nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • lap: @El Vaquero: Szeretném lezárni egy barátságos öleléssel ezt a diszkussziót... :) Nem tudom...
    2017. 10. 20, 06:57  Könnyű kis igécskék
  • El Vaquero: @lap: ja, jó, akkor nem kérdezgetem tovább feleslegesen. Szerintem általánosságban is jó a...
    2017. 10. 20, 04:49  Könnyű kis igécskék
  • lap: @El Vaquero: Nem volt énnékem bajom a kiss-szel/huggal. Hanem azt mondom, hogy a *give a k...
    2017. 10. 19, 18:29  Könnyű kis igécskék
  • El Vaquero: @lap: Ha a kiss/hug nem jó, akkor milyen példamondattal kérdezzem? Ez még nagyon kicsi min...
    2017. 10. 19, 17:27  Könnyű kis igécskék
  • lap: @El Vaquero: Micsoda kádszéli stílus... díjazom. És mint alant is említem, még a kiss és a...
    2017. 10. 19, 05:04  Könnyű kis igécskék
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Leleplezés
Súlyos tévhitek a grafológiáról

Sokáig a pszichológiát sem tartották tudománynak, mondja a grafológus, hogy védje a mundér becsületét. Igaza van-e? Öt kérdés és válasz a grafológiáról: mielőtt elemeztetné írásképét, olvassa el cikkünket! Az is kiderül belőle, miért kell valójában kézzel írott önéletrajz és mit csinál az igazságügyi írásszakértő.

Takács Boglárka | 2010. december 17.
|  

A Népszabadság a minap terjedelmes cikket tett közé a grafológiáról, amelynek szerzője egyértelműen állást foglalt a módszer mellett. Röviden szó volt arról is, hogy „a kézírásalapú személyiségvizsgálat megítélése hazánkban erősen szkeptikus”, de az már nem derült ki, miért. Eláruljuk!

Kézírás Izlandról
Kézírás Izlandról
(Forrás: Wikimedia commons)

Olyan, mint a pszichológia?

A grafológusok előszeretettel érvelnek azzal, hogy a pszichológiát is sokáig nem tartották tudománynak, aztán mégis kivívta magának az elismerést. Igen ám, de ez a hasonlat nagy mértékben sántít!

A pszichológia kialakulásakor még nem voltak jól rögzített elképzelések arról, tulajdonképpen mitől lesz valami tudomány. Már az ókorban is sokan írtak a gondolkodásról, a „psziché” fogalma az ókori görög filozófusoktól eredeztethető. A tudomány mai értelemben vett általános módszertana azonban még nem létezett: nem végeztek ismételt kísérleteket, nem állítottak fel vizsgálandó hipotéziseket.

A természettudományoknak hamarabb alakult ki módszertana, mint a pszichológiának, ez valóban igaz. Leginkább azért történt ez így, mert a kutatók Nyugaton sokáig úgy gondolták, a lelki jelenségeket nem lehet mérni. Ezt az álláspontot képviselte még Kant német filozófus is a tizennyolcadik században – pedig nem sokkal később, 1879-ben már megnyílt Lipcsében a világ első pszichológiai laboratóriuma! Magyarországon húsz évre rá, 1899-ben alakult meg az első hasonló intézmény.

A rafinált megoldás az volt, hogy nem a gondolkodást mérték, hanem a viselkedést. Ez a mai napig így van: a pszichológiai kutatók által használt adatok vagy viselkedésesek, vagy biológiaiak (például ilyen az agyi véráramlás). Az önbeszámolás – kérdésekre válaszolás, feleletválasztásos teszt, és így tovább – szintén viselkedés, és mint ilyen, rögzíthető, ismételten megfigyelhető. Ha pedig lehet mérni, onnantól fogva ugyanazt kell tenni az adatokkal, mint bármilyen más természeti jelenség esetében: azt pedig már más tudományterületek képviselői kidolgozták.

Természetesen az írás szintén az emberi viselkedések közé tartozik, elég furcsa lenne azt állítani, hogy nem az! Valóban vizsgálják is tudományosan, a kutatók foglalkoznak például a különféle betegségek, rendellenességek következtében előállt írászavarokkal, a különböző fajta írások olvasástanulásra gyakorolt hatásával, és így tovább.

Akkor mi a baj a grafológiával?

A trükk az, hogy amit konkrétan a grafológusok csinálnak, annak a gondosan megtervezett kísérletek épp az ellenkezőjét mutatják ki. A grafológia központi állításai, hogy a személyiségjellemzők megbízhatóan kideríthetőek abból, hogy megvizsgáljuk az illető személy írását; illetve hogy a grafológusok erre jobban képesek, mint az e tekintetben képzetlen emberek. Ezen két állítás közül azonban egyiket sem sikerült mérési adatokkal alátámasztani!

Ha egy témában sok hasonló vizsgálat születik, azokat egy erre a célra kitalált eljárással összesítik a tudósok – ezt metaanalízisnek hívják. Ha bármilyen módszer hatékonyságára kíváncsiak vagyunk, érdemes először az idevágó metaanalíziseket megkeresni. (Több is lehet belőlük.) A grafológiával kapcsolatban kettőt találtunk: Neter és Ben-Shakhar (1989) arra a kérdésre keresték a választ, meg lehet-e a grafológia segítségével állapítani, be fog-e válni a vizsgált személy a munkahelyen. Tizenhét publikált vizsgálatot összegeztek, és arra az eredményre jutottak, hogy ha semleges szöveget kellett értékelni, akkor a grafológusok egyáltalán nem tudták ezt előrejelezni. Ha nem semleges volt a szöveg – például valakinek a saját kézzel írott önéletrajza, ahol a tartalomból lehet következtetni a személyiségre –, akkor is kimondottan rosszul teljesítettek. Geoffrey Dean pedig 1992-ben több mint kétszáz olyan vizsgálatot összesített, amelyben a grafológiát személyiségvonások előrejelzésére használták (lásd: King és Koehler, 2000). Az eredmény: igen kis hatékonyság.

Diszkriminálni azonban lehet az írásminta alapján. Habár személyiségvonások nem állapíthatók meg, több kísérlet arra az eredményre jutott, hogy a véletlennél nagyobb arányban található el a szöveg írójának neme, és erre mindennemű szakképzés nélkül is képesek az emberek (tehát nem kell hozzá grafológus). Az életkor pedig abból is kikövetkeztethető, mikor hogyan tanították a kézírást az iskolában.

Brit kézírás 1894-ből
Brit kézírás 1894-ből
(Forrás: Wikimedia commons)

Tényleg ez a HR-esek kedvenc módszere?

Egy svájci vizsgálat Bangerter és munkatársai kutatócsoportjától arról szolgáltatott adatokat, hogy a munkahelyi kiválasztásban az emberek túlbecsülik a grafológia szerepét. Statisztikát készítettek a helyi álláshirdetésekről, és az derült ki, hogy csak töredéküknél kérnek bármilyen kézzel írt szöveget (motivációs levelet, önéletrajzot), ráadásul ez az arány egyre csökken: 2000 óta 1% alá esett! Majd kikérdeztek 63 személyügyi szakembert, miért kérnek kézzel írt levelet. Meglepő válaszok születtek: közülük is csak 14 fő (22%) elemeztette grafológiailag a szöveget. A többiek például azért követeltek meg ilyen dokumentumot, hogy kiszűrjék a nem eléggé motivált jelentkezőket, vagy hogy lássák, a válaszadó megértette-e az álláshirdetés tartalmát...

