Kedves Boglárka,

nem akarom meggyőzni arról, hogy a kézírás elemzésében rejlő lehetőségek nagyon érdekesek és tanulságosak - bár ez számomra magától értődő dolog. (Kipróbáltam, államilag elismert végzettséget szereztem róla, most pedig egyetemen tanulom egy válfaját.)

Mivel azonban cikkét bárki olvashatja, szeretném megjegyezni, hogy a felsoroltakkal ellentétben én számos olyan vizsgálatról tudok, amelyek megmutatták: ez is olyan terület, ami figyelmet érdemel - és nem a "leleplezés" szempontjából... Jónéhány (a gyakorlatban kiválóan bevált) elméletének és módszerének tudományos kutatásával valóban adós még ez a szakma, de fiatal műfajról van szó, amely hazánkban ráadásul ideológiai okokból évtizedeken át nemkívánatosnak számított.

Egyébként a grafológus (valamint az írásanalitikus) is írásszakértő, nem csak az Ön által említett írásazonosító, és igazságügyi szakértői munkát is végezhet (pl. annak megállapításakor: kényszer hatása alatt írt-e alá valaki egy dokumentumot - mert ez már nem írásazonosítói feladat). Különben az írás tartalmi részét egyik írásszakértő sem vizsgálja, mert nem is szükséges, így teljesen mindegy, hogy "semleges" a szöveg, vagy sem.

Saját tapasztalataim alapján azt mondhatom: a grafológiában nem szükséges "hinni", nem kell elvakult követőjévé válni, tudniillik anélkül is remekül működik. Kár ezt a humán szférában hatékonyan használható módszert közelebbi megismerése nélkül elutasítani - de ha valaki így dönt, tegye.

Ön azt írja róla: "tulajdonképpen az írással kapcsolatos saját alaptalan előítéleteink rendszerbe foglalt változata" - nos, talán tényleg lehet itt egy kis gond az előítéletekkel. De nem biztos, hogy azok részéről, akik nyitottak a grafológia iránt.

A források nagy része szabadon elérhető. Ilyenkor jó lenne megadni a linkeket.

www.psychologie.uzh.ch/fachrichtungen/aopsy/Publikationen/PublKoenig

citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/summary?doi=10.1.1.135.8305

mek.oszk.hu/05500/05536/

Amikor elolvastam ezt a cikket, nagyon erős hiányérzetem támadt: nem kaptam egyértelmű választ a címben jelzett felvetésre. Az ugyanis egyáltalán nem derült ki, hogy valójában miféle tévhitekre gondolt a címadó a grafológiát illetően. A szerző azonban - talán nem szándékosan - mégis ízelítőt ad a grafológiával kapcsolatos tévhitekről. Ezek a tévhitek - ahogyan erre az előttem szóló Hédi is utalt - főleg azokban él, akik nem ismerik a grafológiát. Az írásból egyértelműen kiderül, hogy a szerző is ezek közé tartozik, bár egy keveset (de nagyon keveset!) talán olvasott róla. Lássuk ezeket a cikkben is megtalálható tévhiteket:

1. Tévhit az, hogy a grafológus foglalkozik olyan kérdéssel, hogy egy adott személy be fog-e válni egy adott munkahelyen. A munkaerő-kiválasztás során az erre felkért grafológus különböző szempontok szerinti vizsgálatot végez (pl. energiagazdálkodás, monotóniatűrés, egyéni vagy csoportos, irányítói vagy végrehajtói tevékenység preferálása, kreativitás stb.). A döntést minden esetben a munkáltató hozza meg komplex mérlegelés alapján, ily módon a grafológiára való hivatkozás legfeljebb a felelősség hárítása lehet.

3. Tévhit az, hogy a grafológus foglalkozik a kézírás tartalmával. A grafológus a kézírás tartalmával sohasem foglalkozik, a személyiségre utaló jegyek ugyanis függetlenek a tartalomtól. Egy alapos elemzés során figyelembe vett 40-50 vagy akár még ettől is több írásjegy egyike sem veszi figyelembe a tartalmat.

2. Grafológus egyetlen írásjegy alapján nem tesz megállapítást a személyiségre. A kis betűméretből grafológus nem következtet egyértelműen szerénységre.

Röviden ennyi, bár lehetne még továbbiakat is hozzáfűzni.

A grafológusok nem veszik zokon a kritikát, főleg akkor nem, ha azon valóban megalapozott ismeretekre épülnek.

A szerző figyelmébe azonban más tudományos vizsgálatokat is szívesen ajánlanék, mint például:

adeg-europe.eu/cms/uploads/pdf_en/Congruence%20Validity%20Summary.pd

Kedves mindenki,

sajnos nem tudtam előbb reagálni, nem voltam gépközelben.

A metaanalízisekbe természetesen a pozitív eredménnyel zárult vizsgálatokat is beveszik. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy-két pozitív eredménnyel zárult vizsgálatra sokszor ennyi negatív jut, és azok, amelyek tényleg kimutatnak valamilyen hatást, azok általában módszertanilag is jóval gyengébbek. Egy-egy kutatásra tehát nincs sok értelme hivatkozni, hiszen mint a cikkből is kiderül, több száz ellentétes eredményre jutott vizsgálat van. (Ez ugyanígy működik a tudomány minden területén. Magának a statisztikai módszernek a sajátosságaiból fakad, hogy nagy számú vizsgálatból elkerülhetetlenül lesz legalább néhány pozitív.)

"Tévhit az, hogy a grafológus foglalkozik a kézírás tartalmával"

Nem állítottam, hogy célja lenne foglalkozni. Azt állítottam, hogy *ha* tartalmas szövegről van szó, *akkor* jobban teljesítenek, mintha semlegesről (például receptekről). Ez egyértelműen arra utal, hogy legalább részben a tartalom alapján vonnak le következtetéseket.

Amúgy az emberi észlelés úgy működik, hogy az olvasni tudó ember *nem* tudja teljesen figyelmen kívül hagyni a szöveg tartalmát. Most belegondolva ebből cikk is lehetne, úgyhogy csak néhány érdekes link és aztán majd írhatok egy cikket :]

hu.wikipedia.org/wiki/Stroop_hat%C3%A1s

hu.wikipedia.org/wiki/Lorem_ipsum

"Grafológus egyetlen írásjegy alapján nem tesz megállapítást a személyiségre."

Ezt nem állítottam sehol.

"Tévhit az, hogy a grafológus foglalkozik olyan kérdéssel, hogy egy adott személy be fog-e válni egy adott munkahelyen. A munkaerő-kiválasztás során az erre felkért grafológus különböző szempontok szerinti vizsgálatot végez (pl. energiagazdálkodás, monotóniatűrés"

(stb.)

Szerintem itt definíciós problémánk van, én pl. a monotóniatűrést egy monoton munkahelyen igenis a beválás mérőszámának tekinteném. A döntést értelemszerűleg a munkáltató hozza meg, nem a grafológus, de ha a grafológus ír valamit és a munkáltató hisz annyira a grafológiában, hogy ilyen szakértőt kért fel, akkor valószínűleg hitelt fog adni a véleményének.

"tudományos kutatásával valóban adós még ez a szakma"

Nem adós, több száz hatásvizsgálat született, lásd a cikkben.

"a grafológiában nem szükséges "hinni", nem kell elvakult követőjévé válni, tudniillik anélkül is remekül működik"

Sajnos a számadatok nem ezt mutatják.

@prezzey: Kedves Cikkíró, dilettáns úr/hölgy!

Először is, elnézésedet kérem, h nem így szólítalak meg: "dilettáns" alatt nem valami pejoratívat, hanem HOZZÁ NEM ÉRTŐ személyt értek.

Nem vagyok grafológus. nem értek hozzá. azt hiszem, ez az egyetlen dolog, ami közös bennünk. Induljunk ki ebből, és ne az ellentétekből.

Ha valamihez nem értek, akkor "pár vélemény vagy 2 könyv elolvasása után nem írok egy harmadikat." Ha már a cikkben is szóba került mint utalás, ezt hívják tudományos módszertannak. Kár, h ezt úgy írtad le a cikkben, mint alap dolog, de ennek ellenére szerény személyed olyannyira kivételt képez alóla, h következetesen el felejtetted alkalmazni.

Linkekkel lehet háborúzni, de mivel az interneten nincsen cenzúra, mint ahogy ez a cikk is mutatja, nem érdemes.

Szerintem semmiféle komoly ismeretekkel nem rendelkezel a témával kapcsolatban. Ez nagyon világosan kitűnik már a cikk olvasása közben is az írói stílusodból. Ezt mindenki észreveszi, aki már alkalmazta. Konkrétan a felületesség, hivatkozások hiánya, ellenérveket még csak meg sem említettél.

