Vajdiós kása már volt a blog régi helyén – most ennek egy változata szerepel Mačka beküldésében, ami szinte friss, tavaly szeptemberben kaptuk:

Donna Tart viszonylag új kiadású könyvét a Titkos történetet olvasom. Elég sokáig nem tűnt fel, hogy a fordítással baj lenne (persze, mivel csak magyarul olvasom, ezért leginkább csak az tűnik fel, ha valami magyartalan lenne), mikor ebbe botlottam.

„Senki nem jött oda, hogy felvegye a rendelést. A vacsora varázsütésre került elő: disznóhús, kétszersült, répa, kukorica és vaj diókrém, vastag porcelántányérban, melynek peremén az elnökök képe díszelgett (Nixonig)”

Nem könnyű, nem könnyű, de megoldható. Mi a kapcsolat a poszttal?
(Forrás: Mark O'Donald / Public Domain / Wikimedia Commons)

Igen, vaj diókrém... ezen megakadtam, és bár gasztrobuzi vagyok, így rendszeresen bújom az angolszász receptes oldalakat, de itt hirtelen nem tudtam, mi van. Aztán persze leesett, hogy valószínűleg egy egyszerű tükörfordítással van dolgunk: butternut cream. Innen viszont csak azt nem értem, hogy mi a magyar írásmód? Vagy csak én érzem azt, hogy még tükörfordításként is vajdió krémet írtam volna?

Persze, ha a fordító megáll egy pillanatra, és felrémlik benne, hogy szvsz életében nem hallott vajdióról (bár, megmondom őszintén, egy pillanatig én is gondolkodtam, nem valami spéci diófajta, mint a pekán, vagy annak esetleg kevéssé használatos magyarítása-e a név) és beírja a gugliba, már ömlöttek is volna a sütőtökös képek, linkek...

Persze, ezek az angolok ravasz népek, mert – legalábbis szerény tudomásom szerint – más néven is illetik ezt a zöldséget, de hát az ilyen megesik... és tényleg nem értem, hogy manapság akár fordítás közben is tényleg nem éri meg egy gyors, biztonsági keresést csinálni a neten, ahelyett, hogy bődületes hülyeségeket írna le az anyanyelvén, amiről legalább is éreznie kell, hogy nem biztos, hogy jó megoldás vagy létező kifejezés.

Itt csak elgondolkodtam, hogy ha sok  necces fordításnál az az indok, hogy az adott kifejezést úgyse értené a magyar olvasó/néző, ezért nem szóról szóra fordította, hanem „értelmet” adott neki és ezért költött oda tök mást, akkor mi az indok arra, hogy egy fordító nem akad fenn egy olyan kifejezésen, amit egészen biztosan nem hallott még az anyanyelvén elhangzani, és legalább is necces lehet, hogy nem is létezik?

Pár sorral lejjebb már meg sem lepődtem, hogy a Red Socks is magyarítva lett... Vagy csak én vagyok ultra érzékeny, hogy mivel egy csomó amcsi foci-, kosár-, hoki- és baseballcsapatnak elég vicces neve van magyarul leírva – ezeket NE magyarítsuk? (Jó, angolul is az, csak ott már brand a dolog, nem gondol bele az ember a szó szerinti jelentésbe, amibe így magyarul olvasva viszont igen.)

Ez a dolog meg nekem már csak azért is fura volt, mert amúgy a könyv tele van mindenféle nyelvű (német, francia, görög, latin) szavakkal, mivel történeti nyelvésznek tanuló egyetemisták közt történik a történet. Igaz, ezek az író művei, és még szószedet is van hozzá. De a Vörös zoknik még akkor is különösen fájt (amúgy a vaj diókrém után simán lehetett volna Tűzpiros kamáslik... :-) )

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egyébként meg vaj diókrém vagy vajdió krém? Mert ez a kettő nem mindegy, de persze vajdiókrém lenne helyesen, ha foglalkoznánk ilyen helyesírási bohóckodással. Ez a Wikipedia-oldal amúgy röviden tartalmazza a frankót – a vajdió (butternut) egyértelműsítő lapjáról van szó:

• Szürke dió fa (Juglans cinerea), Észak-Amerika keleti felén honos növényfaj, másik nevén: vajdió
• Pézsmatök (Cucurbita moschata), egy manapság népszerű sütőtök fajta (sonkatök, bébitök, angolul Butternut (squash), amit helytelenül egyre többször fordítanak le tükörfordítással úgy, mint: vajdió)

Facebook-oldalunkra is kaptunk egy hasonlót.

Ja, és az amerikaifoci-csapatok nevét tényleg hagyjuk meg angolul inkább.