Valóban létezik-e többszörös személyiség? Mit mond a pszichológia, pszichiátria erről a kérdéskörről? A skizofréneknek valóban több énjük van egyszerre, vagy az egy másik rendellenesség? A kisragadozó megmondja!

Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Mi köze van a rémtörténetnek a valósághoz?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Tudathasadás?

A többszörös személyiséget rendszeresen összekeverik a skizofréniával. A skizofrénia hallucinációkkal, téveszmékkel, érzelmi elsivárosodással járó súlyos mentális zavar. A skizofrénia (orvosi) görög szó jelentése ugyan ’tudathasadás’, de ez nem azt jelenti, hogy a betegnek több személyisége létezik egyszerre, hanem arra utal, hogy a tudati működések felborulnak, a személy elveszti a kapcsolatát a valósággal. Az elnevezés valóban erősen félrevezető, és időről időre fel is merül, hogy meg kellene változtatni; egyelőre azonban nincsen egyetértés arról, hogy milyen új nevet kaphatna ez a zavar.

Amikor több különböző személyiségről beszélünk egy személyen belül, ezt a jelenséget többszörös (multiplex) személyiségzavarnak vagy disszociatív identitászavarnak nevezik. A két fő diagnosztikai kritériumrendszer közül a Magyarországon használt BNO az előbbi, az amerikai DSM az utóbbi elnevezést használja. A kettő között az a legnagyobb különbség, hogy a disszociatív identitászavar megnevezés azt az előfeltevést tartalmazza, hogy egyetlen személyiség gondolja magát tévesen többnek, míg a többszörös személyiségzavar azt is jelentheti, hogy ténylegesen több személyiség létezik egyszerre. Talán ebből is látszik, hogy még ilyen alapkérdésekben sincsen teljes egyetértés a szakemberek között.

Mindezek mellett ráadásul ismerünk olyan elképzelést is, amely szerint többszörös személyiség nem létezik, csak a pszichiáterek találták ki. Ez a radikális álláspont valószínűleg nem igaz – maga a jelenség számos kultúrában ismert, és a nyugati orvosi szakirodalomban is több, mint száz évre visszamenőleg dokumentálták. Az viszont tény, hogy az Egyesült Államokban az 1980-90-es években igazi divatdiagnózis volt a többszörös személyiség. A diagnózisok száma több mint ezerszeresére nőtt, hogy aztán a divat elmúltával újból csökkenjen. A kritikusabb hangok szerint sok klinikus elvárásaival maga idézhetett elő többszörös személyiségzavarra jellemző tüneteket a betegeiben!

Az orvostudomány folyamatosan fejlődik
(Forrás: Wikimedia Commons)

Egyszerre többen

Milyen többszörös személyiségűnek lenni? A gyakorlatban elég nagy a változatosság, nehezen lehet kijelenteni, hogy ezt vagy azt az élményt minden ilyen ember tapasztalja. A különböző személyiségek lehetnek egymásnak tudatában, de az is előfordulhat, hogy nincsenek, vagy hogy aszimmetrikus a helyzet: valamelyik én jobban tud kommunikálni a többiekkel, mint mások. Akárhány személyiség lehet, nincsen felső korlát. A különböző személyiségek lehetnek különböző neműek, életkorúak, lehetnek más hobbijaik, készségeik. Létezhet egy központi irányító én, de ez sem szükségszerű.

A különböző ének együttműködhetnek egymással, de össze is veszhetnek (csakúgy, mint bármilyen más emberek). Gyakori elképzelés, hogy a személyiségek közötti váltások az érintettek számára is váratlanul következnek be, de ez valószínűleg inkább a kivétel, mint a szabály. Ebben az esetben egyszerűen hamarabb derül fény a többszörös személyiségre, míg akik jól együtt tudnak működni, a külvilág elől gyakorlatilag akármeddig eltitkolhatják, hogy többen vannak. Az is megeshet, hogy több én egyszerre van előtérben és közösen döntik el, mit csináljanak; legalábbis az érintettek beszámolói szerint.

A nézeteltérés az élet természetes része
(Forrás: Wikimedia Commons / Wisconsin Timber Rattlers Team Photographer )

Mi okozhat többszörös személyiséget? Sok adat van arra, hogy extrém élethelyzetek lehetnek ilyen hatással – a leggyakoribb példa a rendszeres bántalmazás. De vannak olyan többszörös személyiséggel élő emberek is, akiket egyáltalán nem bántalmaztak gyerekkorukban, és nem is tudják konkrét eseményhez kötni a többszörösségük kialakulását. Sajnos azonban az is előfordul, hogy a bántalmazott személy alulbecsüli az erőszak súlyosságát, és úgy gondolja, őt nem is érte ténylegesen kár. Mindenesetre sem azt nem lehet kimondani, hogy a zaklatás feltétlenül többszörös személyiséghez vezet (akkor sokkal gyakoribb lenne!), sem azt, hogy a többszörös személyiségű embereket korábban feltétlenül bántalmazták.