Arisztotelész azt mondta, hogyha valaki butaságot mond, akkor a legrosszabb amit tehet, ha ezt magyarázni próbálja. Én nem írtam volna választ a cáfolatokra a te helyedben. Ugyanazt el tudtad mondani amit eddig, de semmi újat- igen, megint csak az ismeret hiánya.

Mindezt azért írom le, mert történész végzettségű lévén rengeteg olyan webes anyaggal találkozom, ami ugyanilyen fantasztikus háttérismerettel íródott. Bele kell nyugodni: akkor érdemes valamiről cikket írni, ha tényleg ismerjük is.

@prezzey:

"Ezt nem állítottam sehol."

Nos, lássuk akkor a cikk részletét:

"... például hogy aki kisebb betűkkel ír, az szerényebb." - ez vagyon írva, azaz a betűméretből, mint egyetlen írásjegyből(!) az állítólagos grafológusok szerint a szerénység következik egyértelműen.

Tehát a cikkíró vagy nem emlékszik, hogy mit írt, vagy halvány fogalma sincs, hogy a grafológiában mit jelent az írásjegy.

Ajánlott irodalom:

picasaweb.google.com/urbanjozsef/GrafolGia?authkey=Gv1sRgCObD9NG0vdO

@Urbán József: a "például" szerintem egyértelműen azt jelenti, hogy ez egyetlen darab példa és számos másmilyet lehet hozni, a hivatkozott cikk is megteszi.

@monkeyonthehill: ha már kifogytunk az érvekből, csak akkor szokott jönni az ad hominem érvelés, azt hiszem, ezzel egy történész is tisztában van.

Kutatásmódszertant konkrétan tanítottam, a cikkben benne vannak a hivatkozások, nem most raktam bele őket. (Nincs is admin hozzáférésem, úgyhogy nem tudnám utólag módosítani. Egy sima docban küldöm el a cikkeket a szerkesztőnek.)

"Konkrétan a felületesség, hivatkozások hiánya, ellenérveket még csak meg sem említettél."

Be van linkelve rögtön a legelején a 100%-ban a grafológia mellett lévő Népszabadság cikk. Ki a felületes?

@prezzey:

Nos, akkor néhány gondolat a cikkíró által hivatkozott anyagról.

Ha valóban tudományos igényességről beszélünk, akkor a konklúzió nem magáról a grafológiáról szólna, hanem a vizsgálat során figyelemebe vett „grafológusok” munkájáról. Ez utóbbiakról azonban abszolút semmit sem tudunk: nem tudjuk, hogy valóban grafológusok voltak-e, nem tudjuk, hogy milyen módszerrel dolgoztak stb.

Ez nem ritka trükk a tudományosság látszatát keltő, kihegyezett prekoncepcióra épülő hasonló vizsgálatok során, és a mi cikkírónk is szépen bedőlt neki.

@Urbán József:

Izgalmas. Ez akkor azt jelenti, kedves hozzászóló, hogy a grafológia, mint tudományos módszer vizsgálatát kizárólag grafológusok végezhetik? Mert csak ők képesek arra, hogy "felismerjék" egymást? Ez igen meggyőző érvelés. Arról győz meg, hogy a grafológia nem csak tudományos módszerként nem funkcionál, de arról is, hogy grafológus bárki lehet, vagy senki sem - hiszen, honnan is tudnám felismerni, ki az igazi grafológus, akinek az eredményeit tudományosan értékelni lehetne?

Az a stílus pedig, amivel ez a monkeyonthehill nevű, magát történésznek hívó személy a grafológia tudományosságának védelmére kel, egyszerűen gyomorforgató.

@prezzey:

Kedves Boglárka,

Ön (ellen)érvként elsősorban Neter és Ben-Shakhar, Geoffrey Dean metaanalízisét említi.

Urbán J.-nek, aki úgy véli, hogy felületesen közelítette meg a témát, így válaszol: "Be van linkelve rögtön a legelején a 100%-ban a grafológia mellett lévő Népszabadság cikk. Ki a felületes?"

A bevezetőből úgy tűnik: azért helyezte el a linket, mert a szóban forgó Népszabadság-cikk apropójából született írása, melyben azt igyekszik bizonyítani, hogy a kézírásból nem lehet következtetni a személyiségre, és hogy erre természetesen a grafológusok sem képesek : ) . Ez a hivatkozás tehát nem a pro és kontra érvrendszer része - nem is lehet az, mert egyetlen, esetlegesen kiválasztott napilapos cikk az egyik oldal bemutatásához és metaanalízisek a másik oldal melletti állásfoglaláshoz: nem elfogulatlan megközelítésmódra utalnak.

Amúgy: a szubjektív állásfoglalással sincs semmi probléma, miért ne lehetne ez a véleménye? A szakmabeliek számára világos, hogy tényleg nem ismeri közelebbről ezt a területet, de feltételezem, hogy jóhiszeműen kívánja megvédeni az olvasókat az íráselemzés "mételyétől".

Válaszának nekem szóló részében azt írja: állításommal ellentétben a tudományos kutatások terén nem adós a szakma, mivel " több száz hatásvizsgálat született, lásd a cikkben". Csakhogy az egyes, Ön által kiemelt hatásvizsgálatok és az írásanalízisre vonatkozó kiterjedtebb, grafológusok-írásanalitikusok által elvégezhető szakmai kutatások nem helyettesíthetik egymást. Ez utóbbi terület - a pszichológiai vizsgálatokkal történő összevetéstől a mérési eljárások új módszereinek kidolgozásán át a számítógépes írásanalízisig - már eddig is figyelemreméltó fejlődést mutatott, az Ön által idézett vizsgálatok eredményeivel pedig alapvetően ellentétes irányt mutat. És még sok izgalmas kihívást tartogat; erre céloztam.

Arra a megjegyzésemre, hogy "a grafológiában nem szükséges "hinni", nem kell elvakult követőjévé válni, tudniillik anélkül is remekül működik", azt feleli: "Sajnos a számadatok nem ezt mutatják." Tegyük hozzá: a cikkben felsorolt számadatok.

Sajnálom, ha vakon hívő, tudatlan, megtévedt embereknek, netán - ahogyan cikke sejteti - rafinált trükközőknek gondolja az íráselemzéssel foglalkozó szakembereket, de ez végső soron nem róluk szól... Ám amennyiben valóban érdekli a kézíráselemzés, kollégáim nevében is mondhatom, hogy szívesen segítjük a tájékozódásban.

@Lalika:

Valóban izgalmas, minthogy én olyan nem állítottam, hogy a grafológia vizsgálatát csakis grafológusok végezhetik. Ettől kezdve mindaz, ami erre a felvetésre épül egyfajta öngerjesztés, amiből aztán bármit ki lehet hozni, meg annak ellenkezőjét is.

A grafológia vizsgálatára vannak tudományos módszerek, amelyek valóban a grafológiai módszerek eredményeit veszik alapul, nem pedig azt, amit hozzá nem értők annak titulálnak. Így persze lehet, hogy nem annyira izgalmas, de legalább megfelel a tudományosság elemi kritériumainak. Az már csak hab a tortán, hogy az eredmények éppen az ellenkezőjét igazolják annak, mint amit cikkírónk fentebb tényszerűként beállítani próbált.

Első lépésben, ha már a tudományosság elemi kritériumainál tartunk: egy nemzetközi tudományos szakfolyóiratban megjelent publikációknak szokott lenni egy olyan része, hogy "Conflicts of Interest". Itt kötelezően azt kell felsorolni, hogy milyen anyagi érdeke fűződik a kutatónak a vizsgálat bizonyos végkimeneteleihez, ha van ilyen. Például nem mindegy, hogy egy kutatócsoport egy gyógyszergyár támogatásából végezte-e el egy adott gyógyszer hatásvizsgálatát, vagy mondjuk egy állami tudományos alap adta erre a pénzt. Az előbbi esetben nyilván a gyógyszervállalatnak - és így az általa pénzelt kutatónak is - ahhoz fűződik érdeke, hogy a gyógyszer pozitív hatását mutassák ki. Nyilván ahhoz, hogy megítélhessünk egy tudományos eredményt, nem árt, ha tudjuk ezt.

A Nyest nem egy nemzetközi szakmai fórum, hanem egy nagyközönségnek szánt magyar ismeretterjesztő lap, de érdekes megnézni, hogy maguk a tudósok hogyan próbálják az elfogultságot kiküszöbölni. Nem úgy, hogy állítólagos elfogulatlanságra törekednek - a tudományfilozófusok elég meggyőzően állítják, hogy olyan nincs - hanem úgy, hogy a meglévő elfogultságaikat az őket nem ismerő olvasó számára is nyilvánossá teszik.

