nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Botrányos döntést hozott
az ösztöndíjbizottság

Amikor egy ösztöndíjra pályázunk, először is megnézzük, hogy megfelelünk-e a feltételeknek. Ha nem, be sem adjuk a pályázatot. Ha pedig egy pályázaton a kiírásnak megfelelő pályázót elutasítják, miközben a nyertesek között van olyan, akik a kiírásnak nem is felel meg, ráncolni kezdjük a homlokunk.

Fejes László | 2013. május 16.
|  

A Magyar Ösztöndíj Bizottság 2012. szeptemberében pályázatot írt ki külföldi ösztöndíjakra. A nyári egyetemekre vonatkozó résznél hangsúlyosan szerepel, hogy az ilyen ösztöndíjaknál „elsőbbséget élveznek az adott ország nyelvét oktató gyakorló nyelvtanárok, illetve az annak kultúrájával foglalkozó szakemberek”. A felhívás kiemeli, hogy a nyári egyetemek célja a nyelvtudás fejlesztése, a képzés programját a fogadó intézmény határozza meg, „egyedi kutatómunkára, más helyszínen folytatandó tudományos tevékenységre nincs mód”.

A megnevezésben szereplő udmurti szóalak, melyhez a Magyar Ösztöndíj Bizottság évek óta következetesen ragaszkodik, teljes képtelenség: olyan, mintha a magyari, a szlováki, az angoli vagy cigányi alakot használnák. Az intézmény nevének bevett fordítása Udmurt Állami Egyetem, bár szólnának érvek az Udmurtiai Állami Egyetem fordítás mellett is. A MÖB által használt alak azonban elfogadhatatlan.

Hasonlóképpen érthetetlen az udmurt főváros Izsevszk nevének hosszú í-vel való írása. Orosz szavak átírásban az érvényes szabályzat szerint nem használunk hosszú magánhangzókat – szabálytalanul is a hangsúlyos szótagok jelölésére szokás ezeket használni – Izsevszk nevében azonban a hangsúly a második szótagra esik.

A nyári egyetemekre szóló felhívásban 7.4. szám alatt szerepelt a „nyári egyetem az Udmurti Állami Egyetem szervezésében” pont. Emellett egyértelműen az áll, hogy az ösztöndíjat „finnugor nyelvszakos hallgatók, kutatók” számára írják ki, a képzés szakterülete „udmurt nyelv és kultúra”. A táblázat alatt megjegyzésként szerepel, hogy „az ösztöndíj a bölcsészhallgatók finnugor nyelvi ismereteinek fejlesztésére szolgál”. A kiírás tehát egyértelművé teszi, hogy az ösztöndíjat finnugor szakos hallgatók, de mindenképpen finnugor nyelveket tanuló bölcsészhallgatók számára írták ki. E sorok írója többször is részt vett a nyári egyetemen, így saját tapasztalatból tudja, hogy ez a képzés elsősorban azok számára hasznos, akik passzívan már ismerik bizonyos szinten az udmurt nyelvet, és gyakorlati tudásra szeretnének szert tenni. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik előzetes nyelvi ismeretek nélkül érkeznek, nem sokat profitálnak a képzésből. A pályázat kiírója ezzel nyilván tisztában volt, ezért szabta meg ezeket a feltételeket.

Az Udmurt Állami Egyetem egyik épülete
Az Udmurt Állami Egyetem egyik épülete
(Forrás: Wikimedia Commons / Ашихмин Роман Владимирович)

 

2013. április 23-án a Magyar Ösztöndíj Bizottság közzétette a külföldi ösztöndíjra jelöltek névjegyzékét. A listán a 7.4. pont alatt három név szerepel: N. Zoltán és Sz. Tamás az ösztöndíjat elnyerte, T. Zsolt pedig „tartalék státuszba került”: ez lényegében azt jelenti, hogy pályázatát elutasították, legfeljebb akkor utazhat, ha valamelyik nyertes meggondolja magát, és lemond a helyéről.

N. Zoltán finnugor szakos hallgató, a tavalyi évben már nyert ösztöndíjat az udmurt nyári egyetemre. A pályázati felhívás ugyan nyári egyetemek esetében nem zárja ki az újrapályázás lehetőségét, mégis kérdéses, két hasonlóan megfelelő pályázó közül miért az kapja meg az ösztöndíjat, aki egyszer már részesült benne.

