-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Mit rejtenek az első mordvin írásos emlékek? Hogy hangzottak az első lejegyzett erza és moksa mondatok? Hogy manipulálták a mordvinokat a hittérítők? És mi köze a nyelvtörténethez a tengeri disznóknak?
Egy nyelv története nemcsak a nyelvészek számára lehet érdekes. Izgalmas kérdés, mik voltak azok az első szavak, amelyeket az utazók érdemesnek tartottak a lejegyzésre. Hogyan néztek ki azok a mondatok, amelyeket egy nyelvből elsőként leírtak? Ezeket sokszor nem is anyanyelvi beszélők rögzítették, valamint ezeknek a nyelveknek értelemszerűen ekkor még nem volt írott köznyelvük és helyesírási szabályaik, így az adatok lejegyzési módja a szólista készítőjétől függött. Nagyjából úgy kell ezt elképzelnünk, mint a nyolcvanas években hallás után, a magyar helyesírási szabályok alapján lejegyzett angol dalszövegeket. Maticsák Sándor A mordvin írásbeliség kezdetei című könyvében a mordvin nyelv(ek)nek ezt az izgalmas időszakát ismerteti.
Az írott mordvin nyelv bölcsőjénél
Maticsák 2013-ban megjelent monográfiája több szempontból is aktuális és fontos témákat boncolgat. A kötetben tárgyalt 17-18. századi szövegekkel kapcsolatban ugyanis számos jelenleg is aktuális nyelvi-nyelvpolitikai kérdésre is kitér a szerző. Ezek egyike az az örökzöld dilemma, hogy a két mordvin változat, az erza és a moksa csak nyelvjárásoknak vagy különálló nyelveknek tekinthetők-e. Mivel a két irodalmi nyelvet a 20. század elején alakították ki, a szerző a 17-18. századi szövegek tárgyalása során nem különálló nyelvekről, csak erza és moksa nyelvjárásias jellegről beszél.
Maticsák Sándor, ahogy korábbi műveiben is, a legújabb monográfiájában is a nyelvjárási státusz mellett érvel, felhívva a figyelmet arra, hogy egy egységes irodalmi nyelv kialakításával megnőne az esély a kisebbségi nyelvek megőrzésére. Ez a kérdés valójában sokkal összetettebb, hiszen az egységesített köznyelv elsajátítása nehézséget jelentene azon beszélők számára, akiknek az anyanyelvváltozata az új sztenderdtől nagy mértékben eltér. Ez éppen az orosz nyelv malmára hajtaná a vizet, ugyanis a mordvin szülők valószínűleg inkább a „jobban kifizetődő” többségi nyelv magas szintű elsajátítását várnák el csemetéiktől, mint az extra erőfeszítést igénylő, ugyanakkor a társadalmi előrejutás szempontjából kevésbé fontos új kisebbségi irodalmi nyelvben való elmélyülést.
A másik ok, ami miatt Maticsák könyve nagyon aktuálisnak tekinthető, az az érdeklődés, amellyel a mordvinok őstörténetük, nyelvük/nyelveik régi állapota felé fordulnak. Az egyik legnagyobb erza fórumon nemrégiben megjelent egy hír, miszerint a finnugor elmélet megcáfolható, mert kétségbevonhatatlan bizonyítékokat találtak a történészek arra, hogy a mai Oroszország európai oldalán mindig is erzák éltek, akiknek a nyelve az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az erzának finnugor nyelvekhez ne lenne közük. Az efféle dilettáns nyelvészkedés tehát nem magyar sajátság: a mariknál is felbukkanak olyan „elméletek” melyek szerint a mari a latinnal rokon. De nincs van szégynekeznivalójuk a finneknek és az észteknek is. (A szerk.) A fórumon ugyanis nem kevesebbet állítanak, mint hogy az erzák nyelve ősnyelv, és hogy ebből fejlődött ki aztán a többi finnugor nyelv. Ahogy az már az ilyen újfajta elméletek esetében lenni szokott, a hitvallói véleményüket semmilyen kézzelfogható bizonyítékkal vagy adattal nem támasztják alá, csak kinyilatkoztatnak.
Ezért is fontos, hogy megismerjük azokat a forrásokat, amelyek viszont valóban a rendelkezésünkre állnak. A 20. században több akadálya is volt annak, hogy ezeket a szövegeket elemezni lehessen. A szovjet időszakban a vallási témájú alkotásokkal nem lehetett foglalkozni, sőt a nyelvtörténeti kutatásokra is rossz szemmel néztek. Így a Szovjetunióban élő nyelvészek a politikailag kevésbé veszélyes leíró vizsgálatok felé fordultak. A nyugati kutatók pedig, akiket mindez nem akadályozott és foglalkozhattak volna ezekkel a szövegekkel, nem fértek hozzá ezekhez a forrásokhoz. A 21. századra a helyzet annyiban megváltozott, hogy a szövegek ma már az interneten is elérhetők.
