nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A Bálint-nap története
Ön tudja, mit ünnepel ma?

Hivatalosan is elkezdődött az egy napig tartó szerelmes őrület. Lehet élvezni és lehet utálni, de mindenképpen érdemes tudni, hogy mit ünneplünk ma, és hogyan is lett Bálintból Valentin.

nyest.hu | 2014. február 14.
|  

A Bálint-nap, vagy ahogy ma többet halljuk, Valentin-nap történetét – és vele együtt védőszentjének, Szent Bálintnak a történetét is – rejtélyek övezik. Azt tudjuk, hogy a február régóta a románc, a romantika hónapjának számít. Szent Bálint napja tartalmazza nyomait mind keresztény, mind ősi római tradícióknak. De ki volt Szent Bálint, és mit akart?

Legendák

A katolikus egyház legalább három különböző szentet ismer el Valentin vagy Valentinus néven, és ezek mindegyike mártír volt. Egy legenda szerint Valentin egy római pap volt a harmadik században. Mikor II. Claudius római császár arra jutott, hogy az egyedülálló férfiakból jobb katona válik, mint a családosokból, megtiltotta a házasodást a fiatal férfiaknak. Valentin, felismerve a rendelet igazságtalanságát, szembeszállt Claudiusszal és titokban továbbra is folytatta a fiatal párok összeadását. Amikor lebukott, Claudius halálra ítélte. 

Hogyan lesz a Valentinból Bálint?A Valentin magyar alakja a Bálint. A Bálint a latin Valentinus családnévből származó férfinév. A Valentinus alapszava, a valens, jelentése erős, egészséges. Egy másik történet szerint Valentint azért ölhették meg, mert keresztényeket szabadított ki kíméletlen római börtönökből, ahol gyakran verték és kínozták őket. Egy másik legenda állítja, hogy az első Valentin-üdvözletet egy rab küldte, miután szerelmes lett egy fiatal lányba – valószínűleg a fogvatartójának lányába –, aki meglátogatta fogsága alatt. A férfi halála előtt állítólag írt egy levelet, amit úgy írt alá: Valentinodtól. A középkorra Valentin az egyik legnépszerűbb szentté vált Angliában és Franciaországban.

A Bálint-nap eredete: Luperkália

Szent Valentin halála időszámításunk szerint 270 körül történt. Egy legenda szerint a keresztény egyház azért február közepére helyezte mártírhalálának ünnepét, hogy megkeresztelje az ókori pogány Luperkália ünnepet. A párok ünneplése ugyanis már az ókorban elfogadott volt. Február közepén tartották a Luperkáliát, egy termékenységi ünnepséget, amit Faunusznak, a mezőgazdaság római istenének, valamint Róma alapítóinak, Romulusznak és Rémusznak szenteltek. A hagyomány szerint a nők bedobták neveiket egy edénybe, amiből a férfiak húztak. Az így kialakult párok az ünnepség idejére együtt maradtak, gyakran házasság is lett a dologból. 

Luperkália
Luperkália
(Forrás: http://davidderrick.files.wordpress.com/ ismeretlen festő)

Valentin-nap: egy nap romantika

Az ötödik század végén I. Geláz (Gelasius) pápa hivatalosan is kihirdette február 14-ét Valentin-napnak. Nem sokat kellett már várni, hogy a szerelem is beférkőzzön a keresztény hagyományba. A középkorban Franciaországban és Angliában közhiedelem volt, hogy február 14-én kezdődik a madarak párzási időszaka, innen jött az ötlet, hogy a Valentin-napnak egyben a románc napjának is kellene lennie. 

A 14. században Angliában vált népszerűvé a Valentin-nap, méghozzá Geoffrey Chaucer angol költőnek a Madarak parlamentje (Parliament of Fowls) című költeménye kapcsán. Ez a vers az 1383-ban, a II. Richárd király udvarában megtartott ünnepségre készült. A vers arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen a napon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük társra találjon.

Az első írott Valentin-napi üdvözletet 1415-ből ismerjük. Ez egy francia nyelvű vers, amit Károly, Orleans hercege írt a feleségének 1415-ben, amikor a Londoni Towerban raboskodott. A vers ma a londoni British Library kéziratgyűjteményében található meg. Károly verse után néhány évvel, V. Henrik fizetett egy írót, John Lydgate-et, hogy írjon egy Valentin-napi üdvözletet feleségének, Valois Katalin angol királynénak.

