nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Az olvasónők és a nyelvésznők dilemmája

Sérti-e a nők egyenrangúságát, ha foglalkozásnevükhoz hozzátesszük a -nő utótagot? Másmilyen verseket ír egy költőnő, mint egy költő? Másképp takarít egy takarító, mint egy takarítónő? Mi dönti el, hogy melyik forma a helyes? Ismét házi szakértőnk válaszol.

Kálmán László | 2013. január 14.
|  

Nagyon nehéz kérdést tesz fel Blogolvasó nevű olvasónk. Olyat, ami egyáltalán nem is nyelvi vagy nyelvészeti, ezért nem is szívesen beszélek bele, inkább megfontolásra ajánlom az olvasóknak:

Mikor és miért került sor egyes foglalkozásnevek megduplázására? Úgy értem, hogy mondjuk azt, hogy tanár és mondjuk, azt is, hogy tanárnő (ápoló és ápolónő, takarító és takarítónő, színész és színésznő stb.). A magyar nyelv pedig eleve a genderisták álma lehetne, hiszen még nyelvtani nemek sincsenek benne, még az első szám harmadik személy szintjén sem, mint az angolban (he és she). Lehet, hogy rosszul tippelek, de én a nyelvújításra gyanakszom és német minta alapján való átvételre. Német nyelvű álláshirdetésekben látszik, hogy a foglalkozásmegnevezés végén zárójelben mindig ott szerepel az (-in) a jogvédők legnagyobb megelégedésére. A tanárnő egyáltalán foglalkozás vagy csak megszólítás? A tanárnők is Tanárképző Főiskolán vagy Egyetemen tanulnak, és nem a Tanárnőképző Főiskolán.

Hogyan tudjuk eldönteni, hogy egy foglalkozásnév magában foglalja-e az azt gyakorló nőket is vagy nem? Pl. egy céges körlevélben melyik a helyesebb: Kedves Munkatársak, vagy Kedves Munkatársak és Munkatársnők? Én mindenesetre az előbbire szavaznék.

Éppen a napokban vitatkoztam egy jogvédő barátommal ezen. Ő is Blogolvasó álláspontján volt, miszerint a megduplázás teljesen felesleges, hiszen a tanárnak ugyanaz a szakmája, mint a tanárnőnek, a neme pedig teljesen érdektelen, ha arról van szó, hogy a munkáját végzi. De szintén a napokban hallottam egy feminista költő (költőnő?) nyilatkozatát, aki következetesen másképpen utalt a férfi költőkre (a költő szóval) és a nőiekre (a költőnő szóval). Nyilván neki az a meggyőződése, hogy egy férfi nem úgy költ, mint egy nő, tehát valójában két különböző szakmáról van szó. (Azt nem tudom ellenőrizni, hogy ugyanez a költő(nő?) vajon a buszvezető és a buszvezetőnő között is ilyen gondosan különbséget tesz-e.)

Mivel én elsősorban nyelvész vagyok, az én álláspontom a kettő között van. Én elsősorban a nyelvszokást tartom irányadónak a nyelvhasználat megítélésében, kivéve persze azt, hogy nem szabad embertársainkat sértegetni. A férfi takarító ugyanúgy takarít, a férfi színész ugyanúgy játszik, mint a női, a férfi ápoló ugyanúgy ápol, mint a női, de nem gondolom, hogy a takarítónők, a színésznők vagy az ápolónők sértőnek éreznék, ha takarítónőnek, színésznőnek, illetve ápolónőnek hívjuk őket. Egyszerűen ez a szokás. Viszont a nyelvszokás azt diktálja, hogy a takarító, a színész, az ápoló, a költő és a tanár egyértelműen férfi, míg a munkatárs bármilyen nemű lehet, ahogy a sebész, a buszvezető vagy az adminisztrátor is. Ezért a jogvédő barátom javaslata, hogy ne használjuk egyiknek a -nő végű változatát sem, egy csomó félreértéshez vezetne, legalábbis eleinte. És elsősorban erőszakot tenne a nyelvhasználati szokásokon. Éppen emiatt én felkapom a fejem, ha olyan -nő végű szót hallok, amelyet korábban nem volt szokás használni. (Nem azért, mert helytelenítem, hanem mert érdekel, hogy megváltozik-e a szokás.) Nekem a képviselőnő meg a pártelnöknő egyelőre furcsának tűnnek.

