nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Az olvasónők és a nyelvésznők dilemmája

Sérti-e a nők egyenrangúságát, ha foglalkozásnevükhoz hozzátesszük a -nő utótagot? Másmilyen verseket ír egy költőnő, mint egy költő? Másképp takarít egy takarító, mint egy takarítónő? Mi dönti el, hogy melyik forma a helyes? Ismét házi szakértőnk válaszol.

Kálmán László | 2013. január 14.
|  

Nagyon nehéz kérdést tesz fel Blogolvasó nevű olvasónk. Olyat, ami egyáltalán nem is nyelvi vagy nyelvészeti, ezért nem is szívesen beszélek bele, inkább megfontolásra ajánlom az olvasóknak:

Mikor és miért került sor egyes foglalkozásnevek megduplázására? Úgy értem, hogy mondjuk azt, hogy tanár és mondjuk, azt is, hogy tanárnő (ápoló és ápolónő, takarító és takarítónő, színész és színésznő stb.). A magyar nyelv pedig eleve a genderisták álma lehetne, hiszen még nyelvtani nemek sincsenek benne, még az első szám harmadik személy szintjén sem, mint az angolban (he és she). Lehet, hogy rosszul tippelek, de én a nyelvújításra gyanakszom és német minta alapján való átvételre. Német nyelvű álláshirdetésekben látszik, hogy a foglalkozásmegnevezés végén zárójelben mindig ott szerepel az (-in) a jogvédők legnagyobb megelégedésére. A tanárnő egyáltalán foglalkozás vagy csak megszólítás? A tanárnők is Tanárképző Főiskolán vagy Egyetemen tanulnak, és nem a Tanárnőképző Főiskolán.

Hogyan tudjuk eldönteni, hogy egy foglalkozásnév magában foglalja-e az azt gyakorló nőket is vagy nem? Pl. egy céges körlevélben melyik a helyesebb: Kedves Munkatársak, vagy Kedves Munkatársak és Munkatársnők? Én mindenesetre az előbbire szavaznék.

Éppen a napokban vitatkoztam egy jogvédő barátommal ezen. Ő is Blogolvasó álláspontján volt, miszerint a megduplázás teljesen felesleges, hiszen a tanárnak ugyanaz a szakmája, mint a tanárnőnek, a neme pedig teljesen érdektelen, ha arról van szó, hogy a munkáját végzi. De szintén a napokban hallottam egy feminista költő (költőnő?) nyilatkozatát, aki következetesen másképpen utalt a férfi költőkre (a költő szóval) és a nőiekre (a költőnő szóval). Nyilván neki az a meggyőződése, hogy egy férfi nem úgy költ, mint egy nő, tehát valójában két különböző szakmáról van szó. (Azt nem tudom ellenőrizni, hogy ugyanez a költő(nő?) vajon a buszvezető és a buszvezetőnő között is ilyen gondosan különbséget tesz-e.)

Mivel én elsősorban nyelvész vagyok, az én álláspontom a kettő között van. Én elsősorban a nyelvszokást tartom irányadónak a nyelvhasználat megítélésében, kivéve persze azt, hogy nem szabad embertársainkat sértegetni. A férfi takarító ugyanúgy takarít, a férfi színész ugyanúgy játszik, mint a női, a férfi ápoló ugyanúgy ápol, mint a női, de nem gondolom, hogy a takarítónők, a színésznők vagy az ápolónők sértőnek éreznék, ha takarítónőnek, színésznőnek, illetve ápolónőnek hívjuk őket. Egyszerűen ez a szokás. Viszont a nyelvszokás azt diktálja, hogy a takarító, a színész, az ápoló, a költő és a tanár egyértelműen férfi, míg a munkatárs bármilyen nemű lehet, ahogy a sebész, a buszvezető vagy az adminisztrátor is. Ezért a jogvédő barátom javaslata, hogy ne használjuk egyiknek a -nő végű változatát sem, egy csomó félreértéshez vezetne, legalábbis eleinte. És elsősorban erőszakot tenne a nyelvhasználati szokásokon. Éppen emiatt én felkapom a fejem, ha olyan -nő végű szót hallok, amelyet korábban nem volt szokás használni. (Nem azért, mert helytelenítem, hanem mert érdekel, hogy megváltozik-e a szokás.) Nekem a képviselőnő meg a pártelnöknő egyelőre furcsának tűnnek.

