-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
miért használnak tárgy megjelölésére?
Avagy egy idegen porszívó is a szívünkhöz nőhet...
József egy nyelvtani kérdéssel keresett meg minket:
Személyes névmást miért használnak tárgy megjelölésére ?
pl: áruházban
eladó: Őt kéri,vagy inkább Őt ? /mutat a porszivóra/
Mindenekelőtt arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a személyes és a mutató névmások nem különülnek el élesen egymástól. Különösen többes számban figyelhetjük meg, hogy a személyes névmás használatos a mutató névmás helyett. A Nyelvművelő kézikönyv külön címszót szentel a problémának őket – azokat – ezeket címszó alatt. Ha a mondat tárgya hangsúlytalan, de ki kell tenni, akkor a személyes névmás a megfelelő választás: Itt vannak a könyvek, olvasd el őket! Egyes számban ilyenkor egyszerűen nem teszünk ki semmit: Itt van a könyv, olvasd el *őt! Ha ilyenkor mutató névmást használunk, azt azt sugallja, hogy a tárgyat szembeállítjuk valamivel: Itt van(nak) a könyv(ek), olvasd el ez(ek)et (ne pedig az újságokat)!
A Nyelvművelő kézikönyv meg is jegyzi:
[...] a hangsúlytalan azokat névmási tárgy helytelen alkalmazásának gyakran az a nyelvi babona az előidézője, hogy a személyes névmás nem utalhat dologra, csak személyre. Akik így gondolkoznak, azok összetévesztik a nyelvtani személy fogalmát a személy szónak szokásos köznévi jelentésével.
Míg az előbbi mondattal egyetérthetünk, az utóbbival kapcsolatban aligha. A nyelvtani személy ugyanis azt első, második, illetve harmadik személyre, azaz a beszélőre, a címzettre vagy a kommunikáción kívül álló szereplőre utal – azonban ez esetben mindig harmadik személyről van szó, azaz a nyelvtani személlyel kapcsolatban semmiféle tévesztésről nincs szó. (Ilyen tévedés az lenne, ha valaki azt hinné, hogy magázáskor sem használhatunk harmadik személyű igalakot, ha egyszer a címzettre vonatkozik az ige.)
A Nyelvművelő kézikönyvben a mutató névmás című szócikk arra is ad példát, hogy alany- és tárgyeseten kívül gyakran használjuk a harmadik személyű személyes névmás alakjait más esetekben (egyes számban) is: Vegyen belőle/belőlük! Nem foglalkozom vele/velük. Fogalma sincs róla stb. (Bár nem olyan feltűnő, ezek a személyes névmás alakja: a belőle „szabályosan” őből, a belőlük őkből lenne stb.) Ezekben az esetekben a személyes névmást használjuk, függetlenül attól, hogy élő vagy élettelen dologra, emberre, állatra, növényre, tárgyra vagy fogalomra utalunk-e.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Azt feszegetni, hogy ennek mi az oka, nem érdemes. Egyszerűen ez a nyelvszokás. Az olvasónk által említett helyzetben azonban valóban nem ez: ilyenkor általában az Ezt/azt kéri, vagy inkább ezt/azt? formát használjuk. A gyakorlatban azonban időnként eltérünk ettől, és ennek pragmatikai oka van.
Az által, hogy személyes névmással utalunk a porszívóra, mintha élőlény, sőt ember lenne, egyfajta bizalmas, bensőséges viszonyt teremtünk. Ilyenkor az ember már nem úgy tekint a porszívóra, mint egy megvásárolandó eszközre, hanem mint egy befogadandó élőlényre. Az eladó szempontjából természetesen ez haszonnal járhat, hiszen a vevőnek „nincs szíve” otthagyni az árut, és legalább az egyiket feltétlenül megveszi.
Olvasónknak gyaníthatóan nem tetszik, hogy az eladó így beszél az áruról. Feltételezésünk szerint nem azért, mert az ellen van kifogása, hogy személyes névmást használnak élettelen dolgokra – a fentiekből nyilvánvaló, hogy gyakran ő maga sem tesz mást. Olvasónknak minden bizonnyal az nem tetszik, hogy az eladó a személyes névmás használatával érzelmileg próbálja manipulálni, elterelni figyelmét a racionális döntéshozatali folyamatról. Ha olvasónkat ez zavarja, azt meg tudjuk érteni. Ez azonban már nem nyelvtani probléma.