nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • bloggerman77: @bloggerman77: ... és ha ehhez hozzávesszük, hogy a városokat a korai Árpádkorban böszörmé...
    2017. 09. 25, 02:44  No para, no finnugor
  • bloggerman77: @Bernát: "Hogy ezeknek nem kellett egy lingua franca, és hogy ez ne a hódítók nyelve lett ...
    2017. 09. 25, 02:20  No para, no finnugor
  • bloggerman77: @blogen: A nyugatról behozott zsákmányolt szolgák - akik a térség akkori etnikai viszonyai...
    2017. 09. 25, 01:42  No para, no finnugor
  • Bernát: @bloggerman77: """Géza: ...Neve egy török méltóságnév ...ennek nyugati türk ~ kazár dzsevu...
    2017. 09. 24, 22:31  No para, no finnugor
  • Bernát: @bloggerman77: "Ha a Pilgrim-levélben foglaltak megállnák a helyüket, itt most németül vag...
    2017. 09. 24, 22:29  No para, no finnugor
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A kaukázusi magyarok 2.
Julianus barát az alánok földjén

Az 1230-as években eleink útra keltek, hogy megtalálják keleti testvéreiket. Julianus és három társa a Kaukázus felé vette az irányt. Vajon miért?

zegernyei | 2011. március 25.
|  

Julianus és három társa, mindannyian domonkos rendi szerzetesek 1236 tavaszán indultak útnak, hogy a keleti magyarokat megkeressék. Eleinte úri dolguk volt:

…szerzetesi ruhájukat világival váltották fel, szakállukat és hajukat pogány módra megnövesztették, majd Aszen Bulgáriáján és Rumélián keresztül – Béla úrnak, Magyarország mostani királyának kíséretével és költségén – Konstantinápolyba érkeztek. Itt tengerre szálltak, és harminchárom nap alatt eljutottak a Zíkiának nevezett földre, Matrika nevű városba… Az Isten pedig kegyelmes volt hozzájuk egy úrasszony személyében… amennyiben ez csodálatos szeretettel fogadta őket, és minden szükségletükről gondoskodott.

Azonban az úrasszony csodálatos szeretete sem feledtette velük, hogy nekik tovább kellene menniük:

…tizenhárom nap alatt átkeltek a sivatagon, ahol sem házat, sem embert nem találtak. Itt elérkeztek az Alániának nevezett földre, ahol keresztények és pogányok vegyesen laktak.

Hoppá, helyben vagyunk: Alánia a Kaukázusban található.

Alán temető Észak-Oszétiában
Alán temető Észak-Oszétiában
(Forrás: Wikipédia)

Előzmények

A domonkos rend a 13. század elején jött létre. A rend tagjai aktív igehirdető és térítő tevékenységet folytattak. Magyarországra érkezvén feladatot kerestek maguknak. Hamarosan a Balkánon megerősödött eretnek mozgalmak ellen, valamint a kunok megtérítése érdekében kezdtek el szervezkedni. A trónörökös, Béla herceg, aki az ország keleti részeit kormányozta, a kunok megtérítése által az ország határainak kiterjesztését remélte. Sőt, még a kunoknál is messzebbre tekintett: arra gondolt, hogy meg kellene keresni a keleti magyarokat, egyesíteni a két országot, s ezáltal ő trónra lépésekor már egy Nagyon-nagy-Magyarország ura lehetne. A domonkosok és Béla érdekei szerencsésen találkoztak. Igen ám, de hol kell keresni keleti testvéreinket? Merre induljanak a magyar királyság követei? Az utazás előtt a szerzetesek fölkeresték a legközelebbi könyvtárat:

A keresztény Magyarok Történetében azt találták, hogy van egy másik, Nagyobb Magyarország, ahonnan a hét vezér népével együtt kiköltözött… A domonkos barátok … megszánták a magyarokat, akiktől származtak, hogy mind az ideig hitetlenségben tévelyegnek. … Annyit tudtak a régiek írásaiból, hogy keleten laknak, de hogy hol vannak, nem is sejtették.