Szapphó, a költőnő archetípusa (ahogy a 15. században képzelték)
Szapphó, a költőnő archetípusa (ahogy a 15. században képzelték)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ahogy Blogolvasó is felfigyel rá, egészen különleges a tanárnő esete, mert ezt – a többivel ellentétben –megszólításként is használjuk: Tanárnő, kérem, kimehetnék egy percre? Érthető, hogy a tanár úr kifejezést nem használhatjuk nők megszólítására, ezért volt szükség a tanárnőre. Olyan ez, mint a doktor úr és a doktornő. Csak éppen a doktor ma már nem használatos magának az orvosi szakmának a megnevezésére, nem mondjuk, hogy Pál nem doktor, illetve csak abban az értelemben mondjuk, hogy ’nem rendelkezik doktori fokozattal’. De nem ez az általános, a legtöbbször az X úr megszólítás női megfelelője az X asszony (pl. képviselő asszony, miniszter asszony).

Ami ezeknek a kifejezéseknek a történetét illeti, nagyon régi a király és a királynő, meg a többi arisztokrata-cím nem szerinti megkülönböztetése. Nyilván ezek mintájára jött létre a többi is. Én 19. századbeli szövegekben találtam meg ezeknek (színésznő, takarítónő stb.) az első előfordulásait, de valószínűleg sokkal régebbiek ezek is. Nem tudom, német hatásra jöttek-e létre, de biztos lesz majd olvasó, aki tudja, hogy a németben mióta használják a nőnemű változatokat.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
15 Törzsmókus 2013. január 16. 02:30

a németek szerintem eléggé túlzásba viszik a dolgot, pl Facebook “1 FreundIn gefällt das” (és mindenütt, ahol a fordítandó angol szövegből nem egyértelmű a szereplő/k neme)

amúgy csodálom, hogy nem jöttek elő az obligát poénok: kollégák és kolleginák / latrok és latrinák / lovagok és lovaginák / ...

14 Fejes László (nyest.hu) 2013. január 15. 16:46
13 Sigmoid 2013. január 15. 15:05

@Földönkívüli: Egész biztosan nem. Példaképp, annak idején falun a TANÍTÓK mind férfiak voltak.

12 Sultanus Constantinus 2013. január 15. 11:19

@Annie: Lehet valami abban, amit mondasz. Sőt, az is elképzelhető, hogy azon foglalkozásokhoz tesszük hozzá a -nő-t, amelyeket eredetileg csak nők töltöttek be. (Monjduk a színésznő éppen kivétel.)

11 Roland2 2013. január 15. 09:40

@Annie: "a varrónőnek nincs hímnemű változata, a "varró" egyszerűen furán hangzik." Sztem nem hangzik furán. Régebben,a középkorban a ruhaneműk és lábbelik készítésével foglalkozókat ( pl. saruvarró ) összefoglalóan nevezték varrónak is - akik férfiak voltak. A Varró családnév is ebből ered.

10 Annie 2013. január 15. 07:37

Szerintem a nemek szerinti megkülönböztetés azokra a szakmákra jellemző, amelyekben régóta jelen vannak a nők. Tanítónők, színésznők régóta vannak, de amikor megjelentek a mérnöknők, akkor már nagyobb volt az egyenjogúság, és nem volt rá igény, hogy a foglalkozásnév tükrözze a nemet.

Külön problémát jelentenek azok az esetek, ahol valami régen kizárólag női munka volt, mert itt nehéz egy hímnemű alakot találni. Az óvónő mellett sikeresen elterjedt az "óvóbácsi" szó (bár hivatalosan, gondolom, óvodapedagógust mondanak, ha a munkájukat kérdezi valaki), de pl. a varrónőnek nincs hímnemű változata, a "varró" egyszerűen furán hangzik.

9 Varmer 2013. január 14. 20:01

@LvT: Persze, én itt a saját nyelvérzékemre utaltam. Csak gondoltam ha te is megtetted, én is leírom, mit gondolok.

8 LvT 2013. január 14. 19:55

@Varmer: A nyelvész ugye "elsősorban a nyelvszokást tart[ja] irányadónak a nyelvhasználat megítélésében", és ez egyéni szinten eltérhet, így nekem lehet ez, lehet az.