Ha már itt tartunk, én pszichológus vagyok és elméleti nyelvész, vizuális figyelemből írom a doktorimat. (Ez a weblapomon kiderül, rá lehet keresni.) Ebből kiderül, hogy szerintem a tudománynak van értelme, mert különben nem csinálnám, meg hasonló egyéb elfogultságaimat is ki lehet találni.

Természetesen a grafológusoknak, például Urbán Józsefnek komoly anyagi érdekeltségük van abban, hogy a grafológia hatásosnak bizonyuljon. Én viszont ha a grafológiát dicsőítő cikket írnék, azt is ugyanúgy megvásárolná valamelyik magazin, mint ezt. (Sőt az ezoterikus témájú cikkeknek nagyobb is a piaca, mint a tudományos ismeretterjesztőeknek.) Ebbe érdemes kicsit belegondolni.

"nem tudjuk, hogy valóban grafológusok voltak-e, nem tudjuk, hogy milyen módszerrel dolgoztak stb."

Az általam említett metaanalízisekben több mint kétszáz vizsgálat található. Nyilván a konkrét vizsgálatokban az ilyen részletek is benne vannak, ez egy 6-8000 karakter terjedelmű ismeretterjesztő cikk, amibe nem fér bele minden.

Ez amúgy nagyon gyakran felmerülő kérdés a tudományban, például nekem pont most kell írásba adnom, hogy milyen protokoll szerint diagnosztizálták a kísérleti személyeinket, hogy tényleg az a fejlődési zavar jellemző-e rájuk, mint amit állítok, hogy igen. (Igen, de ezt le kell írni, mi meg a kutatócsoporttal sikeresen kifelejtettük.)

Egyébként szerintem abszolút érdekes lehet különböző grafológiai módszerek egymással (és baseline-ként a véletlen találgatással) való összevetése, ha valaki akar ilyen kutatást tervezni, szívesen segítek. (Mert persze lehet, hogy a véletlen találati arány úgy jön össze, hogy X grafológiai módszer csúcsszuper, Y meg pocsék. Habár ezt nem tartom valószínűnek, az ilyesmit nem nehéz kiszűrni.)

*

"és metaanalízisek a másik oldal melletti állásfoglaláshoz: nem elfogulatlan megközelítésmódra utalnak"

A metaanalízisek maguk viszonylag elfogulatlanok, tudniillik az ilyenekbe a grafológia hatásosságát kimutató vizsgálatokat is beleveszik. Vannak ilyenek azért néhányan, fentebb is volt idézve egy. Csak sokkal több mutatja ki a hatástalanságukat, mint azt leírtam...

*

Továbbra is várom a grafológia működését igazoló, legalább a cikkben hivatkozottakhoz hasonló erősségű adatokat. Hédinek pedig köszönöm, hogy ellentétben más kommentelőkkel, legalább a nevemet sikerült megtalálnia. :]

@prezzey:

„Természetesen a grafológusoknak, például Urbán Józsefnek komoly anyagi érdekeltségük van abban, hogy a grafológia hatásosnak bizonyuljon.”

Kedves Boglárka! (A név szerinti megszólítás csakis az Ön érzékenységére való tekintettel.)

Látom, hogy – kellő érvelési muníció hiányában – most kezdi a dolgot a személyes érdekeltség irányába terelni. Sajnos, ebben az esetben is erősen mellétrafált. Ha eddigi tudományos tevékenysége is olyan "igaznak bizonyuló" feltevésekre épült, mint amilyet itt most megcsillantott a személyemmel kapcsoltban, akkor – az állandó cáfolatok sűrűjében – nem lehetett könnyű az előrelépés. Természetesen nem kezdek itt semmilyen önigazolásba, mert a grafológusok között kellően sokan ismernek ahhoz, hogy hasukat fogva mulassanak a fentebb idézett kijelentésén.

A többit majd e-mailben folytatom.

Üdvözlettel,

Urbán József

@Urbán József:

"Látom, hogy – kellő érvelési muníció hiányában – most kezdi a dolgot a személyes érdekeltség irányába terelni."

Hát nem maga írta, hogy grafológus? Vagy esetleg szkeptikus grafológus? Ha nem szkeptikus, akkor miért nem értelmes ez a megjegyzés? Önnél merült ki a muníció, szvsz. Prezzey korrekt állításokat tesz, nem személyeskedik, maga meg folyamatosan megkérdőjelezi nem csak tudományosan, de már emberileg is.

"Természetesen nem kezdek itt semmilyen önigazolásba, mert a grafológusok között kellően sokan ismernek ahhoz, hogy hasukat fogva mulassanak a fentebb idézett kijelentésén."

Hadd mulassak már én is: legyen oly' kedves és árulja el, ki ön?

@Lalika: persze, az nem lenne baj, ha tudományosan kérdőjelezné, de csak vagdalkozik. Hédi is ellenvéleményt fogalmazott meg, csak nem csizmásgyomrossal kezdte, hanem kulturáltan kérdez, beszél, érvel. Nem arról van szó, hogy így is lehet, hanem arról, hogy csak így lehet.

@Lalika:

Kedves Lalika!

Ugye nem probléma, ha itt most Önnek nem árulom el hogy ki vagyok? Ha valóban kíváncsi, és valóban mulatni akar, akkor írjon az urbanjozsef@gmail.com címre, és válaszban leírom.

Ha ezt nem teszi meg, akkor tisztázzuk az alábbiakat:

- hol írtam itt, hogy grafológus vagyok? (Vigyázat: ezzel nem állítom azt, hogy nem vagyok az!)

- hol írtam itt, hogy csak grafológusok vizsgálhatják a grafológiát?

- emberileg mit/kit kérdőjeleztem itt meg?

Üdvözlettel,

Urbán József

Kedves Boglárka és Lalika,

még egyetlen hozzászólással folytatnám a beszélgetést - mert aztán elragadnak a karácsonyi és egyéb teendők.

Jelezném, hogy nem a metaanalíziseket neveztem elfogultnak, az adott tartalmi egység kiemelése félrevezető. Az érintett rész eredetileg így festett: "...egyetlen, esetlegesen kiválasztott napilapos cikk az egyik oldal bemutatásához és metaanalízisek a másik oldal melletti állásfoglaláshoz: nem elfogulatlan megközelítésmódra utalnak."

Mivel az itt vitatott kérdéskörrel kapcsolatban talán ez a legegyszerűbb, megadnék egy linket dr. Szidnai Lászlónak A grafológia validitásáról szóló összefoglalójához: www.iquax.hu/muhely/01-a04-szidnai-validitas.pdf

Kár, hogy tényleg a személyeskedés irányába mozdult el a párbeszéd. Egyébként szakmabeliként alátámaszthatom: tökéletesen igaz, hogy Urbán J. nagyon sokat tesz a magyar grafológiáért, méghozzá puszta lelkesedéstől hajtva (az anyagi érdek ez esetben fel sem merül). Nem, mintha nagyon ráérne, mert felelős vezetői beosztásban dolgozik, és tudtommal jó sokat - csak éppen látja, hogy milyen hasznos, érdekes eszközről van szó, és tenni akar érte. Van ilyen.

(Ettől függetlenül is kár anyagi érdekeltségekre hivatkozva sandaságot sejteni - hiszen még az életmentő gyógyszert is pénzért adják... és természetesen a pszichológus sem ingyen fogadja klienseit. Ha egy grafológustól szakmai szolgáltatást kérnek, és azt teljesíti, értelemszerűen őt is megilleti a munkadíj.)

Kívánok mindenkinek friss, nyitott gondolkodást, békés karácsonyt, és minden jót az új évre.

Hédi teljesen érdekeset linkelt, ezzel például már lehet értelmesen vitatkozni, köszönöm is! Most csak két rövid megjegyzés hozzá, mert nekem is sietnem kell máshova:

* A metaanalízist mint módszert lehet kritizálni, de ezen és más hasonlókon alapszik pl. a modern orvostudomány is (evidence-based medicine és hasonlókra érdemes rákeresni, ha van érdeklődés, írhatok róla hosszabban), úgyhogy nem biztos, hogy érdemes rá csak azért azt mondani, hogy nem jó dolog, mert a grafológiára nem kedvező eredményt hoznak az ilyen összegzések.

* "...a grafológia érvényessége sem jobban, sem rosszabbul nincs bizonyítva, mint a pszichológiai gyakorlatban bevett projektív teszteké". Ezzel nem szeretnék vitatkozni, mert sokszor tényleg így van (és én amúgy ezt nagyon helytelenítem és pszichológusoknak is mindig elmondom), sőt még terápiás eljárásoknak is nagyon sok esetben nincsenek korrekt hatásvizsgálatai (habár amióta ezt Klein 1989-ben leírta, szerintem sok változás történt pozitív irányba). De ezzel érvelni a grafológia mellett kicsit olyan, mint hogy "A szomszéd is lop, akkor én is lopni fogok". Főleg hogy a pszichológiában nagy erőfeszítések történnek a helyzet megváltoztatására.