Miért hisznek az emberek mégis a grafológiában?

Ezt a kérdést ezidáig nem sokat tanulmányozták (azon túl, hogy miért hisznek az emberek általánosságban áltudományos nézetekben), de létezik egy érdekes kutatás a témában. King és Koehler (2000) kimutatták, hogy ha laikusoknak írásmintákat és velük semmilyen kapcsolatban nem lévő személyiségleírásokat adnak, a válaszadók mégis kapcsolatot fognak látni a személyiségvonások és az írásminták egyes jellemzői között, ráadásul ez a kapcsolat olyan lesz, mint amilyet a grafológusok vélnek fölfedezni: például hogy aki kisebb betűkkel ír, az szerényebb.

Kölcsey kézírása, a Himnusz kézirata (1823)
Kölcsey kézírása, a Himnusz kézirata (1823)

Ugyanők egy második kísérletben pedig kimondottan úgy készítették el a résztvevők által megítélendő anyagot, hogy a kapcsolat a grafológiával ellenkező legyen (tehát például akikről azt állította a személyiségleírás, hogy szerényebbek, azoknak nagyobb betűs volt az írása). A kísérleti személyek így is a grafológusok által leírt kapcsolatokat láttak!

Mi okozhatja ezt a jelenséget? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a grafológia tulajdonképpen az írással kapcsolatos saját alaptalan előítéleteink rendszerbe foglalt változata. Ez megmagyarázza azt is, miért volt képes fennmaradni annak ellenére, hogy a tapasztalat cáfolta a megbízhatóságát.

Mit csinál az igazságügyi írásszakértő? Ő is grafológus?

Általában nem. Az igazságügyi írásszakértő feladata nem a személyiség vizsgálata, hanem olyasféle kérdések megállapítása, hogy például ugyanaz az ember írt-e alá két különböző szerződést, vagy ugyanazon az írógépen gépelték-e őket. Ismerik a dokumentumhamisítások módszereit és észre tudják venni azokat.

Az igazságügyi írásszakértés és a grafológia ha szigorúan vesszük, kizárja egymást, mert a hatályos jogszabály a következőképp szól (ez más szakértőkre is vonatkozik, például az orvosszakértőkre):

„Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség és a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése, vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését.” (2005. évi XLVII. törvény, 1.§ (1), a mi kiemelésünkkel)

A gyakorlatban Magyarországon vannak olyan igazságügyi írásszakértők, akik egyben grafológusok is...

Források

Bangerter, A., König, C. J., Blatti, S., Salvisberg, A. (2009): How Widespread is Graphology in Personnel Selection Practice? A case study of a job market myth. International Journal of Selection and Assessment, 17(2): 219-230.

CompLex jogi adatbank

King, R. N., Koehler, D. J. (2000): Illusory Correlations in Graphological Inference. Journal of Experimental Psychology: Applied. 6(4): 336-348.

Neter, E., Ben-Shakhar, G. (1989): The predictive validity of graphological inferences: A meta-analytic approach. Personality and Individual Differences, 10(7): 737-745.

Rózsa, S., Nagybányai Nagy O., Oláh A. (2006): A pszichológiai mérés alapjai. Elmélet, módszer és gyakorlati alkalmazás. Budapest: Bölcsész Konzorcium.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
31 Gábor mester 2015. június 12. 14:28

Jöttem leszedni a keresztvizet a cikkíróról. Már ha volt rajta... :) Magyar-ének szakos tanár vagyok. 40 éve... Ennyi idő alatt láttam ezt-azt. Közelebbről: Elsőként (5 év alatt) feltűnt, hogy bizonyos, egymáshoz igen hasonló személyiségű tanuló kézírása is elég hasonló egymáshoz. További öt-tíz év alatt arra is rájöttem, hogy meg tudom mondani, melyik kottát ki írta, akkor is, ha egyáltalán nem volt benne szöveg. Újabb öt év után pedig a rajz szakos kolléga tárlatán is képes voltam kiszúrni, hogy melyik festményt melyik tanulóm alkotta. Gyakorló grafológusok sztem javában kuncognak, és igazuk van. A kézírás ugyanis EREDŐ, az aktuális pszichomotoros folyamatok eredője, ami "lelki ujjlenyomatként" jellemző az emberre, akkor is, ha ellenkező kézzel, lábbal v. szájjal ír - egyáltalán, a vonalvezetése (kotta!, rajz!). Ez után kezdtem a szakirodalmat tanulmányozni... A legkiválóbb grafológus művészek- egyéb híres emberek kézírásából, néha csak aláírásából (!) meg tudtak állípítani olyan életeseményeket, ideértve betegségeket is, amiket KÉSŐBB igazolt a kutatás. A grafológiai elemzést tkp. napjainkban terjesztik ki az olyan gyerekrajzok elemzésére, amelyeknek a szerzői koruknál fogva még nem tudnak írni, de a rajzukban, a "vonalvezetésükben" már ott vannak az értékelhető jelek... Még valami. Válóper miatt vizsgált a "cihomókus", a közismert 50-100 éves tesztjeikkel. Elkészíttettem az egri intézet vezetőjével (Dr. Katona Ágnes) is a jellemrajzomat. Nagy összegben lehet fogadni, melyik volt az árnyaltabb... Persze, h. a grafológiai elemzés... Nem folytatom, a hozzáértőbbek szakszerűbben védték meg a grafológiát - pusztán igen személyes (pozitív) tapasztalataimat szerettem volna megosztani a nagyérdeművel... Köszönöm türelmüket!

30 Gábor mester 2015. június 12. 14:28

Jöttem leszedni a keresztvizet a cikkíróról. Már ha volt rajta... :) Magyar-ének szakos tanár vagyok. 40 éve... Ennyi idő alatt láttam ezt-azt. Közelebbről: Elsőként (5 év alatt) feltűnt, hogy bizonyos, egymáshoz igen hasonló személyiségű tanuló kézírása is elég hasonló egymáshoz. További öt-tíz év alatt arra is rájöttem, hogy meg tudom mondani, melyik kottát ki írta, akkor is, ha egyáltalán nem volt benne szöveg. Újabb öt év után pedig a rajz szakos kolléga tárlatán is képes voltam kiszúrni, hogy melyik festményt melyik tanulóm alkotta. Gyakorló grafológusok sztem javában kuncognak, és igazuk van. A kézírás ugyanis EREDŐ, az aktuális pszichomotoros folyamatok eredője, ami "lelki ujjlenyomatként" jellemző az emberre, akkor is, ha ellenkező kézzel, lábbal v. szájjal ír - egyáltalán, a vonalvezetése (kotta!, rajz!). Ez után kezdtem a szakirodalmat tanulmányozni... A legkiválóbb grafológus művészek- egyéb híres emberek kézírásából, néha csak aláírásából (!) meg tudtak állípítani olyan életeseményeket, ideértve betegségeket is, amiket KÉSŐBB igazolt a kutatás. A grafológiai elemzést tkp. napjainkban terjesztik ki az olyan gyerekrajzok elemzésére, amelyeknek a szerzői koruknál fogva még nem tudnak írni, de a rajzukban, a "vonalvezetésükben" már ott vannak az értékelhető jelek... Még valami. Válóper miatt vizsgált a "cihomókus", a közismert 50-100 éves tesztjeikkel. Elkészíttettem az egri intézet vezetőjével (Dr. Katona Ágnes) is a jellemrajzomat. Nagy összegben lehet fogadni, melyik volt az árnyaltabb... Persze, h. a grafológiai elemzés... Nem folytatom, a hozzáértőbbek szakszerűbben védték meg a grafológiát - pusztán igen személyes (pozitív) tapasztalataimat szerettem volna megosztani a nagyérdeművel... Köszönöm türelmüket!

