nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Szabó Dezső,
a legnagyobb szájú magyar – és finnugrista

Egy minden pillanatában meghökkentő, különös figura, az író és próféta Szabó Dezső pályafutásának kezdetét idézzük fel: miért gondolta, hogy ő nyelvész lesz, s hogyan gyógyult ki ebből a súlyos betegségéből? Ha ugyan.

zegernyei | 2013. október 11.
|  

Szabó Dezső divatba jött. A rendszerváltás után kiadták irodalmi és közírói vénájából zabolátlan folyamként egykor kiáramló műveit, melynek hullámain szóvirágok miriádjai sodródtak, s öntötték nyakon a gyanútlan olvasót. Ez az irodalmi és esszéírói tevékenység a rendszerváltás előtti években tabu volt. Néhányan persze kutatták-keresték, hogy mit lehetne belőle mégis a köz elé bocsátani ‒ vajon mi a maradandó, s mi az, amit örökre el kell hallgatni, mert nemcsak Szabó Dezső, hanem az egész korszak magyar gondolkodásának szégyene. A lexikonok, kézikönyvek értékelték irodalmi tevékenységét, politikai nézeteinek lávaként fortyogó kásáját azonban messziről kerülték. A szocialista rendszer dugába dőlése után megszűnt a cenzúra, Szabó Dezső műveit kiadták. Tanulmányok elemezték magyarságfelfogását, pedagógiai szemléletét (Aszalós Károly, Baksa Judit), és bemutatták mint a hét legnagyobb magyar fajvédő egyikét (Gyurgyák János).

Szabó Dezső
Szabó Dezső
(Forrás: nyugat.oszk.hu)

Akik figyelmesen olvassák Szabó Dezső írásait, azt is felfedezhetik, hogy nézetei szép csendben a kurrens kurzus ideológiai alapjaivá váltak. Aszalós Károly írásából megtudhatjuk, Szabó Dezső hogyan értelmezte a nemzeti együttműködést, miért szeretett volna új magyar középosztályt, s magyarságérzete hogyan fonódott össze idegengyűlöletével. A magyar iskolaüggyel foglalkozva Szabó Dezső azt is leírta, hogy „a magyar tanárságot egyetlen hatalmas Nemzeti Szövetségbe kell tömöríteni”… Mindez színtiszta politika, ezért nem a nyest (s benne a Rénhírek), hanem a pest (politika és tudomány ‒ benne a Prémhírek, de ilyesmi egyelőre nincs…) oldalaira kívánkoznék.

A Rénhírekben csak Szabó Dezső finnugrista életével foglalkozunk. Segítségünkre lesz Szíj Enikő tanulmánya.

Egy kiemelkedő tehetségű nyelvész születése és halála

Szabó Dezső 1899-ben, 20 éves korában kezdett egyetemre járni. Természetesen nem tetszett neki. Ebben már praxisa volt, általában semmi sem tetszett neki. 9 éves korában összeveszett Ferenc Józseffel, később pedig az apjával, majd családja többi tagjával. Két családi perpatvar között pedig ismerőseit sértegette, hogy párbajozhasson velük.

Volt rá esély, hogy ne így alakuljon élete. Az első hónapok tétova egyetemkezdő ténfergései helyébe 1900 őszén céltudatos önművelő munka lépett, midőn gróf Tisza István ajánlásával fölvették az Eötvös Kollégiumba. Aki oda bekerült, mind kiváló szakember, tudós vagy művész lett. Ez vonzó perspektívának tűnt. Társai – Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Balázs Béla, Kuncz Aladár, Laczkó Géza, Horváth János, Gerevich Tibor – később szép pályát futottak. Szabó Dezső belevetette magát a tudományokba.