Kedves Fórumozók!

Az hiszem, hogy ilyen és ehhez hasonló esetekben a szaktekintélyek véleménye kellő útmutatással szolgálhat hívőknek és kételkedőknek egyaránt.

Akit érdekel, hogyan viszonyul prof. dr. Bagdy Emőke - sok egyéb mellett - a grafológiához, szánja rá azt a kis időt, hogy meghallgatja őt:

www.youtube.com/watch?v=XbuNVAwNCGk

www.youtube.com/watch?v=_pUGAC-yCjM

www.youtube.com/watch?v=DMXdhg2gqVI

Kellemes Karácsonyt és sikeres 2011-es esztendőt kívánok mindenkinek!

Urbán József

Hasznos volt számomra ez a cikk, ugyanis eddig én is majdnem biztos voltam benne, hogy az igazságügyi írásszakértő az grafológus.

Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy ha a cikkel kapcsolatos mondanivalója van, azt ne nekem magánlevélben küldje, hanem ide másolja be.

Boldog ünnepeket, mindenkinek minden jót!

@Hédi:

Az idézett cikk hanyag, több hivatkozás, pl. Varga és Ockelmann művének pontos forrása hiányzik az irodalomjegyzékből, Binet nevét pedig hibásan írja le.

A cikk egyébként jól összefoglalja a grafológiával kapcsolatos kutatási adatokat, de két fontos következtetés lemarad a végéről:

1. a grafológia előnye legfeljebb abban érvényesülhet, hogy ezeket a személyiségjellemzőket gyorsan képes felmérni, azaz az író néhány rövid, kézzel írott szövege alapján tud sok következtetést megfogalmazni. Ha azonban a munkavállaló értékelésénél nem elsődleges fontosságú az időtényező (mert, mondjuk, lehetőség van két órán keresztül is teszteket töltögetni), akkor a hagyományos, célzott pszichológiai tesztek egyelőre jobban teljesítenek ugyanezekben a kérdésekben.

2. a grafológusok egyetlen olyan kérdésben sem nyilváníthatnak véleményt, amelyet nem támasztanak alá megbízható teszteredmények.

Így például "a munkában való beválásról" egy grafológus csak akkor nyilatkozhatna, ha

A) adata van arról, hogy az adott országban élő, adott írásoktatási módszerrel tanult, adott nemű, korú emberek abban az adott munkakörben mennyire váltak be, vagy

B) adata van arról, hogy a tág értelemben vett kultúra, az írásoktatás módja, a nem, a kor, illetve a munka jellege az íráskép és a munkában való beválás korrelációját érdemben nem csökkenti.

Ezek a feltételek elengedhetetlenek a grafológia tudományosságának megőrzése érdekében, ugyanakkor erősen korlátozzák a grafológia gyakorlati felhasználását.

Kedves DJS,

valóban, illik minden forrást megjelölni és Binet nevének leírásánál az e helyett valóban é szerepel. De ha ezzel, illetve a „hanyag” jelzővel a szerző hitelességének megkérdőjelezhetőségét kívánta érzékeltetni, megnyugtathatom, hogy ismereteim szerint az illető ötdiplomás, pszichológus/szakpszichológus végzettséggel rendelkező és tudományos fokozatot is szerzett úr, feltehetően ezért is tudta ilyen ügyesen összefoglalni a kutatási eredményeket : )

Amit a munkában való beválás előrejelzéséről mond, nem igazán helytálló, ami feltehetően információhiányból adódik.

Optimális esetben legalább 20-22 soros, kézzel írott szöveg elemzésére kerül sor, az íráskörülmények adatainak rögzítése után. A tapasztalt grafológus gyors, lényegretörő elemzést is képes adni, néhány fontos jellemző kiemelésével, ami valóban időtakarékos megoldás lehet, ráadásul a vizsgált személy nem is kell, hogy jelen legyen. De egy alapos, árnyalt elemzés már nem kifejezetten az időtényező szempontjából hasznos: ez sok-sok munkaórát jelent, sok-sok szisztematikus módon végzett méréssel, és mérési jegyzőkönyv készítésével, melynek adatai tényszerűen is alátámasztják a megállapításokat. Mivel a grafológus legalább 140 féle írássajátosságot vizsgál és vet össze, azok egyidejű kontrollálása és manipulálása az író személy számára kivitelezhetetlen.

A beválás-előrejelzés során a vizsgálat értelemszerűen a leendő munkáltató által meghatározott kívánalmak mentén körvonalazódik, grafológiai vizsgálat esetén a személyiségvonások felől közelítve. Abból kiindulni, hogy az adott országban élő, adott írásoktatási módszerrel tanult, adott nemű, korú emberek abban az adott munkakörben általában mennyire váltak be, egyáltalán nem lenne célravezető, hiszen ilyen alapon ezt a felmérést minden egyes (mozgásban lévő, változó, folyamatosan átalakuló) foglalkozásra és munkakörre el kellene végezni - ugyan mely intézmény, milyen elgondolásból finanszírozna ilyen léptékű felmérést? -, és akkor még mindig nem tudnánk, hogy a konkrét munkakörben az általános ismérvek mellett milyen egyedi feltételrendszert szab a munkáltató és hogy mennyire felelhet meg annak az adott személy.

Adatot gyűjteni arról, hogy a tág értelemben vett kultúra (bár hogy pontosan mit értünk ez alatt, szintén tisztázni kellene, mivel a „tág” fogalom mindenki számára mást jelenthet), az írásoktatás módja, a nem, a kor, illetve a munka jellege az íráskép és a munkában való beválás korrelációját érdemben nem csökkenti...?

A munkában való beválás eleve számos feltételt takar, ennek csak egy része a személyiség megfelelésének vagy meg nem felelésének mértéke. A vizsgálatot innen közelítve ráadásul megint csak annyiféle munkakörre kellene elvégezni, ahány munkakör létezik. Miközben nem véletlen, hogy ilyen jellegű pszichológiai tesztek is csupán néhány foglalkozásra kidolgozottak – a pénz-, időráfordítás és a felhasználhatóság gyakorlati összefüggéseinek megfelelően.

A nemet, a kort, az írásoktatás módját (a tanult írásstandardet) és más, írást befolyásoló körülményeket a grafológus egyébként figyelembe veszi, ezek írásképpel kapcsolatos összefüggéseinek megállapításával pedig immár számos hazai grafológiai tanulmány, cikk, szakdolgozat is foglalkozik. A kulturális háttér és az írásjellemzők összefüggéseit elsősorban az egyetemi keretek között oktatott írásanalitika vizsgálja.

Úgy gondolom, egyáltalán nem szükséges versenyeztetni a teszteket és a grafológiai vizsgálati eredményeket, viszont összevetésük hasznosnak bizonyulhat – mind a beválási előrejelzések, mind a kutatások során.

A grafológia gyakorlati felhasználását illetően pedig talán az is mutat valamit, ha a munkáltató pozitív visszajelzést ad, mert a grafológiai vizsgálat segítségével kiválasztott munkatárs valóban beválik, és a munkatárs elégedett, mert megfelelő helyre került.

Fontos megjegyezni, hogy a profi grafológus természetesen nem „nyilatkozik” a munkában való beválásról, hanem adott szempontok alapján, az íráskép figyelembevételével vizsgálatot folytat, melynek eredményeit ismerteti megbízójával – és azok mérlegelése után természetesen a munkaadó hoz döntést.

Egyébként, ha valaki jobban alszik attól, hogy márpedig a grafológia számára nem tudomány, semmi probléma – nevezze művészetnek, szakmának, vagy ahogy tetszik. Ha valaki ahelyett, hogy alaposan megismerné, előre eldönti, hogy nem működik, és mindenáron le akarja leplezni: tudomásul veszem. (Bár a tudományt talán inkább azok szokták előbbre vinni, akik új, kevéssé feltárt területekre mernek lépni.)

Aki ebből a nagyon kreatív, izgalmas szférából kizárja önmagát, annak szívből kívánom, hogy találjon helyette egyéniségének megfelelőbbet. (És ha esetleg még nem jött rá, hogy mi lehet az: esetleg mégiscsak forduljon tanácsért egy jó grafológushoz.)

