, vagyis nem hangtani szabályokról van szó. Emlékszünk (ugye?), az -id és az -el rövidítő szóvégek. De csak abban az esetben, ha így írjuk őket. Tehát, míg a várakozásnak megfelelően rövid az acid [æszid] ’sav’ első magánhangzója, a hatred [héjtrid] ’gyűlölet’-é hosszú, mert ugyan mindkét szó [-id]-re végződik, ez az elsőben id-nek, a másodikban viszont ed-nek van írva. Ugyanígy az azonos kiejtés ellenére más a hatása a végződésnek ezekben: model [modöl] ’modell’ (az -el rövidít) és modal [moᵘdöl] ’modális’ (az -al nem rövidít).

Rövidítő eszközök – akárhogy írjuk
Rövidítő eszközök – akárhogy írjuk
(Forrás: iStockphoto)

Láttuk, hogy egy angol magánhangzó hosszúságát vagy rövidségét az írásban az jelzi, hogy szabadon, illetve fedésben van-e. Csakhogy van, hogy egy szabadon levő magánhangzót is röviden ejtünk, ha például rövidítő végződés (panic [pænik] ’pánik’), vagy még két szótag (Oliver [olivör]) követi. Viszont hiába követ egy az i-től különböző magánhangzót még két szótag, ha azok megfelelnek a CiV sémának is (mania [méjniö] ’mánia’).

De még ha valaki mindezeket a szabályszerűségeket – valamint az itt nem említett továbbiakat is – megjegyezné és végiggondolná, mikor egy ismeretlen angol szót ki kell olvasnia, akkor is előfordulhat, hogy tévesen ejti. Számtalan kivétel van. Pl. a Slovakia ’Szlovákia’ nevet a háromszótagos rövidülés miatt rövid a-val várjuk, csakhogy a magánhangzó CiV helyzetben van, vagyis hosszúnak kellene lennie (mint a magyarban, vagy más hasonló angol szavakban: Albania [ælbéjniö] ’Albánia’). De angolul mégis rövid: [szlövækiö]. Ugyanez a helyzet a Daniel [dæniöl] névvel. A David [déjvid], navel [néjvöl] ’köldök’, basic [béjszik] ’alapvető’ első, hangsúlyos magánhangzója viszont hosszú, a rövidítő végződés ellenére.

Melyik a kivétel?
Melyik a kivétel?
(Forrás: Szigetvári Zsófi)

Olyan is előfordul, hogy fedett helyzetben levő magánhangzót ejtünk hosszan: change [cséjndzs] ’csere’, bass [béjsz] ’basszus’, mind [májnd] ’elme’, post [poᵘszt] ’állás’, stb. Tehát ha csak a leírt alakot ismerjük, és nem vagyunk biztosak a kiejtésben, legjobb, ha utánanézünk egy-egy angol szó kiejtésének.

Az -ind végű angol szavak például majdnem mindig [-ájnd]-nak ejtődnek, az egyetlen wind [vind] ’szél’ nem. Felmerül a kérdés, hogy akkor vajon mi a kivétel. A fedett helyzetben „szabálytalanul” hosszan ejtett magánhangzót tartalmazó mind [májnd] ’elme’, kind [kájnd] ’fajta’, find [fájnd] ’talál’, bind [bájnd] ’köt’, grind [grájnd] ’darál’, wind [vájnd] ’teker’ stb., vagy a „szabályos”, de épp emiatt az összes társától elütő wind [vind] ’szél’?

Hogy melyiket minek nevezzük, az már ízlés kérdése.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
5 El Vaquero 2012. október 11. 20:34

Mi lesz a következő Phídör-cikk témája? Az angol hanglejtés, mint téma kivitelezhető lenne valaha? Tanítgatni kéne A Vakerolóst. Idegennyelvőr végleg eltűnt, hetek óta nem láttam és már elég rég nem fejlődtem semmit kiejtés terén. Jófajta irodalmat is szívesen vennék ajánlásképpen, Canepari írásait már átrágtam keresztben, hosszában. Phídörön kívül más tuti nem ír a fonetikai, fonológiai témáról. Mindenki csak helyesíráson, nyelvtörténeten, finnugor nyelvrokonságon lovagol, mintha lenne egy fikarcnyi értelme.

4 Sultanus Constantinus 2012. október 7. 19:37

@El Vaquero: Latinos/franciás hangsúlyozással az -a-ra kellene esnie a hangsúlynak, tehát semmiképpen sem magyarázható az eredetével. Még akkor sem, ha a "comfort" tőt veszed alapul, mert annak is a második szótagja a tartalmas elem. Itt valószínűleg már belső, angol fejlemény az első szótagi hangsúly.

3 El Vaquero 2012. október 7. 19:02

Általában ez nem okoz gondot. A comfortable bárhogy jó. UK: 4 szótagos "khám(p)fötöb(ö)l", 3 szótagos "khám(p)ftöb(ö)l".

US-ben meg 4 szótagos "khám(p)fö(r)Döb(ö)l" (azon ritka eset, mikor az r az US angolban is elmaradhat), "khám(p)fö(r)Döb(ö)l", 3 szótagos "khám(p)ftöb(ö)l", sőt, "khám(p)ftörböl" (az LPD hozza a végére, de én még nem hallottam így, utóbbival).

Viszont a hangsúlyt tekintve lehetne "khöm foo(r)töböl" is, és mégse így van, mert az alapszó (comfort) hangsúlyozása az első szótagon történik (gondolom latin eredet miatt) és az able produktív képző, nem változtatja meg a hangsúlyviszonyokat.

2 Sultanus Constantinus 2012. október 7. 18:03

@El Vaquero: Az is kérdés, melyik szó hány szótagnak számít. Pl. mi a helyzet a comfortable-lel? Ez kettő, három vagy négy szótag? Mert szerintem ejthetik úgy is, hogy com-for-ta-ble, ha lassan beszélnek, de úgy is, hogy comfor-table, vagy comfor-ta-ble, nem? Vagy ilyenkor mi számít?

1 El Vaquero 2012. október 7. 12:26

Újabb Phídör-tzickk. Hiányolom, hogy most nincs beígérve folytatás. Arra még kitérhetett volna az írás, hogy ezek a fejtegetések csak akkor érnek valamit, ha tudjuk, melyik szótag hangsúlyos. A képzők, szófaj nem minden esetben igazítanak el egyértelműen a hangsúly helyét illetően.

A hátulról 3 szótagos szabály működik akkor is, ha az illető szótag a szó végétől 3 szótagnál távolabb van.

Információ
X