Gönczy Pál utca 2., Szabó Dezső idejében az Etvös Kollégium épülete
Gönczy Pál utca 2., Szabó Dezső idejében az Etvös Kollégium épülete
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0, feltöltő: Misibacsi)

Az egykori események felidézésében legfőbb forrásunk Szabó Dezső önéletírása (Életeim. Születéseim, halálaim, feltámadásaim). A szerző már említett rossz tulajdonsága ‒ tudniillik, hogy mindenkibe beleköt ‒ e kötetben kóros önbizalommal is társul, ezért gyanakszunk, hogy nem minden úgy történt, ahogy azt ő leírta. Állításait azonban nem tudjuk más forrásból ellenőrizni. Meséje szerint Szilasi Mórictól tanulta a finnugrisztikát, aki megmosolyogtatóan butuska és feledékeny volt:

Ó, azok a Szilasi-órák! Micsoda hekatombáit jelentették számomra a megfojtott kacagásoknak. A szegény és különben igen jóindulatú tanár úr, bár csak úgy ötven éves lehetett, majdnem teljesen elvesztette az emlékezését. Ha az új finn-ugor nyelvvel kezdett foglalkozni, a másikat már rögtön teljesen elfelejtette, azt pedig nem tanulta meg, úgyhogy finn-ugor nyelvészete állandóan a küszöbön gyötrődés kínjait jelentette. (Életeim I. 441.)

Egy alkalommal Szilasi házi feladatként kiadta Szinnyei József finn nyelvtanát, melyet Szabó Dezső könnyedén megtanult, s ezzel elkápráztatta tanárát. Innen kezdve az Eötvös-kollégium tanári kara a jövő finnugrista reménységeként tekintett rá.

A kollégium oktatóit jellemezve Szabó Dezső minden tanáráról tudott valami sértőt írni. Így további finnugristákról is:

Szinnyei József tanár úr, aki a finn-ugor nyelvészetet és a finn nyelvet adta elő, nagyon szeretett, és igen jó volt hozzám. Sokszor meghívott magához ebéd utáni feketére, és ilyenkor teleajándékozott nyelvészeti és finn könyvekkel. De majdnem minden évben azonos előadásából nem kevés unottság szürkült elő. (Életeim I. 443.)

A tanárok próbálták a szertelen diákot a nyelvészet felé terelni. Közbenjárásukra az Akadémiától száz koronát kapott, hogy nyelvjárásgyűjtése utazhasson. Visszatérve Szabó Dezső megírta élete első művét, egy nyelvészeti tanulmányt a csíkszentdomokosi nyelvjárásról. 1903-ban jelent meg, a Magyar Nyelvőrben. A tanulmány első részében először a nyelvjárás jellemző hangjait írja le, majd a köznyelvitől eltérő szótövekről, ragokról és képzőkről olvashatunk. A második rész főleg a tájszavak gyűjteményét tartalmazza, a végén pedig néhány szólást, találós kérdést sorol fel a szerző. Az egyéb élményekről – úgymint szemrevaló lányok, erdők s maga a parasztság, melyre Szabó Dezső itt csodálkozott rá először – az önéletírásból részletesen értesülhetünk.

A következő nyelvészeti megpróbáltatás a vogul szóképzés tanulmányozása volt. Az egyetem irányított közbeszerzést írt ki a témára ‒ tudták, hogy a diákok közül csak Szabó Dezső képes a téma feldolgozására. A mű elkészült, s a Nyelvtudományi Közlemények három részletben le is hozta (1904-ben, később önálló füzetként is megjelent). A vogul nyelvi adatok Munkácsi Bernát népköltési gyűjteményéből származnak. A bevezetőben Szabó Dezső a vogul szóképzés általános jellemzését nyújtja. Megfigyeli, hogy a deverbális (ahol a kiindulási alap egy ige) és a denominális (alap a névszó) képzők azonos eredetűek. Vagyis ősi finnugor tulajdonság, hogy mindenből mindent lehet képezni. E megfigyelésének cikkünk végén nagy jelentőséget fogunk tulajdonítani.