A fenti idézet az úgynevezett Riccardus-jelentésből való. A jelentés egy másik részletéből arra gondolhatunk, hogy a barátok által olvasott könyv Anonymus Gesta Hungaroruma volt („elérkeztek arra a földre, melyet most Magyarországnak neveznek, akkor pedig a rómaiak legelőjének mondottak”). Ugyanakkor Anonymus nem utal arra, hogy keleten is maradtak volna magyarok, tehát valamely más művet is olvashattak a nagy utazásra készülő szerzetesek.

A szakirodalom tanulmányozása után fölszerelték és útnak indították az első felderítő expedíciót, Ottót és három társát. Ottóék útjáról ennyit találunk a már idézett jelentésben:

Az említett szerzetesek, akiket kiküldtek, sok fáradságnak kitéve magukat tengeren és szárazföldön, több mint három esztendeig keresték őket, de az utak sok veszedelme miatt nem tudtak nyomukra akadni, kivéve közülük egy papot, Ottó nevűt… Ő egy pogány országban talált néhány azon nyelven [tehát magyarul] beszélőt, akik révén megbizonyosodott afelől, hogy mely vidéken laknak, de tartományukba nem jutott el. Visszatért hát Magyarországra, hogy több barátot vegyen maga mellé… De a sok fáradságban eltörődve, visszaérkezése után nyolcadnapra, miután megkeresésük minden útját-módját elmagyarázta, Krisztushoz költözött.

Julianus és társai tehát Ottó útmutatásait követve mentek Alániába.

Alánia és az alánok

Az előzmények tárgyalása után nézzük, merre is lehetett Alánia. A legutóbbi írásomban közölt térképre ismét rápillantva láthatjuk, hogy az alán jellegű régészeti leletek egyik csoportja a Kaukázus központi részéről ismert.

Az alánok és a szaltovói régészeti kultúra
Az alánok és a szaltovói régészeti kultúra
(Forrás: készült Pletnyova térképének felhasználásával)

Egy kicsit korábbi időszakot feltüntető térkép szerint az alánok a Kaukázus fő vonulatát birtokolták. Vagyis az átjárók ellenőrzése révén kulcspozícióban voltak.

A Kaukázus és tágabb környéke Kr. u. 650 körül
A Kaukázus és tágabb környéke Kr. u. 650 körül
(Forrás: Wikipédia)

A kaukázusi alánok mai utódai az oszétek. Észak- és Dél-Oszétia a Kaukázus központi részén található.

Észak- és Dél-Oszétia
Észak- és Dél-Oszétia
(Forrás: a Wikipédia alapján)

Az alánok Bizánc, Perzsia, valamint az arabok és a kazárok között lavírozva sokáig meg tudták őrizni függetlenségüket – míg a mongol támadás szét nem forgácsolta őket. A menekülő alánokból jutott Magyarországra is: a jászok a 13. század második felében, a kunokkal egy időben telepedtek le nálunk. A Kaukázus legmagasabb hegyei közé felhúzódott alán csoportok azonban a mongolok számára is megközelíthetetlenek voltak.

Julianus expedíciója idején még virágzott Alánia, habár a történészek éppen a magyar szerzetes beszámolójára alapozzák azt a véleményüket, hogy az ország a feudális széttagolódás állapotában lehetett:

Ahány falu, annyi a fejedelem, s egyikőjük sem tekinti magát alávetve a másiknak. Örökös harcban van fejedelem fejedelem ellen és falu falu ellen.

A kaukázusi kudarc

A domonkos szerzetesek senki magyart nem találtak Alániában, pedig hat hónapot töltöttek ott. Ennivalójuk nem igen akadt, a továbbutazáshoz kísérőt sem találtak, így hát két szerzetes vissza is indult Magyarországra. A hamarosan egyedül maradó Julianus – mint tudjuk – eljutott a volgai bolgárok földjére, s végül sikerrel járt: egy magyar asszony útmutatásait követve rátalált a Káma mellett élő magyarokra.

