@scasc: > ebben az is szerepet játszhat, hogy az on-ejtés 3 szótagos, a japán szavakkal pedig 10. — gazdaságosabb az előbbi.

Valóban, de a japán is fordulhatiott volna úgy, mint a magyar úzus, amely újabban preferálni látszik a hosszú szervetlen szóösszetételeket.

@LvT: "Ui. még modern jelöletlen írásjel-összetételekben is a kandzsik on-ejtése a produktív," ebben az is szerepet játszhat, hogy az on-ejtés 3 szótagos, a japán szavakkal pedig 10. — gazdaságosabb az előbbi.

@LvT:

Ha jól tudom, pont abban az időben volt nagy divatja a sino-japán szavaknak, így lehet, hogy az is közrejátszott.

Korábban is volt arra példa, hogy az eredeti japán szó helyett inkább a sino-japán olvasat maradt meg ：

大根　óne → daikon

火（の）事　　hi no koto → kadzsi

蝶　　　kawahirako (kawabirako) →　csó

@LvT: Apropó, a jelöletlen összetételt alkotó kandzsipárok meglehetősen idegenek az „eredeti” japán nyelvi struktúrától, ezért is volt, hogy nem tükörfordítódtak ezek az elemeiknek megfelelő japán (kun) szavak alapján, hanem inkább átvették az eredeti kínai (on) ejtésüket japános akcentussal. Felvetem, hogy éppen a <彼女> jelöletlen – <の> /no/ nélküli – írásmódja válthatta ki azt, hogy a <女> tag japános /onna/ olvasata idővel kíniaias /dzso/ olvasattá változott. Ui. még modern jelöletlen írásjel-összetételekben is a kandzsik on-ejtése a produktív, pl. <自動車> /dzsi-dó-sa/ ’autó’ és nem */onozu[to]-ugok[i]-kuruma/ ’magától-mozgás-kocsi’.

@scasc: @elhe taifin:-t kiegészítve:

A japán kandzsik használata nem vetkőzte le teljesen az ideografikus jelleget: a rendszerint kandzsival leírt tő és a kanával leírt szuffixumok határa gyakran elmosódott. Ha megnézzük a <彼> jel önálló olvasatait [1], akkor van /a/ ’amaz; az ott; a régebben említett’, /are/ ’ua.’, /kare/ ’ő’. Az /a/ és az /are/ ekvivalenciája jelzi, hogy a /-re/ itt adott esetben redundáns „névmási” toldalék, s mint ilyen, a <彼> jel kifejezheti ezt az olvasatot is, anélkül, hogy <彼れ> formában kellene írni. Sőt az [1] szerint az ’amaz a (távoli) hely’ jelentésű <彼処> jelpár egyaránt kiolvasható /a-ko/, /aszo-ko/, /asi-ko/, /aszu-ko/, /kasi-ko/ ejtéssel, vagyis a <彼> több defektív tőformát helyettesíthet írásban.

A <彼女> /kanodzso/ szókapcsolatban a /no/ a birtokos–jelzői partikula: a fenti mintára nem muszáj írásban megjeleníteni, mert jelzői használatban obligát elem. Sőt a tömörebb írásmód kihangsúlyozza a névmási használatot. Azonban, amikor nem ilyen egybeforrott szerkezetről van szó, a <の> /no/ inkább kiíródik, vö. <彼の岸> /ka-no-kisi/ ’nirvána, tkp. az a távoli part’.

Persze, ha jól tudom, amennyiben fontos pl. a <彼処> aktuális ejtését jelölni, akkor az illető részt kanával ki is lehet írni: <彼そ処> /a-szo-ko/, <彼し処> /a-si-ko/ v. /ka-si-ko/ stb.

[1] jisho.org/words?jap=%E5%BD%BC&eng=&dict=edict&tag=&sortorder=relevan

@scasc:

a kano az jelzői névmás, magyarul kb "az a X" - nek fordítható.

Lásd még:

kore - ez

kono - ez a....

stb.@scasc:

De a kompozitumban miért kano ejtésű az, ami a onna/dzso nélkül kare?

Tegyük hozzá, hogy a "kare" ill. "kanodzso" helyett nagyon gyakran (talán ezeknél gyakrabban is) használják a semleges "anohito" ("az az ember") kifejezést.

A blog facebook oldalán az is felmerült, hogy a koreai gunyeo 그녀 "az a nő" is hasonló lehet. www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=281294728618700&id=3059656