nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Szegek szögben
Az igazi nemzeti konzultáció

A „magyar nyelvet” – ahogy minden más nyelvet – sokféleképpen beszélik a beszélői. Ez ellen felesleges és káros fellépni. Amit megtehetünk a nyelv egységességéért, azt folyamatosan megtesszük azzal, hogy beszélünk.

Szigetvári Péter | 2015. április 29.
|  

Több hozzászólónknál is kiverte a biztosítékot az az állítás, hogy a „magyar nyelv” nem létezik, az csak egy absztrakció. Van, akinek ez az állítás az érzéseit sérti – ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, de azért megpróbáljuk megérteni –, van, akinek elvi kifogása van. Nézzük, hogyan kell érteni ezt.

Érzelmileg viszonyulni

Az ember máshogy viszonyul a szüleihez, a társához, ha van, a gyerekéhez, mint más emberekhez. Ez velük szemben elfogulttá teszi, ezért nem köteles például tanúskodni ellenük, ezért nem kezeli alapesetben egy orvos a hozzátartozóit.

A nyelvész viszont vizsgálhatja az anyanyelvét, a történész is az országa, népe történelmét. De eközben muszáj elnyomnia az elfogultságait, ha az akarja, hogy a szakmájában komolyan vegyék. Aki csak elfogultan tud szemlélni olyasmit, amihez érzelmileg közel áll, az másról is csak azt tudja feltételezni, hogy így látja a dolgokat. Ezért azt gondolja, hogy a nyelvet elfogulatlanul vizsgáló nyelvészt nem is izgatja saját anyanyelve, de még olyan vádat is hallani, hogy tönkre akarná tenni. Ez természetesen butaság.

Egy történész nem gondolhatja komolyan, hogy a kurucok alapból a jó ügy mellett állnak, a labancok meg nem. Se a történelem, se a nyelv nem focimeccs, ahol drukkolni kéne a hazai csapatnak. Egy nyelvész sem gondolhatja, hogy magyarul mindent jobban ki lehet fejezni, mint tetszőleges más nyelven. Még akkor sem, ha ez történetesen neki, akinek az anyanyelve a magyar, tényleg jobban megy. Azt sem gondolhatja, hogy a magyar „ősnyelv”, minden nyelv őse, alfája és ómegája. Egyrészt azért nem, mert ha elfogulatlanul vizsgáljuk az emberi nyelveket, kiderül, hogy a magyar is csak egy a világ több ezer nyelve közül, van, amiben hasonlít rájuk, van, amiben nem. De legfőképpen azért, mert az „ősnyelv” kifejezés a nyelvtudományban semmit nem jelent, azaz a nyelvész ezt nem tudja értelmezni. (Persze ha valakinek ez a hit kell a boldogságához, hiheti ezt, de fontos tudni, hogy ez nem több, mint egy alátámasztatlan hiedelem.)

Változatokban tobzódni

A nyelv változatos dolog. Ugyanazt a dolgot meglepően sokféleképpen lehet mondani. Használhatunk különböző szavakat: nadrág vagy gatya. Az ugyanarra a dologra használt különböző szavak a legtöbbször valamiben elkülönülnek, a példánkbeliek közül az elsőt formálisabb helyzetekben használjuk, a másodikat közvetlenebbekben: egy ruhaüzletben például nem számíthatunk férfi gatyák feliratra. Egy másik különbség, hogy ’alsónadrág’ értelemben csak az utóbbi fordul elő.

Az is előfordulhat, hogy „ugyanazt” a szót így vagy úgy ejtjük: fel vagy föl. Ezeket csak azért tartjuk ugyanannak a szónak, mert szinte mindig felcserélhetőek egymással, de valójában még ez sem teljesen igaz. A szeg és a szög esetében ez jól látható is: a mérd le a szöget mondat kétértelmű – kellhet hozzá szögmérő vagy collstok –, a mérd le a szegethez viszont sok beszélőnek csak az utóbbi alkalmas eszköz. Összetételekben pedig legtöbbször vagy az egyik, vagy a másik fordul csak elő, pl. szegfű, de háromszög.

