Nem is férfi, nem is nő
Míg egyesek úgy érzik, hogy a magyar nyelv veszít valamit azáltal, hogy nincsenek benne nemek, addig más nyelvek művelői azon törik a fejüket, hogyan tudnának úgy beszélni, hogy ne határozzák meg, milyen nemű embert említenek.
A svéd nyelvben az angolhoz hasonlóan az egyes szám harmadik személyű személyes névmásnak (’ő’) két alakja van: egy hím- és egy nőnemű, han és hon. Karin Milles, Karin Salmson és Marie Tomicic, a Södertörni Főiskola svéd tanszékének docensei azzal a céllal írták Kivi & Monsterhund (Kivi és Kutyaszörny) című gyerekkönyvüket, hogy egy harmadik, semlegesnemű személyes névmást vezessenek be, a hen-t, ami a magyarhoz hasonlóan utalhat hím- vagy nőnemű élőlényre – tudósít a dán Sprogmuseet (Nyelvmúzeum). A szerzők szerint ugyanis jobb, ha a gyerekeknek lehetővé tesszük, „előítéletek nélkül” ismerkedjenek meg a valósággal, és a hen névmás éppen ezt segíti. A gyerekkönyv szerepőire mind e névmással utalnak a könyvben.
Forrás: Wikimedia Commons
Bár a fent említett könyv még nem jelent meg, máris nagy port kavart, kifejezték véleményüket mind ellenzői, mind támogatói. Előbbiek szerint a hím- és nőnemű személyes névmások épp a jobb kifejezhetőséget szolgálják, a nemek szerinti megkülönböztetés pedig biztonságot ad. A dolog pártolói szerint viszont a nyelvtani nemekhez való görcsös ragaszkodás negatívan befolyásolja azt, ahogy a társadalmi nemekről (a genderről) gondolkodunk. Ezért a hen névmás bevezetésére úgy tekintenek, mint egy újabb lépésre a liberális gondolkodás felé.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
„Az egyik ellenérv az, hogy ez a szó elhomályosítja a nemek közti különbségeket. De pontosan milyen különbségeket is lenne fontos megtartani? A fizetésbeli különbségeket? Netán az empatikus képességekben megfigyelhető különbségeket, vagy az erőszak alkalmazhatóságának különbségét? Azt gondoljuk, mindannyian egyenlők vagyunk, nemtől függetlenül.” Így érvelnek a szerzők, és hozzáteszik, hogy a hen nélkülözhetetlen azok számára, akik egyik nemhez tartozónak sem vallják magukat. A társadalmi vonatkozás mellett megjegyzendő, hogy a nyelvhasználat szempontjából is előnyös a szó: a körülményes han eller hon ’ő (hímnem) vagy ő (nőnem)’ könnyedén helyettesíthető a magyar ő-nek megfelelő hen-nel.
Hozzászólások (15):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
15
angianeten
2012. március 28. 18:38
@Nyenyi: azért a "szigorúan csak választható" nem biztos, hogy később is ilyen ártatlan lesz. Felvehet egy-két nem kívánt konnotációt, és akkor törhetik a fejüket egy újabb PC névmáson. :)
14
scasc
2012. március 28. 08:28
Mindenesetre, mint hosszú évek óta német nyelvterületen élő csak áldom, hogy nincs (a névmásokban sem) nemi megkülönböztetés a magyar nyelvben. Szörnyű, amit a PC a német nyelvre erőltetett az elmúlt évtizedekben. És nem utolsó sorban még olvashatatlanabbá tette a hivatalos közleményeket és törvényeket (nem mintha előtte nem ugyancsak egy "külön nyelven" íródtak volna).
13
scasc
2012. március 28. 08:27
@Nyenyi: Mi bajotok van azzal, hogy a nyelvünk olyan progresszív, hogy még akarva sem lehet diszkriminálni? ;-)
12
Nyenyi
2012. március 27. 23:06
Talán a legjobb a vegyes lenne - a közös, bármelyik esetben használható "ő"-n kívül lenne külön hím és külön nőnemű is, szigorúan csak választható használattal, nem kötelezően.
11
Pesta
2012. március 27. 22:23
Annie: Hermaphroditosz (Hermaphroditus), keress rá.
siposdr:
én is úgy tudom, hogy az őné-t próbálta valamilyen nyelvújító bevezetni (sőt, valakiné stb.).
10
scasc
2012. március 27. 20:59
@siposdr: Ez nem vicc! Kanadai eset, a médiák jól dokumentálták. Csak idén vagy tavaly, beiskolázáskor, mikor adminisztratíve elkerülhetetlenné vált tették nyilvánossá a nemét...