Szapphó, a költőnő archetípusa (ahogy a 15. században képzelték)
Szapphó, a költőnő archetípusa (ahogy a 15. században képzelték)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ahogy Blogolvasó is felfigyel rá, egészen különleges a tanárnő esete, mert ezt – a többivel ellentétben –megszólításként is használjuk: Tanárnő, kérem, kimehetnék egy percre? Érthető, hogy a tanár úr kifejezést nem használhatjuk nők megszólítására, ezért volt szükség a tanárnőre. Olyan ez, mint a doktor úr és a doktornő. Csak éppen a doktor ma már nem használatos magának az orvosi szakmának a megnevezésére, nem mondjuk, hogy Pál nem doktor, illetve csak abban az értelemben mondjuk, hogy ’nem rendelkezik doktori fokozattal’. De nem ez az általános, a legtöbbször az X úr megszólítás női megfelelője az X asszony (pl. képviselő asszony, miniszter asszony).

Ami ezeknek a kifejezéseknek a történetét illeti, nagyon régi a király és a királynő, meg a többi arisztokrata-cím nem szerinti megkülönböztetése. Nyilván ezek mintájára jött létre a többi is. Én 19. századbeli szövegekben találtam meg ezeknek (színésznő, takarítónő stb.) az első előfordulásait, de valószínűleg sokkal régebbiek ezek is. Nem tudom, német hatásra jöttek-e létre, de biztos lesz majd olvasó, aki tudja, hogy a németben mióta használják a nőnemű változatokat.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
23 mederi 2022. augusztus 14. 18:41

Talán szituációs példákkal élve és azokat értelmezve közelebb kerül az EMBER-hez a cikkben felmerült dilemma is..

Pl.

1/

A fenti mondatban az "ember" szó esetén fel sem merül, hogy férfiről vagy nőről van szó , mert általános értelmű a szóhasználat, és ezért nem lehet neme.

2/

"Ez az én emberem!"

Legalább két értelmezés lehet:

a/

A jelentés "felfedezés jellegű" (felkiáltó jel van a mondat végén), pl. egy foglalkoztató (lehet nű, vagy férfi) megtalálta azt az egyént, akit valamilyen szempontból alkalmasnak vél valamilyen munkahelyi feladat elvégzésére, olyanra, ami nem függ nemi hovatartozástól.

b/

Egy (főleg vidéki) nő rámutat valakire -bemutatás jelleggel, és büszkén- mikor azt mondja, hogy "Ez az én emberem!". A bemutatott kétségtelenül egy "közeli hozzátartozó" férfi, lehet pl. férj, vagy barát.

-Míg az "emberiség" szó tágabb értelemben az összes nőt és férfit (minden más tulajdonságával együtt) egy általános egészbe foglalja, addig a fenti példák szerinti "ember" kifejezés is lehet láthatóan gyűjtő fogalom adott helyzetekben.

Más szituációban egyértelmű a neme az egyednek. Ekkor pl. nemek szerint válik gyűjtő fogalommá az "ember" (férfiak) amelynek mint egésznek a köréből határozottan egy valaki kerül szóba, aki ebben az esetben egy (a sokból) férfi..

-Hasonló a fenti dilemmához az "ő" fogalma olyan nyelvekben, ahol nyelvtani formákat kapott a nem (pontosítva, hogy hím, vagy nő nemű) a személy.

-Eltérő a fenti dilemmától, mégis ide tartozónak gondolom az "IKES" ige körüli dilemmát (bizonytalan nyelvhasználatát) is, mert Esz. 1sz.-ben "NYELVTANI rendszer" szerinti gondolkozást erőltetünk a használóra amely nem szituációkra, hanem merev "nyelvtani rendre" épül, ami vagy illeszkedik a valósághoz, vagy csak annak valamely részéhez..

Nem véletlen, hogy elsősorban vidéken "eszek valamit és "eszem azt", míg a fővárosban "eszem valamit, és eszem azt" alaki eltérés nélkül, pedig tartalmukat tekintve nagyon is eltérők!!

(Kölcsey szerint Révai téves értelmezése az ok!!)