Mindenesetre Törőcsik Marival van egy 1977-es riportfilm, amelynek címe "Színész vagyok". Maga is felváltva használja magára értve a <színész> és a <színésznő> szót.

videotar.mtv.hu/Videok/2012/11/21/22/_Szinesz_vagyok___Torocsik_Mari

7 Varmer 2013. január 14. 19:45

@LvT: Nem tudom, a költővel/ápolóval maradéktalanul egyetértek, a takarítónál nekem jó a takarítónő, Törőcsik Marit pedig nem nevezném színésznek, hanem színésznőnek.

6 LvT 2013. január 14. 16:32

> Viszont a nyelvszokás azt diktálja, hogy a takarító, a színész, az ápoló, a költő és a tanár egyértelműen férfi

.

Az én nyelvérzékem – ha ezt itt megemlíthetem – némileg mást diktál. Számomra a <költő> uniszex szó, a <költőnő>-t modorosságnak érzem. A <tanár> pedig ebből a szempontból két szó: a felsőfokú oktatásban, ugyanis nem létezik a <tanárnő> (csak megszólításként, de azt a cikk is jól látja, hogy annak a háttere más): N-né X. Y. is <egyetemi tanár>, nem <*egyetemi tanárnő>.

Amúgy számomra a többi felsorolt foglakozás is veszíti a nemi jelöltségét. a felsőoktatásban <ápoló> szak van, a Google is 2-szer annyi találatod ad már a „diplomás ápoló” kifejezésre, mint a „diplomás ápolónő”-re. A munkahelyem én is már a <takarítók>-at keresem többes számban, ha dolgom van velük, nem a <takarítónők>-et. És Törőcsik Mari is a <nemzet színésze>, valamint a Google-in a „Törőcsik Mari színész”-nek 3-szor annyi előfordulása akar, mint a „Törőcsik Mari színésznő”-nek. Tehát már itt is mintha a <színésznő> lenne jelölt alak a <színész>-szel szemben nőkre értve is.

.

Hadd hozzak ide egyérdekességet, amelyik talán nem off-topik. A nemi jelöltség a szlovákban olyan erős, hogy még nem élőlények esetén is a nemtől függő főnévi alakot kellett venni (bár ez már oldódik). Aki járt az előző rendszerben arra, az emlékezhet az olyan feliratokra, mint „Nech žije Komunistická strana Československa, vodkyňa pracujúceho ľudu!”, azaz ’Éljen Csehszlovákia Komunista Pártja, a dolgozó nép vezetőnője!’

5 Sultanus Constantinus 2013. január 14. 15:39

@Fejes László (nyest.hu): Hirtelen azt hittem, hogy letolást kapok valamiért. :)

(A spanyol ez esetben nem lett volna jó példa, mert ott van nyelvtani nem, tehát eleve jelölt, hogy ki férfi és ki nő.)

4 Fejes László (nyest.hu) 2013. január 14. 15:34

@Földönkívüli: „Az angolban is van ilyen, hogy” Na nem, hát ez hihetetlen, mennyire jó nap ez a mai! Először kiderül, hogy ingyenes a BKV, aztán Földönkívüli nem a spanyollal jön, hanem az angollal. Muszáj lesz megbontanunk egy palackot a szerkesztőségben... :)

3 Sultanus Constantinus 2013. január 14. 14:22

Az angolban is van ilyen, hogy bizonyos foglalkozásoknak külön van női megfelelője (pl. actor - actress). Csak az az érdekes, hogy a magyarban pl. a színésznél nem kötelező "-nő" szót hozzátenni, ha nőnemű: Ő színész(nő); angolul viszont gondolom nem lehet azt mondani, hogy *She is an actor. Tehát ezen az alapon az angol anyanyelvűek is megkérdezhetnék ugyanezt, hogy miért kell egyes foglalkozásokat külön névvel illetni, ha nő az illető.

2 El Vaquero 2013. január 14. 14:03

Tényleg hülye egy nyelvi szokás, azt sugallja mintha a -nő foglalkozású külön állatfaj lenne, és csak a saját ligáján belül lenne egyedül esélyes.

1 Sigmoid 2013. január 14. 09:45

"egy feminista költő (költőnő?) nyilatkozatát, aki következetesen másképpen utalt a férfi költőkre (a költő szóval) és a nőiekre (a költőnő szóval). Nyilván neki az a meggyőződése, hogy egy férfi nem úgy költ, mint egy nő"

Az ilyet nem feministának, hanem SZEXISTÁNAK nevezzük. XD

Információ
X