-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Umberto Eco gondolatai arról, hogy ha a technika el is sodorja a kézírást az életünkből, az még művészetként tovább élhet.
Umberto Eco ezzel a címmel jelentetett meg írást a Guardianban. Eco egy (nyomtatott) újságbeli cikkre hivatkozik, amely arról szól, hogy a kézírás a számítógépkultúra terjedésével párhuzamosan folyamatosan kiszorul a mindennapi emberi tevékenységek közül. Az író ennek kapcsán elmélkedik arról, hogy a kézírás jelentősége a gyakorlati funkcióról áttevődhet a tradicionális (és egyébként szintén hasznos) művészet státuszába.
Az Eco által hivatkozott cikkben tanárok panaszkodnak arról, hogy a gyerekek nem tudnak jól írni a kezükkel. Többnyire szeparált nyomtatott betűkkel írnak.
Umberto Eco szerint a bajok már jóval a számítógép és a mobiltelefonok megjelenése előtt kezdődtek. Eco elmeséli, hogy szülei kézírása gyönyörű dőltbetűs volt, mintha művészet lett volna. „Egyesek, feltehetőleg azok, akik nem tudnak szépen írni – teszi hozzá az író – azt mondják, a szép kézírás a buták művészete. Kétségtelen, hogy a szép írás nem az intelligencia jele, de egyszerűen jó olvasni az így írt dokumentumokat” – mondja.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Régen a diákoknak tintás tollal kellett írniuk, amivel könnyen össze lehetett maszatolni a papírt, a kezet és a ruhát. De épp emiatt a nehézség miatt erősen belenevelték a gyerekekbe a helyes kéztartást.
Eco szerint a problémát a golyóstoll megjelenése okozta. A korai golyóstollakkal is könnyen lehetett maszatolni, de ez a fajta toll már sehogysem inspirálta az embereket arra, hogy a személyiségüket is megjelenítsék az írásban. A golyóstollal való írásnak „már nem volt lelke, stílusa, személyisége” – még a modernebb, nem maszatolós típusúnak sem.
És hogy mindez miért is baj? – teszi fel a kérdést Umberto Eco. Hiszen a gépelés gyors gondolkodást igényel, a helyesírás-ellenőrzők pedig javítják a szövegeinket.
Nos, a gond éppen az, hogy az ilyesfajta írás leszoktat minket arról, hogy átgondolva „megkomponáljuk” a gondolatainkat, hiszen a kézírást nem lehet törölni. A kézírás lelassít minket, és gondolkodásra késztet.
Tény, hogy az újabb nemzetékek egyre többet fognak gépelni, de az is igaz, hogy az emberiség számos dolgot nem hagyott kiveszni, aminek a funkcionalitása meghaladottá vált. Sportként és esztétikai élményként újrafelfedezzük a lovaglást, a vitorlázást, vagy akár a vasút és a tömegközlekedés helyett a járást, hegymászást. Még mindig gyűjtjük bélyegeket, holott már alig levezünk.
Ebbe a sorba illeszti be Umberto Eco a kézírást is. Az iskolák kézírásversenyeket szervezhetnének, amivel nemcsak a szépérzéket, de az egészséges pszichomotoros készségeket is fejlesztenék.