9
siposdr
2012. március 27. 19:04
@Annie.:
Én viszont úgy emlékszem, hogy az "őné"-t próbálták bevezetni.
Az egész han-hon-hen mizériával kapcsolatban csak a régi vicc jut az eszembe, amikor a liberális anyukát megkérdezik, h. a gyermeke fiú-e vagy lány? Mire ő: majd eldönti, amikor felnő!
8
Annie.
2012. március 27. 16:43
off: az a szobor tényleg létezik vagy photoshop?
7
Annie.
2012. március 27. 16:43
Én úgy tudom, a magyarban is felvetette egyszer valaki, hogy lehetnének nemek szerint névmások (ha jól emlékszem, hímneműnek a nyelvjárási "ű"-t akarta behozni). Szerintem megvan az előnye mindkettőnek, annak is, ha megkülönböztetjük, meg annak is, ha nem. Legjobb lenne, ha mindenhol lenne külön férfi, női és általános névmás :)
@qsoe: valóban ezért van a fizetéskülönbség, de azért tedd fel magadnak a kérdést, miért van, hogy a nőknek kell kiesni a munkából 2-3 évre, amikor egy gyermeket a szoptatás befejezése után bármelyik szülő ugyanolyan jól el tud látni...
6
ben
2012. március 27. 14:13
5
spinakker
2012. március 27. 13:45
Azért jó egy harmadik, semleges névmás, mert ahogy a cikk is említi, baromi körülményes meghatározatlan személyről beszélve mindkettőt megemlíteni (pl. angolban: a doctor should take care of his or her patient). Vagy pedig van ez a "pronoun game" nevű dolog, amit olyankor "játszanak", amikor egy homoszexuális ember a partneréről akar beszélni nemi hovatartozása megemlítése nélkül.
Viszont van egy előnye: remekül lehet írni egy (heteroszexuális) romantikus történetet csupán a he meg she (hasonló nyelvekben hasonlóan) használatával, amit a magyarban nem lehet: az állandó "mondta"-t mindig meg kell határozni (mondta a lány, mondta a fiú)
4
qsoe
2012. március 27. 13:45
@scasc: Teljesen igazad van, valamiért az emberek összekeverik az egyenjogúságot az egyformasággal. Nem ugyanaz.
Szerzőnek: a fizetések közt nem azért vannak különbségek, mert csúnya gonosz férfiak elnyomják a nőket, hanem kockázati felár. Ha a szőke férfi alkalmazottak aránylag random kiesnének a munkából 2-3 évre, ők is kevesebbet kapnának, mint a barnák.
3
scasc
2012. március 27. 12:51
"... ez a szó elhomályosítja a nemek közti különbségeket. De pontosan milyen különbségeket is lenne fontos megtartani?"
A kérdés így hangzik helyesen: De pontosan miért lehet fontos megtartani a _különbségtételt_. A válasz, hogy "mert van". De pontosan milyen különbségek is vanna?
Pl. a természetes, nyilvánvaló, többek között biológiai és pszichológiai különbségek.
2
Sigmoid
2012. március 27. 11:49
A német a legkínosabb nyelv mégis gender szempontból.
Egyrészt a mutató névmás és a semleges nemű személyes névmás azonos ("es"). Rendkívül gáz. Ráadásul gyerekekre (das Kind) nem ritkán tényleg alkalmazzák is.
Másrészt a foglalkozásnevekhez járuló nőiesítő képző. Nehéz eldönteni, hogy egy nő azon fog-e fennakadni, ha vele kapcsolatban alkalmazod, vagy azon ha történetesen nem.
Főleg, hogy a magyar "-nő" képzőhöz hasonlóan némi negatív jelentésréteg is rárakódott. (pl. "Ha Szabó Magda a legjobb magyar íróNŐ, akkor Kaffka Margit ÍRÓ.")
1
Roland2
2012. március 27. 11:36
Lehet,hogy viccesen hangzik,de olykor a nemek nyelvi megkülönböztetése akár kínos félreértésekhez is vezethet:pl. amikor egy fiús kinézetű lányról vagy egy nőies kinézetű fiúról ( a transzvesztitákról vagy a transzneműekről nem is beszélve ) beszélünk harmadik személyben ( és még nem ismerjük őt ) ,és esetleg akaratlanul is a másik nemhez tartozónak véljük,soroljuk .Ezen akár meg is sértődhet az illető,és mi is zavarba jöhetünk.Ilyenkor szerencsésebb ,ha a nyelvünkben nincsenek nemek. :))
