nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • aphelion: @Cypriánus: Nyilván nem "teljesen szabad" minden egyén (nem is világos hogy ez egyáltalán ...
    2019. 09. 20, 17:44  Anti-PC shaming
  • Cypriánus: @aphelion: Sajnos ez így nagyon sarkított amit írsz 1) biológia: nem akarlak kiábrándítani...
    2019. 09. 20, 16:34  Anti-PC shaming
  • aphelion: @Cypriánus: Azért kérdeztem rá, mert az eredendő bűn egy vallási doktrína, azon alapul hog...
    2019. 09. 20, 15:26  Anti-PC shaming
  • Cypriánus: @aphelion: Ez hogy jön ide? Nézd, először is definiálni kéne mit értesz rajta. Biológiai m...
    2019. 09. 20, 14:27  Anti-PC shaming
  • aphelion: @Cypriánus: "mélységesen hiszek az ember alapvető céltévesztettségében ( nevezzük eredeti ...
    2019. 09. 20, 12:24  Anti-PC shaming
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Repülés a Wright-testvérek előtt

Észtország ma az Unió egyik legsikeresebb állama. Ám vannak területek, melyeken az észteket folyamatos kudarcok érték.

Rénhírek | 2013. július 19.
|  

A 19-20. század fordulóján többen próbálkoztak a vitorlázó repüléssel. Az általánosan elfogadott repüléstörténeti nézet szerint a repülőgépek története 1903. december 17-én kezdődött, amikor a Orville és Wilbur Wright az Egyesült Államokban egy motoros repülőgéppel kb. 37 métert repült –  a gép 12 másodpercet  töltött a levegőben. Most három észt kutató eredményei alapján valószínűleg át kell írni a repüléstörténet első fejezetét – írja az Eesti Päevaleht.

Johannes Tilk, Toivo Kitvel és Frits Gerdessen negyed századon át kutatták az észt repülés történetét. Mivel a szovjet időkben a repüléstörténetből is kihúztak fejezeteket és betoldottak másokat, a kutatóknak sok hamis adattal kellett megküzdeniük.

Hamarosan megjelenő Aeg, mehed ja lennukid (Idő, férfiak és repülőgépek) című könyvükben azt állítják, hogy az első repülő emberek közé tartozott egy Angliában élő észt, Alexander Liwentaal. Kezdetben azt gondolták, hogy ő is egy kitalált alak, később azonban igazbnak bizonyult, hogy 1868-ban született Svájcban. Apja, Juhan Liwentaal beleszeretett egy Észtországban dolgozó nevelőnőbe, és amikor az visszatért Svájcba, utána utazott, és magát Szibériából szökött politikai fogolynak beállítva menedékjogot kért. Elvette a nevelőnőt és szabóként dolgozott: négy gyermeke közül a második volt Alexander, aki később Párizsban végezte művészeti és ipari iskoláit. A kutatók szerint a fiú beszélt észtül is, habár a családban a francia volt a leggyakrabban használt nyelv.

Liwentaal 1896-os gépe
Liwentaal 1896-os gépe
(Forrás: pionnair-ge.com)

Alexander Liwentaal nyitotta Svájcban 1896-ban  az első repülőiskolát – itt természetesen még léggömbbel repültek. Még az első világháború kitörése előtt Angliában épített léghajót. A léggömbök és léghajók mellett repülőgépekkel is foglalkozott. Levéltári adatok szerint 1898-ban Angliában a maga építette repülőgépen 80 méteres távolságra repült. A leszállás viszont nem sikerült, a gép és pilótája összetört, a motor kipufogója Liwentaal hasába fúródott, lába eltörött, és hosszú időre kerekesszékbe kényszerült.

A kudarc ellenére nem hagyott fel a repüléssel. 1906-ban a Svájci repülőszövetség egyik alapítója volt, egy helyi lap szerint 1909-ben Genf közelében bambuszból épített egy 250 kilós, 24 lóerős motorral ellátott és 24 négyzetméter szárnyfelületű repülőgépet. Az első próbarepülésen eltört a propeller, és a gép lezuhant. Még ugyanabban az évben megpróbált egy katapult segítségével szárnyra kapni, de ekkor is kudarcot vallott. Csődbe ment, és kénytelen volt visszatérni Angliába léghajót építeni.

Liwentaal 1909-es gépe
Liwentaal 1909-es gépe
(Forrás: laanlane.ee)

Az észt repüléstörténet egy másik szála hasonlóan kezdődik. Az első Észtország területén élő repülő egy orosz tengerésztiszt, Vlagyimir Luskov volt. Fehér tisztek egy csoportjával menekült Észtországba, észtül csak törve beszélt. 1923-ban részt vett az első vitorlázó-repülőgép megépítésében. Alaposan megfigyelte a madarak szárnyát, lassított filmfelvételeken is megfigyelte használatukat. Hollandiában egy évig tanulmányozta a repülőgép-építés fortélyait, ötletei felkeltették a híres Fokker figyelmét is. Végül 1931-ben egy emberre erősíthető szárnyapárt készített. A korabeli sajtó beszámol arról, hogy ennek kipróbálására készül – magáról a próbáról azonban nem maradt fenn semmi, Luskovot többé nem említik (de nem számolnak be arról sem, hogy balesetet szenvedett volna).

Nem Luskov volt az első, aki Észtország területén izomerővel próbált repülni. Már a 18. században is próbálkozott hasonlóval a tanulságos történeteiről és frivol verseiről ismert Peter von Mannteuffel gróf, ám miután lezuhant kastélya tetejéről, elment a kedve a további kísérletezéstől. Fiatal korában az észt sajtó atyya, Johann Woldemar Jannsen is szárnyakat kötött a karjára, és egy malom tetejéről próbált a levegőbe emelkedni. Szerncséjére a malompatakba pottyant – ráadásul a malomkerék alatt.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X