29 Hédi 2012. július 28. 01:19

Kedves DJS,

sajnálom, hogy úgy látja: nem fogtam fel, miről szólt a vita, mert ebből az alapállásból teljesen feleslegesnek érzem, hogy "megbeszéljük" ezt a kérdést. Beszélgetni azzal lehet, aki nyitott. Ön már kialakította a véleményét, nekem pedig eszem ágában sincs győzködni arról, hogy de igen, az íráselemzés jól működő módszer .

Talán ismerkedjen meg vele közelebbről, mielőtt még egy hosszú levelet ír róla. Fejleszti az empátiát is! : ) Utána nekiállhatunk egy szakmai vitának.

További szép nyarat kívánok.

28 DJS 2012. június 7. 10:58

@Hédi:

Kedves Hédi

Ismét rábukkantam erre a témára. Bár a vita már több mint egy éve lezárult, néhány felvetése megválaszolatlan maradt. Most leírom, mit gondolok erről - nem annyira az Ön kedvéért, inkább csak a cikk későbbi olvasói számára. Ugyanis számos hozzászólásából az derült ki, hogy nem értette meg a korábbi vitát.

Azt írta:

"Ne nézzük le a megrendelőt azért, mert esetleg nem részesült tudományos képzésben - attól még nagyon is jó ítélőképessége lehet. És ne feltételezzük, hogy grafológiai szolgáltatásra költ, ha az a döntését, illetve céljainak elérését nem segíti elő."

De: a gyakorlat sokszor sok mindent mutat. Ne feledje, valamikor az asztrológiát is a gyakorlatban alkalmazták. Az akkori csillagjósok épp így érvelhettek: "csak nem költene erre a király, hanem működne!" A grafológia is lehet ilyen; hogy mégsem felesleges, azt a grafológusoknak kellene megmutatniuk.

"Ha Szidnai és Klein arról győzte meg, hogy a grafológia nagy valószínűséggel nem működik és aligha lehet tudomány: semmi probléma, akkor az Ön olvasatában így is van."

Azzal valóban semmi probléma nincs, hogy a grafológia nem tudomány. A főzés, az autószerelés, sőt a pelenkázás sem tudomány, mégis mindannyian élvezzük az eredményeit. Az a probléma, hogy a grafológia, mint módszer, sem működik igazán jól.

Még egyértelműbben: a grafológia "tudományos vizsgálatai" nem azért fontosak, mert "tudományos vizsgálatok", hanem csak és kizárólag azért, mert "tudományos szigorúsággal végzett vizsgálatok". Bármelyik grafológus végezhet ilyet. Egy óvodában is lehet "tudományos" vizsgálatot végezni, ha az óvónő érti a kísérletezés alapelveit. A tudományosság kérdése ebben a vitában lényegtelen mellékvágány. A lényeg a tényszerűség.

"Amit az Elsevierben talált, az valóban megmutatja, hogy a grafológia egyelőre vitatott. Ezt önmagában nem is vitatom."

Ezt félreértette. A kevés szigorú vizsgálat eredménye nem az, hogy a grafológia vitatott: egyértelműen azt mutatják, hogy a grafológia a szigorú próbákon igen gyengén teljesít, meg sem közelíti azokat az eredményeket, amelyeket általában állítanak róla. Fejlesztésre pedig azért nem igazán kerül sor, mert a grafológusoknak megvan a maguk ügyfélköre, akik szigorú bizonyítékok nélkül is hisznek benne - felesleges tehát rengeteg időt és pénzt a módszer fejlesztésére költeni.

"Lehet, hogy azok, akik éveken át tanultuk, és gyakoroljuk, sokkal kevesebbet tudunk róla, mint Ön – de még az is lehetséges, hogy épp fordítva..."

Sajnos azt kell mondjam, az, hogy Ön ennek a területnek a szakértője, nem jelenti azt, hogy az Ön nyilatkozatai a témáról teljesen megbízhatóak. Négy fontos probléma lehetséges ugyanis:

1. Ön hosszú éveket és nem kevés pénzt áldozott arra, hogy ezt a területet mélyen megismerje, ezért ha elárulja másoknak, hogy a grafológia nem működik, ez a befektetés nem térül meg. Tehát Ön anyagilag érdekelt abban, hogy a grafológiát védje; az lenne a meglepő, ha kritizálni kezdené. (Ez egyébként minden szakemberről elmondható.)

2. Ön hosszú éveket és nem kevés pénzt áldozott arra, hogy ezt a területet mélyen megismerje, ezért ha elárulná másoknak, hogy a grafológia nem működik, akkor azzal saját személyét is kritizálná. Ezt pedig sokan nem szeretik megtenni. Ön tehát személyesen is érdekelt abban, hogy a grafológiát védje. (Ez szintén minden szakemberről elmondható.)

3. A gyakorlati szakemberek számos jellegzetes hibát követnek el, amikor saját tevékenységüket kell megítélni. Például számos jós azt gondolja magáról, hogy sikeres, mert a sikereire jobban emlékszik, mint a kudarcaira, illetve a sikereit jelentőségteljesebbnek érzi, mint a kudarcait. Ez nem az ő hibája, én is ezt tenném a helyében, ugyanakkor a tévedése tény. Épp ezért fontos az állítások szigorú ellenőrzése, amin a grafológia rendre elhasal.

4. Bár Ön úgy érezheti, hogy az Ön sikerei a grafológia sikerei, valójában nem feltétlenül erről van szó. Ha például egy ügyfele azt mondja Önnek, a grafológiai elemzések segítették a döntésben, akkor még nem tudhatja, hogy az illető pontosan mit is szűrt le ezekből az elemzésekből. Lehetséges, hogy a siker titka nem az Ön tudásában van, hanem abban, ahogyan az ügyfele értelmezi az Ön elemzéseit. Mivel a folyamat kétszereplős, nem állíthatjuk rögtön, hogy az egyik szereplő okozza a sikereket. Lehetséges, hogy az egyik ügyfele ráérzett arra, hogyan értelmezze az Ön elemzéseit, ezért rendszeresen visszajár, míg mások nem éreztek rá az ízére, és ezért nem hívták vissza újra. (Amíg a módszer nincsen jól leírva, addig bármi ilyen lehetséges.)

Félre ne értse: ezek egyike sem támadás. Én nem állítom, hogy ezek közül akár csak egy is igaz lenne. De: egyik sem zárható ki! Ezek létező lehetőségek, éppen ez velük a baj.