Az eredmény érdekessége, hogy mint megtudtuk, Sz. Tamás sosem tanult udmurtul, nemhogy nem finnugor szakos, de még csak nem is bölcsészhallgató: kertészeti tanulmányokat folytat. Ezzel szemben a „tartalék státuszba” rakott T. Zsolt információink szerint az ELTE BTK finnugor minor szakos hallgatója, öt féléven át tanult udmurtul és mariul, ezen kívül rövidebb ideig finnül, észtül, hantiul, komi-permjákul és vepszéül is: a finnugor nyelvek mondattanát szeretné tanulmányozni, különös tekintettel a Volga-vidék nyelveire. A finnugor mellett a fő szakja a mongolisztika.

Az üggyel kapcsolatban megkerestük a Magyar Ösztöndíj Bizottságot, akik információinkat nem cáfolták. Írásban nem voltak hajlandóak érdemben reagálni kérdéseinkre, de telefonon beszéltünk Závodszky Péter bizottsági elnökkel, aki elmondta, hogy a bizottság 8:1 arányban szavazott T. Zsolt pályázata ellen. A pályázó életkorára és korábbi hivatására vonatkozó információkat nem állt módunkban ellenőrizni. Závodszky elmondása szerint a pályázóval kapcsolatban azt kifogásolták, hogy már 45 éves, és korábban légiforgalmi irányítóként dolgozott. Arra a kérdésre, hogy a pályázati kiírás tartalmazott-e életkorra vonatkozó megszorítást, nemleges választ kaptunk. (A pályázati felhívásban szerepel, hogy „egyes ösztöndíjak megpályázása korhatárhoz kötött”, de az udmurt nyári egyetem esetében ilyen nem szerepel.) Az esetet nehéz másként látnunk, mint hogy a bizottság életkor alapján diszkriminált egy, a kiírási feltételeknek minden tekintetben megfelelő pályázót, miközben ösztöndíjhoz juttatott egy olyat, aki a pályázati kiírásnak egyáltalán nem felelt meg.

Závodszky Péter hangsúlyozta, hogy az ösztöndíj odaítélésekor a bizottságnak mérlegelési joga van: ez esetben úgy vélték, „nyitni szeretnének”, és hasznos lenne, ha az ösztöndíjat olyannak ítélnék oda, aki más tudományterületeken is tud kapcsolatokat építeni. Különös azonban, hogy ezt a „nyitást” olyan ösztöndíjforma esetében szeretnék elvégezni, melyről pályázati felhívásukban maguk hangsúlyozzák, hogy ilyesmire nem használható fel.

Virágozzék minden virág?
Virágozzék minden virág?
(Forrás: Wikimedia Commons / Nyar94 / CC BY-SA 3.0)

Úgy véljük, a bizottság mérlegelési joga arra terjed ki, hogy a kiírásnak megfelelő pályázatot benyújtók között válassza ki azokat, akik számára az ösztöndíj leginkább szükségesnek tűnik, illetve akik képzéséből a társadalom a legtöbb hasznot nyeri. Abban az esetben, hogy ha a megfelelő pályázók nem töltik be az összes helyet, természetesen mérlegelheti, hogy odaítélje-e az ösztöndíjat olyannak, aki a kiírásnak ugyan nem felel meg, de akinek támogatása a köz számára mégis haszonnal járhat.

Ha azonban a bizottság önkényesen felülbírálja a kiírási feltételeket, akkor azok teljesen feleslegesek. Az ilyen magatartással nem csupán azokkal szemben jár el tisztességtelenül, akik a kiírásnak megfelelő pályázatuk ellenére nem nyernek, hanem azokkal is, akik azért nem nyújtottak be pályázatot, mert nem feleltek meg a kiírási feltételeknek. Ha például egy udmurtul tanuló néprajz vagy történelem szakos hallgató azt látja, hogy az ösztöndíj „finnugor nyelvszakos hallgatók, kutatók” számára van kiírva, valószínűleg meg sem pályázza – holott számára az ösztöndíj jóval hasznosabb lenne, mint egy kertész számára (illetve a köz számára is nagyobb haszon, ha a képzésen megszerzett tudását ő hasznosítja). 

Amennyiben az ösztöndíjat nem az előre meghatározott feltételek szerint ítélik oda, nem ellenőrizhető, hogy a döntés valóban valamiféle elvek alapján született, és nem az egyes pályázók melletti érveket súlyozták aszerint, hogy az előre kiválasztott pályázó kapja az ösztöndíjat. Ha a bizottság a döntéshozatal során úgy látja, hogy a kiírt feltételek mégsem voltak igazán jók, megteheti, hogy a következő évben megváltoztatja őket. Utólag módosítani a játékszabályokon azonban szemben áll az alapvető emberi tisztességgel, és sértő a pályázókra nézve.

Az esetről véletlenül értesültünk, szereplőit nem ismerjük. Amennyiben olvasóink tudnak a Magyar Ösztöndíj Bizottság hasonlóan furcsa döntéseiről, kérjük, kommentben jelezzék őket!

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X