Károly orleans-i herceg
Károly orleans-i herceg
(Forrás: Wikimedia commons)

Már Shakespeare Hamletjében is megjelent a Valentin-nap egy Ofelia által elmesélt történetben. Erről bővebben egy korábbi cikkben írtunk.

A 17. században terjedt el a virágcsokrok ajándékozása is. Ez Samuel Pepys költő feleségéhez, Elizabeth Pepyshez kötődik. Ő ugyanis, férjének Valentin-napi szerelmes versére egy virágcsokorral válaszolt. Ezt a gesztust átvették később az angol nemesi társaságok is. 

A Valentin-nap hagyománya az angol kivándorlóknak köszönhetően jutott el Amerikába. A második világháború alatt pedig amerikai katonák hozták vissza és terjesztették Európában. A szerelmes üzenetek és virágcsokrok mellett megjelentek másféle, kreatívabb ajándékok is. Még ma is a legnépszerűbbek a bonbonok és a virágcsokrok, de ilyenkor számos üzlet igyekszik kínálatát az ünnepi igényekhez igazítani. Sőt, ma már nagy segítséget nyújtanak az okostelefonok is a készülődéshez, ennek módjairól egy korábbi cikkünkben írtunk. Most már ezt is tudjuk, mehetünk ünnepelni... vagy:

Forrás

History of Valentine's Day

Bálint-nap

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
10 LvT 2014. március 2. 23:09

@Galván Tivadar: >> Kérdés, hogy a Vazulnak van-e köze a Vaszilijhoz? <<

Van. A bizánci görögben a <β> már réshangúsodott. azt nem tudom, hogy a honfoglalás korában még /β/ volt-e az ejtése, vagy már /v/. De talán ez mindegy is, hiszen a végszótag hiánya arra látszik utalni, hogy a név nem közvetlenül a görögből került a magyarba.

9 LvT 2014. március 2. 23:08

@Sultanus Constantinus: >> Érdekes ez a szó eleji v > b változás, és úgy tudom, nem ez a név az egyedüli eset a magyarban <<

Még: Vince < Vincenc < Vincentius > Bencenc > Bence; Vráclav > Boroszló; viola > iwola > ibolya; Wagner > bognár; Wolf > Balf; stb. De fordítva is (hiperkorrekcióval): Bezprěmъ > Veszprém; lebegő > levegő; baj (~ bő) > Bajka (helynév) > Vajka (helynév); stb. A magyarban a XIII. sz.-ig mindenütt bilabiális /β/ a mai /v/ helyett. Ez lassan változott meg nyugatról keletre: a magyar Temesvár > román Timişoara példája mutatja, hogy a románok még /β/-vel ejtett alakot vettek a magyarból.

Ebből a szempontból a késeibb német átvételek (Wagner > bognár, Wachter > bojtár) kakukktojások, mert itt az átadó bajor-osztrákban volt tovább /β/, és a magyar már hanghelyettesített.

8 Sultanus Constantinus 2014. február 14. 18:49

@Grant kapitány: :D

@Galván Tivadar: A [b] > [v] sokkal gyakoribb, mint a [v] > [b], bár tény, hogy a spanyol (és a hozzá hasonló nyelvek: katalán, galiciai, okcitán, szárd stb.) esetében az utóbbi az előbbivel szorosan összefügg. Itt egy szép cikk erről: elmexicano2010.blogspot.com/2012/04/beati-hispani-quibus-vivere-bibe

7 Galván Tivadar 2014. február 14. 18:16

@Sultanus Constantinus: Nem bizony, hirtelenjében még a Bazileosz -> Vazul, Vászoly jut az eszembe. Kérdés, hogy a Vazulnak van-e köze a Vaszilijhoz? Talán a betűk hasonlósága vezetett ide, mint a Barbara - Varvara esetben?

6 Grant kapitány 2014. február 14. 18:14

"A 17. században terjedt el a virágcsokrok ajándékozása is."

Ma délután a közértben a pénztárnál álltam sorba, amikor egy 20 év körüli fiúra lettem figyelmes, aki bal kezében egy papírba csomagolt virágcsokrot szorongatott. Nem fogjátok kitalálni, mit vásárolt az élelmiszerüzletben: mindössze egy doboz kotont.

5 Grant kapitány 2014. február 14. 18:06

@Sultanus Constantinus: "Érdekes ez a szó eleji v > b változás, és úgy tudom, nem ez a név az egyedüli eset a magyarban"

Van olyan eset, amikor a fordított változás ment végbe, így lett "Bazmeg, Valentin!"-ből "Vazze, Bálint!"