Ezért az a tény, hogy Ön szakember, nem egy végső érv, sőt teljesen felesleges is volt kimondania. A legjobb megoldás a fenti gyanúk eloszlatására az, ha bemutatja, hogy a grafológia, mint módszer, az Ön dolgozószobájából kikerülve, önmagában is működőképes. Ez azonban, mint már írtam, máig nem sikerült meggyőzően.

Végezetül pedig: Klein megállapította, hogy a grafológia nem a legrosszabb módszer, amit ismerünk. Számos módszernél jobb! Ez annak ellenére igaz, hogy Klein könyve után néhány hónappal megjelent Neter és Ben-Shakhar grafológiát lehúzó metaanalízise. Ez azt jelentheti, hogy a grafológia nem egyszerűen hibás, nem téved mindig.

A szigorú ellenőrzések során azonban ezt a sikert nem nagyon sikerült megismételni. Ez talán arra utalhat, hogy bár a grafológia gyakran (ahogyan Ön is állította) valamilyen sikert ér el, valójában azonban nem azzal, nem úgy éri el a sikert, amit a grafológusok gondolnak. Például nem az írás képe okozza a grafológia gyakorlati sikereit. Hanem valami más, az íráshoz kapcsolódó dolog, amit a szigorú vizsgálatok során kiszűrtek, de ami a grafológiai gyakorlat során mégis ott van, és sokszor működik. Példát nem írok, mert Ön úgyis számtalan ilyet el tud képzelni: csak vegye sorra, hogy mi van az elemzett mintákban azon kívül, amit tudatosan figyel, és mi kerül még az elemzésekbe azon kívül, amit tudatosan megfigyelt. A cikkben is le van írva néhány példa.

Ha ez utóbbi elképzelés igaz, akkor csak az a kérdés, hogy a grafológia mennyibe kerül. Ugyanis az új dolgozók kiválasztására, amire legtöbbször alkalmazzák a grafológiát, nem ismerünk igazán jó módszereket. Van egy-kettő, amivel négyből három jelölt tényleg jó lesz, de ezek elég drágák is, nem használhatóak minden jelentkezőnél. Ha a grafológia elég olcsó, akkor lehet, hogy megéri ezt használni, még akkor is, ha tényszerűen rengeteget téved. Mert ez egy olyan terület, ahol minden segítség számít, a bizonytalan főnökök kapkodnak az utolsó szalmaszál után is. A mai grafológia, úgy néz ki, egy ilyen szalmaszál.

27 Hédi 2011. március 13. 19:25

Kedves DJS,

a gyakorlat azt mutatja, hogy a munkaadó, ha pl. adminisztratív munkakörbe keres precíz, együttműködő, alkalmazkodó stb. személyt, és a grafológus e tulajdonságokra koncentrálva végzi a kézírásvizsgálatot, majd ad visszajelzést számára, akkor könnyebben tud dönteni. Ugye, nem gondolja, hogy a munkaadók azért fogadnak grafológust, hogy annak eredményeként érthetetlen adathalmazban kelljen keresgélniük, megnehezítve saját dolgukat...? Ne nézzük le a megrendelőt azért, mert esetleg nem részesült tudományos képzésben - attól még nagyon is jó ítélőképessége lehet. És ne feltételezzük, hogy grafológiai szolgáltatásra költ, ha az a döntését, illetve céljainak elérését nem segíti elő.

A technika és a tudomány valóban nem egymás szinonímái. De a felhozott példám mégsem fals, hiszen a mérnöki tudományokat műszaki tudományoknak is nevezik - ezekről leválasztani a technikai találmányokat, a technológiát lehet ugyan, de nem célszerű. Talán tisztázni kellene a tudomány fogalmát is - amit biztosan nem én fogok, ez a feladat nálam sokkal okosabbakra vár. (Milyen tudományos/statisztikai módszerekkel igazolható bizonyítékokon alapul a teológia? Ismerjük-e a Teremtő "képletét"? Mennyire számszerűsíthető a jogtudomány? Az irodalomtudomány? S ha már a grafológiáról van szó, ami a pszichológia segédtudományának is tekinthető: számokkal kifejezve pontosan mi is a psziché?)

Ha Szidnai és Klein arról győzte meg, hogy a grafológia nagy valószínűséggel nem működik és aligha lehet tudomány: semmi probléma, akkor az Ön olvasatában így is van.

Azt írja: „Az általam idézett forrás, ami lehúzta a grafológiát, a holland Elsevier kiadó adatbázisa, ami nemzetközi, európai és amerikai szaktudományos folyóiratokat gyűjt. Ezt az eredményt nem tudja azzal magyarázni, hogy hazánkból a szocializmusban száműzték a grafológiát.”

Nem is ezzel magyaráztam, csupán ezt is megemlítettem, ugyanis tény.

Amit az Elsevierben talált, az valóban megmutatja, hogy a grafológia egyelőre vitatott. Ezt önmagában nem is vitatom. : ) Hogy más szempontokat-kutatásokat is megismerjen, ahhoz javasoltam további tájékozódást. De ha nem: nem.

Hogy kívülállóként is helyes képet alkotott a grafológiáról? Lehet, hogy azok, akik éveken át tanultuk, és gyakoroljuk, sokkal kevesebbet tudunk róla, mint Ön – de még az is lehetséges, hogy épp fordítva...

Annyi biztos, hogy tényleg "elbeszélünk" egymás mellett.

26 DJS 2011. március 13. 17:06

@Hédi:

Kedves Hédi

"Igen, én arra gondoltam, hogy ha a munkavállaló értékelését illető időtényezőről beszél, akkor az a munkavállaló értékelését illető időtényezőt jelenti."

Attól tartok, továbbra is elbeszélünk egymás mellett. Egy munkavállaló értékelésénél két fél találkozik. Az egyik Ön, a másik a munkavállaló. A munkavállalónak, akit értékelnek, sokszor igen megterhelő és anyagilag is ráfizetős egy hosszadalmas tesztcsomag kitöltése, egy többórás AC-n való részvétel, egy egyórás felvételi beszélgetés, stb. Külső felvételiztetésnél a hosszas kiválasztási módszerek azt is jelentik, hogy esetleg nem tudnak minden jelentkezőt meghallgatni. Belső felvételiztetésnél a teszttel töltött idő a munkaidő nettó rovására megy. Ehhez képest lenne különösen hasznos a grafológia, a munkavállalónak (akit értékelnek), ezen keresztül a cégnek jelentene idő- és pénzmegtakarítást. Arról, hogy a grafológus ezután mennyi időt tölt a már felvett írások elemzésével, nem is nyilatkozhattam, hiszen Ön a grafológus, nem én.

Az pedig, hogy Ön ezt folyamatosan félreértette, rendkívül sajnálatos.

"Hogy miért lehet előnyös a grafológia, már említettem."

Majd visszaolvasom.

"Nem azt mondja, hogy ezt és ezt az embert kell felvenni, hanem hogy a vizsgált szempontrendszer szerint ez és ez a személy ilyen és ilyen vonatkozásban ennyire felel meg."

Tudna egy példát mondani? Nagyon nehéz értelmezni az "ilyen vonatkozásban"-t. Továbbá az sem világos, hogy egy megrendelő, aki nem szakember, hogyan tudná értelmezni, ha Ön említ neki egy komplex személyiségkonstrukciót, majd elhelyezi rajta a munkavállalóját.