Kedves Hédi

írta: "ha ezzel, illetve a „hanyag” jelzővel a szerző hitelességének megkérdőjelezhetőségét kívánta érzékeltetni, megnyugtathatom, hogy ismereteim szerint az illető ötdiplomás, pszichológus/szakpszichológus végzettséggel rendelkező és tudományos fokozatot is szerzett úr, feltehetően ezért is tudta ilyen ügyesen összefoglalni a kutatási eredményeket"

Nos, a szerző lehet bármilyen tanult, ha azonban ebben az adott cikkben hanyag munkát végzett, akkor ez a cikk nem feltétlenül mérvadó. Ön valószínűleg egy személyeskedő hangnemhez szokott, én azonban nem a szerzőt, csak a munkáját minősítettem. Persze el kell választani a formai hanyagságot is a tartalmitól, hiszen rengeteg kiváló és nélkülözhetetlen szakembernek csapnivaló a helyesírása.

"Amit a munkában való beválás előrejelzéséről mond, nem igazán helytálló, ami feltehetően információhiányból adódik. ...egy alapos, árnyalt elemzés már nem kifejezetten az időtényező szempontjából hasznos: ez sok-sok munkaórát jelent"

Nem értett meg. Én kifejezetten a munkavállaló szempontjából néztem az idő kérdését: a grafológia azért lehet a cég számára hasznos, mert a vizsgált személynek jelent időmegtakarítást. A grafológus persze tölthet vele rengeteg időt, de ez adott esetben kifejezetten a grafológia ellen szólhat (ha ugyanolyan eredményért többet kell dolgozni: költségesebb). Ezen kívül még számos más előnye lehet a grafológiának. Hadd kérdezzem meg, Ön, mint gyakorló grafológus, mit tart a legfontosabbnak? Ha tehát a grafológia egy vagy néhány előnyét kellene kiemelnie, mivel érvelne? Azzal, hogy nem lehet becsapni a tesztet? Mert arra sok más próbálkozás is van.

"A beválás-előrejelzés során a vizsgálat értelemszerűen a leendő munkáltató által meghatározott kívánalmak mentén körvonalazódik, grafológiai vizsgálat esetén a személyiségvonások felől közelítve."

Éppen ez jelenti a problémát. A pszichológia modern elméletei már szakítanak a személyiségvonások egyeduralmával, és komplex helyzeteket próbálnak elemezni. Elvégre ugyanaz a személyiségvonás más helyzetben egészen másként hathat. Ha a grafológia nem ilyen módszerrel közelít, akkor tudományos szempontból egy élő kövületnek számít (függetlenül attól, hogy sikeres-e vagy sem).

"Úgy gondolom, egyáltalán nem szükséges versenyeztetni a teszteket és a grafológiai vizsgálati eredményeket, viszont összevetésük hasznosnak bizonyulhat – mind a beválási előrejelzések, mind a kutatások során."

Ez lehetséges, de szerintem az ügyfelei nem ezért fizetnek.

"A grafológia gyakorlati felhasználását illetően pedig talán az is mutat valamit, ha a munkáltató pozitív visszajelzést ad, mert a grafológiai vizsgálat segítségével kiválasztott munkatárs valóban beválik, és a munkatárs elégedett, mert megfelelő helyre került."

Reméljük. Ugyanakkor számos esetben előfordult már, hogy egy tudományos szempontból értéktelen módszer közönségsikert aratott. Egy jó módszer sikeressége elvileg független attól, hogy ki bírálja el - a grafológia kapcsán azonban egyelőre nem ez látható.

"Fontos megjegyezni, hogy a profi grafológus természetesen nem nyilatkozik a munkában való beválásról, hanem adott szempontok alapján, az íráskép figyelembevételével vizsgálatot folytat, melynek eredményeit ismerteti megbízójával – és azok mérlegelése után természetesen a munkaadó hoz döntést."

Ez csak a felelősség hárítása. Etikai szempontból mindig mérlegelendő, hogy a munkaadó laikus, aki a szakember által készített szakszerű jellemzést is könnyen félreértheti. Ahogy én látom, Önök voltaképpen rábízzák a munkaadóra, hogy az Önök által felmért pszichológiai jellemzőket és a helyzet egészét együtt mérlegelje, amire azonban a munkaadó általában nincs képesítve.

"a tudományt talán inkább azok szokták előbbre vinni, akik új, kevéssé feltárt területekre mernek lépni."

Ez tévedés. A tudományt tudósok szokták előbbre vinni. Nem pedig azok, akik azért lépnek új, kevéssé feltárt területekre, hogy ott a zavarosban halásszanak. A grafológia remek ötlet, remek kutatási terület - de talán még nem kellene üzletszerűen alkalmazni. Mint tudomány, még nem érett meg rá.

Szakmának már nevezhetik, persze, de amennyire én tudom, a grafológusok mindig is kényesek voltak arra, hogy tudományos alapokat keressenek. Amennyire az Ön szövegéből kivettem, Önnek voltaképpen mindegy, hogy művészetnek, szakmának vagy tudománynak tekintjük-e az Ön szakterületét. Ezzel a szabadsággal élve én szakmának nevezném, és ha bárki bármikor tudománynak merészeli beállítani, akkor Önre mutogatok, kérdezzék Héditől. (Remélem, nem tagja a Magyar Írástanulmányozási Társaságnak, mert ezzel a nézetével szembekerül a társaság szellemiségével.)

Ismét emlékeztetném Önt is, és mindenkit arra, hogy a Szidnai által idézett Klein Sándor összefoglalója 1989-es, és végkicsengése csupán azt állapítja meg, hogy a grafológiáról még nem gyűlt össze elegendő számú és súlyú bizonyíték. Ugyanakkor a grafológusok már törvényi védelmet kaptak, hivatalos képzésük van, és számos megbízást vállalnak, kvázi szakemberként mondanak véleményt. Én itt egy mély ellentmondást érzek.

----

A grafológia tudományos kutatásáról: elvégeztem egy kis keresést a ScienceDirect adatbázisban, az egyik legnagyobb kortárs online folyóiratgyűjteményben.

Klein áttekintése óta, 1990 és 2011 között összesen 10 db cikkük született, aminek az absztraktjában szerepel a "graphology" kifejezés. Ezek közül 7 foglalkozott ténylegesen a grafológiával, a többi a grafológia történetét mutatta be, vagy nyelvészeti témájú volt. A 7 megfelelő cikk közül 6 a grafológia ellen szólt. Néhány kísérleti adatokkal bizonyította a grafológia gyenge megbízhatóságát és módszertani nehézségeit, mások azt próbálták megmagyarázni, miért hisznek mégis sokan ebben a módszerben. Az az egy cikk, ami a grafológia hatékonyságát mutatta be, a Rorschach-teszttel vetette össze - amelyet ma szintén sok támadás ér.

Természetesen ez a rövid szakirodalmi áttekintés nem tekinthető reprezentatívnak, az viszont kiderül belőle, hogy a grafológia módszertanát széles körben vitatják. Hangsúlyozom: egyetlen kutató sem vetette fel azt, hogy a grafológia hipotézise képtelenség lenne, csupán azt állapították meg, hogy

1) az eddigi eredmények valójában gyengék

2) ilyen módszerekkel nem is lehet jobbat produkálni.

Belátom, hogy ha a cél a grafológia eladása, akkor nincs is ok a további kutatások ezreinek elvégzésére, hiszen a grafológia által eddig elért eredmények is - vitán felül - sokak számára értékesek és meggyőzőek. Ha azonban tudományos munkát akarunk végezni, akkor a grafológusok előtt még hosszú út áll, amihez ezúton is kívánok sok kitartást, örömöt és sikert.

Kedves DJS,

ha úgy véli, hogy személyeskedő hangnemhez "szoktam", kérem, tekintse át az eddigi kommenteket.

Hogy a cikk hanyag: ez is egy vélemény, rendben. Szerintem soha rosszabbat. : ) Mint Ön is megjegyezte: " jól összefoglalja a grafológiával kapcsolatos kutatási adatokat" - én meg pont ezért linkeltem be.

Azt írja, nem értettem meg, amit mondott:

"Nem értett meg. Én kifejezetten a munkavállaló szempontjából néztem az idő kérdését: a grafológia azért lehet a cég számára hasznos, mert a vizsgált személynek jelent időmegtakarítást."

Miközben eredeti levelében ez olvasható:

"Ha azonban a munkavállaló értékelésénél nem elsődleges fontosságú az időtényező (mert, mondjuk, lehetőség van két órán keresztül is teszteket töltögetni), akkor a hagyományos, célzott pszichológiai tesztek egyelőre jobban teljesítenek ugyanezekben a kérdésekben."

Igen, én arra gondoltam, hogy ha a munkavállaló értékelését illető időtényezőről beszél, akkor az a munkavállaló értékelését illető időtényezőt jelenti.

