Évekkel ezelőtt az egyik egyetemi professzorom azt mesélte, hogy azért nézi a Mónika showt, mert a társadalomnak ezzel a rétegével semmilyen kapcsolata nincs, ez az egyetlen csatorna, melyen keresztül informálódhat a hátrányosabb helyzetben élő, aluliskolázott emberek életéről, gondjairól. Én magam születésem óta élek Borsod megyében, az egykor bányászata és ipara révén szebb napokat látott régióban. Az 1960-as és 70-es években, amikor itt virágzott a bányászat és a nehézipar, gyakori jelenség volt, hogy az iskolapad helyett a munkát választották az emberek néhány osztály elvégzése után. A rendszerváltás után, a bányászat megszűnésével azonban feleslegessé vált a tömeges szakképzetlen munkaerő, és éppen ekkorra váltak szükségtelenné a hagyományos cigány mesterségek is, ami tovább növelte a munkanélküliek számát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Azt gondolom, hogy a parlament bársonyszékében ülve gondolhatja valaki, hogy 22800 forintból lehetséges megélni, az itteni problémáktól távol lehet kritizálni embereket, rendszereket, de hosszú évek óta most történik olyan változás, mely a régóta munka nélkül élő aktív korúak számára értékteremtő és hasznos munkát ad. Minden sztereotípia ellenére ezek az emberek nem önszántukból választották a munkanélküliség útját, jelentős részük vágyik arra, hogy állandó munkából származó, kiszámítható jövedelemből élhessen.

Ezen a télen az elmúlt évek legtöbb embert érintő téli közfoglalkoztatására került sor, ami sokakat késztetett véleményük éles kifejtésére. Ez önmagában nem volna baj, de úgy érzem, hogy sokan azok közül, akik véleményüknek a különböző fórumokon hangot adnak, nincsenek elegendő információ birtokában. Az alábbiakban tehát semmi mást nem szeretnék, mint ismertetni egy véleményt, méghozzá a saját véleményemet a téli közfoglalkoztatással kapcsolatban.

Több vád is érte a jelenlegi kormányzatot; ezekben felróják, hogy a téli közfoglalkoztatás nem más, mint a foglalkoztatási statisztika manipulálása, hiszen 146500 államilag támogatott új álláshely jött létre. A munkaprogram valóban pozitívan hat a foglakoztatási adatokra, ám úgy is tekinthetünk rá, mint egy hosszú távú befektetésre, hiszen ennek keretében lehetőség van szakképesítés megszerzésére, továbbá 50000 ember bevonásával alapkompetencia-fejlesztés is kezdődött a leghátrányosabb helyzetű álláskeresők számára. A képzés tananyagát a Türr István Képző és Kutató Intézet mint az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézménye készítette.

A képzés egy szintfelmérővel indult, mely több vicc és felháborodás tárgyát is képezte az elmúlt hetekben. A felmérő valóban tartalmazott egyszerű, egyesek számára méltatlan vagy sértő feladatokat is, de nem szabad elfelejteni azt, hogy vegyes összetételű csoportokban teljesen különböző képességekkel rendelkező emberek tudását kellett felmérni, ehhez pedig a legegyszerűbb feladatok is szükségesek. A képességek felmérése további okok miatt is fontos: egyrészt a differenciált oktatás megszervezéséhez, másrészt a képzés eredményességének méréséhez, hiszen a kiindulópontot mutatja.

A tesztek eredményeinek Békés megyére vonatkozó része megtalálható a Türr Irtván Képző és Kutató Intézet honlapján; ez súlyos tényeket tár fel. Itt olvasható, hogy a résztvevők 3 százaléka nem képes leírni a saját adatait, 8 százalékuk feltételezhető olvasási nehézségei miatt nem tudott felhőt, napot és hópelyhet rajzolni, valamint a részvevők több mint 36 százaléka 50 pontnál kevesebbet ért el a 100 pontos tesztből. A képzésben részt vevők közül csupán 409 fő, a kitöltők 9,11 százaléka teljesített 90 pont fölött.

A Borsod megyére vonatkozó adatok még nem állnak rendelkezésre, így a továbbiakban a saját tapasztalataimra hagyatkozom. Az általam tanított csoportban az eredmények a vártnak megfelelően rendkívül vegyes képet mutatnak. Született néhány száz százalékos dolgozat, de 40 százalék alatti eredmények, sőt nulla pontos feladatsorok is előfordultak. Az eredmények zöme azonban a középső tartományban van. A teszt két részből állt: egy nyelvi és egy matematika szintfelmérőből. Ez utóbbi kevésbé volt kidolgozott; a nyelvi teszt több feladatból állt, így árnyaltabb képet festett. A saját, nem reprezentatív adataim szerint a matematikai rész sikerült jobban. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy újdonsült diákjaim minden hónapban sokat matekozhattak, mire beosztották foglalkoztatást helyettesítő támogatásukat.

