Az a kérdés, ami miatt Jojó nevű olvasónk billentyűzetet ragadott, már bennem is felvetődött, bár nem pont ebben a formában:

Azt vettem észre, hogy manapság, amikor egy balesetet szenvedett híresség (celeb?) állapotáról kérdezünk, azt a választ kapjuk, hogy állapota válságos, de stabil. Szerintem e kettő egymásnak ellentmondó fogalom. Tévednék?

Stabilitás
(Forrás: Wikimedia Commons / Georg Pik)

Én inkább olyan formában tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon ezek a kifejezések, amikkel orvosok utalnak a sajtó kérdéseire válaszolva valakinek az állapotára, vajon mennyire vannak szabványosítva? Olyan rögzített-e az értelmezésük, mint a többi orvosi kifejezésé, vagy mint a meteorológiai nyelvben a szórványos csapadék, az erős széllökések használata, vagy csak valamiféle szokás szabja meg?

Meg is kérdeztem néhány orvos ismerősömet, akik azt válaszolták, hogy nincsen „hivatalosan” rögzítve az ilyen kifejezések használata. A súlyos és könnyű sérülés, a súlyos állapot és társaik inkább csak megszokásból hangzanak el mindig ugyanolyan formában.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A stabil állapot fogalma, gondolom, nem ad okot semmilyen félreértésre. Azt jelenti, hogy a beteg állapota (legalábbis elég hosszú időn keresztül) nem változik drámaian, általában azért, mert az orvosok és a nővérek stabilizálták, így nem kell rohangálniuk és állandóan alkalmazkodniuk az új helyezetekhez. De ettől még a páciens állapota lehet nagyon súlyos, például lehetnek olyan szervei, amelyek nem működnek rendesen, ezért az orvosok valamivel helyettesítették a funkciójukat, és ki tudja, rendbejönnek-e. És akkor jön Jojó kérdése: lehet-e egy ilyen értelemben stabil beteg állapotát ugyanakkor válságosnak nevezni?

Válságstáb
(Forrás: Wikimedia Commons / Usien / GNU-FDL 1.2)

A válasz egyáltalán nem egyszerű. A különböző szubkultúrák, közösségek egymástól eltérően használhatják ugyanazt a kifejezést. Például lehet, hogy az orvosok másképpen használják a válságos szót, mint a közgazdászok. A helyzetet bonyolítja, hogy ebben az esetben a megszólaló orvosok kívülállókhoz (a sajtótermék olvasóihoz, nézőihez, hallgatóihoz) szólnak, tehát jobban teszik, ha nem a saját szakmájukban megszokott értelmezést tételezik fel. Mindenesetre én úgy tudom, hogy sem az orvostudományban, sem a közgazdaságban nem alkalmazzák a válság(os) szót hosszan elhúzódó gyengélkedésre, hanem csak arra, amikor egy páciens (vagy ország, intézmény, pénznem stb.) az összeomlás szélén áll. Aztán persze lehet, hogy a válság elhúzódik, de a szó használatában mindenképpen benne van az állandó veszély, fenyegetettség, hogy a helyzet végzetes fordulatot vesz. Ezért igazat adok Jojónak abban, hogy egy beteg állapotát nem értelmes egyszerre válságosnak és stabilnak nevezni.

Érdekes egyébként a válság szó története is. A nyelvújítók alkották meg, a görög eredetű krízis mintájára és azt helyettesítendő (bár máig sem sikerült azt teljesen kiszorítania). A krízis a görög krinein 'elválaszt, dönt, ítél' ige származéka (korábbi jelentése 'rostál' volt). Ennek a görög igének a rokona a latin cernō 'elválaszt, dönt, ítél' ige (vagyis ugyanabból az indoeurópai tőből származnak), ennek rengeteg származéka került a latinból vagy más nyelvből a magyarba, például konszern, diszkrét, konkrét, kréta (mert a cernō előidejű particípium-töve crēt-). A válság szót tehát a krinein vagy a cernō jelentésének nagyjából megfelelő (el)válik igéből képezték nagyon különös, a magyar nyelv rendszerének nem megfelelő módon, hiszen a -ság/-ség képző igetövekhez nem szokott járulni. Külön érdekesség, hogy a krízis szót már Hippokratész is használta orvosi kontextusban, 'fordulópont' értelemben, de nemcsak arra, amikor rosszra fordul a beteg állapota, hanem arra is, amikor jóra. Ma már ez a használata a magyarban teljesen ismeretlen.