(Elgondolkodtató, hogy ilyen alapon valóban a grafológiáról beszélünk-e, vagy csak a vita kedvéért vitázunk, mert annak nem látom értelmét. )

A következőkben ezt írja:

"A grafológus persze tölthet vele /mármint az elemzéssel/ rengeteg időt, de ez adott esetben kifejezetten a grafológia ellen szólhat (ha ugyanolyan eredményért többet kell dolgozni: költségesebb). "

Én azt állítottam, hogy lehetőség van rövid, lényegkiemelő, gyors grafológiai vizsgálatra és alapos mélyelemzésre egyaránt, a praktikus célnak megfelelően. Ha a mondatomnak csak az egyik részét emeli ki, az félreérthető.

"Ezen kívül még számos más előnye lehet a grafológiának."

Tényleg, de ezt Ön fűzte hozzá.

"Hadd kérdezzem meg, Ön, mint gyakorló grafológus, mit tart a legfontosabbnak? Ha tehát a grafológia egy vagy néhány előnyét kellene kiemelnie, mivel érvelne? Azzal, hogy nem lehet becsapni a tesztet? Mert arra sok más próbálkozás is van."

Én úgy gondolom, több út vezet az igazsághoz, de ha Ön szerint a grafológia nem az, akkor kövesse nyugodt lélekkel bármely másikat. Hogy miért lehet előnyös a grafológia - amellett, hogy egy érdekes terület mellett kár lenne elmenni anélkül, hogy ott alaposabban körülnéznénk - már említettem. Nem kívánok önismételni.

Ezt is írja:

"A pszichológia modern elméletei már szakítanak a személyiségvonások egyeduralmával, és komplex helyzeteket próbálnak elemezni. Elvégre ugyanaz a személyiségvonás más helyzetben egészen másként hathat."

Stimmel, a grafológia is dinamikus képet ad. De természetesen a személyiség felől közelít, amivel csupán arra céloztam, hogy a beválásnak a kívánt szakképzettségre, fizikai tulajdonságokra stb. vonatkozó részét nem vizsgálja.

Ha Ön szerint (ahogyan egy mondatával utal rá) azért fizet az ügyfél, hogy a tesztek és a grafológiai módszerek hívei egymást próbálják kiütni a nyeregből, akkor szerintem téved. Én mégiscsak kitartanék amellett a praktikus hozzáállás mellett, hogy az eljárásokat, amikor lehetőség adódik rá, érdemes párhuzamosan alkalmazni és összevetni. (De ha ismeri az ügyfeleimet és Önnek mást mondtak, akkor kérem, hogy jelezze.)

"Egy jó módszer sikeressége elvileg független attól, hogy ki bírálja el" - írja. Egyetétértek.

"a grafológia kapcsán azonban egyelőre nem ez látható." - állítja. Elfogadom, hogy Ön így látja.

"Ahogy én látom, Önök voltaképpen rábízzák a munkaadóra, hogy az Önök által felmért pszichológiai jellemzőket és a helyzet egészét együtt mérlegelje, amire azonban a munkaadó általában nincs képesítve" - írja, hozzátéve, hogy áthárítjuk a felelősséget.

A grafológus dolga természetesen nem a döntés, hanem annak előkészítése, elősegítése adott szempontrendszer alapján. Nem azt mondja, hogy ezt és ezt az embert kell felvenni, hanem hogy a vizsgált szempontrendszer szerint ez és ez a személy ilyen és ilyen vonatkozásban ennyire felel meg. A munkaadó felel a döntésért, tehát hogyan engedhetné át azt egy szolgáltatónak?!

"A tudományt tudósok szokták előbbre vinni." (Ez nem mond ellent annak, hogy közülük is gyakran azok, akik új, kevéssé feltárt területekre mernek lépni. A magam részéről: tisztelem a nagy tudósokat. Valamint azokat is, akik nem voltak tudósok, mégis előbbre vitték a tudományt - pl. a néhány osztályt végzett Bell, Edison).

"Nem pedig azok, akik azért lépnek új, kevéssé feltárt területekre, hogy ott a zavarosban halásszanak. " (Köszönjük a bizalmat és jóindulatot...)

"Szakmának már nevezhetik, persze" (köszönjük, egyébként hivatalosan is az), "de amennyire én tudom, a grafológusok mindig is kényesek voltak arra, hogy tudományos alapokat keressenek.

Amennyire az Ön szövegéből kivettem, Önnek voltaképpen mindegy, hogy művészetnek, szakmának vagy tudománynak tekintjük-e az Ön szakterületét. Ezzel a szabadsággal élve én szakmának nevezném, és ha bárki bármikor tudománynak merészeli beállítani, akkor Önre mutogatok, kérdezzék Héditől."

Ügyes próbálkozás, de én nem azt írtam, hogy szerintem nem tudomány, hanem azt, hogy akik elmélyültebb ismeretek nélkül annyira ellenzik, mint Ön, azok nyugodtan nevezzék úgy, ahogyan nekik jól esik.

"(Remélem, nem tagja a Magyar Írástanulmányozási Társaságnak, mert ezzel a nézetével szembekerül a társaság szellemiségével.)"

Ne reménykedjen, tagja vagyok, és az a pontos neve, hogy Magyar Írástanulmányi Társaság. Eddig még nem szóltak, hogy ellenük dolgoznék.

Ami üzenete további részét illeti: Klein Sándor 1989-es összefoglalójának idején évtizedek óta nem volt hazai grafológiai képzés, mert a grafológiát a szocializmusban áltudománynak minősítették. A képzés és a kutatások rendszere a rendszerváltozás idején kezdett újraépülni. Nem elvárható, hogy a tudományos igénnyel a 19. század végétől gyakorolt (és hazánkból hosszú időre száműzött) grafológiának olyan háttérirodalma legyen, mint a sokkal régebben művelt, korábban elismert, támogatásban részesülő tudományágaknak.

Valóban, az Ön által idézett szakirodalmi áttekintés nem reprezentatív - de ha tényleg érdekli a téma, mást is fog találni, és így valóban fogalmat alkothat arról, amiről a véleményét már markánsan kifejtette.

Kívánok sok sikert és több nyitottságot ehhez, és egyéb terveihez is.

@Hédi:

Kedves Hédi

"Igen, én arra gondoltam, hogy ha a munkavállaló értékelését illető időtényezőről beszél, akkor az a munkavállaló értékelését illető időtényezőt jelenti."

Attól tartok, továbbra is elbeszélünk egymás mellett. Egy munkavállaló értékelésénél két fél találkozik. Az egyik Ön, a másik a munkavállaló. A munkavállalónak, akit értékelnek, sokszor igen megterhelő és anyagilag is ráfizetős egy hosszadalmas tesztcsomag kitöltése, egy többórás AC-n való részvétel, egy egyórás felvételi beszélgetés, stb. Külső felvételiztetésnél a hosszas kiválasztási módszerek azt is jelentik, hogy esetleg nem tudnak minden jelentkezőt meghallgatni. Belső felvételiztetésnél a teszttel töltött idő a munkaidő nettó rovására megy. Ehhez képest lenne különösen hasznos a grafológia, a munkavállalónak (akit értékelnek), ezen keresztül a cégnek jelentene idő- és pénzmegtakarítást. Arról, hogy a grafológus ezután mennyi időt tölt a már felvett írások elemzésével, nem is nyilatkozhattam, hiszen Ön a grafológus, nem én.

Az pedig, hogy Ön ezt folyamatosan félreértette, rendkívül sajnálatos.

"Hogy miért lehet előnyös a grafológia, már említettem."

Majd visszaolvasom.

"Nem azt mondja, hogy ezt és ezt az embert kell felvenni, hanem hogy a vizsgált szempontrendszer szerint ez és ez a személy ilyen és ilyen vonatkozásban ennyire felel meg."

Tudna egy példát mondani? Nagyon nehéz értelmezni az "ilyen vonatkozásban"-t. Továbbá az sem világos, hogy egy megrendelő, aki nem szakember, hogyan tudná értelmezni, ha Ön említ neki egy komplex személyiségkonstrukciót, majd elhelyezi rajta a munkavállalóját.

"A magam részéről: tisztelem a nagy tudósokat. Valamint azokat is, akik nem voltak tudósok, mégis előbbre vitték a tudományt - pl. a néhány osztályt végzett Bell, Edison"

De kedves Hédi, Edison alapvetően nem a tudományt vitte előbbre... ne keverje össze a technikát a tudománnyal. Számos esetet ismerünk arra, hogy valamiről nem tudjuk, hogyan működik, de mégis működik. A grafológia is lehetne ilyen. De ahhoz, hogy tudomány legyen, más feltételeknek kell megfelelnie.

"a grafológia kapcsán azonban egyelőre nem ez látható - állítja. Elfogadom, hogy Ön így látja."