Végül is dilemma nélkül a vidéki változat a helyes szerintem is!! :)

22 aphelion 2022. augusztus 12. 15:01

Amúgy Lorenzo di Medici a legkisebb lányát Contessinának nevezte el, szóval nem példa nélküli dolog, hogy egy köztársaságban valakire feudális eredetű szóval utaljanak. De azért névként más mint titulusként...nálunk is ott van pl a Király mint vezetéknév, amire senki sem kapja fel a fejét, viszont ha elkezdenék hivatalosan így hívni a kormányfőt...hát annak azért lenne visszhangja.

21 aphelion 2022. augusztus 12. 14:33

És akkor most a Főispán Asszonyt angolul "countess"-ként mutatják be? 🤔

en.wiktionary.org/wiki/főispán

20 bm 2022. augusztus 5. 20:45

@szigetva: Szerintem a megszólítással pont nincs nehézség, az úr/asszony bevált, nincs azzal gond, nem kell hozzá házasnak lenni...

(De gyanítom, hogy te se gondoltad egészen komolyan a megfogalmazott aggályt... :-)

19 szigetva 2022. augusztus 4. 09:05

@menasagh: A nehézség inkább a megszólításnál van: "Tisztelt Miniszter Úr/Asszony" és akkor majd nyilván "Főispán Asszony". Na de mi van, ha nem Kövér László-kompatibilis és még ura sincs?

18 menasagh 2022. július 31. 12:22

@bm: Női miniszter is van elég de mégsem miniszternőnek mondják

17 bm 2022. július 24. 16:28

@menasagh: egyelőre "alapból" ő is csak főispán:

444.hu/2022/07/23/az-egyetlen-noi-foispa...annak-kell-szolitani

– aztán majd kiderül, hogy megmarad-e a titulus olyan sokáig, hogy kialakuljon egy bevett főispánnő forma is...

16 menasagh 2022. július 23. 19:47

Hát ez egy jó régi cikk de mai valóság lett...mi lesz a neve a nőiispánnak ?

15 Törzsmókus 2013. január 16. 02:30

a németek szerintem eléggé túlzásba viszik a dolgot, pl Facebook “1 FreundIn gefällt das” (és mindenütt, ahol a fordítandó angol szövegből nem egyértelmű a szereplő/k neme)

amúgy csodálom, hogy nem jöttek elő az obligát poénok: kollégák és kolleginák / latrok és latrinák / lovagok és lovaginák / ...

14 Fejes László (nyest.hu) 2013. január 15. 16:46
13 Sigmoid 2013. január 15. 15:05

@Földönkívüli: Egész biztosan nem. Példaképp, annak idején falun a TANÍTÓK mind férfiak voltak.

12 Sultanus Constantinus 2013. január 15. 11:19

@Annie: Lehet valami abban, amit mondasz. Sőt, az is elképzelhető, hogy azon foglalkozásokhoz tesszük hozzá a -nő-t, amelyeket eredetileg csak nők töltöttek be. (Monjduk a színésznő éppen kivétel.)

11 Roland2 2013. január 15. 09:40

@Annie: "a varrónőnek nincs hímnemű változata, a "varró" egyszerűen furán hangzik." Sztem nem hangzik furán. Régebben,a középkorban a ruhaneműk és lábbelik készítésével foglalkozókat ( pl. saruvarró ) összefoglalóan nevezték varrónak is - akik férfiak voltak. A Varró családnév is ebből ered.

10 Annie 2013. január 15. 07:37

Szerintem a nemek szerinti megkülönböztetés azokra a szakmákra jellemző, amelyekben régóta jelen vannak a nők. Tanítónők, színésznők régóta vannak, de amikor megjelentek a mérnöknők, akkor már nagyobb volt az egyenjogúság, és nem volt rá igény, hogy a foglalkozásnév tükrözze a nemet.

Külön problémát jelentenek azok az esetek, ahol valami régen kizárólag női munka volt, mert itt nehéz egy hímnemű alakot találni. Az óvónő mellett sikeresen elterjedt az "óvóbácsi" szó (bár hivatalosan, gondolom, óvodapedagógust mondanak, ha a munkájukat kérdezi valaki), de pl. a varrónőnek nincs hímnemű változata, a "varró" egyszerűen furán hangzik.

9 Varmer 2013. január 14. 20:01

@LvT: Persze, én itt a saját nyelvérzékemre utaltam. Csak gondoltam ha te is megtetted, én is leírom, mit gondolok.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X