-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy csöppnyi sziget valahol a Balti-tengerben, csupán 16 négyzetkilométerrel és 600 lakossal, mégis gazdag kulturális örökséggel. Kihnu szigetén pedig a nők az urak, vagy legalábbis az ősi hagyományok letéteményesei. De milyenek is ezek a kihnui nők?
2013 az örökség éve az észteknél, így idén különleges hangsúlyt kapnak a hagyományok és azok átörökítői. Az ünnepi év kapcsán sok szó esik arról, kik azok, akik fenntartják és továbbviszik a tradíciókat. Kihnu szigete esetében jól látható, milyen fontos szerepe van mindebben a nőknek. Kihnuról már korábban is volt szó a Rénhíreken, a poszt apropóját az az új kiadvány adja, amely a kihnui nők kultúramegtartó szerepére fókuszál. Ingrid Rüütel 2013-ban megjelent Naised Kihnu kultuuris (Nők a kihnui kultúrában) című könyve izgalmas és színvonalas tudományos munka egy nők által menedzselt kis közösségről.
Uralkodó nők
Ingrid Rüütel könyve sokéves kutatáson alapul, a kiadvány azonban nemcsak a szakmai közönség számára lehet érdekes olvasmány, ráadásul a könyvben említett interjúk, dalok és néprajzifilm-részletek a könyvhez csatolt DVD-n meg is tekinthetők, illetve hallgathatók. Rüütel történeti áttekintést is ad, kiemeli, miért volt a szigeten mindig kiemelkedő, irányító szerepük a nőknek. Az tekinthető az egyik legfontosabb tényezőnek, hogy a sziget lakossága hagyományosan tengerjárókból és halászokból állt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a férfiak nagyon ritkán voltak otthon. A mezőgazdasági munkák is a nőkre hárultak, ezért fontossá vált a nők összefogása is, hiszen együttműködve gyorsabban el lehetett végezni az egyes feladatokat. A nőknek amiatt is több idejük volt, hogy nem kellett minden nap a férfiak kedvét lesni, kiszolgálni őket. A háztartás és a gazdaság irányítása, a bevételek elosztása is a nők kezében volt. Érdekes, hogy ennek ellenére a sziget vezető pozícióit Észtország függetlenségének visszaállításáig (1991-ig) szinte végig férfiak uralták.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A szocializmus időszakában a nők „egyeduralma” megdőlt, ugyanis a szovjet diktatúra alatt nem lehetett folytatni a hagyományos tengerjáró, kereskedő életmódot, az immár szovjet felségvizeket szigorúan ellenőrizték, a férfiak kénytelenek voltak otthon maradni. A szárazföldre száműzött „tengeri medvék” aztán tétlenségre voltak kárhoztatva. A halászat továbbra is munkalehetőséget nyújtott, azonban a halászkolhozokban kevés ember munkája is elegendő volt, a halat ráadásul jó áron értékesítették. Pénzben nem volt tehát hiány, sok szabadidő is akadt, a vodka sem került sokba, és könnyen hozzá lehetett férni. Mindez rövid úton a férfiak tömeges alkoholizmusához vezetett. És hogyan élték meg mindezt a nők? A kihnui nők fel vannak készülve a viszontagságok elviselésére, mert tengerészek lányaként, feleségeként hamar hozzá kellett szokniuk a veszteségekhez, ahhoz, hogy a tenger egyik napról a másikra megfosztja őket a szeretteiktől, mindez megkeményítette őket; a kislányokat is a sorscsapások elviselésére és kitartásra nevelték. Egy átlagos kihnui nő mindennapjaiba beletartozik, hogy vezeti a háztartást és a gazdaságot, traktorral dolgozik, és a Kihnun népjárműnek számító oldalkocsis – vagyis inkább oldalládás – motorra ül.
Híres kihnui asszonyok
Rüütel könyvében az általános női sors mellett kitér egyes nők történetére is, bemutatja életútjukat és a közösség érdekében végzett munkájukat. A zene és az énekes hagyományok természetesen Kihnu szigetén is elengedhetetlenül fontos részét képezik a tradicionális kultúrának. A férfiak tengerészdalai mellett a nők énekeshagyománya is jelentős. Az egyik leghíresebb kihnui asszony, a 85 éves Virve Köster, éppen énekestudásával és alkotói erejével vált híressé. Körülbelül négyszáz dalt írt már, hazájában mindmáig ő a legsikeresebb női előadó. Dalaiból jó néhány Észtország-szerte ismert lett, mivel olyan nagyobb észt zenekarok is felvették őket a repertoárjukba, mint a például a Kukerpillid. Az egyik leghíresebb Köster-dal a Mere pidu (Tengeri ünnep), amelyet a következő videón a szerző előadásában meg is hallgathatunk.
