-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Szenzációszámba menő hír járta be nemrégiben a világsajtót: az IBM – a cég egyik alapítójának tiszteletére – Watson névre keresztelt szuperszámítógépe a belé táplált mesterséges intelligencia révén győzedelmeskedett két, nem akármilyen képességű hús-vér vetélytársa ellen az Egyesült Államok legnépszerűbb vetélkedőjében (az ott Jeopardy! néven futó műsor nálunk Mindent vagy semmit! címen ismeretes).
A lexikális ismeretek terén egyértelműen kidomborodott az egyszerre 2208 processzort működtető szuperszámítógép fölénye, még ha a vetélkedőt figyelemmel követők felemlegetik, hogy olykor a szavak másodlagos jelentésével nem tud megbirkózni, humora meg aztán végképp nincs. A szakemberek ugyanakkor valódi áttörésnek tekintik a gép teljesítményét: képes megérteni az emberek beszélgetését, így a kérdésekre a legvalószínűbb válaszokat adja. Mindez pedig a mesterséges intelligencia tudományágának egészét is a reflektorfénybe állítja.
Hogy mi a mesterséges intelligencia? Erre a kérdésre vélhetően a Wikipédia adja a legtömörebb definíciót: „Bár a mesterséges intelligencia a tudományos-fantasztikus irodalom terméke, jelenleg a számítógép-tudomány jelentős ágát képviseli, amely intelligens viselkedéssel, tanulással és a gépek adaptációjával foglalkozik. Így például szabályozással, tervezéssel és ütemezéssel, diagnosztikai és fogyasztói kérdésekre adott válaszadás képességével, kézírás-, beszéd- és arcfelismeréssel. Egy olyan tudományággá vált, amely a valós életbeli problémákra próbál válaszokat adni.”
Fordítói rögtönzések
Azt, hogy a beszéd felismerését egyre magasabb színvonalon sikerül megvalósítani – erre léteznek biztató magyarországi kísérletek is –, jól mutatja a Watson sikere, de produkciója „természetesen” csak angol nyelvre vonatkozik. Joggal merül fel a kérdés, kiegészülhet-e mindez egy „röptében” bármely nyelvről bármely nyelvre fordító képességgel. Elméletileg természetesen igen, az ezt célzó fejlesztések eredményeit pedig ki-ki otthoni számítógépén is vizsgáztathatja. A Google Translate-tel már sokan találkoztak, talán kevésbé ismeretes ugyanakkor, hogy hasonló webes szolgáltatással egy magyar fejlesztőműhely, a Morphologic szakemberei is büszkélkedhetnek (a szolgáltatás a www.webforditas.hu helyen érhető el).
Egy – szándékosan választott – példamondat angolul így hangzik: „Inside the car, positioned next to the rear-view mirror, is a high-resolution video camera to detect street lights and moving obstacles like pedestrians and bicyclists.” A Google Translate fordítása így szól: „Az autóban, elhelyezni mellett a visszapillantó tükröt, egy nagy felbontású videó kamera észleli utcai fények és mozgó akadályok, mint a gyalogosok és kerékpárosok.” És a Morphologic-féle: „Az autóban, amit elhelyeztek a visszapillantó tükör mellett, van egy nagyfelbontású videókamera hogy mint gyalogosok és bicyclistsek észleljen utcai világításokat és megható akadályokat.”
Mint látható, mindkét fordítóprogram a ragozási anomáliáktól eltekintve a mondatszerkesztés ugyanazon pontjánál mondott leginkább csődöt: az egyik az autó mellé helyezi a visszapillantó tükröt, a másik a visszapillantó tükör mellé az autót… Egyik sem ismeri fel, hogy a mondatban ott lapul az, amire mindezt vonatkoztatni kellene: egy nagy felbontású videokamera. (Van tehát mit csiszolni még mindkét fordítórendszeren, viszont kétségtelen, hogy a használók visszajelzéseire építve folyamatosan „tanulnak”, és válnak egyre használhatóbbakká.)
Száztízzel az autópályán, vezető nélkül
A mondatban szereplő kamera pedig át is vezet a mesterséges intelligenciának egy, a Watsonéhoz hasonlóan komplex, bár egészen más természetű alkalmazási területére. Miközben már a legtöbb szériaautóban megtalálható egy vagy több intelligens egység (ABS, EBD és további hárombetűsök), az emberi közreműködés nélkül forgalomban részt vevő közúti jármű sokáig a science-fiction kategóriájába tartozott.