Csakhogy ezt az állítást nem én tettem, hanem az Ön által idézett Szidnai és Klein.

"Ügyes próbálkozás, de én nem azt írtam, hogy szerintem nem tudomány, hanem azt, hogy akik elmélyültebb ismeretek nélkül annyira ellenzik, mint Ön, azok nyugodtan nevezzék úgy, ahogyan nekik jól esik."

Ön igazán nagyvonalú. Köszönöm, hogy megengedte, hogy annak nevezzem a szakterületét, aminek jólesik. Én azonban annak szeretném nevezni, ami valójában. Ahogy korábban elárulta, hivatalosan is egy szakmáról van szó - ennek nagyon örülök, mert, mint látja, így kívülállóként is helyes képet alkottam róla.

"A képzés és a kutatások rendszere a rendszerváltozás idején kezdett újraépülni. Nem elvárható, hogy a tudományos igénnyel a 19. század végétől gyakorolt (és hazánkból hosszú időre száműzött) grafológiának olyan háttérirodalma legyen, mint a sokkal régebben művelt, korábban elismert, támogatásban részesülő tudományágaknak."

Kedves Hédi, az általam idézett forrás, ami lehúzta a grafológiát, a holland Elsevier kiadó adatbázisa, ami nemzetközi, európai és amerikai szaktudományos folyóiratokat gyűjt. Ezt az eredményt nem tudja azzal magyarázni, hogy hazánkból a szocializmusban száműzték a grafológiát.

Kedves DJS,

a gyakorlat azt mutatja, hogy a munkaadó, ha pl. adminisztratív munkakörbe keres precíz, együttműködő, alkalmazkodó stb. személyt, és a grafológus e tulajdonságokra koncentrálva végzi a kézírásvizsgálatot, majd ad visszajelzést számára, akkor könnyebben tud dönteni. Ugye, nem gondolja, hogy a munkaadók azért fogadnak grafológust, hogy annak eredményeként érthetetlen adathalmazban kelljen keresgélniük, megnehezítve saját dolgukat...? Ne nézzük le a megrendelőt azért, mert esetleg nem részesült tudományos képzésben - attól még nagyon is jó ítélőképessége lehet. És ne feltételezzük, hogy grafológiai szolgáltatásra költ, ha az a döntését, illetve céljainak elérését nem segíti elő.

A technika és a tudomány valóban nem egymás szinonímái. De a felhozott példám mégsem fals, hiszen a mérnöki tudományokat műszaki tudományoknak is nevezik - ezekről leválasztani a technikai találmányokat, a technológiát lehet ugyan, de nem célszerű. Talán tisztázni kellene a tudomány fogalmát is - amit biztosan nem én fogok, ez a feladat nálam sokkal okosabbakra vár. (Milyen tudományos/statisztikai módszerekkel igazolható bizonyítékokon alapul a teológia? Ismerjük-e a Teremtő "képletét"? Mennyire számszerűsíthető a jogtudomány? Az irodalomtudomány? S ha már a grafológiáról van szó, ami a pszichológia segédtudományának is tekinthető: számokkal kifejezve pontosan mi is a psziché?)

Ha Szidnai és Klein arról győzte meg, hogy a grafológia nagy valószínűséggel nem működik és aligha lehet tudomány: semmi probléma, akkor az Ön olvasatában így is van.

Azt írja: „Az általam idézett forrás, ami lehúzta a grafológiát, a holland Elsevier kiadó adatbázisa, ami nemzetközi, európai és amerikai szaktudományos folyóiratokat gyűjt. Ezt az eredményt nem tudja azzal magyarázni, hogy hazánkból a szocializmusban száműzték a grafológiát.”

Nem is ezzel magyaráztam, csupán ezt is megemlítettem, ugyanis tény.

Amit az Elsevierben talált, az valóban megmutatja, hogy a grafológia egyelőre vitatott. Ezt önmagában nem is vitatom. : ) Hogy más szempontokat-kutatásokat is megismerjen, ahhoz javasoltam további tájékozódást. De ha nem: nem.

Hogy kívülállóként is helyes képet alkotott a grafológiáról? Lehet, hogy azok, akik éveken át tanultuk, és gyakoroljuk, sokkal kevesebbet tudunk róla, mint Ön – de még az is lehetséges, hogy épp fordítva...

Annyi biztos, hogy tényleg "elbeszélünk" egymás mellett.

@Hédi:

Kedves Hédi

Ismét rábukkantam erre a témára. Bár a vita már több mint egy éve lezárult, néhány felvetése megválaszolatlan maradt. Most leírom, mit gondolok erről - nem annyira az Ön kedvéért, inkább csak a cikk későbbi olvasói számára. Ugyanis számos hozzászólásából az derült ki, hogy nem értette meg a korábbi vitát.

Azt írta:

"Ne nézzük le a megrendelőt azért, mert esetleg nem részesült tudományos képzésben - attól még nagyon is jó ítélőképessége lehet. És ne feltételezzük, hogy grafológiai szolgáltatásra költ, ha az a döntését, illetve céljainak elérését nem segíti elő."

De: a gyakorlat sokszor sok mindent mutat. Ne feledje, valamikor az asztrológiát is a gyakorlatban alkalmazták. Az akkori csillagjósok épp így érvelhettek: "csak nem költene erre a király, hanem működne!" A grafológia is lehet ilyen; hogy mégsem felesleges, azt a grafológusoknak kellene megmutatniuk.

"Ha Szidnai és Klein arról győzte meg, hogy a grafológia nagy valószínűséggel nem működik és aligha lehet tudomány: semmi probléma, akkor az Ön olvasatában így is van."

Azzal valóban semmi probléma nincs, hogy a grafológia nem tudomány. A főzés, az autószerelés, sőt a pelenkázás sem tudomány, mégis mindannyian élvezzük az eredményeit. Az a probléma, hogy a grafológia, mint módszer, sem működik igazán jól.

Még egyértelműbben: a grafológia "tudományos vizsgálatai" nem azért fontosak, mert "tudományos vizsgálatok", hanem csak és kizárólag azért, mert "tudományos szigorúsággal végzett vizsgálatok". Bármelyik grafológus végezhet ilyet. Egy óvodában is lehet "tudományos" vizsgálatot végezni, ha az óvónő érti a kísérletezés alapelveit. A tudományosság kérdése ebben a vitában lényegtelen mellékvágány. A lényeg a tényszerűség.

"Amit az Elsevierben talált, az valóban megmutatja, hogy a grafológia egyelőre vitatott. Ezt önmagában nem is vitatom."

Ezt félreértette. A kevés szigorú vizsgálat eredménye nem az, hogy a grafológia vitatott: egyértelműen azt mutatják, hogy a grafológia a szigorú próbákon igen gyengén teljesít, meg sem közelíti azokat az eredményeket, amelyeket általában állítanak róla. Fejlesztésre pedig azért nem igazán kerül sor, mert a grafológusoknak megvan a maguk ügyfélköre, akik szigorú bizonyítékok nélkül is hisznek benne - felesleges tehát rengeteg időt és pénzt a módszer fejlesztésére költeni.

"Lehet, hogy azok, akik éveken át tanultuk, és gyakoroljuk, sokkal kevesebbet tudunk róla, mint Ön – de még az is lehetséges, hogy épp fordítva..."

Sajnos azt kell mondjam, az, hogy Ön ennek a területnek a szakértője, nem jelenti azt, hogy az Ön nyilatkozatai a témáról teljesen megbízhatóak. Négy fontos probléma lehetséges ugyanis:

1. Ön hosszú éveket és nem kevés pénzt áldozott arra, hogy ezt a területet mélyen megismerje, ezért ha elárulja másoknak, hogy a grafológia nem működik, ez a befektetés nem térül meg. Tehát Ön anyagilag érdekelt abban, hogy a grafológiát védje; az lenne a meglepő, ha kritizálni kezdené. (Ez egyébként minden szakemberről elmondható.)

2. Ön hosszú éveket és nem kevés pénzt áldozott arra, hogy ezt a területet mélyen megismerje, ezért ha elárulná másoknak, hogy a grafológia nem működik, akkor azzal saját személyét is kritizálná. Ezt pedig sokan nem szeretik megtenni. Ön tehát személyesen is érdekelt abban, hogy a grafológiát védje. (Ez szintén minden szakemberről elmondható.)

3. A gyakorlati szakemberek számos jellegzetes hibát követnek el, amikor saját tevékenységüket kell megítélni. Például számos jós azt gondolja magáról, hogy sikeres, mert a sikereire jobban emlékszik, mint a kudarcaira, illetve a sikereit jelentőségteljesebbnek érzi, mint a kudarcait. Ez nem az ő hibája, én is ezt tenném a helyében, ugyanakkor a tévedése tény. Épp ezért fontos az állítások szigorú ellenőrzése, amin a grafológia rendre elhasal.