"A magam részéről: tisztelem a nagy tudósokat. Valamint azokat is, akik nem voltak tudósok, mégis előbbre vitték a tudományt - pl. a néhány osztályt végzett Bell, Edison"

De kedves Hédi, Edison alapvetően nem a tudományt vitte előbbre... ne keverje össze a technikát a tudománnyal. Számos esetet ismerünk arra, hogy valamiről nem tudjuk, hogyan működik, de mégis működik. A grafológia is lehetne ilyen. De ahhoz, hogy tudomány legyen, más feltételeknek kell megfelelnie.

"a grafológia kapcsán azonban egyelőre nem ez látható - állítja. Elfogadom, hogy Ön így látja."

Csakhogy ezt az állítást nem én tettem, hanem az Ön által idézett Szidnai és Klein.

"Ügyes próbálkozás, de én nem azt írtam, hogy szerintem nem tudomány, hanem azt, hogy akik elmélyültebb ismeretek nélkül annyira ellenzik, mint Ön, azok nyugodtan nevezzék úgy, ahogyan nekik jól esik."

Ön igazán nagyvonalú. Köszönöm, hogy megengedte, hogy annak nevezzem a szakterületét, aminek jólesik. Én azonban annak szeretném nevezni, ami valójában. Ahogy korábban elárulta, hivatalosan is egy szakmáról van szó - ennek nagyon örülök, mert, mint látja, így kívülállóként is helyes képet alkottam róla.

"A képzés és a kutatások rendszere a rendszerváltozás idején kezdett újraépülni. Nem elvárható, hogy a tudományos igénnyel a 19. század végétől gyakorolt (és hazánkból hosszú időre száműzött) grafológiának olyan háttérirodalma legyen, mint a sokkal régebben művelt, korábban elismert, támogatásban részesülő tudományágaknak."

Kedves Hédi, az általam idézett forrás, ami lehúzta a grafológiát, a holland Elsevier kiadó adatbázisa, ami nemzetközi, európai és amerikai szaktudományos folyóiratokat gyűjt. Ezt az eredményt nem tudja azzal magyarázni, hogy hazánkból a szocializmusban száműzték a grafológiát.

25 Hédi 2011. március 13. 15:18

Kedves DJS,

ha úgy véli, hogy személyeskedő hangnemhez "szoktam", kérem, tekintse át az eddigi kommenteket.

Hogy a cikk hanyag: ez is egy vélemény, rendben. Szerintem soha rosszabbat. : ) Mint Ön is megjegyezte: " jól összefoglalja a grafológiával kapcsolatos kutatási adatokat" - én meg pont ezért linkeltem be.

Azt írja, nem értettem meg, amit mondott:

"Nem értett meg. Én kifejezetten a munkavállaló szempontjából néztem az idő kérdését: a grafológia azért lehet a cég számára hasznos, mert a vizsgált személynek jelent időmegtakarítást."

Miközben eredeti levelében ez olvasható:

"Ha azonban a munkavállaló értékelésénél nem elsődleges fontosságú az időtényező (mert, mondjuk, lehetőség van két órán keresztül is teszteket töltögetni), akkor a hagyományos, célzott pszichológiai tesztek egyelőre jobban teljesítenek ugyanezekben a kérdésekben."

Igen, én arra gondoltam, hogy ha a munkavállaló értékelését illető időtényezőről beszél, akkor az a munkavállaló értékelését illető időtényezőt jelenti.

(Elgondolkodtató, hogy ilyen alapon valóban a grafológiáról beszélünk-e, vagy csak a vita kedvéért vitázunk, mert annak nem látom értelmét. )

A következőkben ezt írja:

"A grafológus persze tölthet vele /mármint az elemzéssel/ rengeteg időt, de ez adott esetben kifejezetten a grafológia ellen szólhat (ha ugyanolyan eredményért többet kell dolgozni: költségesebb). "

Én azt állítottam, hogy lehetőség van rövid, lényegkiemelő, gyors grafológiai vizsgálatra és alapos mélyelemzésre egyaránt, a praktikus célnak megfelelően. Ha a mondatomnak csak az egyik részét emeli ki, az félreérthető.

"Ezen kívül még számos más előnye lehet a grafológiának."

Tényleg, de ezt Ön fűzte hozzá.

"Hadd kérdezzem meg, Ön, mint gyakorló grafológus, mit tart a legfontosabbnak? Ha tehát a grafológia egy vagy néhány előnyét kellene kiemelnie, mivel érvelne? Azzal, hogy nem lehet becsapni a tesztet? Mert arra sok más próbálkozás is van."

Én úgy gondolom, több út vezet az igazsághoz, de ha Ön szerint a grafológia nem az, akkor kövesse nyugodt lélekkel bármely másikat. Hogy miért lehet előnyös a grafológia - amellett, hogy egy érdekes terület mellett kár lenne elmenni anélkül, hogy ott alaposabban körülnéznénk - már említettem. Nem kívánok önismételni.

Ezt is írja:

"A pszichológia modern elméletei már szakítanak a személyiségvonások egyeduralmával, és komplex helyzeteket próbálnak elemezni. Elvégre ugyanaz a személyiségvonás más helyzetben egészen másként hathat."

Stimmel, a grafológia is dinamikus képet ad. De természetesen a személyiség felől közelít, amivel csupán arra céloztam, hogy a beválásnak a kívánt szakképzettségre, fizikai tulajdonságokra stb. vonatkozó részét nem vizsgálja.

Ha Ön szerint (ahogyan egy mondatával utal rá) azért fizet az ügyfél, hogy a tesztek és a grafológiai módszerek hívei egymást próbálják kiütni a nyeregből, akkor szerintem téved. Én mégiscsak kitartanék amellett a praktikus hozzáállás mellett, hogy az eljárásokat, amikor lehetőség adódik rá, érdemes párhuzamosan alkalmazni és összevetni. (De ha ismeri az ügyfeleimet és Önnek mást mondtak, akkor kérem, hogy jelezze.)

"Egy jó módszer sikeressége elvileg független attól, hogy ki bírálja el" - írja. Egyetétértek.

"a grafológia kapcsán azonban egyelőre nem ez látható." - állítja. Elfogadom, hogy Ön így látja.

"Ahogy én látom, Önök voltaképpen rábízzák a munkaadóra, hogy az Önök által felmért pszichológiai jellemzőket és a helyzet egészét együtt mérlegelje, amire azonban a munkaadó általában nincs képesítve" - írja, hozzátéve, hogy áthárítjuk a felelősséget.

A grafológus dolga természetesen nem a döntés, hanem annak előkészítése, elősegítése adott szempontrendszer alapján. Nem azt mondja, hogy ezt és ezt az embert kell felvenni, hanem hogy a vizsgált szempontrendszer szerint ez és ez a személy ilyen és ilyen vonatkozásban ennyire felel meg. A munkaadó felel a döntésért, tehát hogyan engedhetné át azt egy szolgáltatónak?!

"A tudományt tudósok szokták előbbre vinni." (Ez nem mond ellent annak, hogy közülük is gyakran azok, akik új, kevéssé feltárt területekre mernek lépni. A magam részéről: tisztelem a nagy tudósokat. Valamint azokat is, akik nem voltak tudósok, mégis előbbre vitték a tudományt - pl. a néhány osztályt végzett Bell, Edison).