Forrás: Wikimedia Commons / Třinecké železárny

A képzés során a résztvevők az írás, az olvasás és a számolás felelevenítésén és esetleges újratanulásán kívül életviteli, mentálhigiénés és tanulási készségeiket is fejleszthetik. Az első másfél hét alatt lezajlott a ráhangoló és a motiváló tréning, amely eleinte céltalannak tűnt számomra, azonban mára beláttam, hogy ezek az emberek rengeteg gátlással és félelemmel érkeztek az órákra, ezeket a feszültségeket pedig oldani kell a komolyabb tanulás megkezdése előtt. Sokukra jellemző, hogy már előre félnek a tananyagtól, mondván, hogy ez nekik úgysem megy; náluk különösen fontos a megerősítés és a sikerélmény.

A tananyaggal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az összeállítók tanulmányozták a szakirodalmat és annak megfelelően épülnek fel az egyes modulok egészen az alapoktól kezdve. Az alapozó-megújító fejlesztés olvasás-írás részében felfedezhető Meixner Ildikó olvasástanítási módszere és szókincsfelmérő, bővítő feladatai, valamint az olvasási képességeket felmérő feladatsor. Meixner Ildikó máig egyedülálló módszert fejlesztett ki, melyet kezdetben a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek tanításában alkalmaztak, mára azonban általánosan elterjedt. A további modulok is az alapoktól épülnek fel, lehetőséget biztosítva arra, hogy a résztvevők bepótolhassák hiányzó ismereteiket, ugyanakkor összetettebb ismereteket is tartalmaznak azért, hogy a már alapismeretekkel rendelkezők is bővíthessék tudásukat.

Az egyes vélemények által primitívnek titulált tesztben többek között azt is kifogásolták, hogy a kitöltők 10 pontot kaptak nevük és címük leírásáért. Ehhez saját tapasztalataim alapján annyit fűznék hozzá, hogy az általam kijavított 20 tesztből alig volt 5, amire a 10 pontot megadhattam. Kis- és nagybetűk megkülönböztetése, ékezetek megléte vagy hiánya, tulajdonnevek helyesírása okozta a legtöbb problémát. Szintén vitatott feladat volt a második, ahol napot, felhőt és hópelyhet kellett rajzolni. A feladat azonban – bár első ránézésre valóban túl egyszerűnek tűnik – összetett, mivel először is értelmezni kellett azt, majd elolvasni a szavakat, végül pedig rajzolni. A harmadik feladat utasítása szerint két időjárás-előrejelzésben kellett aláhúzni a havazás, felszakadozik, havas eső, várható szavakat, majd a rövid szövegek alapján kérdésekre kellett válaszolni – ez végkép nehéznek bizonyult. Ezek az eredmények összhangban vannak a nemzetközi PISA-felmérések eredményeivel, amiből kiderült, hogy a 15 éveseknek több, mint a 17 százaléka nem érti, amit olvas. Valószínű, hogy az iskolaévek elteltével ez az arány tovább nő.

Az általam tanított csoportban is vannak emberek, akik elsőre nevetségesnek találták a feladatokat, mivel azonban látták azt, hogy csoporttársaik többségének nehézséget okoznak, így elismerték szükségességüket, és növelte önbecsülésüket, valamint a csoporton belüli helyzetüket az, hogy gond nélkül megoldották ezeket. Azok az emberek pedig, akik itt szembesültek hiányosságaikkal erőt merítenek ebből, többen megfogadták, hogy megtanulnak írni-olvasni, vagy azt, hogy ezután többet olvasnak. Hogy az elhatározásuk tartós lesz-e, nem tudni, de már az is nagyon fontos, hogy a felismerés megszületett bennük.

Önnek is van véleménye, tapasztalata a közmunkaprogramról? – Kérjük, írja meg szerkesztőségünknek emailben!

Összefoglalva tehát, ezek az emberek kétszeresen járnak jól, egyfelől munkabért kapnak az oktatási idő alatt, másfelől egy második esélyt kapnak arra, hogy bepótolják eddig hiányzó ismereteiket, és olyan tudáshoz jussanak, ami megkönnyítheti a mindennapi életben való boldogulásukat. Ez a program mindehhez nyújt számukra segítséget, sikerélményeket és ráébreszti őket az új ismeretek tanulásának fontosságára. Mindezeken túl az is nagyon fontos, mivel nagyrészt családos, több gyermeket nevelő emberekről van szó, hogy példát mutatnak gyermekeik számára, emelve ezzel a tanulás presztízsét.

Hogy végül milyen eredményekkel zárul a program, és hogy valóban szolgál-e hosszú távú megoldással, azt még korai lenne megmondani. Remélhetőleg igen.

A szerző az izsófalvai Kalász László Általános Iskola Izsó Miklós Tagiskolájának tanára és végzős hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolában, Interkulturális nyelvészet programon.