Maticsák Sándor könyve tíz fejezetre oszlik, a bevezető részekben általában a finnugor nyelvek nyelvemlékeiről és a mordvin nyelv(ek) emlékeiről olvashatunk áttekintést. Ezek után a szerző hat különböző szöveg(típus)t vizsgál részletesebben: az 1692-es Witsen-féle holland–mordvin szójegyzéket; az első három lejegyzett mordvin mondatot, amelyek egy napistenhez vagy holdistenhez szóló imából származnak; az első összefüggő (erza-)mordvin szövegemléket, amely II. Katalin cárnő kazanyi látogatásának alkalmából íródott; az első (moksa-)mordvin verset, amely szintén a cárnő üdvözlésére készült; a Miatyánk-fordításokat és Damaszkin püspök 1785-ös szótárát.
A könyv nagy újdonsága, hogy a szövegeket nemcsak kronologikusan, hanem tematikusan is rendszerezi, az első érdeklődő utazók szólistáinak bemutatása után az alkalmi szövegeken át jutunk el a hittérítők és egyházi szemináriumok vallási tárgyú munkáihoz. A szerző minden szöveg esetében elemzi azt is, melyik változaton íródhatott a szöveg, milyen grammatikai és lexikális jellemzői vannak. A kötetet áttekintve megállapíthatjuk, hogy a nyelvemlékek túlnyomó többsége erza változatban íródott, az első mordvin vers viszont moksául született. A továbbiakban a kötet legérdekesebb részeiből szemezgetünk.
Miatyánk és „a tengeri disznó”
Az első mordvin adatok Nicolaes Witsen holland követségi munkatárs gyűjtéséből maradtak ránk, mintegy 324 (moksa) szó, amelyeket az utazó a holland-német helyesírás szabályait követve latin betűkkel jegyzett le Noord en oost Tatarye című munkájában. Ez azért érdekes, mert a későbbi nyelvemlékek mind cirill betűsek. A tematikusan csoportosított szólistában sok orosz szó is található, amelyet a 17-18. századi orosz hódító-hittérítő tevékenységgel magyarázhatunk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ha már a hittérítőknél tartunk, érdemes a Maticsák-mű egy újabb részével is megismerkedni. Az erza Miatyánk-fordítások története ugyanis jól mutatja, hogyan lehet egy szöveget egy adott cél érdekében manipulálni. Az ima első fordítása a 18. század végéről származik. Maticsák kiemeli, hogy ez az első változat törekedett a mordvin kifejezések használatára, azonban a megfelelő erza nyelvű terminológia hiánya miatt sok esetben mégis az orosz eredetű szót alkalmazza (pl. a ’szent’ jelentésű szó esetében). A 19. század végére – összhangban az erős russzifikáló törekvésekkel – még több orosz elem került az ima szövegébe. A legújabb fordítások pedig már tudatosan „mordvinizálnak”, alkalmazzák a mordvin nyelvújítás eredményeit, az orosz eredetű szvjatoj ’szent’ szót például felváltotta a belső keletkezésű inyevanyksz ’nagyon tiszta, szent’.
Maticsák könyvében a Damaszkin-féle szótárt elemzi a legrészletesebben. Ha valaki a nyelvújítás kérdései és módszertana iránt érdeklődik, mindenképpen érdemes ezt a részt elolvasnia. Ugyanakkor ez a fejezet a legszórakoztatóbb a laikus olvasó számára is. Damaszkin püspök terjedelmes szótára (11 000 szó szerepel benne) ugyanis számos érdekes nyelvújítási szót tartalmaz. Elgondolkozhatunk például azon, mi is lehet az a ’tengeri disznó’, a ’sötét hely’ (vigyázat, két jelentése is van!), a ’lusta ló’ vagy a ’cár lejövetelének helye’ (a megoldásokat ld. a műben).
Könyvekről olvasna?
A könyvet cirill és latin betűs szómutató, bibliográfia, az internetes források jegyzéke és a rövidítések feloldásának listája zárja. A kötet mindenképpen hiánypótló munka, hiszen magyar nyelven korábban nem létezett ilyen átfogó mű a legkorábbi mordvin nyelvemlékekről. Szemezgetve olvasva pedig a témában kevéssé jártas olvasó számára is érdekes lehet.