A továbbiakban a közlemény mindhárom része unalmas katalógus. Olyasmi, mint Szinnyei Magyar nyelvhasonlítása. A művet olvasva látható, hogy ez a műfaj Szabó Dezső szertelen, villódzó egyéniségéhez nem fog passzolni. A babérokat azonban még lekaszálja. Tanárai kijárnak számára egy párizsi ösztöndíjat.

Jugra Állami Egyetem, Hanti-Manszijszk
Jugra Állami Egyetem, Hanti-Manszijszk
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0, feltöltő: Crystalline lens)

Önéletírásában Szabó Dezső kérkedve meséli nyelvészeti záróvizsgáját, melyen a Kalevalából kellett fordítania. Vizsgáztatóit azzal lepte meg, hogy a finn szövegeket fejből tudta. Nyelvészi pályafutása is azzal kezdődött, hogy képes volt egy könyvet teljesen megtanulni, s most is memóriájával villogott és csillogott.

Tervezte még, hogy finnugor mondattant is ír, de abból már nem lett semmi. Jóval nagyobb távlatokban gondolkodott: népéről, nemzetéről voltak inkább víziói, mint a finnugor nyelvészet picinyke problémáiról. Amikor visszagondolt egyetemi éveire, nyelvészeti kutatásaira, már úgy ítélte meg, hogy teljesen fölösleges dolgokkal foglalkozott. A történeti nyelvészet eredményeit esetlegesnek gondolta, a nyelvrokonság helyett a magyar nemzet (nála „faj”) múltja és jövője foglalkoztatta. Az interneten sok helyről elérhető az alábbi idézet, antifinnugristák kedvelt csemegéje:

…úgy láttam, hogy az egész finn-ugor nyelvészet egy vak sikátorban mozog. És máig is megdönthetetlenre alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy a magyarnak fajilag semmi köze sincs a finn-ugor népekhez. (Életeim I. 485.)

Gyengébbek kedvéért: a fenti részletben Szabó Dezső nem cáfolja finnugor nyelvrokonság tényét, csupán nem tekinti célra vezető eszköznek a magyar nép történetének megértéséhez, valamint lényegtelennek tartja ugyancsak a magyarság őstörténete, vagyis etnogenezise szempontjából.

Antifinnugrista meggyőződéséhez igen hamar eljutott, s két hónappal az egyetem befejezése után a tettek tűzhelyéhez lépett:

Egy szép augusztusi délután meglátogatott Kuncz Aladár és Laczkó Géza, kik mint Eötvös-kollégisták, első évesek voltak, mikor én negyedik. Elmentünk a Bécsikapu térre fűszeresemhez, és egy csomó behűtött üveg sört, szalonnát, szafaládét, szalámit, zöldhagymát és kenyeret vettünk. Amint haza értünk, a lakomát odaterítettük a jó hűvös kályha elé, székekkel és a huszonötezer finn-ugor cédulával. Az első pohár megivása előtt egy köteg cédulát bedugtunk a kályhába és ünnepélyesen meggyújtottuk. Aztán ettünk, ittunk, beszélgettünk és közben folyton finn-ugor nyelvészettel tápláltuk a tüzet. Majdnem három órába került az egész elégetése. Főnix elégett. Főnix kikelt megújulva hamvaiból. Csak még nem tudta, merre repüljön szárnyaival. (Életeim II. 621.)

Szabó Dezső szerint mindez Budán történt, a Verbőczy utca 11-ben. Csakhogy életrajza szerint oda 1904 novemberében költözött. Valószínűleg akkor, tél elején történhetett a nevezetes esemény, hiszen ha augusztusban raktak volna három órás tüzet a kályhában, akkor ők is megsültek volna a finnugor cédulákkal együtt. Akárhogy is történt, ez a könyvégetés minősített esete, amikor a még el nem készült művet semmisítik meg, különös elvetemültséggel.