Szegek szögben
Szegek szögben
(Forrás: okokchina.com)

Abban is különbözhetünk, hogy egy-egy szót milyennek kezelünk, melyik kategóriába teszünk. Van, aki a férfi főnevet bizonyos toldalékok előtt úgy kezeli, mint a évdíjt (férfinak, évdíjnak), más pedig úgy, mint a fétist (férfinek, fétisnek). Van, aki a karéjt, karéjok mintájára a tányért, tányérok alakokat használja, mások a maghéjat, maghéjak mintájára a tányérat, tányérak alakokat. Továbbá van, aki a nyit mintájára az iszik esetében is megkülönbözteti a tárgy határozottsága szerint az igei toldalékot (nyitom a sort, nyitok egy sort, iszom a sört, iszok egy sört), van, aki ezt csak a nyitnál teszi meg, az iszik esetében viszont összemossa a két kategóriát (iszom a sört, iszom egy sört), ahogy egyébként múlt időben szinte mindenki (ittam a sört, ittam egy sört).

Van, aki a távolra mutató névmást és a határozott névelőt minden esetben megkülönbözteti, mert az elsőre csak az azt, a másodikra csak az at használja (a lány az magas, a lány az alacsony, de a magas lány, a alacsony lány), mások a határozott névelőt magánhangzóval kezdődő szó előtt összemossák a távolra mutató névmással (az alacsony lány).

A alacsony sarka magas
A alacsony sarka magas
(Forrás: Wikimedia Commons / Dominic Alves / CC BY 2.0)

Az eddig sorolt és még rengeteg más nyelvi változat különböző kombinációkban létezik a magyar anyanyelvűek beszélők nyelvhasználatában. Azonban egymás megértésének ez a változatosság csak nagyon ritkán akadálya.

Változatokat üldözni

Mindannyiunkban megvan az érzés, hogy ahogy mi csináljuk a dolgokat, az úgy jó. Hisz épp azért csináljuk úgy. Ezt a nyelvvel kapcsolatban is érezzük: ahogy mi beszélünk, úgy kell beszélni. „Már az ókori görögök is” barbárnak, azaz ’érthetetlen beszédű’-nek neveztek mindenkit, aki nem görög volt, vagyis nem görögül beszélt. A szlávok ugyanígy ’beszélni nem tudó’-nak, németnek nevezték a közelükben élő nem szlávokat (a népnév tehát a néma szóval azonos eredetű). (Itt azonban bizonytalan az etimológia, lehet, hogy egy kelta népnév él a szóban tovább.)

De nemcsak akkor érezzük a másik ember beszédét a miénknél kevésbé értékesnek, ha számunkra érthetetlen nyelvet beszél, hanem akkor is, ha értjük, amit mond, de más változatokat használ bizonyos dolgokra, mint mi. Ilyen esetben a nagyobb hatalommal rendelkező beszélő stigmatizálhatja az övétől eltérő nyelvváltozat bizonyos jelenségeit. Fontos látnunk, hogy a stigmatizáció alapja sohasem az, hogy a másik nyelvváltozat rosszabb volna, hogy mit stigmatizálunk, az tulajdonképpen esetleges. A föl nincs stigmatizálva, a mög viszont igen. Aki stigmatizál, néha arra hivatkozik, hogy a másik nyelvváltozatban összemosódnak olyan alakok, amiket ő különbözőképpen mond (pl. osztjuk az ételt, osszuk az ételt), máskor viszont – természetesen olyankor, amikor épp az ő nyelvváltozata mos össze olyasmit, ami a másikéban különböző – nem hivatkozik erre. Példáink közt ilyen az iszom a sört megkülönböztetése az iszok egy sörttől, vagy a mutató névmásként és névelőként egyaránt használt az.

Azt kikényszeríteni, hogy mások az én nyelvemet vagy nyelvváltozatomat használják, épp olyan visszatetsző, mint ha mondjuk az általam preferált ruha- vagy hajviseletet tenném kötelezővé. Ha annak nem örülünk, amikor ezt a szlovák vasutak vagy a marosvásárhelyi városvezetés csinálja, akkor magunk se tegyük.