4 licidepot 2014. február 14. 15:51

Jó a válasz?

Február 14-e az a nap, amelyen az egész világon a romantikus emberek sóvárogva várják, hogy ilyen vagy olyan formán ezt mondják nekik: „Szeretlek.” Sem Ann-nek, sem Yukónak nincs fogalma arról, hogyan kezdődött ez az ünnep. Talán csodálkoznának, ha rájönnének.

A ma Valentin-napnak nevezett ünnep gyökerei az ókori Görögországba nyúlnak vissza, ahol virágzott Pán kultusza. A termékenység e mítikus, félig ember, félig kecske istene vad, kiszámíthatatlan természettel bírt, amely rémületet keltett az emberekben. Ennek megfelelően a magyar „pánik” szó betű szerinti jelentése ’páni félelem’.

Pánról azt feltételezték, hogy őrködik a nyáj felett, miközben sípján játszik. Azonban könnyen felzaklatták. Pánnak sok szerelmi viszonya volt nimfákkal és istennőkkel. Egy szobor úgy mutatja be Pánt, amint kikezd Aphroditéval, a szerelem istennőjével. Erósz, a szerelem istene felettük röpdös, szárnyaival csapkodva — éppen olyan, mint ma a Valentin-napi üdvözleteken található Cupido.

Rómában sokan egy hasonló kinézetű istent imádtak, akit Faunusnak hívtak. Őt is félig ember, félig kecske külsővel festették le. Faunus imádata a Lupercalia — minden évben február 15-én tartott orgiasztikus ünnep — idején volt kiemelkedő. Ez alatt az ünnep alatt hiányos öltözetű férfiak szaladtak egy hegy körül, miközben kecskebőr szíjat suhogtattak. Azok a nők, akik gyermekeket akartak szülni, közel álltak e futók ösvényéhez. Ha rávertek egy nőre, akkor a rómaiak azt hitték, hogy az biztosítani fogja termékenységét.

A The Catholic Encyclopedia szerint a Lupercaliát I. Gelasius pápa szüntette meg az i. sz. ötödik század végén. Napjainkban mégis megtalálhatjuk ennek egy modernkori megfelelőjét, amely „Szent Valentin-nap” néven virágzik. Különböző elméletek léteznek e „keresztényiesített” név eredetére vonatkozóan. Az egyik történet szerint II. Claudius, a harmadik században élt egyik római császár tiltotta, hogy a fiatal férfiak megházasodjanak. Valentin pap titokban esketett fiatal párokat. Egyesek azt mondják, hogy i. sz. 269 körül február 14-én kivégezték. Bármi legyen is az igazság, egy „szent” elnevezés sem képes elpalástolni ezen ünnep visszataszító eredetét. A Valentin-nap pogány rítusokban gyökerezik,

3 Sultanus Constantinus 2014. február 14. 10:24

@mederi: Mondjuk engem maga az "ünnep" érdekel a legkevésbé (szerintem értelmetlen hülyeség, a szokásos amerikamajmolás része, ahogy a halloween is), nyelvileg viszont nem hiszek az áltudományos elméletekben. ;)

2 mederi 2014. február 14. 09:42

@Sultanus Constantinus:

Nekem a "Nagy kő esett le a szívéről!" jut eszembe a szerelem megvallása kapcsán, amiről ez az ünnep és a hozzá kapcsolódó ajándékozás is szól.

Szerintem szituációs kapcsolat lehet a "balent/ bálint" és a "valent" között, amit a késztetés eredmény kapcsolat is alátámasztani látszik.

A "ballaszt (nehéz, mint a "kő", ahogy a fenti mondásban mondják)/ *balladt, ballada" (többnyire rosszul végződő szerelemről szól) és a

vallaszt/ valla(d)t kapcsolatok nekem egyértelműek.

(A latin "validálás" is ide tartozhat, vagyis érvényesítés..)

Az "nt" a "bálint" és "valent" szavak

végén hasonló képződmény lehet, mint a

"fülleszt/ fülledt, füllen(d)t" esetén, de hogy az "n" hogy kerül oda, ki tudja..:)

-Az eredeti szótövek: bár (pár)/ vár (fár=távoli) lehettek...

1 Sultanus Constantinus 2014. február 14. 08:45

Érdekes ez a szó eleji v > b változás, és úgy tudom, nem ez a név az egyedüli eset a magyarban (és nyilván nem is arról van szó, hogy spanyolon keresztüli átvétel, mert ugye ott ugyanez történt).

Információ
X