Betegség-e?

A tudomány egyelőre még nagyon keveset tud azokról az emberekről, akiknek többszörös személyiségük van, de nem kerülnek a klinikusok látókörébe. Az utóbbi néhány évtizedben kialakult és megerősödött az „egészséges többszörösség” (angolul healthy multiplicity) mozgalma, az interneten – főleg angolul – sok információt találhatunk a témában, javarészt maguktól az érintettektől. A központi mondanivaló, hogy a többszörös személyiség nem feltétlenül betegség, ha az érintettek egyébiránt jól érzik magukat és a társadalomba is be tudnak illeszkedni. A diagnosztikai kritériumok is elmozdulást mutatnak ebbe az irányba: a DSM, az amerikai pszichiátriai diagnosztikai kritériumrendszer következő, ötödik kiadása már valószínűleg tartalmazni fogja azt a kikötést, hogy a disszociatív identitászavart csak akkor lehet kimondani, ha a páciens szenved és/vagy beilleszkedési problémái vannak.

Hogyan lehet ezt a zavart kezelni? Első lépésben arra gondolhatnánk, hogy majd a terapeuta tudja, el kell hozzá menni; de a valóság az, hogy a legtöbb terapeutának egyáltalán nincsen tapasztalata a témában. A többszörös személyiségzavar meglehetősen ritka, ráadásul az is jellemző, hogy a terápiába került illetők nem kötik a kezelőjük orrára, hogy többen vannak, hanem inkább titkolják. Amerikában, ahol a divat habár már lecsengett, még most is gyakoribb ez a diagnózis, mint Magyarországon, a legjellemzőbb az, hogy a terapeuta megpróbálja egybeolvasztani a személyiségeket. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem, de rendszerint igen nagy megrázkódtatással jár, és a személy sem lesz feltétlenül jobban tőle. Az alapelgondolás az, hogy a többszörösség természetellenes, és ezért el kell mulasztani.

A berlini fal. Egyesítés?
(Forrás: Wikimedia Commons / Yann Forget / CC BY-SA 3.0)

A nyugati társadalmakban a többszörös személyiség patologizált fogalom, de ez más kultúrákban nem feltétlenül van így. Ugyanez igaz a különböző megszállottsági állapotokra. A nyugati keresztény kultúrákban az emberek többsége legfeljebb az ördögi, démoni megszállottság kereteiben tud gondolkozni – ha nem vallásos, még ebben sem –, valamilyen pozitív vagy legalább semleges erő, szellem általi megszállottságot nem ismer. Ez nyilván nagy hatást gyakorol arra, hogyan értelmezi mindenki magának a témába vágó élményeit. Egy, az éntől különböző személyiség lehet gonosz szellem, de valamilyen segítő isteni erő is, vagy egyszerűen csak egy másik én.

Tuvai sámán. Neki szabad beszélnie a szellemekkel
(Forrás: Wikimedia Commons / Dr. Andreas Hugentobler / CC BY 2.0)

A tömegkommunikáció sem segít: a többszörös személyiség a médiában szinte minden esetben egzotikus, bizarr őrületként jelenik meg. Robert Lewis Stevenson viktoriánus rémregényéből, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetéből rengeteg feldolgozás született, de az újabb keletű alkotások is sztereotip és a valóságtól messze álló képet festenek erről az állapotról. Talán a legjobb aktuális példa a Steven Spielberg produceri közreműködésével készült The United States of Tara című vígjáték(!)-sorozat, ami az összes klisét felsorakoztatja: feltűnik a szexmániás személyiség, a női testbe zárt agresszív fickó személyiség, a többszörösség ezúttal is erőszak eredménye, és így tovább. Sajnos valószínűleg még beletelik némi időbe, mire a horrorelemeken vagy az olcsó vicceken túl is megjelenik a kérdéskör a médiában.

További olvasnivaló, hasznos linkek

A skizofrénia alternatív elnevezéseiről: magyarul,  angolul

Egészséges többszörösség (angolul): Astraea FAQ, Layman's Guide, könyvlista

Magyarországon a szakemberek nem nagyon találkoznak vele