4. Bár Ön úgy érezheti, hogy az Ön sikerei a grafológia sikerei, valójában nem feltétlenül erről van szó. Ha például egy ügyfele azt mondja Önnek, a grafológiai elemzések segítették a döntésben, akkor még nem tudhatja, hogy az illető pontosan mit is szűrt le ezekből az elemzésekből. Lehetséges, hogy a siker titka nem az Ön tudásában van, hanem abban, ahogyan az ügyfele értelmezi az Ön elemzéseit. Mivel a folyamat kétszereplős, nem állíthatjuk rögtön, hogy az egyik szereplő okozza a sikereket. Lehetséges, hogy az egyik ügyfele ráérzett arra, hogyan értelmezze az Ön elemzéseit, ezért rendszeresen visszajár, míg mások nem éreztek rá az ízére, és ezért nem hívták vissza újra. (Amíg a módszer nincsen jól leírva, addig bármi ilyen lehetséges.)

Félre ne értse: ezek egyike sem támadás. Én nem állítom, hogy ezek közül akár csak egy is igaz lenne. De: egyik sem zárható ki! Ezek létező lehetőségek, éppen ez velük a baj.

Ezért az a tény, hogy Ön szakember, nem egy végső érv, sőt teljesen felesleges is volt kimondania. A legjobb megoldás a fenti gyanúk eloszlatására az, ha bemutatja, hogy a grafológia, mint módszer, az Ön dolgozószobájából kikerülve, önmagában is működőképes. Ez azonban, mint már írtam, máig nem sikerült meggyőzően.

Végezetül pedig: Klein megállapította, hogy a grafológia nem a legrosszabb módszer, amit ismerünk. Számos módszernél jobb! Ez annak ellenére igaz, hogy Klein könyve után néhány hónappal megjelent Neter és Ben-Shakhar grafológiát lehúzó metaanalízise. Ez azt jelentheti, hogy a grafológia nem egyszerűen hibás, nem téved mindig.

A szigorú ellenőrzések során azonban ezt a sikert nem nagyon sikerült megismételni. Ez talán arra utalhat, hogy bár a grafológia gyakran (ahogyan Ön is állította) valamilyen sikert ér el, valójában azonban nem azzal, nem úgy éri el a sikert, amit a grafológusok gondolnak. Például nem az írás képe okozza a grafológia gyakorlati sikereit. Hanem valami más, az íráshoz kapcsolódó dolog, amit a szigorú vizsgálatok során kiszűrtek, de ami a grafológiai gyakorlat során mégis ott van, és sokszor működik. Példát nem írok, mert Ön úgyis számtalan ilyet el tud képzelni: csak vegye sorra, hogy mi van az elemzett mintákban azon kívül, amit tudatosan figyel, és mi kerül még az elemzésekbe azon kívül, amit tudatosan megfigyelt. A cikkben is le van írva néhány példa.

Ha ez utóbbi elképzelés igaz, akkor csak az a kérdés, hogy a grafológia mennyibe kerül. Ugyanis az új dolgozók kiválasztására, amire legtöbbször alkalmazzák a grafológiát, nem ismerünk igazán jó módszereket. Van egy-kettő, amivel négyből három jelölt tényleg jó lesz, de ezek elég drágák is, nem használhatóak minden jelentkezőnél. Ha a grafológia elég olcsó, akkor lehet, hogy megéri ezt használni, még akkor is, ha tényszerűen rengeteget téved. Mert ez egy olyan terület, ahol minden segítség számít, a bizonytalan főnökök kapkodnak az utolsó szalmaszál után is. A mai grafológia, úgy néz ki, egy ilyen szalmaszál.

Kedves DJS,

sajnálom, hogy úgy látja: nem fogtam fel, miről szólt a vita, mert ebből az alapállásból teljesen feleslegesnek érzem, hogy "megbeszéljük" ezt a kérdést. Beszélgetni azzal lehet, aki nyitott. Ön már kialakította a véleményét, nekem pedig eszem ágában sincs győzködni arról, hogy de igen, az íráselemzés jól működő módszer .

Talán ismerkedjen meg vele közelebbről, mielőtt még egy hosszú levelet ír róla. Fejleszti az empátiát is! : ) Utána nekiállhatunk egy szakmai vitának.

További szép nyarat kívánok.

Jöttem leszedni a keresztvizet a cikkíróról. Már ha volt rajta... :) Magyar-ének szakos tanár vagyok. 40 éve... Ennyi idő alatt láttam ezt-azt. Közelebbről: Elsőként (5 év alatt) feltűnt, hogy bizonyos, egymáshoz igen hasonló személyiségű tanuló kézírása is elég hasonló egymáshoz. További öt-tíz év alatt arra is rájöttem, hogy meg tudom mondani, melyik kottát ki írta, akkor is, ha egyáltalán nem volt benne szöveg. Újabb öt év után pedig a rajz szakos kolléga tárlatán is képes voltam kiszúrni, hogy melyik festményt melyik tanulóm alkotta. Gyakorló grafológusok sztem javában kuncognak, és igazuk van. A kézírás ugyanis EREDŐ, az aktuális pszichomotoros folyamatok eredője, ami "lelki ujjlenyomatként" jellemző az emberre, akkor is, ha ellenkező kézzel, lábbal v. szájjal ír - egyáltalán, a vonalvezetése (kotta!, rajz!). Ez után kezdtem a szakirodalmat tanulmányozni... A legkiválóbb grafológus művészek- egyéb híres emberek kézírásából, néha csak aláírásából (!) meg tudtak állípítani olyan életeseményeket, ideértve betegségeket is, amiket KÉSŐBB igazolt a kutatás. A grafológiai elemzést tkp. napjainkban terjesztik ki az olyan gyerekrajzok elemzésére, amelyeknek a szerzői koruknál fogva még nem tudnak írni, de a rajzukban, a "vonalvezetésükben" már ott vannak az értékelhető jelek... Még valami. Válóper miatt vizsgált a "cihomókus", a közismert 50-100 éves tesztjeikkel. Elkészíttettem az egri intézet vezetőjével (Dr. Katona Ágnes) is a jellemrajzomat. Nagy összegben lehet fogadni, melyik volt az árnyaltabb... Persze, h. a grafológiai elemzés... Nem folytatom, a hozzáértőbbek szakszerűbben védték meg a grafológiát - pusztán igen személyes (pozitív) tapasztalataimat szerettem volna megosztani a nagyérdeművel... Köszönöm türelmüket!

Jöttem leszedni a keresztvizet a cikkíróról. Már ha volt rajta... :) Magyar-ének szakos tanár vagyok. 40 éve... Ennyi idő alatt láttam ezt-azt. Közelebbről: Elsőként (5 év alatt) feltűnt, hogy bizonyos, egymáshoz igen hasonló személyiségű tanuló kézírása is elég hasonló egymáshoz. További öt-tíz év alatt arra is rájöttem, hogy meg tudom mondani, melyik kottát ki írta, akkor is, ha egyáltalán nem volt benne szöveg. Újabb öt év után pedig a rajz szakos kolléga tárlatán is képes voltam kiszúrni, hogy melyik festményt melyik tanulóm alkotta. Gyakorló grafológusok sztem javában kuncognak, és igazuk van. A kézírás ugyanis EREDŐ, az aktuális pszichomotoros folyamatok eredője, ami "lelki ujjlenyomatként" jellemző az emberre, akkor is, ha ellenkező kézzel, lábbal v. szájjal ír - egyáltalán, a vonalvezetése (kotta!, rajz!). Ez után kezdtem a szakirodalmat tanulmányozni... A legkiválóbb grafológus művészek- egyéb híres emberek kézírásából, néha csak aláírásából (!) meg tudtak állípítani olyan életeseményeket, ideértve betegségeket is, amiket KÉSŐBB igazolt a kutatás. A grafológiai elemzést tkp. napjainkban terjesztik ki az olyan gyerekrajzok elemzésére, amelyeknek a szerzői koruknál fogva még nem tudnak írni, de a rajzukban, a "vonalvezetésükben" már ott vannak az értékelhető jelek... Még valami. Válóper miatt vizsgált a "cihomókus", a közismert 50-100 éves tesztjeikkel. Elkészíttettem az egri intézet vezetőjével (Dr. Katona Ágnes) is a jellemrajzomat. Nagy összegben lehet fogadni, melyik volt az árnyaltabb... Persze, h. a grafológiai elemzés... Nem folytatom, a hozzáértőbbek szakszerűbben védték meg a grafológiát - pusztán igen személyes (pozitív) tapasztalataimat szerettem volna megosztani a nagyérdeművel... Köszönöm türelmüket!