A kőbe szobrott magyar őserő
A kőbe szobrott magyar őserő
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 2.5, feltöltő Mazarin07)

Az egyetem elvégzése után Szabó Dezső évekig tanárként dolgozott. Tevékenysége mindenhol botrányba fulladt, általában nem önként távozott munkahelyéről. Először Budapesten tanított, majd Székesfehérvárott, Nagyváradon és Székelyudvarhelyen.

Újságírói tevékenységét Székesfehérvárott kezdte. Írásait álnéven jegyezte:

Talán finn-ugorságom utolsó vonaglása volt, hogy írói nevemül a finn Kyljättävä szót választottam, mely magvetőt jelent. Ez azonban így sohasem látott napvilágot, mert a lap szerkesztősége, talán a nyomdafesték megtakarításáért gyönyörűen megválasztott nevemet K.-ra rövidítette, és e K. jegy alatt jelentek meg összes cikkeim. (Életeim II. 654.)

Kyljättävä [küljetteve] szó forrásaink szerint a finnben nincs. Jelentése alapján Szabó a kylväjä [külveje] szóra gondolhatott, ami valóban ’(mag)vető’-t jelent. Tulajdonképpen szerencséje, hogy álnevét rövidítették. (A szerk.)

Gondolatait nemcsak leírta, hanem elő is adta. Népszerű szónokká, megmondó emberré vált (Szabó Miklós: A vátesz ‒ Világosság, 1996.). Ő lett a legnagyobb szájú magyar. Publicisztikai stílusával megelőzte korát. Az úgynevezett gonzo újságírás korai képviselőjének nevezhető. Idézzük:

A gonzó lényege az erős szubjektivitás, a tények és a fikció vegyítése a szerző által közvetített üzenet hatásának felerősítése érdekében, aminek a pontosság igényét is alárendeli, és így a stílus felülkerekedik a tárgyilagosságon.

A definíciót Szabó Dezsőre szabták, tökéletesen illik rá.

Egy időre közel került a Nyugathoz is (persze majd a nyugatosokkal is összevész). A Nyugat máig elpirul, ha Szabó Dezső vértolulásos filippikáira gondol. A finnugrisztikát például a magyartanítás egyik rákfenéjének nevezte:

A másik általános lelki trágya: a finnugor nyelvészet.

Mennyi titkos öröm! Mily szép bepillantások az élet titkaiba!

Meg lehet itt tudni pl., hogy a magyar kengyelt semmi sem akadályozza, hogy azonos legyen a vogul kens'-al-lal, a magyar nap szónak módjában van a vogul naj-pi, a nép szónak: a vogul ne-pi-vel azonos lenni. A magyar zár szó világért sem a szláv zavar egyik alakja. A lojális magyar nem szerez ily könnyű fáradsággal szót. Nem, a zár szó az osztják toxrem-nek felel meg.

Mi az eredménye ennek a hangtörvénynek (törvény?) és szómegfelelés özön bevágásának: memoria-clown, kultúrpapagáj.

És szeretném látni azt a sterilis embert, aki itt nem szül, azt a peches Kolumbuszt, aki itt nem talál Amerikára!

Előveszi az ember valamelyik rongy rokonságunk ostoba, kulturálatlan, értelmetlen termékét, pl. egy kötet vogult. Kell hozzá egy pár száz ív cédulákra vágott papiros. Ezekre kiírjuk pl. az m végű szavakat. Azután a cédulákat jelentésük szerint csoportosítjuk. Ebből aztán egy életen át variálhatunk, kombinálhatunk, permutálhatunk.