"Nem pedig azok, akik azért lépnek új, kevéssé feltárt területekre, hogy ott a zavarosban halásszanak. " (Köszönjük a bizalmat és jóindulatot...)

"Szakmának már nevezhetik, persze" (köszönjük, egyébként hivatalosan is az), "de amennyire én tudom, a grafológusok mindig is kényesek voltak arra, hogy tudományos alapokat keressenek.

Amennyire az Ön szövegéből kivettem, Önnek voltaképpen mindegy, hogy művészetnek, szakmának vagy tudománynak tekintjük-e az Ön szakterületét. Ezzel a szabadsággal élve én szakmának nevezném, és ha bárki bármikor tudománynak merészeli beállítani, akkor Önre mutogatok, kérdezzék Héditől."

Ügyes próbálkozás, de én nem azt írtam, hogy szerintem nem tudomány, hanem azt, hogy akik elmélyültebb ismeretek nélkül annyira ellenzik, mint Ön, azok nyugodtan nevezzék úgy, ahogyan nekik jól esik.

"(Remélem, nem tagja a Magyar Írástanulmányozási Társaságnak, mert ezzel a nézetével szembekerül a társaság szellemiségével.)"

Ne reménykedjen, tagja vagyok, és az a pontos neve, hogy Magyar Írástanulmányi Társaság. Eddig még nem szóltak, hogy ellenük dolgoznék.

Ami üzenete további részét illeti: Klein Sándor 1989-es összefoglalójának idején évtizedek óta nem volt hazai grafológiai képzés, mert a grafológiát a szocializmusban áltudománynak minősítették. A képzés és a kutatások rendszere a rendszerváltozás idején kezdett újraépülni. Nem elvárható, hogy a tudományos igénnyel a 19. század végétől gyakorolt (és hazánkból hosszú időre száműzött) grafológiának olyan háttérirodalma legyen, mint a sokkal régebben művelt, korábban elismert, támogatásban részesülő tudományágaknak.

Valóban, az Ön által idézett szakirodalmi áttekintés nem reprezentatív - de ha tényleg érdekli a téma, mást is fog találni, és így valóban fogalmat alkothat arról, amiről a véleményét már markánsan kifejtette.

Kívánok sok sikert és több nyitottságot ehhez, és egyéb terveihez is.

24 DJS 2011. március 12. 20:20

Kedves Hédi

írta: "ha ezzel, illetve a „hanyag” jelzővel a szerző hitelességének megkérdőjelezhetőségét kívánta érzékeltetni, megnyugtathatom, hogy ismereteim szerint az illető ötdiplomás, pszichológus/szakpszichológus végzettséggel rendelkező és tudományos fokozatot is szerzett úr, feltehetően ezért is tudta ilyen ügyesen összefoglalni a kutatási eredményeket"

Nos, a szerző lehet bármilyen tanult, ha azonban ebben az adott cikkben hanyag munkát végzett, akkor ez a cikk nem feltétlenül mérvadó. Ön valószínűleg egy személyeskedő hangnemhez szokott, én azonban nem a szerzőt, csak a munkáját minősítettem. Persze el kell választani a formai hanyagságot is a tartalmitól, hiszen rengeteg kiváló és nélkülözhetetlen szakembernek csapnivaló a helyesírása.

"Amit a munkában való beválás előrejelzéséről mond, nem igazán helytálló, ami feltehetően információhiányból adódik. ...egy alapos, árnyalt elemzés már nem kifejezetten az időtényező szempontjából hasznos: ez sok-sok munkaórát jelent"

Nem értett meg. Én kifejezetten a munkavállaló szempontjából néztem az idő kérdését: a grafológia azért lehet a cég számára hasznos, mert a vizsgált személynek jelent időmegtakarítást. A grafológus persze tölthet vele rengeteg időt, de ez adott esetben kifejezetten a grafológia ellen szólhat (ha ugyanolyan eredményért többet kell dolgozni: költségesebb). Ezen kívül még számos más előnye lehet a grafológiának. Hadd kérdezzem meg, Ön, mint gyakorló grafológus, mit tart a legfontosabbnak? Ha tehát a grafológia egy vagy néhány előnyét kellene kiemelnie, mivel érvelne? Azzal, hogy nem lehet becsapni a tesztet? Mert arra sok más próbálkozás is van.

"A beválás-előrejelzés során a vizsgálat értelemszerűen a leendő munkáltató által meghatározott kívánalmak mentén körvonalazódik, grafológiai vizsgálat esetén a személyiségvonások felől közelítve."

Éppen ez jelenti a problémát. A pszichológia modern elméletei már szakítanak a személyiségvonások egyeduralmával, és komplex helyzeteket próbálnak elemezni. Elvégre ugyanaz a személyiségvonás más helyzetben egészen másként hathat. Ha a grafológia nem ilyen módszerrel közelít, akkor tudományos szempontból egy élő kövületnek számít (függetlenül attól, hogy sikeres-e vagy sem).

"Úgy gondolom, egyáltalán nem szükséges versenyeztetni a teszteket és a grafológiai vizsgálati eredményeket, viszont összevetésük hasznosnak bizonyulhat – mind a beválási előrejelzések, mind a kutatások során."

Ez lehetséges, de szerintem az ügyfelei nem ezért fizetnek.

"A grafológia gyakorlati felhasználását illetően pedig talán az is mutat valamit, ha a munkáltató pozitív visszajelzést ad, mert a grafológiai vizsgálat segítségével kiválasztott munkatárs valóban beválik, és a munkatárs elégedett, mert megfelelő helyre került."

Reméljük. Ugyanakkor számos esetben előfordult már, hogy egy tudományos szempontból értéktelen módszer közönségsikert aratott. Egy jó módszer sikeressége elvileg független attól, hogy ki bírálja el - a grafológia kapcsán azonban egyelőre nem ez látható.

"Fontos megjegyezni, hogy a profi grafológus természetesen nem nyilatkozik a munkában való beválásról, hanem adott szempontok alapján, az íráskép figyelembevételével vizsgálatot folytat, melynek eredményeit ismerteti megbízójával – és azok mérlegelése után természetesen a munkaadó hoz döntést."

Ez csak a felelősség hárítása. Etikai szempontból mindig mérlegelendő, hogy a munkaadó laikus, aki a szakember által készített szakszerű jellemzést is könnyen félreértheti. Ahogy én látom, Önök voltaképpen rábízzák a munkaadóra, hogy az Önök által felmért pszichológiai jellemzőket és a helyzet egészét együtt mérlegelje, amire azonban a munkaadó általában nincs képesítve.

"a tudományt talán inkább azok szokták előbbre vinni, akik új, kevéssé feltárt területekre mernek lépni."

Ez tévedés. A tudományt tudósok szokták előbbre vinni. Nem pedig azok, akik azért lépnek új, kevéssé feltárt területekre, hogy ott a zavarosban halásszanak. A grafológia remek ötlet, remek kutatási terület - de talán még nem kellene üzletszerűen alkalmazni. Mint tudomány, még nem érett meg rá.