Egyenfrizura
Egyenfrizura
(Forrás: imgur.com)

Hasonlóan beszélni

A más nyelvváltozatokkal szembeni türelmetlenségben a nyelv egységének eltűnésétől való félelem is szerepet játszhat. Egy nyelv egységessége akkor szűnik meg, ha nincs rá szükség. Akkor nincs rá szükség, ha a beszélőközösség tagjai már nem beszélnek egymással. Amíg beszélnek, addig folyamatos nemzeti konzultáció zajlik, ahol a különböző változatokat átveszik egymástól a beszélők, ami tetszik nekik azt terjesztik, ami nem, azt nem. Így tehát a „kérdésekre” adott „válaszokat” nem is kell összegezni. Ezek a válaszok minden nap spontán megszületnek a beszélők nyelvhasználatában.

Ennek a konzultációnak az eredménye pedig a nyelv folyamatos változása, ami – lássuk be – a lehető legdemokratikusabb módon történik. Mindenki kiveheti belőle a részét azzal, hogy úgy beszél, ahogy tetszik neki.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
14 Krizsa 2015. május 1. 16:46

@hovatovabb: Nincsenek (alig vannak) szláv jövevényszavaink. A hasnonlóságok csak a közös KM geográfia eredményei.

Azzal a különbséggel, hogy a mássalhangzó toirlasztó szláv ősnyelv (IGEN!) az volt a régebbi - míg a délvidéken járt, nyíltszótagúvá váló avar-magyar párszáz évvel fiatalabb:-).

13 Sultanus Constantinus 2015. május 1. 11:13

@hovatovabb: Gondolkozni te nem tudsz, és ezenkívül halvány fingod sincs a nyelvtörténetről és a hangváltozások irányáról...

12 hovatovabb 2015. május 1. 10:15

@Sultanus Constantinus: "szláv jövevényszavak"

.

most a gondolkozásra való képtelenségedet mutatod vagy az alsóbbrendűségi érzéseidet?

vagy a kettő egymásból következik és vetül ki benned?

.

....1. suba > 2. perzs. suban > 3. türk. csubur, zuban 'zubbony' csoban 'pásztor' = arab dzsuban / kazah шопан / szl. župan zupica

.

....zubbony

....zakó

....zeke (ami mongolul is úgy van mondva, persze az is biztos szláv jövevényszó, hamár a japánok is szláv jövevényszavakat mondanak, ugye)

11 nepnep 2015. április 30. 17:48

Na ennek a župan-nak kicsit utánanéztem, mivel ismerősen hangzott(japán zubon, magyar zubbony). Lényegében inkább köntöst jelent(csak cseh nyelvterületre találtam infót, horvátul az ispán megfelelője pl.) és az arab jubba-ból ered. mint a francia jupon, olasz giuppone vagy a magyar suba és zubbony.

en.wiktionary.org/wiki/%C5%BEupan

en.wiktionary.org/wiki/jupe#French

www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=s&qsearch=&qdetail=10311

10 LvT 2015. április 30. 08:39

Megjegyzendő azért, hogy a <sál> forrásául szolgáló perzsa <šāl> szó, de még az azt az európai nyelvekbe közvetítő angol <shawl>, ill. francia <châle> sem jelenti azt a hosszúkás ruhadarabot, amelyet mi ma ’sál’-ként ismerünk. Ez csak a XVIII. sz.-tól kezdve alakult így az európai haute couture divatot követő periférián. Az eredeti ruhadarabot, amelynek szélte-hossza egy volt, és sehová sem „nyúlt”, ma ’vállkendő’-nek hívjuk.

Ui. A perzsa szót ma leginkább végső soron indiai eredetűnek vélik, és a hindi <sāṛī> ’szári’ ruhanévvel együtt a szanszkritból adatolható <śāṭī> szóval rokonítják. (Szóval maga a perzsa <l> is fiatal fejleménynek tűnik, amely retroflex hangból jött létre hanghelyettesítéssel.) — A városnévből való eredeztetést az újabb irodalom nem támogatja.

en.wiktionary.org/wiki/shawl

en.wiktionary.org/wiki/साड़ी#Hindi

9 Krizsa 2015. április 30. 06:53

Az isten-, a helység- és a személynevek eredetét meg nem kell már etimológizálni. Minek kellene? Azokat az istenharagja hajigálta le az égből. Méghogy a sál, az nyúlik... pláne, hogy sok nyelvben. akármikor lehet találni mindenféle helységneveket, oszt jó.