Virve Köster soha nem tanult zenét, a kottát nem is ismeri, dalainak szövege és dallama egyszerre születik. Énekei leginkább a kihnui élet eseményeit dolgozzák fel, sokszor énekel családjáról vagy saját életének történéseiről, ezzel folytatva a kihnui énekes hagyomány tipikus témaválasztását. (A kihnui népdalok közül a kihnui himnusznak is nevezett régi tengerészdal például az egyes évszakokban megszokott mezőgazdasági és halászati tevékenységeket énekli meg.)
A kihnuiak közül Virve Kösteren kívül több amatőr művész is kikerült már. Az egyik leghíresebb a naiv festő, Jaan Oad szintén autodidakta alkotó volt. Dolgozott hajószakácsként és építőmunkásként is, a második világháború alatt Kanadába menekült, ahol a kihnui történelem egyes korszakait igyekezett megfesteni. A Kadaka Mari kohtuprotsess (Kadaka Mari pere) című képén egy büszke kihnui nő bírósági tárgyalását mutatja be. Kadaka Marit azért fogták perbe, mert megfenyegette a földesurat, hogy megbabonázza a csordáját.
(Forrás: Jaan Oad / képeslap)
A szellemi örökség mellett a tárgyi kultúra is nagyon gazdag Kihnun, és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kihnui kulturális tér felkerült az UNESCO kulturális örökségekről készült listájára. Kevés olyan hely van Európában, ahol az emberek a hétköznapokban még mindig népviseletben járnának. Kihnu szigetén a nők a hagyományos csíkos szoknyájukat viselik a mindennapi tevékenységekhez is, a nők feladata az, hogy a kislányuknak is elkészítsék ezt a körtnek nevezett piros csíkos szoknyát. Egy magára valamit is adó kihnui nőnek már a 19. században is 20 szoknyája kellett, hogy legyen. Ekkor azonban még általában egyszínűek voltak a szoknyák, a piros csíkozás a 19. század végén jött divatba, és eleinte csak ünnepnapokon hordták. A gyászolók ma is fekete vagy kék szoknyát viselnek, attól függően, mennyire állt közel hozzájuk az elhunyt. A férjes asszonyoknak pedig kötényt kell kötniük a szoknya elé.
A hagyományokhoz természetesen a nyelv is hozzátartozik. Az iskolában az első osztályosok kihnui nyelvjárásban íródott olvasókönyvből tanulhatnak, és az otthontól elszakadt szigetiek is hallgathatnak kihnui nyelvjárásban elmondott híreket a Vikerraadio honlapján. A műsorokat iskolások készítik, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy a hallgatóknak amatőr adásokat kell végigszenvedniük. A fiatalok nagyon ügyesen válogatják össze az interjúalanyokat, és a témák is mindig aktuálisak a kihnui közösség életében. Az adások az észt irodalmi nyelvet beszélők számára is követhetők, bár a szókincsbeli különbségek megnehezíthetik a megértést. Aki nemcsak a fülét szeretné próbára tenni, a Kihnui Kulturális Intézet honlapján a nyelvjárás írott változatával is megismerkedhet.
Kihnuval kapcsolatban még számos érdekes információ olvasható az Észtország útikönyvben, többek között megtudhatjuk, hogy a lakosság ortodox vallású (1860-ban tértek át az evangélikus hitről), és hogy a fókavadászat is fontos tevékenység volt a régi időkben. A tenger szennyezettsége miatt megcsappant fókaállomány vadászatát betiltották az 1980-as években, de az észt kormány most fontolgatja, hogy az őslakos kihnuiaknak újra megadják az engedélyt a fóka vadászatára. Ez azért lenne fontos a szigetlakóknak, mert a kihnui konyha ínyencségei közé tartozik a karvakala (szőrös hal), vagyis a fóka is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Yummifruitbat)
Május 18-ig még megtekinthető a budapesti Néprajzi Múzeumban a nagyobb észt szigetek világát bemutató kiállítás, amelyen azt is megfigyelhetjük, mennyiben más a nagyobb alapterületű Saaremaa vagy Hiiumaa sziget élete, mint a zárt közösséget alkotó kihnui lakosoké.