A kaukázusi bolyongás tanulságai a következőképpen foglalhatók össze:

  1. Az 1230-as években Magyarország és a keleti magyarság már nem volt kapcsolatban egymással, a Kárpát-medencei magyarok nem tudták, hogy hol keressék testvéreiket.
  2. Keleten járva Ottó olyan információhoz jutott, hogy a magyarokat a Kaukázusban kell keresni.
  3. Julianus és társai a kaukázusi alánok földjén nem találták meg a keleti magyarokat.
  4. Amennyiben Ottó helyes információt kapott (pl. nem akarták őt szándékosan félrevezetni), akkor valószínűleg a szavárd magyarokról kapott hírt. A Kaukázus fő hegyvonulata és a Kaszpi-tenger közötti földsáv Derbent városánál csupán 3 km széles. E város egy időben Perzsia északi határa volt (neve is perzsa eredetű). Tehát a Kaukázusban egykor volt Alánia területe nevezhető Perzsia határvidékének (ahol Konstantín szerint a szavárd magyarok éltek).
  5. Julianusék félre is érthették Ottó tájékoztatását. Lehet, hogy Ottó informátorai csak annyit mondtak, hogy a keleti magyarok egy nagy hegység lábánál laknak. De nem a Kaukázusra gondoltak. Hanem pl. az Urálra. Ottó viszont a Kaukázusra értette. Európában nagyon sokáig keverték ezt a két hegyvonulatot.
  6. Amennyiben Ottó helyes információt kapott, s azt nem értette félre, abban az esetben Julianus expedíciója azért volt sikertelen, mert a szavárd magyarok már nem éltek Alániában. Talán már Ottó idején sem voltak ott. Erről azonban Ottó informátorai még nem tudtak. A mongolok és az alánok között az 1220-as években kezdődtek az összecsapások. Elképzelhető, hogy ezek a csatározások okozták a szavárd magyarok eltűnését (felmorzsolódtak, elmenekültek vagy a mongolok máshová hurcolták őket).

A kaukázusi magyar saga második részének végén eljutottunk odáig, hogy valószínűleg egykor élhettek kisebb létszámú magyar töredékcsoportok – a szavárd magyarok leszármazottai – a Kaukázusban. Az 1230-as évekre azonban eltűntek. Ez így kerek, így szép. Egy tudományos mértéktartással fölvezetett, tudományosan elemezhető, vitatható, akár meg is cáfolható elképzelés. Na de ha elvesztek a régmúlt homályában, akkor honnan bújtak elő megint? Kik azok a kaukázusi magyarok, akik Julianus útja után alig fél évszázaddal fölbukkannak a történeti forrásokban, és akik nyomát megtalálták a 18-19. századi utazók? Folyt. köv.

Felhasznált irodalom:

Bendefy László: Az ismeretlen Juliánusz. Bp. 1936.

Julianus barát és napkelet fölfedezése. Vál., bev. és jegyz. Györffy György. Bp. 1986.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
43 zegernyei 2012. május 31. 04:56

@Roland2: Erről az angolról Tardy Lajos írt régebben.

42 bloggerman77 2012. május 30. 23:48

@Roland2:

Hát, jól tettem annó, hogy nem vettem meg többet a BBC History-ból a próbaszámon kívül... :P:)

Nem semmi, hogy ilyen fantazmagóriákat tud alkotni valaki, mint ez a Rónay.

41 Roland2 2012. május 30. 22:57

A témához kapcsolódóan: Rónay Gábor brit -magyar történész a BBC History májusi számában olvasható ( kissé "fantasztikusnak " tűnő ) elmélete szerint a mongol követ,akivel Julianus találkozott ,egy Robert nevű angol pap volt ( állítólag Julianus is említi,h. a követ nem tatár származású volt ),aki a Szentföldön magyar kereszteslovagoktól tanult meg magyarul ( fél év alatt ! ).Önmagában az a feltételezés,h. a követ angol volt,még nem lehetetlen,ugyanis más források is említik,h. több európai hadmérnök ( angolok,olaszok ) is a mongolok szolgálatába állt.Rónay szerint azonban (és innét kissé szenzációhajhásznak tűnik az illető személyének mivolta ) Robert atyának szerepe lehetett a Magna Charta és az Aranybulla kiadásában,ezenkívül segítette a mongolok magyarországi invázióját,valamint Földnélküli János király követeként őt küldte a marokkói emírhez,hogy támogatást kérjen tőle az angol királynak ( cserébe a király az emír vazallusa lesz,és Anglia népe felveszi az iszlám vallást ).

