-
ganajtúrós bukta: Láttam egy másik nagyon jó kifejezést is a bullyingra: peer abuse. Peer abuse = rangtárs a...2024. 10. 15, 11:32 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: A 'gyé' története vagy a szó etimológiája talán segít (cáfolják az elk...2024. 10. 15, 11:00 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 Folytatom.. Ez a feltételezésed az -szt/ d(t) toldalékokkal kapcsolatban: "...2024. 10. 14, 15:13 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 -re Folytatás: "A -d-re talán a válasz az, hogy fiktív tőre épül, nincs öná...2024. 10. 13, 11:41 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A fél éves csecsemő még minden hangra ugyanolyan mértékben figyel. Később azonban már csak azokra érzékeny, amelyek a saját anyanyelvének jelentésmegkülönböztető elemei. És ez csak romlik: mire nyelvet kezdünk tanulni, van, hogy egyáltalán nem is halljuk a különbséget két hang között.
A legtöbb magyar anyanyelvű angolul tanulónak nehézséget okoz kiejteni azokat a „fura hangokat”, amelyeket az angolok a think ’gondol’ vagy a that ’az a...’ szó elején ejtenek. A think magyaros ejtése kétféle szokott lenni, de egyik sem az igazi: sokan [szink]-nek, míg mások [tink]-nek ejtik. Az előbbiek inkább a valódi kiejtést próbálják utánozni, utóbbiak pedig inkább az írásképből indulnak ki. A thattel nagyon hasonló a helyzet, ennek is két fő ejtésváltozata van, amelyek azonban nem egyeznek az igazi, angol ejtéssel: az egyik a [zet], a másik pedig a [det].
Az angolban a think szó elején szereplő hangot valójában úgy képzik, hogy a nyelvüket a foguk közé helyezik, és így ez [sz]-szerű „pösze” hangot hallatnak. A továbbiakban ezt a görög θ-val (thetával) fogjuk jelölni. A that szó elején pedig ennek a mássalhangzónak a zöngés párja szerepel. Ezt pedig ð-val fogjuk jelölni.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Mi, magyar anyanyelvűek úgy érezzük, hogy ezek a hangok „nehezebbek” a többinél. Ez az érzés pedig azzal van összefüggésben, hogy a saját anyanyelvünkben ezek nem léteznek, így amikor az anyanyelvünket elsajátítottuk, nem tanultuk meg őket ejteni. Míg egy angol anyanyelvű megtanulta őket, és semmi problémája nincs ezekkel a hangokkal. Felnőtt korban azonban nehéz ezeket a hangokat megtanulni ejteni.
Az olyan nyelvekben – mint például a magyar –, amelyekben nincsenek ilyen, úgynevezett interdentális (a fogak között ejtett) mássalhangzók, a nyelvtanulók igen rosszul járnak. A YouTube-on például egy német partiőrségnél dolgozó fiatal tengerész vicces történetét nézhetjük meg.
A német fiú nemhogy ejteni nem tudja, de meg sem tudja különböztetni egymástól a we are thinking (’gondolkodunk’) és a we are sinking (’süllyedünk’) kifejezéseket. Mivel ő [szinking]-nek ejti a thinkinget, automatikusan úgy értelmezi az angol beszédet, pedig a hajóról valójában vészjelzéseket kap. Hogy van ez: hát hallani is meg kell tanulni ezeket a hangokat vagy csak ejteni? Mikor romlunk el ezügyben?
Az anyanyelv elsajátításának vizsgálatakor a pszicholingvisták azt szokták figyelni, hogy mire reagálnak a csecsemők újként, mire figyelnek jobban, és mire kevésbé. Egy 2001-es tanulmányában Linda Polka leírja, hogy a 6–8 hónapos francia nyelvű környezetben fejlődő csecsemők meg tudják különböztetni egymástól a doze [dóz] ’szendergés’ és a those [ðóz] ’azok a ...’ szavakat, ahogyan ezt az angol nyelvű környezetben felnövő azonos korú csecsemők is megteszik. 10–12 hónapos korukra azonban már az angol környezetben fejlődő bébik elhúznak: sokkal érzékenyebbek a doze és a those különbségére, mint a francia környezetben nevelkedő kortársaik. A francia nyelvben ugyanis nincs jelentésmegkülönböztető szerepe a [d]–[ð] ellentétnek. Mire felnőnek, a két hang megkülönböztetésében az angol nyelvűek érzékenysége megmarad, vagy nő, a francia nyelvűeké pedig csökken. Mi ennek a magyarázata?
Egy elméleti feltevés szerint az agyunk takarékoskodik az erőforrásaival: azokra a különbségekre, amelyek számunkra (azaz a mi nyelvünkben) nem fontosak, nem kell emlékeznünk, csak azokra, amelyek jelentésmegkülönböztető szereppel bírnak. Ez magyarázhatja azt, hogy a francia babák elvesztették érdeklődésüket a [d]–[ð] ellentét iránt, míg az angol csecsemők nem.
Forrás