Nagy szeget ütött a fejembe pl. a következő dolog - és ez félig sem tréfa. A magyar í hangnak vagy i és e féle hangok vagy diftongusok alhangú magánhangzóval felelnek meg. Ezeknek a hangoknak egy távolabb múltban megint többféle hang felel meg és így tovább. És ez így van minden hanggal: vokálissal és konszonánssal egyaránt. Mármost egy összeállítást csináltam s ebből kisült: ezelőtt ötezer évvel már annyi hang volt a nyelvben, hogy ha egy finnugor ‒ a leendő nyelvészekről való gondoskodásból ‒ azt mondta egy lánynak: légy a feleségem ‒ legalábbis 24 órába telt, míg e két szóhoz szükséges hangokat kirángatózta magából! Ez már pedig még egy ős-fiatal finnugornak is túlságos strapa. (Nyugat 1911/17. A magyar tanárság pszichéje)

Nem minden szavát értjük, főleg, hogy miért nem szül gyermeket Kolumbusz. Talán, ha nem sterilizálják, akkor szült volna? Akármire is gondolt a szerző, az biztos, hogy nagyon mérges volt.

Az írói elismerést Szabó Dezsőnek Az elsodort falu című regénye hozta meg. Regénynek ugyan nem jó, borzasztóan primitív és didaktikus, de expresszív, túlfűtött stílusa értékes újdonság volt.

Ekkor vált Szabó Dezső védjegyévé az áradó szóképzés: új igék alkotása névszókból vagy igekötők segítségével (pl. homlokráncolódtak, felközelgett, átkényszergi). Na, ehhez kellett egykor a vogul szóképzést tanulmányozni.

Irodalom

Aszalós Károly: Szabó Dezső magyarság-felfogása az 1920-as évek elején. In: Őstörténet és nemzettudat, 1919‒1931. Bp. 1991. 14‒22.

Budai Balogh Sándor–Hartyányi István: Szabó Dezső bibliográfia. Bp. 1995.

Gróh Gáspár: Az elsodort író. In memoriam Szabó Dezső. Bp. 2002.

Gyurgyák János: Magyar fajvédők. Bp. 2012.

Szabó Dezső: A csíkszentdomokosi nyelvjárás. Magyar Nyelvőr 1903: 270‒277, 324‒331.

Szabó Dezső: A vogul szóképzés. Nyelvtudományi Közlemények 1904: 55‒60., 217‒234., 417‒457.

Szabó Dezső: Életeim. Születéseim, halálaim, feltámadásaim. Bp. 1996.

Szabó Dezső vezércikkei a Virradatban. Összeállította: Szőcs Zoltán. Bp. 1999.

Szabó Dezső: Egyenes úton. Tanulmányok és jegyzetek. Bp. 2003.

Szíj Enikő: Szabó Dezső finnugrista antipátiái és finn szimpátiái. Finnugor tudománytörténeti csodabogarak I. In: Ünnepi írások Bereczki Gábor tiszteletére. Urálisztikai Tanulmányok 19. Bp. 2008. 598‒609.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
18 zegernyei 2015. január 12. 20:04

@meri: Kedves Meri!

Köszönjük, hogy észrevette majd másfél éves cikkünket. Első mondatából úgy tűnik, nagyon haragszik Szabó Dezsőre, mivel Leninhez, meg a liberálisokhoz hasonlítja, szóval leballibsizi. Persze ez a mondata érthető úgy is, hogy sértőnek találja Szabó Dezsőre nézve, ha őt a gonzo újságírás korai képviselőjének nevezzük. Valószínűleg ez lehetett az első mondat leírásának elsődleges motivációja, mert a következőben minket vádol „gonzózással”, vagyis az első mondatából következően ballibsizmussal. Pedig mi sem áll tőlünk távolabb, mint a liberálisok rendpártisága. Mi az anarchia hívei vagyunk.

A mondat további részében szövegértelmezésbe bonyolódik, idézzük: „Ennek a cikknek a szerzője is »gonzózik«, amikor nem érti Szabó egyik mondatát, pedig elég világos, hogy az író azt írta, a sterilis ember nem szül.”

Nos, az író nem azt írta, hanem éppen az ellenkezőjét, íme: „És szeretném látni azt a sterilis embert, aki itt nem szül…” Vagyis itt még a sterilis ember is szül.

