Kerek 100 évvel ezelőtt (1910. jún. 6-án) született Tóth László, aki egyetemi tanárként évtizedeken át a magyar nyelv és irodalom terjesztőjeként dolgozott Olaszországban. Nevéhez számos műfordítás, irodalomkritikai tanulmány és recenzió köthető. Főműve az olaszoknak szóló magyar nyelvtankönyv, a Grammatica teoretico-pratica della lingua ungherese, amely a két kiadást megért.

Hogyan vezetett Tóth László útja Győrtől Rómáig? A későbbi egyetemi oktató a győri bencés gimnáziumban érettségizett. Majd mint ösztöndíjas 1930-ban a római egyetemre került, két év múlva pedig Páviában folytatta olasz nyelvi és irodalmi tanulmányait. 1934-ben a pécsi egyetem olasz tanársegédjeként szerzett tanári diplomát. Rá egy évre a közoktatási miniszter őt jelölte ki a magyar nyelv lektorának a római egyetemre, és egyúttal rá bízta a Római Magyar Akadémia titkári posztját – írja a Vatikáni Rádió honlapja. (A Római Magyar Akadémiát 1927-ben Klebelsberg Kunó kulturális miniszter kezdeményezésére alapította a magyar kormány.)

Az említet magyar nyelvtankönyv, a Grammatica 1939-ben jelent meg először. A kötet kiadása után a szerző hazautazott, majd a doktori cím megszerzése után ismét Olaszországba költözött, ezúttal végleg. 1956-ban megkapta az olasz állampolgárságot, 1957-ben pedig az Olasz Köztársaság Érdemrendjének Lovag-keresztjét. 1973-ban a nápolyi Keleti Intézet tanára lett, majd az olasz rádió magyar nyelvű adásában rendszeresen ismertette az olasz nyelvet és irodalmat, lexikonoknak megírta a magyar irodalom címszavait, illetve olasz költőket és elbeszélőket fordított magyarra. Ő ültette át olaszra például Márai Sándor A szegények iskolája című művét és Nyírő József novelláit. 1982-ben halt meg.