Bár a bevált jóslatai révén is ismert Ray Kurzweil, a mesterséges intelligencia neves kutatója az első ilyen járművek megjelenését a 2000-es évek elejére prognosztizálta, az érdemi kísérletek csak 2007 táján kezdődtek el. Viszont a The New York Times újságírójának a közelmúltban alkalma nyílt „élesben” is megtapasztalni a Google (!) fejlesztőinek társaságában az intelligens autó működését. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben volt, hogy összehasonlíthatta mostani utazását egy hat évvel ezelőttivel. Az önjáró gépkocsi akkori túrája egy kavicsos földúton ért véget, amelyre mintegy negyven kilométer/órás sebességgel kanyarodott rá – a vezetőülésben helyet foglaló mérnöknek nem volt ideje visszavenni az irányítást az automatizmustól, hiába díszelgett előtte egy erre a célra szolgáló nagy piros gomb…
(Forrás: wikimedia commons / Steve Jurvetson)
Arról viszont, hogy mekkora utat tettek meg a fejlesztők hat év alatt, mindennél többet elmond, hogy a mostani „vezető” hevesen gesztikulálva magyarázott utasainak, miközben hozzá sem ért a kormányhoz az egyik legforgalmasabb kaliforniai autópályán haladva. A preparált – radarral, videóval, mozgásérzékelőkkel, GPS-szel felszerelt – Toyota Prius mintegy 110 kilométer/órás sebességgel igazodott a lüktető forgalomhoz az autópályán. Az utasok az anyósülés előtt elhelyezett 22 collos, háromdimenziós monitoron mintegy kívülről követhették végig a bejárt útvonalat: aprólékos részletességgel tűntek fel a képernyőn az útfestések, a közlekedési lámpák, miközben egy zöld sáv jelezte a megtervezett útvonalat és egy sárga kocka szimbolizálta a mögöttük haladó járművet. Sávváltáskor egy gépi hang tájékoztatta az utasokat, és ők – a monitornak köszönhetően – megnyugodva vehették tudomásul, hogy hetvenméteres körzetben egyetlen potenciális akadályt jelentő objektum sem található az autó közelében.
Sokat elárul az intelligens járművek fejlesztésének jelenlegi állapotáról a próbautat megelőző módszeres kísérletsorozat. A négy radarral (három elöl, egy hátul) és nagy érzékenységű kamerával ellátott (lásd fentebb a próbafordításban szereplő mondatot) járműnek a biztonságos haladás érdekében fel kellett töltenie alapadatokkal egy SLAM-nek (simultaneous localization and mapping – egyidejű helymeghatározás és térképkészítés) nevezett intelligens rendszert. Ehhez a megtervezett úton először vezető irányításával haladt végig az autó, megjegyezve szinte a legapróbb porszemet is. Az információkat a Google mérnökei rögzítették az intelligens szoftverben, és a következő – önálló – próbaúton a jármű már képes volt észlelni valamennyi eltérést, és ennek megfelelően frissíteni is a térképet.
Maguk a mérnökök lepődtek meg a legjobban, mi minden változott az úton az első adatfelvételt követően…
Nem volt szükség a piros gombra
A próbaút során volt ugyanakkor egy olyan forgalmi szituáció, amelyik a mesterséges intelligencia iránt szkeptikusak táborát is meggyőzhette arról, hogy kézzel fogható közelségbe került a vezető nélkül közlekedő közúti járművek akár tömeges elterjedése is. A Prius egy stoptábla előtt várakozott türelmesen, hogy majd jobbra kanyarodjon. Ekkor egy autó közeledett balról, és a Prius pár centit előre gurulva még inkább áthúzódott a legszélső jobb oldali sávba, mivel „tudta”, hogy így a másik autó – akármilyen közel kerüljön is hozzá – biztosan képes lesz elhaladni mellette egy másik sávban.
Természetesen maradt még tökéletesítenivaló. Az egyik ilyen, megoldandó probléma például a forgalmi rendőri kézjelzések integrálása a rendszerbe, vagyis különbséget kell tudni tenni egy hadonászó gyalogos és egy, a mozdulataival a forgalomban haladó számára utasításokat közlő ember között.
Mindenesetre a The New York Times riporterének próbaútján az a piros pánikgomb, amelynek használatával az ember vészhelyzet esetén visszaveheti az irányítást a gépi intelligenciától, érintetlen maradt.