@DJS: A mongol kémekről: lemil.blog.hu/2011/10/30/kozepkori_mongol_katonai_titkosszolgalat

40 tenegri 2012. május 30. 20:46

@bloggerman77: Ha nincs mongol invázió, egész Ázsia és Kelet-Európa története másként alakul :)

39 bloggerman77 2012. május 30. 19:52

@bloggerman77:

Ha nincs a mongol invázió, és fennmarad a magyar expanzió kelet felé, igencsak másként alakul a térség története, hisze pl. Románia létre sem jött volna...

38 bloggerman77 2012. május 30. 19:48

@DJS:

Azért ne feledkezünk el arról, hogy az Árpád-házi uralkodók kolonizációs politikát folytattak Cumánia területén, tehát amikor pl. IV. Béla behívott volna keleti magyarokat, akkor azokat egyáltalán nem biztos, hogy a Királyság területén akarta letelepíteni, hanem a Kárpátok és Dnyeszter közti területen, hiszen ezt a földet védték a Dnyeszter mentén füzérszerűen létesített magyar falvak, a csángók feltételezett ősei, és a magyar és német telepesek által alapított városok (Jászvásár-Iasi és Kisjenő - Chisinau)

A magyar uralkodók kolonizációs törekvései egybeestek a Szentszék és a dominikánus szerzetesrend Kelet-Eu-i sztyeppére irányuló missziós (és persze kémkedési) munkájával.

37 fakir 2012. május 30. 19:32

@DJS: Mindenesetre, ha beigazolódik, hogy valójában kb 800-ig a Volga körzetében élt a magyarság (lásd Türk Attila disszertációja) és Etelközt a Volga mentén kell keresni akkor különbség "csak" bő 400 év az elszakadás és a szerzetes expedíciója között (és nem 600-700 év) és így már sokkal életszerűbb, hogy Julianus magyarokat talált ott és meg is értette magát velük.

36 DJS 2012. május 30. 18:34

@fakir: Igen, ezt már máshol is hallottam.

Ezzel az a baj, hogy

1. ha valóban ez volt a cél, akkor elég nagy kerülőt választott (Magyarországon keresztül a Kaukázusba)

2. nem magyarázza meg, hogy miért indultak vissza az útitársai, miután nem találták meg a magyarokat az első megvizsgált területen (a mongolokról se nagyon lehetett infójuk az alánoknál)

3. Julianusék expedíciója, annak előkészítése és létszáma nem illett egy ilyen nagy jelentőségű kérdés eldöntéséhez.

A Wikipédia szerint amúgy az akkori kémek egyszerűen kereskedőnek álcázták magukat, ez sokkal kevésbé volt feltűnő, mint három nyugati szerzetes.

35 fakir 2012. május 30. 17:56

@DJS: Én úgy tudom nem a magyarok keresése volt az elsődleges célja Julianusnak, hanem a Vatikán szeretett volna "puhatolózni" a keleti fenyegetésről, a mongolok felől.

34 DJS 2012. május 30. 00:51

Két apróság jutott eszembe Julianusról. Az egyik az, hogy nem tudom, honnan veszik, hogy Julianus valójában magyar volt. A domonkosok a poszt szerint nem sokkal azelőtt jelentek meg nálunk, hogy Julianus elindult, így legtöbbjük nem lehetett magyar. Elképzelhető lenne az is, hogy Julianus sem volt magyar, és éppen azért nevezte "teljesen ugyanolyannak" a szavárd magyarok és a magyarországi magyarok beszédét, mert számára mind a kettő idegen nyelv volt. Azaz mondhatnánk, hogy a két nyelv közötti eltérések még nem érték el azt a mértéket, hogy Julianus nyelvtudásával észlelhetők legyenek.

A másik pedig az, hogy Julianus nem indulhatott ki Anonymus krónikájából, mivel azt a szerzetesek fikciónak, politikai regénynek tartották, és nem valódi történeti munkának. Ezt valami történésztől hallottam, és ha így volt, akkor Julianusék útját nem magyarázhatjuk ezzel. Az is lehetséges, persze, hogy a krónikákat jól ismerő magyar szerzetesek elhallgatták az új fiúk elől, hogy csak egy mesekönyvet olvasgatnak.

