Az ukrajnai atomerőműben 1986-ban történt robbanás a világ egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófáját okozta. Akkor minden figyelem Csernobilra irányult, azóta a világ továbblépett. Egy dolog azonban változatlannak tűnik: a szennyezett terület elhalt fái, növényei és levelei nem úgy bomlanak le, ahogy máshol szoktak – idézte a Live Science tudományos-ismeretterjesztő portál az Oecologia című szaklapban megjelent tanulmányt.

Tim Mousseau, a Dél-Karolinai Egyetem biológusa és az intézményen belül működő Csernobil és Fukusima Kutatóintézet társigazgatója és kollégája a Csernobilt körülvevő, hírhedt, úgynevezett vörös erdőben járva azt tapasztalta, hogy a fatörzsek évtizedek múltán is jó állapotban voltak. „Ha az én kertemben kidőlne egy fa, nagyjából tíz év alatt fűrészporrá bomlana” – hangoztatta.

Kutatómunkájuk nagyrészt ebben az erdőben zajlott, amely nevét az elpusztult fák ijesztő, vörösesbarna színéről kapta. A rejtély megfejtése céljából más erdők aljáról gyűjtöttek több száz adag levélmintát. Az avarral teli zsákokat harisnyával bélelték, hogy a rovarokat távol tartsák, ezután elhelyezték őket Csernobil körül, és vártak kilenc hónapot. Döbbenetes eredményt kaptak: azok a levelek, amelyeket erősen szennyezett ponton hagytak, 40 százalékkal kevésbé bomlottak le, mint a tiszta vidékre helyezett avarminta. A bomlás foka arányban állt az adott helyszín radioaktív szennyezettségének fokával – olvasható a tanulmányban.

A sugárzás károsan hat a mikroorganizmusokra: a baktériumokra, gombákra. „Valószínűleg a bomlást előidéző mikrobák csökkent mennyisége miatt nem bomlik le az avar, amely olyan, mint a gyújtós: száraz, könnyű és elég gyorsan ég” – magyarázta a kutató.

Mousseau és más kutatók is aggodalmukat fejezték ki, hogy az erdőtalajon felhalmozódott avar veszélyes lehet, és a jövőben katasztrofális erdőtüzeket idézhet elő. Ha erdőtűz ütne ki, 28 év lebomlatlan avarja ideális „táplálékul” szolgálna neki. A füst messzire szállítaná a balesetből származó céziumot és más szennyező anyagokat – mondta Mousseau.