-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Vajon tényleg vélekedésinkre alapozott racionális következtetésekkel jutunk bizonyos eredményekhez, vagy bármilyen vélekedésből le tudjuk vezetni „logikusan” ugyanazt a következtetést?
A ma széles körben elterjedt felfogás szerint a férfiak több szexet igényelnek, mint a nők. Ennek köszönhető, hogy a két nem képviselőinek hasonló viselkedését egészen másképp ítélik meg. Ha egy kapcsolatban élő férfi megcsalja a nőt, az bocsánatos bűn, mert „hajtja a vére” – a nő azonban nem kap felmentést. Ha egy férfinak sok nővel volt dolga, az a dicsőségére válik – ha egy nőnek volt dolga sok férfival, az szégyen. Ha a tévét kapcsolgatjuk, és az egyik csatornán egy férfi azt mondja, hogy „Kihasználtál, csak a szexre kellettem neked” – azonnal tudjuk, hogy épp egy vígjáték megy. Szexuálisan kihasználni vagy megerőszakolni (heteroszexuális viszonyban) csak egy nőt lehet.
Az előítéletek azonban változnak a történelem folyamán. Az AlterNet egy 17. századi bostoni esetet idéz fel: egy férfit a puritánok azért átkoztak ki az egyházukból, mert két éven át nem feküdt le a feleségével. A puritánok úgy vélték, hogy a férfiak és nők egyaránt igénylik a szexet (bár „természetesen” csak a heteroszexuális kapcsolatot fogadták el, azt is csak házasságon belül), de a nők jobban. A kor felfogása szerint egy férfi sokkal könnyebben képes magát megtartóztatni, mint egy nő.
Már a görögök is...
Ez azonban nem csupán a 17. századi Amerikára volt jellemző, hanem az egész nyugati kultúrára a 19. századig. Egy ógörög monda szerint Zeusz és Héra azon vitatkoztak, hogy férfiak vagy a nők élvezik-e jobban a szexet. Teiresziaszt kérdezték meg, mert ő élete egy részét férfiként, más részét nőként töltötte, így mindkét fél tapasztalataival rendelkezett. A pap szerint ha tíz részre osztjuk a szerelmi gyönyöröket, kilenc rész jut a nőnek, és csak egy tized a férfinak.
A későbbi korokban úgy vélték, hogy a nők a gaz csábítók, akik Éva nyomában járnak, és bűnbe viszik a férfiakat. Szexuális szenvedélyüket erkölcsi és intellektuális gyengeségükkel magyarázták – és ezzel indokolták hogy férfifelügyeletet igényelnek (az apáét vagy a férjét). Velük szemben a férfiakra úgy tekintettek, mint akik nincsenek kitéve saját szenvedélyeiknek, képesek az önuralomra, és ennek köszönhetően mások irányítására is.
Havelock Ellis orvos-pszichológus 1903-as Studies in the Psychology of Sex (Szexuálpszichológiai tanulmányok) című művében hasonló vélekedések dokumentumainak sorát mutatta be – nem csupán Európából, de a Közel-Keletről és Kínából is. A 17. századi Francisco Plazzonus például annak a véleményének adott hangot, hogy a nőknek nem érné meg gyermeket szülniük, ha a szex nem okozna nekik sokkal nagyobb élvezetet, mint amekkora fájdalommal a szülés jár. Hasonló felfogás élt még Ellis idejében is: Enoch Heinrich Kisch osztrák nőgyógyász szerint a nő szexuális vágya olyan erőteljes lehet, hogy bizonyos életszakaszaiban ez határozza meg egész jellemét.
Hátra arc!
A kocka azonban ekkor már fordulóban volt. 1896-ban Bernhard Windscheid úgy vélte, hogy anormális (!) nőknél, különösen, ha felsőbb osztályokba tartoznak (!), a szexuális ösztön tanult, nem pedig velük született (!!!) – ha pedig veleszületett, az abnormális. Kifejtette, hogy mivel a nők a házasság előtt nem ismerik ezt az ösztönt, nem is hiányozhat nekik a szex...