"A fenti idézet az úgynevezett Riccardus-jelentésből való. A jelentés egy másik részletéből arra gondolhatunk, hogy a barátok által olvasott könyv Anonymus Gesta Hungaroruma volt (>>elérkeztek arra a földre, melyet most Magyarországnak neveznek, akkor pedig a rómaiak legelőjének mondottak<<). Ugyanakkor Anonymus nem utal arra, hogy keleten is maradtak volna magyarok, tehát valamely más művet is olvashattak a nagy utazásra készülő szerzetesek."

És ez már csak találgatás. Felmerül a kérdés, hogy Riccardus vajon mennyire ismerte a forrásanyagot? Hiszen nem biztos, hogy ő már a kutatás kezdetén is a csapathoz tartozott, vagy különösebben figyelt volna a kérdésre, mert ha igen, akkor pontosan idézte volna a Gesta címét.

Az is elképzelhető, hogy a szerzetesek a mai történészek álláspontján voltak, és úgy vélték (tudták), hogy minden vándorlás után maradtak vissza kisebb-nagyobb népcsoportok. Ehhez nem kell forrásokat találni, elég ismerni a vándor-népek kultúráját. Azt is könnyen el lehet képzelni, hogy a király nem hitt különösebben ebben a Magna Hungaria-ban, vagyishogy nem hitte, hogy a keleti magyarok létszám szerint a magyarországiakkal összemérhetők, egy óriási birodalom létrehozásában számottevő katonai segítség lennének. Ha ugyanis tényleg hisz ebben, akkor a következő gondolata éppen az lett volna, hogy "de mi van, ha erősebbek nálunk?" A saját trónját veszélyeztette volna, ha ténylegesen felkutatja az ősmagyarok keleti leszármazottait. Ekkor még nem telt el 150 év se a legutolsó pogánylázadás óta, pedig a pogánylázadások úgy törtek ki, hogy nem volt katonai realitásuk. Ha hirtelen megjelenik egy erős, pogány magyar sereg, a királyt elég hamar letaszították volna a trónjáról, de mindenképpen csökkentették volna a hatalmát. Abból, hogy mégis expedíciót indított a felkutatásukra, arra következtethetünk, hogy ő nem félt ilyesmitől. (Persze az is lehet, hogy a pápai megbízott Julianustól még jobban félt.)

33 Roland2 2011. április 1. 14:30

@bibi: Itt tudsz olavsni szószedetet (ismét a Miatyánk) ófelnémet dialektusokban:

en.wikipedia.org/wiki/Old_High_German

32 Roland2 2011. április 1. 14:15

@bibi: A Wikipedia szerint az 1600-as évek közepétől már a modern angolt datálják,de egyértelmű választóvonalat még nem lehet húzni a reneszánsz angoltól ebben a korban (tehát egy mai angol már viszonylag jól megértheti Shakespeare nyelvváltozatát).

31 bibi 2011. április 1. 13:39

@Roland2:

Köszönöm.

Tudnál idézni valamit az 1600-as évek közepéről?

30 Pesta 2011. április 1. 11:13

Itt fel is olvassák: www.youtube.com/watch?v=7Wl-OZ3breE

29 Roland2 2011. március 31. 20:51

@bibi: "Ti. hogy a németben vagy az angolban nagyobb az időbeli érthetőségi eltolódás mint a magyarban. Lehet, hogy tévedek."

Nem,valóban hatalmas az eltérés a mai angol és az óangol között:

"Fæder ure þu þe eart on heofonum,

si þin nama gehalgod.

to becume þin rice,

gewurþe ðin willa, on eorðan swa swa on heofonum.

urne gedæghwamlican hlaf syle us todæg,

and forgyf us ure gyltas, swa swa we forgyfað urum gyltendum.

and ne gelæd þu us on costnunge, ac alys us of yfele. soþlice"

A Miatyánk óangolul

hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93angol_nyelv

Egy 11.-12.századi angol és egy mai angol már nem értené meg egymást.

Ha így vesszük,szerintem (bár nem vagyok nyelvész) a Halotti Beszéd nyelvváltozata közelebb áll a mai magyarhoz,mint a mai angol az óangolhoz.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X