A 2012. április 8-ig látható tárlat gerincét az 1960-1970-es évekből származó néprajzi anyag adja, amely az őserdei életforma tárgyait vonultatja föl. A hagyományos háztartási eszközök, fúvócső, férfi és női ruhadarabok mellett ékszerek, rituális maszkok, hangszerek és turisták számára készített tárgyak színesítik az anyagot, külön teremben tolldíszeket láthat a közönség – közölte az intézmény az MTI-vel.

A látogatók bepillantást nyerhetnek Amazónia természetrajzába is, főként állatvilágának néhány érdekes példányán keresztül: sörényes farkas, pekari, lajhár, hangyász, tatu, puma, vízidisznó, madarak, ezen kívül kígyók, gyíkok, békák jelenítik meg az „édeni” környezetet. Az utolsó teremben egyebek mellett a természetpusztításról, az útépítésről, az erdő területének csökkenéséről, környezetvédők akcióiról láthatnak az érdeklődők fényképeket, majd az őserdőből 1974-ben kiköltözött piaroa indiánokról szóló, francia-magyar koprodukcióban készült film zárja a tárlatot.

A Magyar Természettudományi Múzeum és a Greenpeace közreműködésével létrejött kiállítás érzékelteti azokat a történéseket is, amelyek az utóbbi évtizedekben zajlanak e területen.

Amazónia, a világ legnagyobb egybefüggő esőerdeje az őstermészet szimbóluma, amelynek sokak képzeletében, ismereteiben két arca van. Az egyik az érintetlen természet, növények és állatok számtalan fajának háborítatlan birodalma, a természettel harmóniában élő emberek számára bőséges élelmet adó lakhely. Másik arca az ellenséges, félelmetes, kiismerhetetlen dzsungel, halálos betegségeket okozó rovarok, mérgező növények, vérszomjas vadállatok otthona.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A régészeti leletek tanúsága szerint mintegy tízezer éve élnek itt emberek. Körülbelül a 20. század közepéig egyre csökkenő számban, de még létezett az európai civilizációtól viszonylag érintetlen életmód. Még napjainkban is vannak az őserdő mélyére visszahúzódott kisebb csoportok, amelyek igyekeznek ezt az életformát fönntartani, a külvilággal való kapcsolatot elkerülni. Az amazóniai országok államai természetvédelmi parkokat hoznak létre, amelyek az indiánok számára is biztosíthatják a visszavonulást, a hagyományos életforma megőrzésének lehetőségét. Legtöbbjük azonban valamilyen mértékben asszimilálódik, könnyebben elérhető településekre költözik, ahol oktatásban és orvosi ellátásban részesülhet.