A következő kezdő zárójel utáni mondat szintén szöveget értelmez: „A mondat Kolumbuszra vonatkozó részéhez az Amerika kapcsolódik.” Feltehetőleg ezzel a mondatunkkal kíván vitatkozni: „Nem minden szavát értjük, főleg, hogy miért nem szül gyermeket Kolumbusz.”

Azt mi is látjuk, hogy Kolumbusz Amerikához kapcsolódik, de mi észrevettünk mást is. Ha a kedves kommentelő megnézi Szabó Dezső teljes mondatát („És szeretném látni azt a sterilis embert, aki itt nem szül, azt a peches Kolumbuszt, aki itt nem talál Amerikára!”), észreveheti, hogy az Amerikára találó Kolumbusz a sterilis, ámde mégis szülő emberrel van párba állítva. Vagyis Kolumbusz ugyanúgy megtalálja Amerikát, ahogy a sterilis ember szülni fog. Mi pedig poénkodtunk egyet ezen a kapitális képzavaron, értetlenkedvén, hogy miért nem szül Kolumbusz, pedig Szabó Dezső szerint igenis szül. Mellesleg nagy csodálói vagyunk Szabó Dezső képzavaros mondatainak, mi is igyekszünk minél több ilyet írni. Ja, és ez a mondat valójában arról szól, hogy Szabó Dezső szerint a történeti nyelvészek azt találnak ki, amit akarnak, tudományuk nem tudomány.

Összefoglalva: szerintünk ezt a mondatot ön nem értette.

De menjünk tovább:

Következő mondatában feltehetőleg mellényúlt a billentyűzeten, mert a kyljättävä helyett a hyljättävä szót írta le hozzászólásában. Végezetül pedig politikai támadást indít ellenünk: azzal vádol minket, hogy politikai elítélő beszéddel kezdtünk egy nyelvészeti írást, és ez a sztálini módszer követése.

A cikk első bekezdésében utaltunk valamire, ami nemcsak Szabó Dezső szégyene, hanem az egész korszaké, amelyben élt. Mivel egy nyelvészeti ismeretterjesztő cikkben nem akartunk politizálni, nem írtuk le, hogy antiszemita megnyilvánulásaira gondoltunk. Ha ön úgy gondolja, hogy az antiszemitizmus burkolt elítélése sztálini módszer, akkor téved. Sztálin ugyanis antiszemita volt. 1953-ban éppen ilyen jellegű perek konstruálásán fáradozott, de közben megütötte a guta.

Mellesleg az sem helytálló, hogy sztálini módszer lenne a nyelvészeti írások politikai elítélő bekezdéssel történő indítása. Sztálin csak egy nyelvészetinek nevezhető művet alkotott (Marxizmus és nyelvtudomány), de az nem politikai elítélő bekezdéssel indul, hanem a nyelv és a felépítmény viszonyának kérdésével.

17 meri 2015. január 12. 14:15

A gonzó újságírást még Lenin találta ki, a liberálisok meg mostanában átvették, mióta a tények nem támasztják alá a nézeteiket (különben nehéz volna gyűlölködni). Ennek a cikknek a szerzője is "gonzózik", amikor nem érti Szabó egyik mondatát, pedig elég világos, hogy az író azt írta, a sterilis ember nem szül. (A mondat Kolumbuszra vonatkozó részéhez az Amerika kapcsolódik. Aki ennyire nem érti, mit ír egy magyar író, annak nem érdemes cikket írnia róla. Mellesleg talán mégsem volt olyan buta, ha létezik a "hyljättävä" – megvetendő finn szó... A finnugorkodásban is lehet némi igaza, hiszen a zárt e hangot a magyar nyelvből az iskolák negyven év alatt kiirtották, mennyit változhattak a hangok népcsoportonként több ezer év alatt? A mai fiatalok már csak angol szavak kiejtésével tudják magyarázni a változásokat.