Feltételezhetően a fordulatnak több forrása is van, és nem egyszerre ment végbe a világ minden táján.
Nancy Cott történész szerint a fordulatot Új-Angliában a protestantizmus hozhatta el. Azok a lelkészek, akiknek gyülekezete egyre inkább középosztályú fehér nőkből állt, úgy találhatták, hogy hatékonyabb híveiket olyan morális lényeknek tekinteni, akik kifejezetten alkalmasak a vallás követésére, mint mocskos ösztönlényeknek, akiknek sorsa már a paradicsomban megpecsételődött. A nőknek is tetszett ez az új nőkép, és hozzájárultak a megerősödéséhez: ezzel a férfiakkal egyenlőnek, sőt, felettük állónak érezhették magukat. Ennek érdekében még szexuális vágyaikat is hajlandóak voltak elnyomni, illetve arra hivatkoztak, hogy csak a férfiak vágyainak kielégítése érdekében élnek szexuális életet.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A fenti kép azonban elsősorban a középosztálybeli fehér nőkre vonatkozott: a munkásosztálybeli, bevándorló vagy színes bőrű nőket továbbra is szexéhesnek, szenvedélyesnek és szexuálisan könnyen elérhetőnek látták és láttatták. A kiváltságos nők e nézeteknek köszönhetően szexuális természetük tekintetében is inkább a kiváltságos férfiakkal, mint a társadalom alján élő nőkkel tartoztak egy kategóriába. Ez aztán azzal is járt, hogy ha egy nő „becsületén folt esett”, onnantól kezdve kirekesztették a „jobb körökből” (családjából is), és óhatatlanul lecsúszott.
Ami nem változott
A fordulat azonban nem volt teljes. Bár a nőkről kezdték úgy vélni, hogy jobban tudják kontrollálni nemi ösztöneiket, mint a férfiak, ebből nem következett, hogy nekik kellene betölteniük a döntéshozók szerepét. Sőt, a szexuális vágyat előnyként kezdték feltüntetni: a férfiakat fűti a vágy, tehát ambiciózusak – a nők azonban vágyak híján nem képeske a vezetésre sem. A politika, akárcsak a szex, túlságosan mocskos volt ahhoz, hogy az érzékeny nők foglalkozzanak vele. Mivel inkább az anyai, mint a szexuális ösztönök jellemezték őket, inkább otthon, a gyerekekkel volt a helyük, mint a nagyvilágban. Persze ez a felfogás nem terjedt ki a szegény vagy a színes bőrű nőkre, akiket továbbra sem kezeltek hímes tojásként: ők bármilyen mocskos munkára megfeleltek, akárcsak a férfiak olyan szexuális vágyainak kielégítésére, melyeknek kielégítését egy tisztességes feleségtől nem lehetett elvárni.
A változás a szexualitástól független sztereotípiákat is megváltoztatott. A férfiak a médiában vagy a reklámokban gyakran mint gyerek, éretlen tacskók jelennek meg, akik nem képesek olyan nehéz feladatok elvégzésére, mint a házimunka: ezt tehát a nőknek kell elvégezniük. Mivel a férfiak nem képesek az önuralomra, a nőknek kell hosszú szoknyát hordaniuk, nekik kell távol tartani magukat az alkoholtól és a flörtöléstől – ha pedig megerőszakolják őket, az annak bizonyítéka, hogy nem voltak képesek magukra vigyázni.
A társadalmi szerepekre vonatkozó ítéletek tehát tartósabbnak bizonyultak indokaiknál. Korábban a nő helye azért volt otthon, mert nem voltak képesek kontrollálni ösztöneiket – később pedig azért, mert képesek voltak, tehát rajtuk volt a felelősség. Ezen nem csupán a nemi szerepekkel kapcsolatos gondolkodásmódunk felülvizsgálata miatt érdemes elgondolkodni, hanem azért is, mert a történet jól mutatja: jól megalapozott indokainkat, érveinket gyakran az előre eldöntött eredmény alapján építjük fel.