Szakmának már nevezhetik, persze, de amennyire én tudom, a grafológusok mindig is kényesek voltak arra, hogy tudományos alapokat keressenek. Amennyire az Ön szövegéből kivettem, Önnek voltaképpen mindegy, hogy művészetnek, szakmának vagy tudománynak tekintjük-e az Ön szakterületét. Ezzel a szabadsággal élve én szakmának nevezném, és ha bárki bármikor tudománynak merészeli beállítani, akkor Önre mutogatok, kérdezzék Héditől. (Remélem, nem tagja a Magyar Írástanulmányozási Társaságnak, mert ezzel a nézetével szembekerül a társaság szellemiségével.)

Ismét emlékeztetném Önt is, és mindenkit arra, hogy a Szidnai által idézett Klein Sándor összefoglalója 1989-es, és végkicsengése csupán azt állapítja meg, hogy a grafológiáról még nem gyűlt össze elegendő számú és súlyú bizonyíték. Ugyanakkor a grafológusok már törvényi védelmet kaptak, hivatalos képzésük van, és számos megbízást vállalnak, kvázi szakemberként mondanak véleményt. Én itt egy mély ellentmondást érzek.

----

A grafológia tudományos kutatásáról: elvégeztem egy kis keresést a ScienceDirect adatbázisban, az egyik legnagyobb kortárs online folyóiratgyűjteményben.

Klein áttekintése óta, 1990 és 2011 között összesen 10 db cikkük született, aminek az absztraktjában szerepel a "graphology" kifejezés. Ezek közül 7 foglalkozott ténylegesen a grafológiával, a többi a grafológia történetét mutatta be, vagy nyelvészeti témájú volt. A 7 megfelelő cikk közül 6 a grafológia ellen szólt. Néhány kísérleti adatokkal bizonyította a grafológia gyenge megbízhatóságát és módszertani nehézségeit, mások azt próbálták megmagyarázni, miért hisznek mégis sokan ebben a módszerben. Az az egy cikk, ami a grafológia hatékonyságát mutatta be, a Rorschach-teszttel vetette össze - amelyet ma szintén sok támadás ér.

Természetesen ez a rövid szakirodalmi áttekintés nem tekinthető reprezentatívnak, az viszont kiderül belőle, hogy a grafológia módszertanát széles körben vitatják. Hangsúlyozom: egyetlen kutató sem vetette fel azt, hogy a grafológia hipotézise képtelenség lenne, csupán azt állapították meg, hogy

1) az eddigi eredmények valójában gyengék

2) ilyen módszerekkel nem is lehet jobbat produkálni.

Belátom, hogy ha a cél a grafológia eladása, akkor nincs is ok a további kutatások ezreinek elvégzésére, hiszen a grafológia által eddig elért eredmények is - vitán felül - sokak számára értékesek és meggyőzőek. Ha azonban tudományos munkát akarunk végezni, akkor a grafológusok előtt még hosszú út áll, amihez ezúton is kívánok sok kitartást, örömöt és sikert.

23 Hédi 2011. március 11. 22:19

Kedves DJS,

valóban, illik minden forrást megjelölni és Binet nevének leírásánál az e helyett valóban é szerepel. De ha ezzel, illetve a „hanyag” jelzővel a szerző hitelességének megkérdőjelezhetőségét kívánta érzékeltetni, megnyugtathatom, hogy ismereteim szerint az illető ötdiplomás, pszichológus/szakpszichológus végzettséggel rendelkező és tudományos fokozatot is szerzett úr, feltehetően ezért is tudta ilyen ügyesen összefoglalni a kutatási eredményeket : )

Amit a munkában való beválás előrejelzéséről mond, nem igazán helytálló, ami feltehetően információhiányból adódik.

Optimális esetben legalább 20-22 soros, kézzel írott szöveg elemzésére kerül sor, az íráskörülmények adatainak rögzítése után. A tapasztalt grafológus gyors, lényegretörő elemzést is képes adni, néhány fontos jellemző kiemelésével, ami valóban időtakarékos megoldás lehet, ráadásul a vizsgált személy nem is kell, hogy jelen legyen. De egy alapos, árnyalt elemzés már nem kifejezetten az időtényező szempontjából hasznos: ez sok-sok munkaórát jelent, sok-sok szisztematikus módon végzett méréssel, és mérési jegyzőkönyv készítésével, melynek adatai tényszerűen is alátámasztják a megállapításokat. Mivel a grafológus legalább 140 féle írássajátosságot vizsgál és vet össze, azok egyidejű kontrollálása és manipulálása az író személy számára kivitelezhetetlen.

A beválás-előrejelzés során a vizsgálat értelemszerűen a leendő munkáltató által meghatározott kívánalmak mentén körvonalazódik, grafológiai vizsgálat esetén a személyiségvonások felől közelítve. Abból kiindulni, hogy az adott országban élő, adott írásoktatási módszerrel tanult, adott nemű, korú emberek abban az adott munkakörben általában mennyire váltak be, egyáltalán nem lenne célravezető, hiszen ilyen alapon ezt a felmérést minden egyes (mozgásban lévő, változó, folyamatosan átalakuló) foglalkozásra és munkakörre el kellene végezni - ugyan mely intézmény, milyen elgondolásból finanszírozna ilyen léptékű felmérést? -, és akkor még mindig nem tudnánk, hogy a konkrét munkakörben az általános ismérvek mellett milyen egyedi feltételrendszert szab a munkáltató és hogy mennyire felelhet meg annak az adott személy.

Adatot gyűjteni arról, hogy a tág értelemben vett kultúra (bár hogy pontosan mit értünk ez alatt, szintén tisztázni kellene, mivel a „tág” fogalom mindenki számára mást jelenthet), az írásoktatás módja, a nem, a kor, illetve a munka jellege az íráskép és a munkában való beválás korrelációját érdemben nem csökkenti...?

A munkában való beválás eleve számos feltételt takar, ennek csak egy része a személyiség megfelelésének vagy meg nem felelésének mértéke. A vizsgálatot innen közelítve ráadásul megint csak annyiféle munkakörre kellene elvégezni, ahány munkakör létezik. Miközben nem véletlen, hogy ilyen jellegű pszichológiai tesztek is csupán néhány foglalkozásra kidolgozottak – a pénz-, időráfordítás és a felhasználhatóság gyakorlati összefüggéseinek megfelelően.

A nemet, a kort, az írásoktatás módját (a tanult írásstandardet) és más, írást befolyásoló körülményeket a grafológus egyébként figyelembe veszi, ezek írásképpel kapcsolatos összefüggéseinek megállapításával pedig immár számos hazai grafológiai tanulmány, cikk, szakdolgozat is foglalkozik. A kulturális háttér és az írásjellemzők összefüggéseit elsősorban az egyetemi keretek között oktatott írásanalitika vizsgálja.

Úgy gondolom, egyáltalán nem szükséges versenyeztetni a teszteket és a grafológiai vizsgálati eredményeket, viszont összevetésük hasznosnak bizonyulhat – mind a beválási előrejelzések, mind a kutatások során.

A grafológia gyakorlati felhasználását illetően pedig talán az is mutat valamit, ha a munkáltató pozitív visszajelzést ad, mert a grafológiai vizsgálat segítségével kiválasztott munkatárs valóban beválik, és a munkatárs elégedett, mert megfelelő helyre került.

Fontos megjegyezni, hogy a profi grafológus természetesen nem „nyilatkozik” a munkában való beválásról, hanem adott szempontok alapján, az íráskép figyelembevételével vizsgálatot folytat, melynek eredményeit ismerteti megbízójával – és azok mérlegelése után természetesen a munkaadó hoz döntést.