Kár politikai elítélő bekezdéssel is kezdeni egy nyelvészeti írást, mert az a sztálini módszer követése. (vörös nyakkendő, farok helyett)

16 El Vaquero 2013. október 15. 14:16

@szigetva: oké. Most lehet elvetettem itt a sulykot, de majd kikel. Egyébként tényleg nem azért bántom a faszit, mert tőlem nem férne el, ha valaki más elméleti kiindulópontról indul, más rendszerben gondolkodik, sőt, a fizetést sem veszi el előlem, más körökben mozgunk. Az viszont dühít, hogy kamu dolgokkal okoskodik nagyon hangzatos formában és a sok szerencsétlen angolul tanuló ESL-es külföldi meg jó beszopja, tévútra tereli őket, ennek a kínját pedig nyelvtanulóként át tudom érezni, magam is sok baromságnak dőltem be. A baromságait már olyan szinten űzi, hogy én is elbizonytalanodtam abban a kérdésben, hogy a carrier, currier, folier, inferior, nuclear, warrior, senior stb. végén a tömörített szótagban [j] van-e, vagy [i] (egyelőre j-vel ejtem őket, de arra eddig nem gondoltam, hogy talán ez is egy népszerű ferdítés). A tenure, failure és US figure esetében nem kérdéses, ott [j] van.

15 szigetva 2013. október 15. 13:54

@El Vaquero: Két ok miatt nem szólok. (1) nem értek egyet veled, (2) van neked is szád. (Nem is értem, mit akarsz velem üzengetni…)

14 Fejes László (nyest.hu) 2013. október 15. 13:31

@JL: „nem értette meg az ágens-főnévképző és az igenévszuffixum közötti különbséget” Mint életműve mutatja, sok minden mást sem értett...

13 El Vaquero 2013. október 15. 13:23

@szigetva: nem elmélet, inkább csak tapasztalat. Senki nem állította, hogy ez jelöltség, csak szerintem nem épp kényelmes ejteni annak, aki nem szokott ilyenhez hozzá.

 

Viszont az megint csak úgy jött, hogy lindzikovics micsoda hülyeségeket írogatott össze az utolsó két cikkben az [i]=[j] kapcsán. Nyugodtan szólhatnál neki, hogy az [i] képzésében a lamina-predorsum közötti területe, de inkább a lamina vesz részt a nyelvhátnak (angolban, magyarban normális esetben), a [j]-nél meg a dorsum, és bár a j-nél is lehet ezt változtatni (Canepari retracted-nek csúfolja az ilyet), de akkor is mellékjelezett [j]-hez jutunk, ami dinamizmusába még mindig különbözik az [i] statikusságához viszonyítva. Hasonló mód nem áll meg az [u]=[w] sem, nem véletlenül az egyik vokoida, a másik meg contoida, elemi a különbség, nem átírási hagyomány és fonémajelölés kérdése. Szólhatnál neki, hogy túlzottan belelendült a hülyeségeibe, kezd már nagyon fárasztó lenni.

12 JL 2013. október 15. 12:54

А "Kyljättävä" szóban még az a legszebb, hogy az alakját tekintve participium (igenév), vagy passzív vagy egy kauzatív igéből képzett alak lehetne (csak olyan *kyljätä ige nem létezik). Akármilyen szóképzéskutató volt Szabó Dezső, nem értette meg az ágens-főnévképző és az igenévszuffixum közötti különbséget – amely a magyarban nem igazán létezik (egy jól tanító tanító), a finnben, mint sok más nyelvben, viszont igen (hyvin opettava opettaja, ein gut lehrender Lehrer).

11 szigetva 2013. október 14. 22:32

@El Vaquero: Ilyen megszorítást (hogy nyílt mgh után jelöltek lennének a zárhangok — ha egyszer odaért az ember már mindegy, hogy hosszan vagy röviden tartja a zárat) nem ismerek semmilyen nyelvből. Van ilyen?

Ezt az egész elméletet valamire alapozod, vagy csak úgy jött?