8 Krizsa 2015. április 30. 05:45

A keresztes hadjáratokat meg arról nevezték el, hogy egy próféta már évszázadokkal előbb megjósolta a Krizsa vezetéknév felbukkanását Nyesten. Azóta is járnak az eu nyelvészek zarándokolni a próféta sírjához.

7 geo 2015. április 30. 03:44

A sál korábban már Krizsánál is megjelent egy bokorban “nyúlik” magyarázattal, pedig a szó eredete perzsa helységnév, és megannyi eu. nyelv átvette, a sp. chal-tól a gör. sali-ig.

6 Sultanus Constantinus 2015. április 29. 20:04

@Pierre de La Croix: Azt látom, hogy szláv jövevényszavakat sorol fel, de azt én sem értem, hogy jön ez ide.

5 Pierre de La Croix 2015. április 29. 19:39

@Sultanus Constantinus: Te ebből értettél valamit? Akárhogy is próbálom nekem nem esik le, hogy hovatovabb hozzászólása mit akar jelenteni vagy mire vonatkozik egyáltalán? A cikkre vagy a hozzászólásainkra?

4 hovatovabb 2015. április 29. 19:33

az elfogultak ti vagytok. az előítéleteitek rabjai vagytok, nem gondolkoztok, csak azokat igyekeztek igazolni.

mert akkor szépek lesztek a saját szemetekben. pedig rútak vagytok.

.

eretnek : heretic.

taszít tosz : toss.

tapint tapogat : tap.

tapad tapaszt : tape. tapestry.

rabol : rob. rauben.

rab : ó-szláv. rabu. mai szláv: otrok (de horvát, bolgár: rob, orosz-ukrán: rab)

család : régi szlávul čeľaď 'cselagy'

gyerek gyerkőc : dieta decko 'gyietya, gyecko'

bájos : báječny

hála : hvala. chvála.

.

zakó : sako.

suba : župan.

gatya : gate.

kabát : kabát.

palást : plášť.

kalap, kalpag : klobúk.

bunda : bunda.

sapka : čapka. шапка.

sál : šál, šal

3 Sultanus Constantinus 2015. április 29. 14:27

@Pierre de La Croix: Ismerős volt, csak kicsit más verzióban :)

2 Pierre de La Croix 2015. április 29. 14:15

@Sultanus Constantinus: Szerintem úgy gondolkodnak, hogy "Isten nem ver bottal", vagyis hogy isten akarata az, hogy ilyen módon kutathatóak legyenek a betegségek és Isten akarata és az ő kötelessége egyúttal, hogy ő ezeket a mechanizmusokat és módszereket kikutassa.

Vagyis az alábbi vicc tanulsága szerint élve:

kecskefeszek.net/vicc/vallas-viccek/majd-meg-segit.html

(Aquinói Szt. Tamás óta ez volt a mainstream keresztény felfogás a reformációig/a 19. századi romanticizmusig/misztikus "ébredésig" - lényegében azokon a tudományterületeken és addig, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy Isten semmilyen módon sem illeszthető bele a kutatásokba.)

1 Sultanus Constantinus 2015. április 29. 12:59

"De eközben muszáj elnyomnia az elfogultságait, ha az akarja, hogy a szakmájában komolyan vegyék."

Hát igen, ez eléggé nehéz lehet. Sosem értettem, hogy egyeztethető össze a tudományos szakmával pl. a vallás, mondjuk amikor egy orvos vallásos. Mert ugye az egyik énje azt mondja, hogy "mert Isten így akarta", a másik meg pl. tudományos módszerekkel kutatja a betegség kialakulásának okait. De ugyanilyen a homeopátiás orvos is: orvosi (tudományos) végzettséggel űzi a kuruzslást.

Egyébként nagyon tetszett a cikk.

Információ
X