A húsvét előtti megtisztulás része az alapos mosakodás is – lehetőleg péntek hajnalban, jeges patakvízzel például. De nem csak az emberek mentek ki a patakra ekkor, hanem a hagyomány szerint a hollók is ilyenkor fürösztik fiaikat. Ennek a hiedelemnek természettudományos alapja nincs. Bár a kis hollók húsvétra már valóban gyakran kikelnek, a szülők nem hordják a csőrükben frissen kikelt fiókáikat a patakra fürdeni. Honnan ez a fürösztési teória?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A hollókról azt tartja a néphagyomány, hogy a bibliai időkben még hófehérek voltak. Amikor azonban Jézust az üldözői nem tudták elfogni, a holló így kiáltott: „kár-kár”. Ekkor Jézus elátkozta a madarat. Éjfeketévé tette a tollát, és arra kárhoztatta, hogy döghúson éljen. A kegyvesztett hollónak minden nagypénteken eszébe jut a szomorú eset, és ezért próbálja az átkot frissen kikelt fiókáiról lemosni. A fiait mosdató holló képe egy népdalunkban is megjelenik.

Az egész fajra kiterjedő átoknak nyelvi következménye is lett: a nagyon ritka, gyakorlatilag sosem előforduló dolgokra azt mondjuk: ritka, mint a fehér holló. O. Nagy Gábor kutatásai szerint ez a szólás a latinból kerülhetett a magyarba. Bár az eredeti latin mondásban corvus [korvusz] ’holló’ szerepel, a legkorábbi magyar szólásgyűjteményekben a ritkább az fejér varjúnál alakban találkozhatunk a mondással. A hazánkban élő vetési varjú és a holló kétségtelenül hasonlóak, első ránézésre csak méretbeli különbség van közöttük. Talán ezért szerepelhetett egy ideig a varjú a ritkaság jelképeként – holott nagyobb testvérét, a hollót átkozta el a hagyomány szerint Jézus Krisztus nagypénteken.

A dolmányos varjú részsikereket ért el
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas Eichler / CC BY-SA 4.0)

Források, olvasnivaló

Bogdán István: Régi magyar mulatságok

o. Nagy Gábor: Mi fán terem?

Haraszthy László (szerk.) Magyarország madarai

Ráth-Végh István: Két évezred babonái