10 El Vaquero 2013. október 14. 22:02

@Fejes László (nyest.hu): azért nekem sokat számít az a plusz nyíltság, még ha nem is tűnik soknak. Mondjuk nekem némi mélyharapásos állkapocstartási problémám is van (ráadásul inkább csak rossz berögződésű, mint fizikai eredetű), nem súlyos, meg korrekció alatt van, de szerintem akinek nincs, annak sem könnyű megszokni, hogy majdnem teljesen maximálisra nyitott és széthúzott szájállásból, teljesen elölről és lentről a nyelvnek föl kell menni zárhangot képezni, ráadásul hosszan. Nem azt mondom, hogy kivitelezhetetlen, vagy kigyakorolhatatlan, de azért nem valami természetes mozdulat a legtöbb nyelvben. Valóban magyarul is van, aki [ætːøːl]-t ejt, de nem túl sokan az összmagyarsághoz képest. Ennél könnyebb manővereket sem szoktak tudni megcsinálni a nyelvtanulók.

9 Sultanus Constantinus 2013. október 14. 20:20

@Fejes László (nyest.hu): @El Vaquero: Megfigyeléseim szerint a legújabb fiatal generáció már simán olyan /e/-t ejt, mint a finn ä. Sokszor figyelem a fiatalok beszédjét, és pl. "nem" [næm].

8 Fejes László (nyest.hu) 2013. október 14. 16:41

@El Vaquero: Nananana! Az azért már eddig kiderült, hogy ennél picit többet tudsz a fonetikáról. Hát csak tessék.

Maradjunk drága anyanyelvünknél! Az e nem sokkal zártabb, mint a finn ä, és az a is hasonló. Lássuk miért nehéz kiejteni az alábbi magyar szavakat!

ettől, ekkor, ebben, attól, akkor, abban...

7 El Vaquero 2013. október 14. 15:42

@Fejes László (nyest.hu): lehet nem mindenkinek, de nekem okoz. Aztán lehet baj, ha magamból indulok ki, de ha nekem gondot okoz, akkor szerintem a legtöbb embernek még nagyobbat gondot okoz. Persze egy finn anyanyelvű már biztos megszokta. Ez a "Kyljättävä" meg lehet kitaláció, de az igazi finn szavak sem különbek sokszor.

6 Fejes László (nyest.hu) 2013. október 14. 14:12

@El Vaquero: Milyen artikulációs nehézséget okoz a nyílt e-t követő hosszú mássalhangzó?

(Mellesleg a kyljättävä nem létező szó, tehát kár érte a finneket dicsérni.)

5 El Vaquero 2013. október 14. 14:03

@JL: "Kyljättävä" :) ... Hú, ez milyen szép szó, már ránézni is öröm. Főleg fincsi a teljesen nyílt e után dupla mássalhangzót ejteni, öröm a köbön :D Nem mintha pl. Räikkönen (aki még véletlenül sem rájkőnen vagy rájkönnen) kevésbé lenne élmény. Valamit tudnak ezek a finnek a nyelvtörőkről.

4 Fejes László (nyest.hu) 2013. október 14. 13:50

@JL: L. a gondos szerkesztő gondos jegyzetét! :)

Egyébként tapasztalatom szerint úgy megy a dolog, hogy ha találnak három ige-névszó (ige-ige, névszó -névszó) párt, amelyek jelentésükben hasonlítanak, és csak pl. egy -m-ben különböznek, akkor máris rekonstruálnak egy -m- képzőt. Ettől aztán mindenki rögtön arra gondol, hogy ez valaha egy produktív képző volt, ami csak úgy ontotta magából az alakokat, melyek sajnos mára már elvesztek. Holott egyáltalán nem biztos, hogy valaha igazán produktív volt, még az is lehet, hogy sosem volt annyira az, hogy azt legalább egy korszakban valamennyire produktívnak mondhassuk.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X