Egyébként, ha valaki jobban alszik attól, hogy márpedig a grafológia számára nem tudomány, semmi probléma – nevezze művészetnek, szakmának, vagy ahogy tetszik. Ha valaki ahelyett, hogy alaposan megismerné, előre eldönti, hogy nem működik, és mindenáron le akarja leplezni: tudomásul veszem. (Bár a tudományt talán inkább azok szokták előbbre vinni, akik új, kevéssé feltárt területekre mernek lépni.)

Aki ebből a nagyon kreatív, izgalmas szférából kizárja önmagát, annak szívből kívánom, hogy találjon helyette egyéniségének megfelelőbbet. (És ha esetleg még nem jött rá, hogy mi lehet az: esetleg mégiscsak forduljon tanácsért egy jó grafológushoz.)

22 DJS 2011. március 10. 23:28

@Hédi:

Az idézett cikk hanyag, több hivatkozás, pl. Varga és Ockelmann művének pontos forrása hiányzik az irodalomjegyzékből, Binet nevét pedig hibásan írja le.

A cikk egyébként jól összefoglalja a grafológiával kapcsolatos kutatási adatokat, de két fontos következtetés lemarad a végéről:

1. a grafológia előnye legfeljebb abban érvényesülhet, hogy ezeket a személyiségjellemzőket gyorsan képes felmérni, azaz az író néhány rövid, kézzel írott szövege alapján tud sok következtetést megfogalmazni. Ha azonban a munkavállaló értékelésénél nem elsődleges fontosságú az időtényező (mert, mondjuk, lehetőség van két órán keresztül is teszteket töltögetni), akkor a hagyományos, célzott pszichológiai tesztek egyelőre jobban teljesítenek ugyanezekben a kérdésekben.

2. a grafológusok egyetlen olyan kérdésben sem nyilváníthatnak véleményt, amelyet nem támasztanak alá megbízható teszteredmények.

Így például "a munkában való beválásról" egy grafológus csak akkor nyilatkozhatna, ha

A) adata van arról, hogy az adott országban élő, adott írásoktatási módszerrel tanult, adott nemű, korú emberek abban az adott munkakörben mennyire váltak be, vagy

B) adata van arról, hogy a tág értelemben vett kultúra, az írásoktatás módja, a nem, a kor, illetve a munka jellege az íráskép és a munkában való beválás korrelációját érdemben nem csökkenti.

Ezek a feltételek elengedhetetlenek a grafológia tudományosságának megőrzése érdekében, ugyanakkor erősen korlátozzák a grafológia gyakorlati felhasználását.

21 prezzey 2010. december 24. 15:21

Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy ha a cikkel kapcsolatos mondanivalója van, azt ne nekem magánlevélben küldje, hanem ide másolja be.

Boldog ünnepeket, mindenkinek minden jót!

20 El Mexicano 2010. december 22. 18:20

Hasznos volt számomra ez a cikk, ugyanis eddig én is majdnem biztos voltam benne, hogy az igazságügyi írásszakértő az grafológus.

19 Urbán József 2010. december 22. 14:45

Kedves Fórumozók!

Az hiszem, hogy ilyen és ehhez hasonló esetekben a szaktekintélyek véleménye kellő útmutatással szolgálhat hívőknek és kételkedőknek egyaránt.

Akit érdekel, hogyan viszonyul prof. dr. Bagdy Emőke - sok egyéb mellett - a grafológiához, szánja rá azt a kis időt, hogy meghallgatja őt:

www.youtube.com/watch?v=XbuNVAwNCGk

www.youtube.com/watch?v=_pUGAC-yCjM

www.youtube.com/watch?v=DMXdhg2gqVI

Kellemes Karácsonyt és sikeres 2011-es esztendőt kívánok mindenkinek!

Urbán József

18 prezzey 2010. december 20. 15:36

Hédi teljesen érdekeset linkelt, ezzel például már lehet értelmesen vitatkozni, köszönöm is! Most csak két rövid megjegyzés hozzá, mert nekem is sietnem kell máshova:

* A metaanalízist mint módszert lehet kritizálni, de ezen és más hasonlókon alapszik pl. a modern orvostudomány is (evidence-based medicine és hasonlókra érdemes rákeresni, ha van érdeklődés, írhatok róla hosszabban), úgyhogy nem biztos, hogy érdemes rá csak azért azt mondani, hogy nem jó dolog, mert a grafológiára nem kedvező eredményt hoznak az ilyen összegzések.

* "...a grafológia érvényessége sem jobban, sem rosszabbul nincs bizonyítva, mint a pszichológiai gyakorlatban bevett projektív teszteké". Ezzel nem szeretnék vitatkozni, mert sokszor tényleg így van (és én amúgy ezt nagyon helytelenítem és pszichológusoknak is mindig elmondom), sőt még terápiás eljárásoknak is nagyon sok esetben nincsenek korrekt hatásvizsgálatai (habár amióta ezt Klein 1989-ben leírta, szerintem sok változás történt pozitív irányba). De ezzel érvelni a grafológia mellett kicsit olyan, mint hogy "A szomszéd is lop, akkor én is lopni fogok". Főleg hogy a pszichológiában nagy erőfeszítések történnek a helyzet megváltoztatására.

17 Hédi 2010. december 20. 14:36

Kedves Boglárka és Lalika,

még egyetlen hozzászólással folytatnám a beszélgetést - mert aztán elragadnak a karácsonyi és egyéb teendők.

Jelezném, hogy nem a metaanalíziseket neveztem elfogultnak, az adott tartalmi egység kiemelése félrevezető. Az érintett rész eredetileg így festett: "...egyetlen, esetlegesen kiválasztott napilapos cikk az egyik oldal bemutatásához és metaanalízisek a másik oldal melletti állásfoglaláshoz: nem elfogulatlan megközelítésmódra utalnak."

Mivel az itt vitatott kérdéskörrel kapcsolatban talán ez a legegyszerűbb, megadnék egy linket dr. Szidnai Lászlónak A grafológia validitásáról szóló összefoglalójához: www.iquax.hu/muhely/01-a04-szidnai-validitas.pdf

Kár, hogy tényleg a személyeskedés irányába mozdult el a párbeszéd. Egyébként szakmabeliként alátámaszthatom: tökéletesen igaz, hogy Urbán J. nagyon sokat tesz a magyar grafológiáért, méghozzá puszta lelkesedéstől hajtva (az anyagi érdek ez esetben fel sem merül). Nem, mintha nagyon ráérne, mert felelős vezetői beosztásban dolgozik, és tudtommal jó sokat - csak éppen látja, hogy milyen hasznos, érdekes eszközről van szó, és tenni akar érte. Van ilyen.

(Ettől függetlenül is kár anyagi érdekeltségekre hivatkozva sandaságot sejteni - hiszen még az életmentő gyógyszert is pénzért adják... és természetesen a pszichológus sem ingyen fogadja klienseit. Ha egy grafológustól szakmai szolgáltatást kérnek, és azt teljesíti, értelemszerűen őt is megilleti a munkadíj.)

Kívánok mindenkinek friss, nyitott gondolkodást, békés karácsonyt, és minden jót az új évre.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X